3.Dííjam :33

A blog megkapta a 3.díját, Amy-nek köszönhetően! Nagyon szépen köszönöm :3

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!

3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés)

1.)

1.14 éves vagyok, alapsulis.
2. Imádom az állatokat. Kedvenceim: Kutya, cica, ló, teknős, farkas, galamb(:D) és még egy pár..
3. Nagyon szeretek írni, de csak hobbiból.
4. A 1D kívül még imádom Ed Sheeran-t, Olly Murs-t, Amelia Lilly-t, a Little Mix-t, a The Wanted-et, Simple Plan-t és Joe Brooks-t

5. Szeretek olvasni és rajzolni.
6. Szeretnék kijutni Londonba, dolgozni, vagy tanulni.
7. Szeretem az angol nyelvet. *-*
8. Meg szeretnék tanulni spanyolul és franciául beszélni.
9. Szeretek álmodozni.
10. Kedvenc közösségi oldalaim és hasonlók: FB, Twitter, Blogspot, Polyvore, YouTube.
11. Szeretem a divatot, de nagyon. :$

2.)

1. Hány éves vagy?
    14.

2. Mióta írsz?

    Kb egy éve.:)
3. Van tesód?

    Egy öcsém és egy bátyám.
4. Mi a kedvenc színed?

    Kék, fekete, pink, fehér, menta, türkiz, narancs, piros, zöld.
5. Kedvenc énekes, együttes?

    One Direction *-*
6. Van állatod?Ha igen, mi az?

    Van egy halam, és két papagájom

7. Szerencseszámod??

    3, 7
8. Hány blogod van??

    2. Vagyis az egyiket még nem kezdtem el.
10.Mi a kedvenc számod?(zene)

    Konkrét kedvencem nincs. Sokat szeretek :)
11.Hol laksz?

    Szlovákia, Szőgyén.

3.)

1. Mióta írsz?

2. Hány éves vagy?

3. Lakhelyed?

4. Kedvenc sport?

5. Hobbid?

6. Kedvenc zenei műfaj?

7. Kedvenc nyelv?

8. Kedvenc színész/színésznő?

10. Kedvenc film?

11.Hány blogod van?

 

4.)
1. alice_1  a barátnőm blogja :))
2. Ketrin Kotrocó  :)
3. ezt többen írják: http://ilovemyteacher-1d.blogspot.sk/

Bocsi, de többet nem tudok megjelölni:/ :)

43.rész:Végre láthatom...

(Niall szemszöge):
Csak késő este vettem észre, hogy kaptam egy üzenetet. Grace írt: Utállak! Ne keress többé! Ha van egy kis eszed, akkor rájössz, hogy miért...
  Megijedtem. A szavai szinte égettek belülről. Fogalmam nincs, hogy miért írta ezt nekem. Féltem, hogy elveszítem őt.
  Ránéztem az órára, ami éjjel fél kettőt mutatott. Ilyenkor már nem akartam zavarni. Holnap már úgyis megyek haza, pontosabban már ma. Ma este minden kiderül, erről az üzenetről. Legalább is remélem.
  Fáradtan és szomorúan feküdtem le aludni.

  Újra Londonban. A gép 2 órája landolt. Végre láthatom Gracet. Remélem azért a házba beenged megbeszélni a dolgokat.
  Miután otthon lepakoltam és elrendeztem a dolgaimat, felöltöztem és indultam Gracehez. Taxival mentem. Néhány perc alatt meg is érkeztünk. Épp ki akartam szállni a kocsiból, amikor megláttam Gracet az ajtójukban. Épp egy fiút ölelgetett. Már kezdett sötétedni, így nem láttam az arcát. Visszaültem a kocsiba. Idegesen figyeltem őket.
- Nem szál ki?-kérdezte a sofőr.
- Ömm. Csak egy pillanat.-válaszoltam, majd tovább figyeltem a barátnőmet és azt a pasit.
  A srác odahajolt Gracehez, majd megölelte. Grace is visszaölelte őt. Puszit váltottak, majd a fiú beszállt a kocsijába és elhajtott. Megvártam míg Grace bemegy, majd kiszálltam a taxiból, fizettem a sofőrnek és átszaladtam az út másik felére. Bekopogtam. Grace anyukája nyitott ajtót.
- Jó estét.-köszöntem illedelmesen.- Grace itthon van?
- Oh, szia Niall. Igen. Gyere beljebb.-tessékelt be.
  Körülnéztem, de őt sehol nem láttam.
- A szobájában van.-mondta egyszerűen, majd átment a konyhába.
  Feltrappoltam a lépcsőkön, majd óvatosan megindultam Grace szobája felé. Már tudtam a járást. Úgy hallottam, hogy zenét hallgat és a laptopon pötyög. Bekopogtam.
- Gyere be!-kiáltott.
  Vettem egy nagy levegőt, majd benyitottam. Jól sejtettem. Az ágyon ült, háttal az ajtónak és a laptopján gépelt. Közben pedig szólt a zene.
- Grace.-szólítottam meg halkan, mire összerezzent és hátrafordult.
- Niall. Te meg hogy kerülsz ide? És hogyan jöttél be?
- Én csak...Az anyukád engedett be.
- Tudhattam volna, hogy nem fog rám hallgatni.-hajtotta le a fejét.-Túlságosan is kedvel.
  Az utolsó mondata hallatán, akaratlanul is mosolyra húzódott a szám, de amint visszahajtotta a fejét rám, újra komollyá vált az arcom.
  Néma csönd következett. A zenét is lekapcsolta.
- Mi az az üzenet?-kérdeztem meg, a csöndet megtörve.- Na és ki az a srác?
- Milyen srác?-nézett rám megdöbbenten.
- Aki ott ölelgetett, meg puszilgatott a ház előtt. Az előbb.-mondtam, kissé undorodva.
- Az unokatestvérem.-mondta egyszerűen, mégis csodálkozva.
  Ezek hallatán egy kicsit elpirult az arcom. Azt hiszem túlreagáltam a helyzetet. Lehajtottam a fejem, nehogy meglássa a pirosodó arcom, de még így is kiszúrta.
- Már értem.-szólalt meg halkan.-Te féltékeny vagy.-mondta komolyan, mégis észrevettem egy apró mosolyt a szája sarkában.
- Na és az üzenet?-próbáltam terelni a témát.
- Hát tényleg nem tudod?-kérdezte hüppögő, elhalt hangon, majd gyönyörű zöld szemeivel mélyen az én szemeimbe nézett. Egy könnycsepp buggyant ki jobb szeme sarkából.
  Legszívesebben azonnal átölelném és letörölném a könnycseppet, majd össze-vissza csókolgatnám, de tudom, hogy eltolna magától. Tudom, mivel olyat írt, ami megsebezett.
- Grace. Fogalmam nincs mi rosszat tetem veled, de hidd el és sose tudnálak megbántani.-guggoltam le elé, majd kezeimet gyengéden térdeire fektettem.
- Az a két lány...-kezdett bele rekedtes hangon. Már majdnem sírt.- ...akikkel a medencében voltál. Azt hiszem Spanyolban.
  Egyből tudtam, hogy miről beszél. Lesokkolva guggoltam előtte. Nem tudtam hogy magyarázzam el. De hiszen ők csak...
- Kik ők Niall?-kérdezett meg. Mintha a fejembe látna.
- Ők csak a barátaim. Pontosabban az egyik legjobb haverom tesói.
- És ez biztos?
- Persze, hogy biztos. Jajj, Grace annyira sajnálom.-öleltem szorosan magamhoz.-Szeretlek.-suttogtam.
- Én is szeretlek. És inkább én kérek bocsánatot.-motyogta a pólómba. Arcát vállamba temette, majd egy nagy levegőt vett.
 Néhány percig így voltunk, aztán lassan eltoltam magamtól, mélyen szemébe néztem, majd megcsókoltam. A gyengéd csókból egyre gyorsabb, vadabb csók lett. Lassan felálltunk, majd elkezdtem lehúzni a pólómat. Grace segített. Elhajítottam, majd kezeimet a barátnőm derekára raktam, majd közelebb húztam. Csípőnk egybeért, mire Grace egy picit megugrott. Ezen elmosolyodtam, majd lassan a pulcsija alá nyúltam. Mikor kezem, már a melle alsó részénél volt, megragadta a kezem és megszakította a csókunkat.
- Örülök, hogy itt vagy.-mondta lihegve.
  Nem válaszoltam, csak újra megcsókoltam. Lépkedni kezdtem az ágyhoz. Lassan ledöntöttem őt, majd fölé másztam és csókjaimmal nyakára tértem, közben újra kezdtem leszedni róla a ruhadarabokat.
  Miután ledobtam  pulcsiját, ő a nadrágomat gombolta ki. Nehezen, de sikerült lerugdosnom magamról.
  Mikor Grace nadrágját akartam lehúzni, egy kicsit elhúzódott tőlem.
- Ha nem akarod, akkor ne csináljuk.-mondtam, kissé bánatosan. Jó lett volna újra együtt lenni úgy, de ha nem akarja, akkor nem erőltetem.
- De, de akarom. Csak...-hadarta.
- Csak mi?
- Nem tudom. Csak olyan furcsa érzésem volt. Mintha fájna a kezem, mikor hozzám érsz.
- M-mi?-dadogtam. Nem igen értettem.
- Fáj a karom. Lüktet. És mintha nyomnák össze.-kapott a kezéhez.
- Grace? Jól vagy?-másztam le róla, majd az ölembe húztam.
- Nem tudom. Mintha enyhült volna. Ez nem normális.-mondta hitetlenkedve.
- Mutasd csak.-nyúltam a karja után. Feloltottam a kislámpát, hogy jobban lássam, de nem volt rajta semmi. Még csak piros sem volt.
- Én ezt nem értem.-mérgelődött, majd felkapta a pólóját és átment a fürdőbe.
  Utána szaladtam, hogy megnézzem, mit is akar csinálni vele.
- Mosd meg hideg vízzel. Lehet, hogy csak megégette a nap.
- Nem hiszem. Alig voltam máma kint, annyira meleg volt.
- Na és a medencébe?
- Voltam, de előtte bekentem magam.
- Azért mosd meg.- simítottam végig a hátán.
- Nem kell. Már nem fáj.
- Kérlek Grace. Nem szeretném, ha egész este szenvednél. Akkor legalább kend be valamivel.
- Niall. Nem kell, mondom. Már jobb. Szinte már nem is fáj.
- Biztos?-fordítottam magam felé.
- Igen.-mosolygott, majd megcsókolt. Annyiban hagytam. Nem akartam e miatt veszekedni. Igen csökönyös lány. Inkább csendben aggódom érte egy kicsit.
  Felkaptam a karjaimba, majd visszamentünk a szobába és folytattuk, ahol abbahagytuk.


(Liam szemszöge):
  Nagyon örültem, hogy végre mellette lehetek. Csak szorítottam. Nem akartam elengedni. De muszály volt, mert bejött az orvos. Átkötötték a lábát, majd mondták, hogy haza mehetünk. Gyorsan össze is pakoltunk, majd mentünk a szállodához. Mivel Carlyék csak holnapután mennek vissza Angliába, ezért úgy döntöttem, hogy én is itt maradok arra a két napra. Carly természetesen nagyon örült, ahogyan az öccse is.
  A recepciónál kifizettem a szállást, majd Carlyt felkaptam a karjaimba, menyasszony fogásban és felvittem az emeletre. Betörtem a szobájába, majd bezártam az ajtót. Lefektettem az ágyra, majd fölé másztam és szenvedélyesen megcsókoltam.
- Annyira hiányoztál.-suttogtam ajkaiba.
- Te is nekem.-lihegte, miközben én nyakára tértem, majd gyengéden harapdálni kezdtem.
  Ujjaival megszorította a hátamat, majd halkan felnyögött. Kezdtem volna lehúzni a fürdőruhája felső részét, de eltolt magától.
- Liam.-mondta a nevem halkan.-Most ne, kérlek.
- De miért?-kérdeztem, majd próbáltam újra megcsókolni.
- Mert nem élvezném annyira.
- Hogyan?-néztem fel rá döbbenten.
- A lábam miatt. Nagyon fáj. Nem akarom, hogy a folytonos nyögésem hallgasd, egy a lábam fájdalma miatt, kettő mert annyira jó.-pirult el.
  Elmosolyodtam. Megpusziltam a száját, majd lemásztam róla és lefeküdtem mellé. Először csak a fejével, de aztán az egész testével az oldalára fordult. Én is így tettem, a fejemet pedi megtámasztottam a kezemmel, majd elkezdtem simogatni az arcát.
- Annyira szeretlek.-mondtam mosolyogva.
- Hidd el, hogy én jobban szeretlek.-mondta nevetve. Értettem a célzását, hiszen hatalmas Directioner volt, vagy talán még mindig az, sőt.
  Elmosolyodtam a megjegyzésén, majd egy apró puszit adtam a kezére. Közelebb húztam magamhoz, majd átöleltem. Éreztem szíve dobogását, ami heves mégis nyugodt volt.
- Ez miattad van.-kuncogott.
- Mi?
- Az ahogyan a szívem ver. Minden egyes érintésedtől kiráz a hideg, de jó értelemben és ami a számomra az egyik legfontosabb, hogy biztonságban érzem magam melletted.-szorított meg jobban.
 Örültem, hogy így érez irántam, mivel én is ugyan így érzek. Nagyon szeretem, és sose akarom elengedni.
  Lehet, hogy furcsán hangzik, de úgy érzem, hogy nekem ő az igazi. Akár az egész életemet eltudnám képzelni Carlyval. Remélem, hogy egyszer, egy szép napon, majd ő fog szemben állni velem az oltárnál.

(Carly szemszöge):
  Másnap délelőtt lementünk a partra. Liam is jött. Pontosabban a karjaiban vitt le engem. Letett az egyik napágyra, majd elment az egyik öltözőbe, hogy felvegye a szörfös ruháját. Kölcsönzött egy szörfdeszkát, majd bement a vízbe.
  Míg ő a vizet szelte helyettem, addig én az öcsémmel homokvárat építettem. Nem mehetek vízbe, a hülye lábam miatt. Egy kicsit mérges is voltam magamra e miatt.
  Telt múlt az idő. A homokvár már több mint egy méter magas volt. Közben Luka is csatlakozott hozzánk.
- Csá Carl.-ült le mellém.
- Szia Luka. Mi újság?
- Semmi új. Még fáj a lábad?
- Nem vészes. Kibírom.
- Akkor jó.-vigyorgott.
  Nagyon aranyos és kedves srác, na meg sexi, de szerintem hatalmas nőcsábász. Minden találkozásunknál próbálta köztünk összefűzni a szálakat, de én nem hagytam magam. Szerintem nincs hozzászokva, hogy egy lány elutasítja őt. Viszont az 100, hogy én nem adom be olyan könnyedén a derekam. Na meg nekem ott van Liam, akit mindenkinél jobban szeretek, és egy ilyen srác biztos, hogy nem fog tudni elválasztani tőle, nem mintha akarnám. Lukára csak haverként tekintek. Semmi több.
  Tovább beszélgettünk Lukával, közben pedig telt az idő. Tekintetemet egy pillanatra a tengerre szegeztem és pont megláttam Liamot, amint jön ki a vízből. A szörfös ruháját a csípőjéig letolta, így felfedve a kockákat a hasán, a hatalmas bicepszeket a karján és a tökéletesen kirajzolódott V vonalát.

    A lélegzetem is megállt, a félisten láttán. Igaz, hogy már láttam meztelenül, de akkor is elolvadtam tőle. Lassan közeledett felénk.
- Szia Baby.- guggolt le mellém, majd megcsókolt.
  Nem tudtam válaszolni, csak beleharaptam az alsó ajkaimba, közben pedig figyeltem őt, amint leült mellém a homokba.
- Most már elhúzhatsz, haver.-szólt Lukának "illedelmesen", majd rám figyelt.
  Láttam Lukán, hogy egy elkapta a düh, de most nem igazán érdekelt.
- Hé Carl, majd beszélünk.-intett Luka, majd elment.
- Ő nem tudja, hogy holnap hazamegyünk?-mutatott az egyre távolodó srác felé a barátom.
- De tudja. Miért?
- Miért mondta azt, hogy majd beszéltek?-kérdezte. A hangjában lehetett hallani, hogy egy kicsit féltékeny.
- Twitter és FB címet cseréltünk.-mondtam egyszerűen.
- De ugye, nem kavarsz vele a hátam mögött?-kérdezte bizonytalanul.
- Ugyan már Liam. Ilyennek ismersz? Senkivel. Senkivel nem tudnálak megcsalni.-simogattam meg az arcát.-Tán nem bízol bennem?
- Benned bízom, csak ő benne nem. Gondolom ezt érted.
- Igen. De most ne kezdjünk el e miatt veszekedni. Gyere, inkább segíts befejezni a homokvárat.-húztam közelebb.
   Hármasban építettük a várat. Nagyon aranyosak voltak. Készítettem is néhány fotót. Liam nagyon jól bánik a gyerekekkel. Csodálatos apa lesz belőle. Titokban reménykedem, hogy majd az én gyermekem, jobb esetben a gyermekeim apja.

Új blog!!! ;)

Halihó :)...Lenne egy új blogötletem.

Alap sztori:
Egy 19 éves, gimnazista lány. Neve Isabella Mary Huns. Jelenleg Londonban él a barátjával, de Magyarországon született. A szülei elváltak, apukájának Londonban van egy birtoka, ahol lótenyésztéssel foglalkozik, anyukája pedig Holmes Chapelben él rendszeresen változó kapcsolatban. A lánynak 2 testvére van, akiket nagyon szeret, még ha néha veszekednek is. Bella imád lovagolni, rajzolni és olvasni. Van egy saját könyvtára is a belvárosban a Hyde Park közelében. Ez mind szép és jó, de egy nap alatt szinte teljesen megváltozott az élete. Ezen a napon megismerkedett 2 sráccal. Egyikükkel a könyvtárában, a másikkal a kávézónál. Az idő elteltével minden megtalálható lesz a lány életében. Románc, több is, szomorúság, csalódottság, félelem, balesetek és még sorolhatnám. Vajon mi lesz ennek az egésznek a vége? Vajon a barátjával marad Chrissel, vagy netán a másik 2 srác közül választ? Vajon tudja, hogy mit tegyen a boldogsága érdekében? Ha kíváncsi vagy rá, olvasd el a történetét.

A blogot már megcsináltam. ITT találjátok.

A szereplők már fent vannak, viszont a blog csak június végén-július elején "üzemelni"., vagyis csak akkor kezdem el írni! Előbb be szeretném fejezni ezt a története, és csak utána belevágni a másikba.
Rengeteg rész (több mint 50) alaptörténete megvan, már csak be fog kellenem gépelni.:) Ha valakit érdekelne, az mindenképp nézzen be és iratkozzon fel! Szerintem jobb történet lesz, mint a mostani, de ezt döntsétek el ti. ;)

És egyébként, akinek ez számít, a történetnek 3 főszereplője van. Harry-Bella-Zayn. Szóval egy szerelmi háromszögről lenne szó, de többet nem mondok! ;)
Remélem hogy azt a történetet is fogjátok, legalább annyira szeretni, mint ezt! :)

http://complicated-sweet-love-withyou.blogspot.sk/

42.rész:Vissza, Londonba...

  Haligali ;)) ...Döntöttem..mivel nincsenek meg a kommentek, és mivel tudom, hogy legközelebb sem lesznek meg, ezért "beszüntetem" az ennyi lájk, ennyi komi-s szabályt!!
  A mostani részt is már nagyon sokan várták ;)(Zayn-Laura) ..Remélem tetszeni fog :) ...
Ja, és már 16 000 látogatóóó *-*..köszönööm:$

(Zayn szemszöge):

  Azt hittem, hogy ott helyben elbőgöm magam. Laurát egy srác össze-vissza fogdosta, puszilgatta és nem akarta elengedni. Egy pillanatra megtorpantam, de aztán észbe kaptam, elhajítottam a fagyit és elkezdtem rohanni feléjük. A srácot nagy nehezen lerángattam Ellről, magam felé fordítottam és pofán vertem. Ő sikeresen leesett a földre. Fölé térdeltem és elkezdtem verni az arcát. Eléggé agresszív lettem.
- Kérj tőle bocsánatot.-ordítottam a 18 év körüli baromra.
- Zayn. Hagyd abba.-sírta Ell hangosan.
- Kérj bocsánatot te mocskos disznó.-kiabáltam még mindig.
  Körülöttünk mindenki minket nézett, de engem ez most egy cseppet sem érdekelt.
- Zayn.-fogta meg a vállam Laura. Felé fordultam.-Elég volt.-mondta halk, nyugtató hangon.
  Vettem egy nagy levegőt, majd leszálltam a fiúról. Az arca kék zöld volt és a szája vérzett. Alaposan szétvertem. Mit ne mondjak, egy kicsit büszke voltam magamra, de azért sajnáltam hogy ennyire összevertem, de megérdemelte.
- Ha még egyszer hozzányúlsz a barátnőmhöz...véged.-néztem rá, még mindig méreggel tele.
- Ne, ne haragudj Laura.-nézett a barátnőmre, és ekkor egy rendőr lépett mellénk.
- Itt meg mi történt?-nézett rám, majd a földön fekvő fiúra, aztán Laurára.
- Ez a barom...-mutogattam rá.
- Nyugalom. Laura, ugye nem bántott?-nézett a barátnőmre aggódva, majd megsimogatta az arcát. Nem értettem, hogy ez most mi.
- Semmi bajom Phill. Csak egy kicsit...,. Mindegy, hagyjuk.
- Nem. Nem hagyjuk. Ez a srác letapizta a barátnőmet és megpróbálta megerőszakolni.-borultam ki újból.
- Ez igaz Dave?
- Én csak a jussomat akartam.-flegmázott a már álló, összevert srác.
- Milyen jussodat?-kiabált vele Laura.
- Én nem kaptalak meg. A többi pasiddal bezzeg ágyba bújtál, mi? Hányan is voltak? 10, vagy esetleg többen? Egy ócska ribanc vagy.
- Szétverem a pofád, te kis..-hergeltem fel magam ismét, de a rendőr leállított.
- Hé. Elég volt a verekedésből, te pedig hogy mersz így beszélni vele? Talán az lesz a legjobb, ha beviszlek az őrsre. Ez volt az utolsó húzásod.
  A rendőr felhívta a rendőrséget, hogy jöjjön valaki a hapsiért, addig én Laurával beszéltem.
- Jól vagy kincsem?-ölelt szorosan magamhoz.
- Igen.- szipogott a pólómba.
- Ki volt ez az állat?
- Az egyik exem.
- Értem.
- Zayn.-nézett rám.-Az nem igaz. Amit mondott. Nem feküdtem le annyi fiúval. Igen, vannak fiú barátaim, de nem feküdtem le fűvel-fával.
- Elhiszem. Nyugi, ne aggódj.-pusziltam fel a homlokát.
- Köszönöm.-szorított meg újra.
- Na és ez a rendőr honnan ismer?
- Ja, ő a nagybátyám. Apám öccse.
- Aha. Értem.-mondtam megdöbbenten.
- Zayn? Te féltékeny lettél?
- Én?? Dehogy...
- De igen.-mosolyodott el.-Ez olyan aranyos.
- Mondom, hogy nem, csak..-próbáltam magyarázkodni, de Phill visszajött hozzánk.
- Minden rendben drága?-fordult a barátnőm felé.
- Persze. Le fogják csukni?
- Nem hiszem. Az apja, úgy se engedi.-csóválta a fejét.
- Mi? Ennyitől lecsuknák?-csodálkoztam.
- Nem, ennyitől még nem, viszont amiket ő csinált, annyitól le.
- Miért, miket csinált?
- Hol is kezdjem. Lopás, drogozás, betörés, testi bántalmazás és még sorolhatnám.-számolta az ujján, én meg elkerekedett szemekkel néztem.
- Nekem ennyi elég volt. Ha ez a gyerek..
- Már 24 éves.-szólt közbe Laura.
- Ekkor ez a bűnöző továbbra is szabadlábon járkál, akkor nem hagylak itt, Esbjergben.
- Micsoda?
- Nem maradhatsz itt, értsd meg.-fogtam arcát tenyerem közé, majd mélyen szemeibe néztem.
- De hiszen 2 hét múlva úgyis elköltözünk Londonba.
- 2 hét az elég hosszú idő, hogy ártson neked.-bólogatott Phill.
- Igaza van.
- Rendben. Akkor beszélnünk kell apáékkal.
- Igen.
  Elköszöntünk Philltől, majd összeszedtük a cuccainkat a padról, és indultunk vissza a házba. Kicsit félek Laura anyukájának a reakciójától, de meg kell érteniük. Nem tehetik ki a lányukat még nagyobb veszélynek. Ha most nem vagyok ott, akkor talán még meg is erőszakolja. Már a gondolattól rettegek.
  Szerencsére otthon volt mind két szülő így megtudtuk beszélni. Eleinte tiltakoztak, de aztán elmeséltük a történteket, és nehezen de beleegyeztek.
- Akkor Zaynnél fogsz lakni, addig amíg oda nem költözünk?-kérdezte az apukája.
- Igen. Már megbeszéltük.
- Rendben.-sóhajtott egyet az anyukája.
- Vigyázz magadra, jó?
- Jó, persze.-ölelte meg Ell az apukáját, majd felmentünk pakolni.
- Ez azért könnyen ment. dőltem le az ágyra.
- Igen.-mondta, egy keserű mosolyt mellékelve.
- Annyira megijedtem, amikor megláttalak annak az állatnak a kezeiben.-csúsztam oda hozzá.- Nem tudtam mi tévő lehetnék. Legszívesebben elsírtam volna magam.
- Köszönöm, hogy leszedted rólam.-ölelt meg.
- Szeretlek, és vigyázok rád.
- Én is szeretlek.
  Néhány percig a földön ültünk. Laura az ölemben volt és úgy öleltük egymást. Jó volt így lenni.
- Pakolnunk kell, különben lekéssük a gépet.-húzódott el, de visszahúztam.
- Csak még egy percet.-hajoltam ajkaihoz, majd gyengéden megcsókoltam. A gyengéd csókból egyre forróbb és vadabb csók lett. Felkaptam, majd az ágyra fektettem. Fölé másztam és egyik kezemmel háta alá nyúltam. Ő a hajamat túrta, és a nyakamat fogta. Lassan pólója alá nyúltam és simogatni kezdtem a hasát. Ez tetszett neki. Levettem a pulcsiját, majd ajkaimat hasára tapasztottam és apró csókokkal árasztottam el. Halk sóhajok hagyták el száját. Kezdtem kigombolni a nadrágját, de ekkor leugrott az ágyról.
- Tényleg el fogunk késni.
- Akkor mentünk volna a későbbivel.-ugortam mellé, majd hátulról a nyakát kezdtem puszilgatni.
- Zayn. Anyám bármelyik percben ránk törhet.
- Igaz.-húzódtam el, egy nagy sóhajjal.
- Figyelj bébi.-karolta át a nyakam.-Tudtommal este, már más házban leszünk.-mosolygott huncutul.- Mit szólnál, ha este kárpótolnálak?-simogatta meg az arcomat, majd a hajammal kezdett el játszani.
- Benne vagyok.-haraptam bele ajkaimba, majd egy apró puszit adtam ajkaira és kimentem a mosdóba.
  Gyorsan elintéztem a dolgom, majd visszamentem a szobába bepakolni a maradék cuccomat. Mikor benyitottam, Ell a földön ült. Egyik kezével a hasát fogta, a másikkal pedig támaszkodott.
- Ell. Jól vagy?-guggoltam le hozzá.
- N-nem igazán.-motyogta, majd próbált felállni. Segítettem neki.
  Leült az ágyra és elkezdte simogatni a hasát. Kezét arrébb toltam, majd én folytattam helyette.
  Hirtelen elkerekedtek a szemei, és futásnak indult, ki a szobából. Követtem őt. A fürdőbe ment, és hallottam amint hányt.
  Aggódom érte. Tudom, hogy ezek csak a terhesség előjelei, de akkor is félek, hogy még nagyobb baja lesz. Lehet, hogy erősnek mutassa magát, de én tudom, hogy ő is fél. Fél a rosszullétektől, a hányásoktól, na meg a szüléstől.
  Mezítláb odasétáltam hozzá a hideg csempén. Haját hátrasimítottam, és a hátát simogattam. Először egy kicsit összerezzent, aztán megtörölte a száját. Felállt, megmosakodott, majd visszamentünk a szobájába.
  Felkaptam a cuccainkat, és leviharoztam velük az előszobába. Laura is hozott egy táskát, ami nem volt olyan nehéz. Elköszöntünk a szüleitől, fogtunk egy taxit, majd indultunk a reptérre.

41.rész:Tartsunk szünetet...

  Sziasztok! :) Igen hamar összegyűltek a kommentek, viszont a tetszikek nem :/ . De azért itt van az új GABI-HARRY-s rész, amire már oly sokan vártak :) Egy kicsit szomorú, de remélem azért tetszik! :) ..
  A következő rész 7 komment és 8 tetszik után jön!

(Gabriella szemszöge):

  Halk csipogásra keltem. Lassan kinyitottam ólomnehézségű szemeimet, majd gyorsan vissza is csuktam, az erős fények miatt. Gyors pislogással, hamar megszoktam. Ismeretlen helységben voltam. Körülnéztem. A jobb oldalamon egy gépezet volt, ami a szívritmusomat mutatta. A kezembe egy slagot vezettek, ami egy magas akasztó féleségre vezetett. Infúzió. A másik oldalamon Egy üres ágy volt, amin Anne ült. Felnézett rám, majd csendben figyelte tettemet.
- Mi történt?-kérdeztem, mikor feleszméltem.
- Tegnap este Frankie talált rád az egyik utcában. Eszméletlenül feküdtél a földön. Azonnal a mentősöket hívta.-magyarázta. Ekkor bevillantak a képek. Ahogyan az a csaj megcsókolja Harryt, aztán elfutottam. Amikor az utcán összeestem és egy ember közeledett felém. Gondolom Frankie volt az.
- Harry hol van?-fordultam felé.
- Egész éjjel itt ült melletted. Most leszaladt kávét venni.-és ekkor belépett az említett személy.
- Gabriella.-kiáltott fel halkan, majd odaszaladt hozzám.
- Szólok az orvosnak.-ment ki Anne.
- Miért szaladtál el?-kérdezte meg. Azt hittem, ott helyben leordítom a fejét.Még képes megkérdezni? Egy szerencséje volt, hogy bejött az orvos.
- Jó reggelt kisasszony. Hogy tetszik lenni?-ült le mellém az ágyra. Kicsit feljebb ültem.
- Egész jól. Egy kicsit fáj a fejem.
- Értem. Felteszek néhány kérdés.
- Jó, de minek?
- Csak az emlékezőképességeid ellenőrzésére.-szólt.- Milyen nap van ma?
- Ömm...Csütörtök.
- Jó. Hányadika?
- 16.
- Milyen évet írunk?
- 2012.
- Jó, ez rendben van.-írt valamit a füzetébe.
- Mikor mehetek haza?
- Még 1-2 vizsgálat és ha minden jó, akkor holnap reggel. Most még megnézném a reflexeit, aztán hagyom pihenni.-mondta, majd lehúzta rólam a takarót és megütögette a lábamat, majd megtapogatta a hasamat. Ránéztem Harryre. Csak úgy sugárzott róla a féltékenység. Nem csoda, az orvos egy fiatal, jóképű barna hajú, kissé kigyúrt testű férfi volt.
  A vizsgálta után, elköszönt, majd kiment a teremből, ahogyan Anne is.

  Csak ketten voltunk a teremben. Harry és én. Kínos csend volt. Harry a mellettem lévő ágyon ült és bámult maga elé. Már a sírás szélén álltam, de nem akartam sírni. Végül nem bírtam tovább, megkérdeztem.
- Miért tetted? Megint.-fordultam felé, könnyes szemekkel.
- Hogyan?-nézett rám bamba arcot vágva. Nem értette a célzást.
- Miért csókoltad meg azt a lányt?-kérdeztem, szinte kiabálva, mire ő összerezzent.
- Gabi. Én nem...-kezdte, de félbe szakítottam.
- Nem kell letagadni. Láttam amit láttam.
- És pontosan mit láttál?
- Azt, hogy az a lány ott ül az öledben, és..-elkapott a hányinger.-És ledugja a nyelvét a torkodon.
- Gabi. Én nem csókoltam meg! Felicity tapadt rám. Mindig is nyomulós csaj volt.
- Szóval már a nevét is tudod. Esetleg a száma is megvan, vagy a lakcíme. Na és megvolt?-kérdeztem a lefekvésre utalva.
- Ezt most komolyan kérdezed? Te nagy vagy...
- Igen? Mi nem vagyok.
- Felicity egy régi haverom. Pontosabban az egyik exem. Ő volt az első igazi barátnőm, de mikor jelentkeztem a X Faktorba szakítottunk, mivel tovább jutottam. De ő még mindig szerelmes belém, és azt hiszi, hogy ez kölcsönös.
- Miért nem az?
- Nem. Egyáltalán. Én csakis téged szeretlek.-guggolt le az ágy mellé, majd megfogta a kezem.
  Hittem neki. Láttam a szemében, amit könnyfátyol borított, hogy igazat mond és hogy komolyan gondolja. De mégsem bíztam benne teljesen.
- Hiszek neked.-néztem rá. Szája mosolyra húzódott.-De úgy gondolom, hogy tartanunk kéne egy kis szünetet.
- Micsoda? Nem. Kérlek Gabi. Én nagyon szeretlek és nem akarok egy percet sem nélküled eltölteni.
- Harry. Hidd el, így lesz a legjobb...Mindkettőnknek.
  Őszintén, én sem akartam szünetet tartani, de ,mégis úgy gondoltam, hogy ez jó ötlet. Át kell gondolnia, hogy miét érez. Hogy kit szeret. Engem, vagy valaki mást?
  Nem szólt semmit. Elengedte a kezem, majd felállt. Rám nézett könnyes szemeivel, megrázta a fejét, és ennyit mondott:
- Sajnálom.-majd kitépte az ajtót és kiviharzott a szobából.
                                                   
  Legszívesebben sírtam volna, de nem akartam gyengének tűnni. Anne lépett be a szobába.
- Minden rendben?-kérdezte aggódva.
- Igen.-mondtam egyszerűen, majd a takaróm sarkát kezdtem piszkálni.-Anne.-néztem fel rá.
- Igen?
- Megkérhetnélek valamire?
- Persze. Mondjad csak.
- Összepakolnád a dolgaimat? És holnap reggel kivinnél a reptérre?
- Igen, de Gabi...biztos, hogy ezt akarod?
- Nem. De így lesz a legjobb.
- Szóval akkor most szakítottatok?
- Nem. Legalább is remélem. Csak szünetet tartunk.
- Értem. Remélem rendeződnek a dolgaitok.-mondta megértően, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Én is.-szóltam, és újra elsírtam magam.

  Az egész éjszakát átsírtam, egy percet sem tudtam aludni. Fáradt voltam és nem volt kedvem semmihez, még kikelni az ágyból sem, de ezt muszáj lesz, különben lekésem a gépet.
  Anne 8 körül jött be értem. Az orvos még egyszer megvizsgált, majd néhány papír aláírása után kiengedett a kórházból.
- Minden itt van.-szólalt meg Anne, mikor már a kocsinál álltunk.
- Rendben. Köszönöm.-küldtem felé egy apró mosolyt.
- Viszont ha valami mégis ott maradt, azért bocsi. Majd úgyis jössz még ide, remélem.-mondta szomorkásan.
- Én is remélem.-mondtam, majd beültem az autóba.
- Gemma üdvözöl.
- Én is őt. Egyébként ho9l van?
- A barátjánál. És üzeni, hogy sajnálja, hogy nem tudott bejönni hozzád.
- Nem baj. Nem haragszom.
- Akkor jó.
- Na és...
- Harry?
- Igen...
- Utoljára a kórházban beszéltem vele.
- Értem.
- Szinte egész éjszaka sírt, káromkodott és valamit dobált.-ezek hallatán megijedtem. Remélem, nem történt semmi baja.
- De..Miért?
- Miattad. Mert szeret.-nézett rám egy pillanatra, majd visszafordult és az útra szegezte tekintetét.-Hidd el, ennyire egy lányt még nem szeretett.
  Majdnem elsírtam magam, de mégse tettem. Kell ez a szünet.
  Fél óra alatt meg is érkeztünk a reptérre. A szívem majd meg szakadt, hogy itt kell hagynom Őt, de meg kell tennem. Az én érdekem, na meg az övé is.
  A csomagokat leadva, abban reménykedtem, hogy majd egyszer csak előugrik valahonnan, de nem jött. Búsan, keserű arccal indultam a géphez. Anne megvárta míg felszáll a gép, majd az ablakból néztem, ahogyan elhajt a kocsival.
  Néhány perccel a gép felszállása után kaptam egy üzenetet. Előkotortam a telefonomat a táskám aljáról, majd megnéztem. Ő írt:
                                                              Nagyon sajnálom...Szeretlek ♥.xx