Elkezdtem ;)

Sziasztok! :)
Néhány napja elkezdtem a másik blogomat: http://complicated-sweet-love-withyou.blogspot.sk/
Remélem, hogy legalább annyira fog tetszeni, mint ez a blog. Szerintem sokkal jobb, és ezt most ne vegyétek dicsekvésnek ;)
Akinek tetszik, az iratkozzon fel, kommenteljen sokat és lájkolja a bejegyzéseket, és ami még fontosabb küldje el annak akinek csak tudja, és ossza meg ott ahol csak tudja! Nagyon hálás lennék. :))

Ui.: A fejlécen még dolgozok! ;)

Ez van! :/

  Sziasztok! :) Azt hiszem, hogy nem folytatom ezt a blogot. Hogy miért? Mert egyre kevesebben néznek be, olvassák el az új részeket. Komment jó ha van 1-2, lájk pedig úgy szintén. Semmi jelét nem látom annak, hogy folytassam így talán abba hagyom. Még gondolkozom rajta, de ne számítsatok sok jóra! Sajnálom, higgyétek el! :S

4.díj...

Megkaptam a 4.díjamat, amit Fanny-nak köszönök. :))

Mint mindennek ennek is vannak feltételei ;) :
1. Alapkérdés miszerint köszönd meg a díjat attól akitől kaptad!  :)
2. Tedd ki a díjat az oldaladra akármilyen formátumban, hogy mások le tudják menteni!
3. Válaszolj a kérdésekre amiket kérdeztek tőled! Még egy ilyen alap dolog :D
4. Küld tovább maximum öt tehetséges blogírónak!

Kérdések:1.Fanfiction és blogírás melett nem szoktál dalszövegeket vagy verseket írni? Ha igen, akkor milyen témában? Nem igazán. Régebben próbálkoztam vele, de nem nagyon ment.

2.Játszol valamilyen hagszeren? Az énekhangod milyen? Jelenleg nem. Régebben furulyán és zongorán. Az énekhangom? Szar. :D

3.Ha választhatnál a kettő közül melyik választanád? A, két hét L.A. - ben vagy B, két hét NY -ba? Miért? New York! Egyik álomváros :$
4.Mióta "üzemeltetsz" blogokat? Kb. 1 éve :))
5.Ha egyetlen egyet kívánhatnál, ami azonnal teljesülne is, mi lenne az? (több kívánságot nem kívánhatsz) :D Gyönyörű /vagy legalább vékony és szép/ alakot.*-*

Én kérdéseim:
1. Miért kezdtél el blogolni?
2. Melyik stílust szereted inkább? a) Szerelmes, romantikus; b) Horroros, akció dús; c) vadócos, bulizós ?
3. Van ami/aki motivál az írásra? Ha igen, akkor mi/ki az?
4. Van különösebb oka annak, hogy írsz, vagy csak hobbiból csinálod?
5. Szerinted mekkora hatással van az olvasóidra az amit írsz?

Küldöm:http://ilovemyteacher-1d.blogspot.sk/

45.rész:Az esküvő...

 Sziasztok.:) ...próbáltam kicsit hosszabb részt írni, de nem lett sokkal hosszabb mint a többi és ezért bocsi, ahogyan azért is mert ilyen sokára hoztam az új részt! viszont most itt van. Jó olvasást! :) Pár komment és lájk után kövi!:D

  Túlságosan is rohan az idő. Két hét. Két hét telt el a hazaérkezésem óta, Holmes Chapelből. Harryvel azóta se találkozni nem találkoztam, se beszélni nem beszéltem. Szörnyű abban a hitben élni, hogy talán soha többé nem leszünk együtt. Nem tudom hogy bírnám ki. Egyszerűen szükségem van rá. Még ha meg is bántott és megcsalt, de hiszen én is megcsaltam. Lehet furcsán hangzik, de úgy gondolom, hogy ezzel a két csókkal, most kvittek lettünk, még ha most szünetet is tartunk.
  Hülye voltam, hogy elengedtem. Nagyon megbántam. Legszívesebben visszatekerném az időt és mindent másképp csinálnék, az elejétől kezdve. Rettentően hiányzik. Nem egy napom, éjszakám telt el úgy, hogy sírtam és szenvedtem miatta. Pontosabban miattam, mert én kértem szünetet. Harry hozzám illik. Senki máshoz. Lehet, hogy önzőnek tűnök, de szerintem ez teljes mértékben így van. A kezeink, az ajkaink, a gondolkozásunk, a stílusunk, minden passzol. Ez egy olyan nagy ritkaság, amit nem szabad elengedni, és én most éppen ezt tettem. Nem vagyok normális. Csak szerelmes. Őrülten.
  Sok minden történt a két hét alatt. Anyáék és Amanda szülei is megjöttek és segítettek az esküvői készülődésben. A pappal megbeszéltük a mise rendjét, elküldtük a meghívókat, elrendeztük a menüsort és az italokat, rendeltünk pincéreket, Ed és Amanda kiválasztotta a díszítést, azon belül a székeket, poharakat, evőeszközöket, tányérokat, terítőket, virágokat és még hasonlókat. Sok volt a tennivaló, és kevés az idő, de megoldottuk és mindent összehoztunk. Az esküvő a templomban lesz, hagyományosan megtartva, a lagzi pedig a hátsókertünkben. Nem lesz sok vendég, így ott könnyen és kényelmesen elférünk.
  A 14 nap alatt a barátnőimre is volt időm, szerencsére. Utoljára a turnén szórakoztunk és buliztunk együtt, így most jó volt néhány nap kikapcsolódni. Laura is Londonba költözött, Zaynhez, egy idióta srácnak köszönhetően. De ez nekem csak jó, ugyanis közelebb van hozzám az egyik legjobb barátnőm. Egy igen nagy méretű házba költöztek, közel a srácokhoz.
  Sokat buliztunk, egyszer kétszer be is rúgtunk. Nem épp a legjobb tulajdonságom, hogy könnyedén berúgok, de néha az is kell. A lényeg, hogy jól éreztük magunkat.
  Viszont nem csak jó dolgok történtek velem. Egyre több rémálmom van, ami már kezd kikészíteni. A legtöbben gyilkosság. Akár egy thriller. Sokszor riadtam fel olyan érzéssel, mintha tényleg megöltek volna. Borzalmas. Néha direkt maradtam fenn sokáig, csak hogy ne aludjak és ne álmodjak újra rosszat. Sőt, volt hogy nem is aludtam, viszont olyankor meg rettentően álmos és fáradta voltam. Már az is megfordult a fejemben, hogy el kéne mennem pszichológushoz. De talán ezt nem fogom megtenni. Csak reménykedek, hogy elillannak a rémálmaim.

  Ma lesz az esküvő. Egy kicsit izgulok, mivel én leszek az egyik tanú. Még sose kértek meg ilyesmire. Furcsa lesz ott állni, a bátyám mellett, az oltárnál. Viszont nagy megtiszteltetés.
- Anya, segítenél?-kukucskáltam ki az ajtómon és egyből megláttam az anyukámat, aki épp egy képet nézett a falon. Ed és én voltunk rajta.
- Olyan gyorsan szalad az idő.-szipogott és még mindig a képet figyelte.- Ne haragudj, mit mondtál?-rázta meg a fejét, majd felém fordult.
- Tudnál segíteni?-mosolyogtam.
- Persze kicsim.-mosolygott ő is, majd felém indult. Bejött a szobámba. Leültem a székre, a tükör elé.
- Először a hajamat, légyszíves.
- Hogyan szeretnéd?
- Arra gondoltam, hogy be lehetne göndöríteni és valahogyan az egyik oldalra tűzni.
- Rendben. Meg próbálom valami olyanra.
- Oké, egyébként nagyon csinos vagy.-néztem végig rajta. Egy szűk, fekete fehér térdig érő ruhát viselt, féloldalas pánttal. Fekete platformos cipőt és néhány kiegészítőt vett fel melléje és egy borítéktáskát. Hosszú, mogyoróbarna haja göndör kontyban volt. Nagyon szép volt.
- Köszönöm kicsim, de te szebb leszel.-nevetett.
- Ugyan már-legyintettem a kezemmel nevetve.
 Körülbelül negyed óra alatt el is készült a hajam.
- Ez gyönyörű.-mondtam hálálkodva, közben pedig a tükörben nézegettem anyukám mester alkotását.
- Tényleg jól sikerült. Most jöhet a smink.-dörzsölte meg a kezeit vigyorogva, mire én csak felnevettem.
- Ezeket használd.-tettem ki elé a krémszínű és barnás sminkes dolgokat.- Ez illik a ruhámhoz.-vigyorogtam.
- Tényleg, a ruhát még nem is láttam.-nézett rám megdöbbenten. Még senki se látta. Csak tegnap vettem. Szerintem csodásan néz ki.
- Majd a sminkelés után meglátod.-kacsintottam rá.
- Már nagyon kíváncsi vagyok. Ne gyere, gyorsan csináljuk meg a sminkedet.-kapta fel a púderes dobozt, majd elkezdte simogatni az arcomat, a vattával.
  A sminkkel is ügyesen végzett, és megint csak szépet alkotott. Egészen természetes hatású volt, és ez tetszett. Nem szeretem ha egy smink túl van csinálva. Jobban tetszenek a természetes, esetleg a füstös hatású sminkek.
- Na, most jöhet a ruha.-mondta izgatottan.
- Nem, nem. Előbb a lakkozás.-mutatta fel a kezemet és megráztam az ujjaimat.
- Jaj már. Na jó. Gyere, ülj ide.-hívott az asztalomhoz, majd kiválasztott egy matt, krémszínű essence körömlakkot és elkezdte lakkozni. Két rétegen csinálta. Ha csak egy rétegen festette volna, akkor csíkos lenne, és nem mutatna jól. Míg száradt, beszélgettünk.
- Harryvel már beszéltél?-kérdezte óvatosan. Egy kissé meglepett ez a kérdés.
- Még nem.-mondtam szomorkásan.
- Beszélned kéne vele.
- Tudom.
- Ki kell béküljetek, és együtt kell lennetek.-mondta komolyan, egyenesen a szemembe.- Tökéletesen illetek egymáshoz, ezt még a vak is látja. Kincsem, kellesz neki.-fogta a tenyere közé az arcomat, majd megsimogatta.
- Azt hiszed, én ezt nem tudom. Rettentően hiányzik. Nem tudom meddig bírom nélküle.-fordítottam el a fejem.
  Anyának egészen furcsa arckifejezése lett. Zavartnak tűnt.
- Anya? Minden rendben?
- P-persze. Mutasd a körmeidet.-nyúlta a kezem után. Ujjbegyével gyengéden végigtapogatta a körmeimet.- Már megszáradt.-mondta mosolyogva.
- Inkább még várok egy kicsit.
- Hát jó. Addig elmegyek a mosdóba.-szólt, majd felállt a székből és indult kifelé.

  Felálltam a székből, majd a szekrényemhez sétáltam. Előszedtem a szekrényből a ruhát és a cipőt, majd visszamentem az asztalhoz a nyakláncomért, és próbáltam összecsatolni a nyakam körül, de nem ment. Már ott voltam, hogy megvárom míg visszajön anya, és majd megkérem, hogy segítsen, de ekkor valaki kopogott az ajtón.
- Gyere.-kiáltottam. Nem értettem, hogy anya miért kopog.
  Nem fordultam meg. Még mindig a kapoccsal vacakoltam.
- Segítenél?-kérleltem vékony hangon.
  Nem szólt. Hallottam lépteit. Furcsa volt, hogy nem a tűsarkút, hanem csak egy sima cipőt hallok. Egyszer csak megállt. Közvetlen mögöttem. Összekapcsolta a nyakláncot úgy, hogy még a kezemhez sem ért hozzá. Nem éreztem az érintését. Hirtelen elengedte a láncot, ami gyengéden lecsúszott a nyakamon. Kezeivel végigsimította meztelen vállamat, egyre lejjebb haladva a karomon végig, egészen a derekamig. Érintése égetett, szinte perzselte a bőrömet. Egyből felismertem. Szívverésem erősebb lett, a mellkasom gyorsabban mozgott. A hülye lepkék ezrével repkedtek a hasamban és az egész testem remegni kezdett, amint hozzám ért. Egyszer csak megfogta a derekamat, és maga elé fordított. A gyors fordulattól meginogtam és kerestem valamit ami jó lenne támasztéknak. Erre a mellkasa volt a legalkalmasabb. Kezeimet nekinyomtam zakóval és inggel fedett kigyúrt testének, majd halkan susogtam a nevét:
- Harry.
  Kezemmel éreztem, szívverése gyorsaságát és a lélegzetvételét. Egy újabb borzongás járta át a testem, főleg mivel csak egy bugyi és egy melltartó volt rajtam.
  Kezét elemelte a derekamtól és végigsimított az arcomon, mire arcomat arcára szegeztem és mélyen belenéztem a szemeibe. Gyönyörűen csillogtak, mint mindig. Haja rendezett volt, egy kicsit csillogott rajta a zselé is.
- Gabriella.-mondta ki az egész nevemet. Csak olyankor szokta mikor valami fontosat és komoly dolgot szeretne mondani.
  Közelebb hajolt. Kezeit derekam köré fonta és közelebb húzott magához, de én tiltakoztam egy kissé. Felemelte a fejem az államnál fogva és tekintetünk újra találkozott. Orrát gyengéden az orromhoz dörzsölte és elmosolyodott. Homlokát homlokomnak döntötte. Szája súrolta az ajkaimat. Meg akart csókolni, de ezt nem  hagyhattam addig amíg nem tisztázzuk a dolgokat.
- Harry, valamit el kell mondanom.- egy kicsit elhúzódtam tőle, a kezeimet összekulcsoltam magam előtt, lehajtottam a fejem és elkezdtem.- Én...én csókolóztam Joshal és Justinal.-mondtam ki elhadarva és majd' el sírtam magam.
Harry elhúzódott és döbbenten figyelt. Egy percig csak némán nézett rám, de aztán közelebb lépett. Félni kezdtem. Azt hittem, hogy leordítja a fejem, de nem tette. Egyre közelebb jött, s mikor már előttem volt, átölelt. Átölelt. Éreztem teste melegségét, a légzését, a pulzusát, őt. Jó volt újra a karjaiban lenni. Úgy éreztem, hogy így mindentől meg tud védeni. Biztonságban éreztem magam a karjaiban. Arcom nekinyomódott mellkasának. Kezeimet dereka köré fontam, és magamhoz szorítottam. Nem akartam elengedni. A könnyek megeredtek a szememből. Még szerencse, hogy vízálló sminket használtam. De most ez érdekelt a legkevésbé.
  Lassan elhúzódott. Hagytam neki. Megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett és csak mosolygott.
- Nem érdekel.-szólalt meg. Nem értettem. Most tényleg nem érdekli, de hiszen megcsaltam. Bármennyire is fáj ezt kimondani, de így van.
- Harry. Ezt komolyan gondolod?
- Igen. Lehet furcsán hangzik, de úgy érzem ezzel most kvittek lettünk.-nézett rám komolyan, félve a reakciómtól.
  Hatalmas mosoly terült el az arcomon. Hirtelen megöleltem és a fülébe súgtam:
- Hiányoztál.
  Nem szólt, csak megszorított, majd arcomat arcához vezette és megcsókolt. Annyira jó volt újra érezni az ajkai ízét. Elöntött a mámor, az ajkaim bizseregtek, a szám újabb mosolyra húzódott. Újra a karjaiban tartott. De még nem biztos, hogy örökre ott maradhatok.
- Újra együtt?-szakítottam félbe csókunkat
- Újra.-vigyorgott, majd megölelt.
  Körülbelül 3 percig öleltük egymást, de aztán próbáltam elhúzódni.
- Még el kéne készülnöm.
- Rendben. Segítsek?-nézett végig rajtam, egy perverz mosolyt mellékelve arcára.
- Nem.-mondtam gúnyosan, és próbáltam kituszkolni az ajtón. Mikor kiment, boldogan álltam a szekrényem elé. Kivettem a ruhámat, és felvettem. A cipzár az oldalán volt, így nem kellett segítség. Felvettem a hozzá illő karkötőt, és a cipőt. Elvégeztem az utolsó simításokat a tükör előtt, és kimentem.

   Az udvaron és a házban ezrével ment a készülődés. Mindenki az utolsó simításokat végzi magán és a díszítésen. A kert egyik végében, megpillantottam a bátyámat, Liammal, Carlyval, Zaynnel és Laurával beszélgetni. Úgy döntöttem, hogy csatlakozom hozzájuk.
- Sziasztok.-köszöntem mosolyogva.
- Gabi.-fordult felém a bátyám, aki eddig háttal állt nekem.- Annyira gyönyörű vagy.-nézett végig rajtam tágra nyúlt szemekkel.
- Kösz. Te is kitettél magadért.-bokszoltam bele a vállába.
- Jah. Igen fess fiatal ember.-nevetett Liam.
- Az. És ti se vagytok piskóták.-néztem végig rajtuk is. Igen sexik voltak. Liamon tökéletesen állt az öltöny, míg Zaynnen egy kicsit feszült. Ezt tette igazán dögössé.
- El a szemekkel. Ő az enyém.-ragadta meg Laura Zaynt a nyakkendőjénél fogva, és magához húzta vigyorogva, majd megcsókolta.
- Szobára, gyerekek.-köpte be Carly, mire mindenki hatalmas nevetésbe kezdett, még a smároló pár is.
- Mi ez a nagy vigyorgás.-ölelt át hátulról Harry.
- Barom. Megijesztettél.-lélegeztem fel.
- Ne haragudj kincsem.-csókolt meg mosolyogva.
- Szóval ti újra együtt vagytok?-örvendezett meglepetten Laura.
- Igen.-mondtuk egyszerre a barátommal.
- Gyönyörűek vagytok.-nézett a lányokra, majd rám.
- Negyed óra és indulunk a templomba.-kiabálta apa, mire mindenki rá szegezte a tekintetét, velünk együtt.
- Jól van.-kiabált vissza Harry, mire nevetni kezdtünk.
   A templom ahol a bátyámék esküvője lesz, nincs olyan messze az utcánktól, de azért autókkal megyünk. Öt perc alatt értünk oda. A násznép nagyja egyenesen a templomba ment, de mi, a One Direction tagja, a lányok, a koszorúslányok, a szülők és még néhány ember kint várakoztunk, és beszélgettünk. 10 perccel később mindenki bevonult a templomba, mert hívtak, hogy hamarosan megérkezik a menyasszony.
  Mikor jeleztek, hogy itt a menyasszony, izgulni kezdtem. Mindenki elfoglalta a helyét. A kórus belekezdett a zenébe, a násznép felállt, és mindenki a templom bejáratára szegezte a tekintetét. Amanda gyönyörű volt. Tágra nyílt szemekkel néztem, a felénk lépkedő szépséget. Én is ilyen szép szeretnék lenni az esküvőmön. Rápillantottam a bátyámra, aki szintén tágra nyílt, csillogó szemekkel és mosolygó arccal nézte a lányt. Jó volt őt ilyen boldognak látni.

  Az esküvő nagyon szép volt. Szinte mindent hagyományosan csináltunk. Az esküvő után hazamentünk, a kertbe. A lagzi is nagyon jó volt. Sokat buliztunk, táncoltunk, énekeltünk. Megvolt a lányok kedvenc része, a csokor hajítás is. A csokrot Laura kapta el. Zayn mosolyogva nézte a barátnőjét. Talán tényleg az esküvő gondolata járt az eszében. Majd kiderül, egyszer biztos.
  Két óra körül megvolt a menyecske tánc, utána pedig a friss házasok indultak a nászútra. A rizsszórás után, minden családtagot végigölelgettek és indultak az eddig még számunkra titkos helyre.
  Miután elmentek, még egy kicsit buliztunk és táncoltunk, de a nagyja ember haza ment. Hajnalban mi is befejeztük és elmentünk aludni.

44.rész:Bonyodalmak...

  Sziasztok:) ...itt az új rész! Ne haragudjatok, hogy ilyen későre hoztam, de nem volt időm:/ ..Több mint 18 400??*o*...köszönöööm:'33 ...Jó olvasást! :)

(Gabi szemszöge):

  Amint beléptem az előszobába, előtörtek a nyár elei emlékek, amikor a One Direction "beköltözött" a házba. Láttam magam előtt, minden akkor történt pillanatot. Csak mosolyogtam, mert örültem, hogy itthon vagyok, de közben fájt is, hogy ott kellett hagynom Harryt. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Gyorsan letöröltem, majd leraktam a kezemben tartott két bőröndöt a tükör alá, majd kimentem a másik kettőért, a taxihoz. A sofőr segített kiszedni a csomagtartóból, majd kifizettem. Felkaptam a nehéz csomagokat, majd bementem a házba. A bőröndöket ledobtam a másik kettő mellé, majd átmentem a konyhába. Vettem egy nagy levegőt, majd töltöttem magamnak vizet és leültem a pulthoz meginni. Elővettem a telefont a táskámból, majd írtam egy üzenetet anyának, aztán visszamentem az előszobába, és felhurcoltam az emeletre a táskákat. Nem volt rá nagy kedvem, de muszáj volt kipakolnom, mert ha most nem tenném meg, akkor napokig kerülgetném. Ismerem magam.
  A fürdőből átvittem a szennyes kosarat a szobámba, majd elkezdtem válogatni a ruhák közt. A tisztákat egyenest a szekrénybe, a szennyest pedig a kosárba raktam. Röpke fél óra alatt végeztem is a ruhák, cipők, kiegészítők, sminkek válogatásával. Elindítottam a mosást, majd kimentem a kertbe körülnézni. Kicsit rendezetlen volt a virágos kert. Úgy döntöttem, hogy kigyomlálom és rendbe rakom. Fel is szaladtam a szobámba átöltözni. Felvettem egy régi farmersortot, egy ujjatlan toppot, a hajamat felkötöttem kontyba, majd kendővel erősítettem. A szekrényből előkotortam a régi, kopott, sárga convesem, majd leszaladtam a földszintre. A kis kamrában megkerestem a szükséges dolgokat, majd felvettem a napszemüvegem és már mentem is ki a kertbe.
  Lehet néhányan azt gondoljátok hogy a kertészkedés ciki egy tizenéves lánytól, de ha egyszer nincs otthon senkim? Valakinek ezt is meg kell csinálnia.
  Egy óra alatt teljesen újjávarázsoltam a kertet, amit még anya csinált. Elégedett voltam magammal. Csináltam limonádét, majd leültem az egyik napágyra elfogyasztani a friss, hideg italt.
  Miután megittam az italomat, körülnéztem a konyhában, hogy van e valami ehető dolog, de szinte nem volt semmi. Néhány csomag sós, pár szelet csoki. Semmi megfőzhető, vagy süthető kaja. Gyorsan átöltöztem tiszta ruhába, majd beszálltam a kocsiba és elugrottam a közeli boltba bevásárolni. Útközben beszaladtam a könyvtárba is. Visszavittem a könyveket, és vettem is ki egy új, érdekesnek tűnő kötetet. Elintéztem a postát is, majd a nagy bevásárlás után haza mentem.
  Lepakoltam a konyhapultra, majd előszedtem a spagetti tésztát és a bolognai szószt. Feltettem forrni a vizet, majd beleszórtam a tésztát. Míg az főtt, addig elpakoltam a többi dolgot amit vettem.
  Már épp kész lett volna a tészta, mikor csöngettek. Kisebbre vettem a gázt, majd szaladtam ajtót nyitni. Az ajtóban a bátyám állt, a barátnőjével az oldalán.
- Szia húgi.-tárta ki a karjait, arra várva, hogy megöleljem.
- Ed!!-kiáltottam fel örömben, majd magamhoz szorítottam a bátyámat.-Annyira hiányoztál.-suttogtam a pólójába, majd elhúzódtam tőle.
- Szia, Gabi.-köszönt kedvesen Amanda.
- Szia, Amanda. Örülök, hogy te is itt vagy.-öleltem meg a lányt, majd beljebb hívtam őket. -Itt maradtok? És meddig?-kérdeztem, a bőröndökre utalva.
- Hát egy darabig biztos.-monda nevetve Ed.
- De mégis meddig?
- Még mi se tudjuk.
- Hát jó. Remélem sokáig.-hagytam annyiban a dolgot.-Nem vagytok éhesek? Spagettit főzök.
- Igen, nagyon.-mondta szenvedve a bátyám, majd leült az asztalhoz. Amanda is csatlakozott. Leszűrtem a tésztát, majd beleöntöttem egy tálba. Meglocsoltam egy kis olajjal, majd ráöntöttem a szószt és megszórtam sajttal.
- Jó étvágyat.-tettem az asztalra, majd megterítettem.
- Hm. Finom.-dicsérte meg Amanda.
- Köszi.
  Kaja után átmentünk a nappaliba beszélgetni. Kicsit meséltem a turnéról, és az az után történt, Holmes Chapel-i dolgokról.
- Nagyon sajnálom.-húzta a száját a bátyám.
- Nem kell sajnálni. Tudom, hogy még együtt leszünk. Nem tudnék nélküle élni. De most ne erről beszéljünk. Most meséljetek ti. Milyen a kapcsolatotok? Nagyon boldognak tűntök.
- Ami azt illeti...-húzta mosolyra a száját.- Amanda és én összeházasodunk.-mondta ki kerek perec. Először egy kicsit meglepődtem, de aztán egyből gratuláltam.
- Hát ez nagyon jó. Nagyon örülök, és gratulálok.-öleltem meg őket, majd adtam nekik 2-2 puszit.- Gyűrűd is van?-fordultam a jövőbeli sógornőmhöz.
- Igen, és gyönyörű.-nyújtotta felém a kezét. Megcsodáltam a gyűrűt, ami tényleg gyönyörű volt. Egy apró kövecske volt benne, és az oldalába valami vésve. Jobban szemügyre vettem. Egy apró, mégis hatalmas szó volt bele vésve: Love. Egyszerű, mégis nagyszerű.
- Tényleg nagyon szép.-dicsértem.- Na és mikor lesz az esküvő?
- Hát, ha minden jól alakul, akkor 2 hét múlva szombaton.
- Olyan hamar? Elég lesz az az idő, hogy mindent előkészítsetek?
- Már majdnem minden megvan.
- Mi az a minden?-faggattam.
- A ruha, a cipő, a vendéglista, a meghívók,  a helyszín és még néhány dolog.-sorolta Amanda.
- Wáó. Hát ti sem haboztok.-nevettem. De vajon anyáék már tudnak róla?
- Már anyáék is tudnak róla.-mosolygott a bátyám. Komolyan mondom, mint egy gondolat olvasó.
- Akkor jó.-mosolyogtam.
- Ömm, Gabi?-szólalt meg óvatosan a bátyám.
- Mi az?
- Meg szeretnélek kérni valamire.-kezdte bizonytalanul.- Nem lennél a tanúm?
  Egy pillanatra lesokkolódtam. Váratlanul jött ez a kérdés, de mivel tisztelem, szeretem és felnézek a bátyámra, benne vagyok.
- Nagyon szívesen.-öleltem meg.
- Köszönöm. Sokat jelent nekem.-mondta, megkönnyebbülten.
- Na és a te szüleid is tudnak róla?-fordultam Amanda felé.
- Persze hogy. Még ma este jönnek Londonba. Egy hotelban szállnak meg.
- Oh értem. Az jó.
- Ha nem bánod, kipakolnák.
- Persze, menjetek csak, nekem úgy is el kell mosogatnom.
- Segítek.-pattant fel Am.
- Dehogy segítesz. Menjetek, pihenjetek le.-küldet őket mosolyogva.
  Míg ők fent pakoltak, vagy kitudja mit csináltak, addig én elmosogattam.
  Emlékeztek még Justinra a turnéról? Nos, a mosogatás után felhívtam és meg is beszéltünk egy találkát holnap utánra. Holnap jönnek Londonba, így neki is és nekem is jó. Úgy sincs semmi dolgom.
  Felszaladtam a szobámba átöltözni, majd szóltam a bátyáméknak, hogy elmegyek kicsit futni. Épp indultam volna, mikor megcsörrent a telefonom. Josh neve és képe villogott a kijelzőn. Megijedtem. Nem akartam felvenni, de tudom, hogy tovább zaklatott volna. Jobb minél hamarabb átesni ezen a beszélgetésen.
- Mit akarsz?-szóltam a telefonba, nem túl kedvesen.
- Neked is szia.-szólt bele, ő már kedvesebben.
- Szia.
- Csak szeretnék veled találkozni. Megbeszélni a dolgokat.
- Mégis milyen dolgokat?
- Kettőnkről. Úgy gondolom, hogy ez nem maradhat el.
- Josh, kettőnk közt nincs semmi a barátságon kívül, de ha így folytatod, akkor még az sem marad.
- Gabi, kérlek ne mond ezt. Szükségem van rád. Kérlek, találkozzunk és beszéljük meg.-hangjában hallottam a szenvedést. Talán tényleg beszélnem kéne vele. Szeretem őt, de mint barátot, viszont ezzel a majdnem csókkal talán mindent elrontott.
- Rendben. Mikor és hol?
- Csak holnap után érek rá a leghamarabb.
- Oké, akkor holnap után. Hyde Park?-utaltam a helyre.
- Jó lesz. Délután négykor a hídnál.
- Ott találkozunk. Most le kell tennem, szia.- nem vártam meg, hogy elköszönjön, lenyomtam.
  A telefont belecsúsztattam a zsebembe. Kissé stresszesen léptem ki az ajtón. A gyenge, meleg szellő csapkodta az arcom, amint nekikezdtem a futásnak, de nem bántam. Kellemes érzés volt.

/2 nappal később/

  Ma találkozom Justinnal és Joshhal. Justinnnal egy kis sétát terveztünk a Hyde Parkban, közben pedig benézünk vagy az állatkertbe, vagy a vidámparkba, azt majd közben döntjük el.
  Kirohantam a fürdőből, egyenest a szobámba. gyorsan kifésültem a hajamat, majd leültem a tükör elé, hogy felkenjek egy kis sminket. Először púderoztam, majd kifestettem a szememet. Mikor végeztem a sminkeléssel, kinyitottam a szekrényemet, és válogatni kezdtem a ruhák közt, de lőtte még kinéztem az ablakon, hogy milyen is az idő. Mivel úgy láttam, hogy kicsit fúj a szél, ezért inkább egy háromnegyedes ing mellett maradtam. Felkaptam magamra, majd egy szegecses, türkizzöld, koptatott sortot vettem fel mellé. Felhúztam az egyik kedvenc bakancsomat és lazán megkötöttem. Beledobáltam a dolgaimat a táskámba, felvettem a pilóta napszemüvegemet. Elköszöntem a bátyáméktól, akik szintén készülődtek a városba és már mentem is a parkba.
                                                         
  Körbenéztem a szökőkútnál, de sehol sem láttam Justint. Talán még nincs itt. Leültem a egyik padra, majd nézegettem az embereket. Igen nagy volt a forgalom, mégis kellemes volt a levegő. Néhány gyerek a szökőkutakba nyúlkált, valaki csak ült mellette, valaki pedig csak sétált körülötte. Amint néztem egy szerelmes párt, a fűben fekve, előtörtek a régi, Harryvel töltött idők. Szemem sarkából egy könnycsepp gördült ki, amit csak akkor vettem észre, mikor már az államnál csurgott. Megcsörrent a telefonom. Egy simítással letöröltem a könnycseppet, majd előkapartam a telefont a zsebemből. Nem hívás volt, hanem csak egy üzenet. Justin írta.
  Másolom: Szia. Késni fogok, de ott leszek! x.
  Visszacsúsztattam a telefont a zsebembe, majd felálltam. Úgy gondoltam, hogy sétálok egyet a szökőkutak közt, míg Justint várom. Körülbelül 10 perc alatt meg is érkezett.
- Szia, csajszi.-közeledett felém, majd gyengéden megölelt.
- Szia, Jus. Örülök, hogy itt vagy.-öleltem vissza őt.
- Régóta vársz?
- Nem, nem olyan régtől.
- Akkor jó.-fújta ki a levegőt, megkönnyebbülten.
- Hogy tetszik London?
- Nagyon szép város, kellemes a levegő és az emberek is kedvesnek tűnnek.
- Annak örülök. Gondolom városnézésen már voltál.
- Jah, tegnap az ősökkel.-nevetett.
- Oké, akkor ma hülyéskedünk.-mondtam, egy csalfa mosoly mellett.
- Mire készülsz?
- Minden jóra.
  Tényleg minden hülyeséget véghez vittünk. Először a szökőkutakban ugráltunk, aztán a fűben fogócskáztunk, közben vattacukrot és fagyit is ettünk. Jól szórakoztunk. 3 körül elmentünk a tóra jetzkizni, utána pedig csak sétálgattunk a parkban.
  Justin igazán jó társaság. Jó fej, aranyos, kedves, vicces és még jó képű is. Rég éreztem ilyen jól magam egy, szinte ismeretlen fiúval, sőt, talán ilyen még nem is fordult velem elő. Úgy bánik velem, mintha már ezer éve ismernénk egymást, mintha testvérek lennénk.
- Minden rendben?-állt meg előttem mosolyogva.
- Ja, persze. Miért?-néztem rá értetlenül. Valószínűleg észrevette, hogy elkalandoztam a gondolataimban.
- Csak mert olyan furcsa grimaszokat vágtál.-nevetett. Mosolyra húztam a szám, majd leültem az egyik padra. Jus is helyet foglalt mellettem, majd terelte a témát.
  Tovább beszélgettünk különféle jelentéktelen dolgokról. Miközben én meséltem egy rég történt hülyeségemet, Justin, kezeit lassan a kezeimhez vezette, majd gyengéden végigsimított rajta. Testemet kirázta a hideg. Érintése puha és gyengéd volt, mégis égetett és megsebezett. Hirtelen felnéztem arcára. Szemeivel rohamosan fürkészte arcom minden porcikáját. A kezével, ami az én kézfejemen nyugodott, átkulcsolta a csuklómat. Másik kezét lassan felvezette az arcomhoz. Egy kósza tincset elsöpört piruló arcomból, és a fülem mögé simította. Szemeivel hol szemeimbe, hol ajkaimra tekintett. Az utolsón tovább elidőzött. Fejét lassan oldalra döntötte, közben egyre közeledett felém. Ajkaim remegtek, az ajkai után sóvárogtak. Mikor pirosodó szája súrolta az enyémet, lehunytam szemeimet. Ajkainkat egymáshoz tapasztotta. Egyre erősebben szívta. Egy pillanatra még élveztem is, de mikor nyelve utat próbált törni a számba, szemeimet felnyitottam, a fiút pedig ellöktem magamtól.
- Soha. Érted? Soha többé ne merészeld ezt csinálni velem.-próbáltam kiabálni, de csak halk susogás jött ki a számon.
  Értetlenül nézett rám. Nem szerettem ezt a tekintetét. Megmarkoltam a táskám pánját, átdobtam a vállamon és elrohantam.
  Már majdnem sírtam, mikor összeütköztem Joshall. Teljesen kiment a fejemből. Annyira jól éreztem magam Justinnal, legalább is eddig, hogy elfelejtettem, hogy még Joshall is kell beszélnem. De erre most se kedvem, se erőm nem volt.
- Josh, ne haragudj, de most nem alkalmas.-hadartam, majd próbáltam elszaladni, de karom után nyúlt és visszahúzott.
- Gabi, kérlek. Csak egy percet adj.-nézett rám könyörögve.
- Josh, most tényleg nincs időm.-próbáltam kiszabadulni. Hirtelen megfogta a derekamat, magához húzott és erőteljesen megcsókolt. Nem tudtam, hogy mi folyik itt. Ma már mindenki csókolózni akar velem? Nagyon összezavarodtam.
  Ellöktem magamtól, így ő leesett a földre. Sírva rohantam el. Fogtam egy taxit, és hazamentem. Felrohantam a szobámba és egyből Carlyt tárcsáztam. Most segítségem van egy barátra. Kell aki megvigasztal. És erre most csak Carly lenne képes.
  Szerencsémre felvettem.
- Carly. Nem tudnál átjönni?-szóltam a telefonba.
- Gabi? Mi történt?- kérdezte a barátnőm kétségbeesetten.
- Nem lehetne inkább itt megbeszélni?
- Ne haragudj, de nem tudok átmenni. Mi lenne, ha te jönnél át, hm?-mondta, már nyugodtabb hangon, ami egy kicsit engem is megnyugtatott.- Itt elmesélsz mindent.
- Rendben. Tíz perc és ott vagyok.-s azzal le is tettem. Kicsit összeszedtem magam, majd indultam is Carlyhoz.
  Az testvére nyitott ajtót. Aranyos krapek. Nagyon csípem a kis srácot, mindig játszok vele, de erre most nincs hangulatom.
  Felszaladtam a barátnőm szobájába. Az ágyon feküdt, az oldalán Liammal.
- Veled meg mi történ?-tereltem a tekintetemet Carly lábára, ami be volt kötözve.
- Oh, szia Gabi.-köszönt az unokatesóm mosolyogva.
- Hosszú történet. Előbb te mesélj. Mi történt, miért volt olyan zaklatott a hangod?-kérdezte komolyan, a mosoly pedig eltűnt az arcáról, ahogy nekem is.
  Leültem az ágyra, majd sorban, mindent elmeséltem egészen a Harrys incidenstől, a délután történtekig. Tágra nyílt szemekkel és elképedt arccal hallgattak a "mesémet".
  Mikor végeztem vele, Carly megölelt és próbált vigasztalni. Liam is csatakozott. Kisebb nagyobb sikerrel sikerült egy kicsit megnyugtatniuk és vigasztalniuk. Miután és kibeszéltem és kisírtam magam, Carly kezdett mesélni a kirándulásról, és azt is megtudtam, hogy mi történt a lábával.

3.Dííjam :33

A blog megkapta a 3.díját, Amy-nek köszönhetően! Nagyon szépen köszönöm :3

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!

3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés)

1.)

1.14 éves vagyok, alapsulis.
2. Imádom az állatokat. Kedvenceim: Kutya, cica, ló, teknős, farkas, galamb(:D) és még egy pár..
3. Nagyon szeretek írni, de csak hobbiból.
4. A 1D kívül még imádom Ed Sheeran-t, Olly Murs-t, Amelia Lilly-t, a Little Mix-t, a The Wanted-et, Simple Plan-t és Joe Brooks-t

5. Szeretek olvasni és rajzolni.
6. Szeretnék kijutni Londonba, dolgozni, vagy tanulni.
7. Szeretem az angol nyelvet. *-*
8. Meg szeretnék tanulni spanyolul és franciául beszélni.
9. Szeretek álmodozni.
10. Kedvenc közösségi oldalaim és hasonlók: FB, Twitter, Blogspot, Polyvore, YouTube.
11. Szeretem a divatot, de nagyon. :$

2.)

1. Hány éves vagy?
    14.

2. Mióta írsz?

    Kb egy éve.:)
3. Van tesód?

    Egy öcsém és egy bátyám.
4. Mi a kedvenc színed?

    Kék, fekete, pink, fehér, menta, türkiz, narancs, piros, zöld.
5. Kedvenc énekes, együttes?

    One Direction *-*
6. Van állatod?Ha igen, mi az?

    Van egy halam, és két papagájom

7. Szerencseszámod??

    3, 7
8. Hány blogod van??

    2. Vagyis az egyiket még nem kezdtem el.
10.Mi a kedvenc számod?(zene)

    Konkrét kedvencem nincs. Sokat szeretek :)
11.Hol laksz?

    Szlovákia, Szőgyén.

3.)

1. Mióta írsz?

2. Hány éves vagy?

3. Lakhelyed?

4. Kedvenc sport?

5. Hobbid?

6. Kedvenc zenei műfaj?

7. Kedvenc nyelv?

8. Kedvenc színész/színésznő?

10. Kedvenc film?

11.Hány blogod van?

 

4.)
1. alice_1  a barátnőm blogja :))
2. Ketrin Kotrocó  :)
3. ezt többen írják: http://ilovemyteacher-1d.blogspot.sk/

Bocsi, de többet nem tudok megjelölni:/ :)

43.rész:Végre láthatom...

(Niall szemszöge):
Csak késő este vettem észre, hogy kaptam egy üzenetet. Grace írt: Utállak! Ne keress többé! Ha van egy kis eszed, akkor rájössz, hogy miért...
  Megijedtem. A szavai szinte égettek belülről. Fogalmam nincs, hogy miért írta ezt nekem. Féltem, hogy elveszítem őt.
  Ránéztem az órára, ami éjjel fél kettőt mutatott. Ilyenkor már nem akartam zavarni. Holnap már úgyis megyek haza, pontosabban már ma. Ma este minden kiderül, erről az üzenetről. Legalább is remélem.
  Fáradtan és szomorúan feküdtem le aludni.

  Újra Londonban. A gép 2 órája landolt. Végre láthatom Gracet. Remélem azért a házba beenged megbeszélni a dolgokat.
  Miután otthon lepakoltam és elrendeztem a dolgaimat, felöltöztem és indultam Gracehez. Taxival mentem. Néhány perc alatt meg is érkeztünk. Épp ki akartam szállni a kocsiból, amikor megláttam Gracet az ajtójukban. Épp egy fiút ölelgetett. Már kezdett sötétedni, így nem láttam az arcát. Visszaültem a kocsiba. Idegesen figyeltem őket.
- Nem szál ki?-kérdezte a sofőr.
- Ömm. Csak egy pillanat.-válaszoltam, majd tovább figyeltem a barátnőmet és azt a pasit.
  A srác odahajolt Gracehez, majd megölelte. Grace is visszaölelte őt. Puszit váltottak, majd a fiú beszállt a kocsijába és elhajtott. Megvártam míg Grace bemegy, majd kiszálltam a taxiból, fizettem a sofőrnek és átszaladtam az út másik felére. Bekopogtam. Grace anyukája nyitott ajtót.
- Jó estét.-köszöntem illedelmesen.- Grace itthon van?
- Oh, szia Niall. Igen. Gyere beljebb.-tessékelt be.
  Körülnéztem, de őt sehol nem láttam.
- A szobájában van.-mondta egyszerűen, majd átment a konyhába.
  Feltrappoltam a lépcsőkön, majd óvatosan megindultam Grace szobája felé. Már tudtam a járást. Úgy hallottam, hogy zenét hallgat és a laptopon pötyög. Bekopogtam.
- Gyere be!-kiáltott.
  Vettem egy nagy levegőt, majd benyitottam. Jól sejtettem. Az ágyon ült, háttal az ajtónak és a laptopján gépelt. Közben pedig szólt a zene.
- Grace.-szólítottam meg halkan, mire összerezzent és hátrafordult.
- Niall. Te meg hogy kerülsz ide? És hogyan jöttél be?
- Én csak...Az anyukád engedett be.
- Tudhattam volna, hogy nem fog rám hallgatni.-hajtotta le a fejét.-Túlságosan is kedvel.
  Az utolsó mondata hallatán, akaratlanul is mosolyra húzódott a szám, de amint visszahajtotta a fejét rám, újra komollyá vált az arcom.
  Néma csönd következett. A zenét is lekapcsolta.
- Mi az az üzenet?-kérdeztem meg, a csöndet megtörve.- Na és ki az a srác?
- Milyen srác?-nézett rám megdöbbenten.
- Aki ott ölelgetett, meg puszilgatott a ház előtt. Az előbb.-mondtam, kissé undorodva.
- Az unokatestvérem.-mondta egyszerűen, mégis csodálkozva.
  Ezek hallatán egy kicsit elpirult az arcom. Azt hiszem túlreagáltam a helyzetet. Lehajtottam a fejem, nehogy meglássa a pirosodó arcom, de még így is kiszúrta.
- Már értem.-szólalt meg halkan.-Te féltékeny vagy.-mondta komolyan, mégis észrevettem egy apró mosolyt a szája sarkában.
- Na és az üzenet?-próbáltam terelni a témát.
- Hát tényleg nem tudod?-kérdezte hüppögő, elhalt hangon, majd gyönyörű zöld szemeivel mélyen az én szemeimbe nézett. Egy könnycsepp buggyant ki jobb szeme sarkából.
  Legszívesebben azonnal átölelném és letörölném a könnycseppet, majd össze-vissza csókolgatnám, de tudom, hogy eltolna magától. Tudom, mivel olyat írt, ami megsebezett.
- Grace. Fogalmam nincs mi rosszat tetem veled, de hidd el és sose tudnálak megbántani.-guggoltam le elé, majd kezeimet gyengéden térdeire fektettem.
- Az a két lány...-kezdett bele rekedtes hangon. Már majdnem sírt.- ...akikkel a medencében voltál. Azt hiszem Spanyolban.
  Egyből tudtam, hogy miről beszél. Lesokkolva guggoltam előtte. Nem tudtam hogy magyarázzam el. De hiszen ők csak...
- Kik ők Niall?-kérdezett meg. Mintha a fejembe látna.
- Ők csak a barátaim. Pontosabban az egyik legjobb haverom tesói.
- És ez biztos?
- Persze, hogy biztos. Jajj, Grace annyira sajnálom.-öleltem szorosan magamhoz.-Szeretlek.-suttogtam.
- Én is szeretlek. És inkább én kérek bocsánatot.-motyogta a pólómba. Arcát vállamba temette, majd egy nagy levegőt vett.
 Néhány percig így voltunk, aztán lassan eltoltam magamtól, mélyen szemébe néztem, majd megcsókoltam. A gyengéd csókból egyre gyorsabb, vadabb csók lett. Lassan felálltunk, majd elkezdtem lehúzni a pólómat. Grace segített. Elhajítottam, majd kezeimet a barátnőm derekára raktam, majd közelebb húztam. Csípőnk egybeért, mire Grace egy picit megugrott. Ezen elmosolyodtam, majd lassan a pulcsija alá nyúltam. Mikor kezem, már a melle alsó részénél volt, megragadta a kezem és megszakította a csókunkat.
- Örülök, hogy itt vagy.-mondta lihegve.
  Nem válaszoltam, csak újra megcsókoltam. Lépkedni kezdtem az ágyhoz. Lassan ledöntöttem őt, majd fölé másztam és csókjaimmal nyakára tértem, közben újra kezdtem leszedni róla a ruhadarabokat.
  Miután ledobtam  pulcsiját, ő a nadrágomat gombolta ki. Nehezen, de sikerült lerugdosnom magamról.
  Mikor Grace nadrágját akartam lehúzni, egy kicsit elhúzódott tőlem.
- Ha nem akarod, akkor ne csináljuk.-mondtam, kissé bánatosan. Jó lett volna újra együtt lenni úgy, de ha nem akarja, akkor nem erőltetem.
- De, de akarom. Csak...-hadarta.
- Csak mi?
- Nem tudom. Csak olyan furcsa érzésem volt. Mintha fájna a kezem, mikor hozzám érsz.
- M-mi?-dadogtam. Nem igen értettem.
- Fáj a karom. Lüktet. És mintha nyomnák össze.-kapott a kezéhez.
- Grace? Jól vagy?-másztam le róla, majd az ölembe húztam.
- Nem tudom. Mintha enyhült volna. Ez nem normális.-mondta hitetlenkedve.
- Mutasd csak.-nyúltam a karja után. Feloltottam a kislámpát, hogy jobban lássam, de nem volt rajta semmi. Még csak piros sem volt.
- Én ezt nem értem.-mérgelődött, majd felkapta a pólóját és átment a fürdőbe.
  Utána szaladtam, hogy megnézzem, mit is akar csinálni vele.
- Mosd meg hideg vízzel. Lehet, hogy csak megégette a nap.
- Nem hiszem. Alig voltam máma kint, annyira meleg volt.
- Na és a medencébe?
- Voltam, de előtte bekentem magam.
- Azért mosd meg.- simítottam végig a hátán.
- Nem kell. Már nem fáj.
- Kérlek Grace. Nem szeretném, ha egész este szenvednél. Akkor legalább kend be valamivel.
- Niall. Nem kell, mondom. Már jobb. Szinte már nem is fáj.
- Biztos?-fordítottam magam felé.
- Igen.-mosolygott, majd megcsókolt. Annyiban hagytam. Nem akartam e miatt veszekedni. Igen csökönyös lány. Inkább csendben aggódom érte egy kicsit.
  Felkaptam a karjaimba, majd visszamentünk a szobába és folytattuk, ahol abbahagytuk.


(Liam szemszöge):
  Nagyon örültem, hogy végre mellette lehetek. Csak szorítottam. Nem akartam elengedni. De muszály volt, mert bejött az orvos. Átkötötték a lábát, majd mondták, hogy haza mehetünk. Gyorsan össze is pakoltunk, majd mentünk a szállodához. Mivel Carlyék csak holnapután mennek vissza Angliába, ezért úgy döntöttem, hogy én is itt maradok arra a két napra. Carly természetesen nagyon örült, ahogyan az öccse is.
  A recepciónál kifizettem a szállást, majd Carlyt felkaptam a karjaimba, menyasszony fogásban és felvittem az emeletre. Betörtem a szobájába, majd bezártam az ajtót. Lefektettem az ágyra, majd fölé másztam és szenvedélyesen megcsókoltam.
- Annyira hiányoztál.-suttogtam ajkaiba.
- Te is nekem.-lihegte, miközben én nyakára tértem, majd gyengéden harapdálni kezdtem.
  Ujjaival megszorította a hátamat, majd halkan felnyögött. Kezdtem volna lehúzni a fürdőruhája felső részét, de eltolt magától.
- Liam.-mondta a nevem halkan.-Most ne, kérlek.
- De miért?-kérdeztem, majd próbáltam újra megcsókolni.
- Mert nem élvezném annyira.
- Hogyan?-néztem fel rá döbbenten.
- A lábam miatt. Nagyon fáj. Nem akarom, hogy a folytonos nyögésem hallgasd, egy a lábam fájdalma miatt, kettő mert annyira jó.-pirult el.
  Elmosolyodtam. Megpusziltam a száját, majd lemásztam róla és lefeküdtem mellé. Először csak a fejével, de aztán az egész testével az oldalára fordult. Én is így tettem, a fejemet pedi megtámasztottam a kezemmel, majd elkezdtem simogatni az arcát.
- Annyira szeretlek.-mondtam mosolyogva.
- Hidd el, hogy én jobban szeretlek.-mondta nevetve. Értettem a célzását, hiszen hatalmas Directioner volt, vagy talán még mindig az, sőt.
  Elmosolyodtam a megjegyzésén, majd egy apró puszit adtam a kezére. Közelebb húztam magamhoz, majd átöleltem. Éreztem szíve dobogását, ami heves mégis nyugodt volt.
- Ez miattad van.-kuncogott.
- Mi?
- Az ahogyan a szívem ver. Minden egyes érintésedtől kiráz a hideg, de jó értelemben és ami a számomra az egyik legfontosabb, hogy biztonságban érzem magam melletted.-szorított meg jobban.
 Örültem, hogy így érez irántam, mivel én is ugyan így érzek. Nagyon szeretem, és sose akarom elengedni.
  Lehet, hogy furcsán hangzik, de úgy érzem, hogy nekem ő az igazi. Akár az egész életemet eltudnám képzelni Carlyval. Remélem, hogy egyszer, egy szép napon, majd ő fog szemben állni velem az oltárnál.

(Carly szemszöge):
  Másnap délelőtt lementünk a partra. Liam is jött. Pontosabban a karjaiban vitt le engem. Letett az egyik napágyra, majd elment az egyik öltözőbe, hogy felvegye a szörfös ruháját. Kölcsönzött egy szörfdeszkát, majd bement a vízbe.
  Míg ő a vizet szelte helyettem, addig én az öcsémmel homokvárat építettem. Nem mehetek vízbe, a hülye lábam miatt. Egy kicsit mérges is voltam magamra e miatt.
  Telt múlt az idő. A homokvár már több mint egy méter magas volt. Közben Luka is csatlakozott hozzánk.
- Csá Carl.-ült le mellém.
- Szia Luka. Mi újság?
- Semmi új. Még fáj a lábad?
- Nem vészes. Kibírom.
- Akkor jó.-vigyorgott.
  Nagyon aranyos és kedves srác, na meg sexi, de szerintem hatalmas nőcsábász. Minden találkozásunknál próbálta köztünk összefűzni a szálakat, de én nem hagytam magam. Szerintem nincs hozzászokva, hogy egy lány elutasítja őt. Viszont az 100, hogy én nem adom be olyan könnyedén a derekam. Na meg nekem ott van Liam, akit mindenkinél jobban szeretek, és egy ilyen srác biztos, hogy nem fog tudni elválasztani tőle, nem mintha akarnám. Lukára csak haverként tekintek. Semmi több.
  Tovább beszélgettünk Lukával, közben pedig telt az idő. Tekintetemet egy pillanatra a tengerre szegeztem és pont megláttam Liamot, amint jön ki a vízből. A szörfös ruháját a csípőjéig letolta, így felfedve a kockákat a hasán, a hatalmas bicepszeket a karján és a tökéletesen kirajzolódott V vonalát.

    A lélegzetem is megállt, a félisten láttán. Igaz, hogy már láttam meztelenül, de akkor is elolvadtam tőle. Lassan közeledett felénk.
- Szia Baby.- guggolt le mellém, majd megcsókolt.
  Nem tudtam válaszolni, csak beleharaptam az alsó ajkaimba, közben pedig figyeltem őt, amint leült mellém a homokba.
- Most már elhúzhatsz, haver.-szólt Lukának "illedelmesen", majd rám figyelt.
  Láttam Lukán, hogy egy elkapta a düh, de most nem igazán érdekelt.
- Hé Carl, majd beszélünk.-intett Luka, majd elment.
- Ő nem tudja, hogy holnap hazamegyünk?-mutatott az egyre távolodó srác felé a barátom.
- De tudja. Miért?
- Miért mondta azt, hogy majd beszéltek?-kérdezte. A hangjában lehetett hallani, hogy egy kicsit féltékeny.
- Twitter és FB címet cseréltünk.-mondtam egyszerűen.
- De ugye, nem kavarsz vele a hátam mögött?-kérdezte bizonytalanul.
- Ugyan már Liam. Ilyennek ismersz? Senkivel. Senkivel nem tudnálak megcsalni.-simogattam meg az arcát.-Tán nem bízol bennem?
- Benned bízom, csak ő benne nem. Gondolom ezt érted.
- Igen. De most ne kezdjünk el e miatt veszekedni. Gyere, inkább segíts befejezni a homokvárat.-húztam közelebb.
   Hármasban építettük a várat. Nagyon aranyosak voltak. Készítettem is néhány fotót. Liam nagyon jól bánik a gyerekekkel. Csodálatos apa lesz belőle. Titokban reménykedem, hogy majd az én gyermekem, jobb esetben a gyermekeim apja.