45.rész:Az esküvő...

 Sziasztok.:) ...próbáltam kicsit hosszabb részt írni, de nem lett sokkal hosszabb mint a többi és ezért bocsi, ahogyan azért is mert ilyen sokára hoztam az új részt! viszont most itt van. Jó olvasást! :) Pár komment és lájk után kövi!:D

  Túlságosan is rohan az idő. Két hét. Két hét telt el a hazaérkezésem óta, Holmes Chapelből. Harryvel azóta se találkozni nem találkoztam, se beszélni nem beszéltem. Szörnyű abban a hitben élni, hogy talán soha többé nem leszünk együtt. Nem tudom hogy bírnám ki. Egyszerűen szükségem van rá. Még ha meg is bántott és megcsalt, de hiszen én is megcsaltam. Lehet furcsán hangzik, de úgy gondolom, hogy ezzel a két csókkal, most kvittek lettünk, még ha most szünetet is tartunk.
  Hülye voltam, hogy elengedtem. Nagyon megbántam. Legszívesebben visszatekerném az időt és mindent másképp csinálnék, az elejétől kezdve. Rettentően hiányzik. Nem egy napom, éjszakám telt el úgy, hogy sírtam és szenvedtem miatta. Pontosabban miattam, mert én kértem szünetet. Harry hozzám illik. Senki máshoz. Lehet, hogy önzőnek tűnök, de szerintem ez teljes mértékben így van. A kezeink, az ajkaink, a gondolkozásunk, a stílusunk, minden passzol. Ez egy olyan nagy ritkaság, amit nem szabad elengedni, és én most éppen ezt tettem. Nem vagyok normális. Csak szerelmes. Őrülten.
  Sok minden történt a két hét alatt. Anyáék és Amanda szülei is megjöttek és segítettek az esküvői készülődésben. A pappal megbeszéltük a mise rendjét, elküldtük a meghívókat, elrendeztük a menüsort és az italokat, rendeltünk pincéreket, Ed és Amanda kiválasztotta a díszítést, azon belül a székeket, poharakat, evőeszközöket, tányérokat, terítőket, virágokat és még hasonlókat. Sok volt a tennivaló, és kevés az idő, de megoldottuk és mindent összehoztunk. Az esküvő a templomban lesz, hagyományosan megtartva, a lagzi pedig a hátsókertünkben. Nem lesz sok vendég, így ott könnyen és kényelmesen elférünk.
  A 14 nap alatt a barátnőimre is volt időm, szerencsére. Utoljára a turnén szórakoztunk és buliztunk együtt, így most jó volt néhány nap kikapcsolódni. Laura is Londonba költözött, Zaynhez, egy idióta srácnak köszönhetően. De ez nekem csak jó, ugyanis közelebb van hozzám az egyik legjobb barátnőm. Egy igen nagy méretű házba költöztek, közel a srácokhoz.
  Sokat buliztunk, egyszer kétszer be is rúgtunk. Nem épp a legjobb tulajdonságom, hogy könnyedén berúgok, de néha az is kell. A lényeg, hogy jól éreztük magunkat.
  Viszont nem csak jó dolgok történtek velem. Egyre több rémálmom van, ami már kezd kikészíteni. A legtöbben gyilkosság. Akár egy thriller. Sokszor riadtam fel olyan érzéssel, mintha tényleg megöltek volna. Borzalmas. Néha direkt maradtam fenn sokáig, csak hogy ne aludjak és ne álmodjak újra rosszat. Sőt, volt hogy nem is aludtam, viszont olyankor meg rettentően álmos és fáradta voltam. Már az is megfordult a fejemben, hogy el kéne mennem pszichológushoz. De talán ezt nem fogom megtenni. Csak reménykedek, hogy elillannak a rémálmaim.

  Ma lesz az esküvő. Egy kicsit izgulok, mivel én leszek az egyik tanú. Még sose kértek meg ilyesmire. Furcsa lesz ott állni, a bátyám mellett, az oltárnál. Viszont nagy megtiszteltetés.
- Anya, segítenél?-kukucskáltam ki az ajtómon és egyből megláttam az anyukámat, aki épp egy képet nézett a falon. Ed és én voltunk rajta.
- Olyan gyorsan szalad az idő.-szipogott és még mindig a képet figyelte.- Ne haragudj, mit mondtál?-rázta meg a fejét, majd felém fordult.
- Tudnál segíteni?-mosolyogtam.
- Persze kicsim.-mosolygott ő is, majd felém indult. Bejött a szobámba. Leültem a székre, a tükör elé.
- Először a hajamat, légyszíves.
- Hogyan szeretnéd?
- Arra gondoltam, hogy be lehetne göndöríteni és valahogyan az egyik oldalra tűzni.
- Rendben. Meg próbálom valami olyanra.
- Oké, egyébként nagyon csinos vagy.-néztem végig rajta. Egy szűk, fekete fehér térdig érő ruhát viselt, féloldalas pánttal. Fekete platformos cipőt és néhány kiegészítőt vett fel melléje és egy borítéktáskát. Hosszú, mogyoróbarna haja göndör kontyban volt. Nagyon szép volt.
- Köszönöm kicsim, de te szebb leszel.-nevetett.
- Ugyan már-legyintettem a kezemmel nevetve.
 Körülbelül negyed óra alatt el is készült a hajam.
- Ez gyönyörű.-mondtam hálálkodva, közben pedig a tükörben nézegettem anyukám mester alkotását.
- Tényleg jól sikerült. Most jöhet a smink.-dörzsölte meg a kezeit vigyorogva, mire én csak felnevettem.
- Ezeket használd.-tettem ki elé a krémszínű és barnás sminkes dolgokat.- Ez illik a ruhámhoz.-vigyorogtam.
- Tényleg, a ruhát még nem is láttam.-nézett rám megdöbbenten. Még senki se látta. Csak tegnap vettem. Szerintem csodásan néz ki.
- Majd a sminkelés után meglátod.-kacsintottam rá.
- Már nagyon kíváncsi vagyok. Ne gyere, gyorsan csináljuk meg a sminkedet.-kapta fel a púderes dobozt, majd elkezdte simogatni az arcomat, a vattával.
  A sminkkel is ügyesen végzett, és megint csak szépet alkotott. Egészen természetes hatású volt, és ez tetszett. Nem szeretem ha egy smink túl van csinálva. Jobban tetszenek a természetes, esetleg a füstös hatású sminkek.
- Na, most jöhet a ruha.-mondta izgatottan.
- Nem, nem. Előbb a lakkozás.-mutatta fel a kezemet és megráztam az ujjaimat.
- Jaj már. Na jó. Gyere, ülj ide.-hívott az asztalomhoz, majd kiválasztott egy matt, krémszínű essence körömlakkot és elkezdte lakkozni. Két rétegen csinálta. Ha csak egy rétegen festette volna, akkor csíkos lenne, és nem mutatna jól. Míg száradt, beszélgettünk.
- Harryvel már beszéltél?-kérdezte óvatosan. Egy kissé meglepett ez a kérdés.
- Még nem.-mondtam szomorkásan.
- Beszélned kéne vele.
- Tudom.
- Ki kell béküljetek, és együtt kell lennetek.-mondta komolyan, egyenesen a szemembe.- Tökéletesen illetek egymáshoz, ezt még a vak is látja. Kincsem, kellesz neki.-fogta a tenyere közé az arcomat, majd megsimogatta.
- Azt hiszed, én ezt nem tudom. Rettentően hiányzik. Nem tudom meddig bírom nélküle.-fordítottam el a fejem.
  Anyának egészen furcsa arckifejezése lett. Zavartnak tűnt.
- Anya? Minden rendben?
- P-persze. Mutasd a körmeidet.-nyúlta a kezem után. Ujjbegyével gyengéden végigtapogatta a körmeimet.- Már megszáradt.-mondta mosolyogva.
- Inkább még várok egy kicsit.
- Hát jó. Addig elmegyek a mosdóba.-szólt, majd felállt a székből és indult kifelé.

  Felálltam a székből, majd a szekrényemhez sétáltam. Előszedtem a szekrényből a ruhát és a cipőt, majd visszamentem az asztalhoz a nyakláncomért, és próbáltam összecsatolni a nyakam körül, de nem ment. Már ott voltam, hogy megvárom míg visszajön anya, és majd megkérem, hogy segítsen, de ekkor valaki kopogott az ajtón.
- Gyere.-kiáltottam. Nem értettem, hogy anya miért kopog.
  Nem fordultam meg. Még mindig a kapoccsal vacakoltam.
- Segítenél?-kérleltem vékony hangon.
  Nem szólt. Hallottam lépteit. Furcsa volt, hogy nem a tűsarkút, hanem csak egy sima cipőt hallok. Egyszer csak megállt. Közvetlen mögöttem. Összekapcsolta a nyakláncot úgy, hogy még a kezemhez sem ért hozzá. Nem éreztem az érintését. Hirtelen elengedte a láncot, ami gyengéden lecsúszott a nyakamon. Kezeivel végigsimította meztelen vállamat, egyre lejjebb haladva a karomon végig, egészen a derekamig. Érintése égetett, szinte perzselte a bőrömet. Egyből felismertem. Szívverésem erősebb lett, a mellkasom gyorsabban mozgott. A hülye lepkék ezrével repkedtek a hasamban és az egész testem remegni kezdett, amint hozzám ért. Egyszer csak megfogta a derekamat, és maga elé fordított. A gyors fordulattól meginogtam és kerestem valamit ami jó lenne támasztéknak. Erre a mellkasa volt a legalkalmasabb. Kezeimet nekinyomtam zakóval és inggel fedett kigyúrt testének, majd halkan susogtam a nevét:
- Harry.
  Kezemmel éreztem, szívverése gyorsaságát és a lélegzetvételét. Egy újabb borzongás járta át a testem, főleg mivel csak egy bugyi és egy melltartó volt rajtam.
  Kezét elemelte a derekamtól és végigsimított az arcomon, mire arcomat arcára szegeztem és mélyen belenéztem a szemeibe. Gyönyörűen csillogtak, mint mindig. Haja rendezett volt, egy kicsit csillogott rajta a zselé is.
- Gabriella.-mondta ki az egész nevemet. Csak olyankor szokta mikor valami fontosat és komoly dolgot szeretne mondani.
  Közelebb hajolt. Kezeit derekam köré fonta és közelebb húzott magához, de én tiltakoztam egy kissé. Felemelte a fejem az államnál fogva és tekintetünk újra találkozott. Orrát gyengéden az orromhoz dörzsölte és elmosolyodott. Homlokát homlokomnak döntötte. Szája súrolta az ajkaimat. Meg akart csókolni, de ezt nem  hagyhattam addig amíg nem tisztázzuk a dolgokat.
- Harry, valamit el kell mondanom.- egy kicsit elhúzódtam tőle, a kezeimet összekulcsoltam magam előtt, lehajtottam a fejem és elkezdtem.- Én...én csókolóztam Joshal és Justinal.-mondtam ki elhadarva és majd' el sírtam magam.
Harry elhúzódott és döbbenten figyelt. Egy percig csak némán nézett rám, de aztán közelebb lépett. Félni kezdtem. Azt hittem, hogy leordítja a fejem, de nem tette. Egyre közelebb jött, s mikor már előttem volt, átölelt. Átölelt. Éreztem teste melegségét, a légzését, a pulzusát, őt. Jó volt újra a karjaiban lenni. Úgy éreztem, hogy így mindentől meg tud védeni. Biztonságban éreztem magam a karjaiban. Arcom nekinyomódott mellkasának. Kezeimet dereka köré fontam, és magamhoz szorítottam. Nem akartam elengedni. A könnyek megeredtek a szememből. Még szerencse, hogy vízálló sminket használtam. De most ez érdekelt a legkevésbé.
  Lassan elhúzódott. Hagytam neki. Megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett és csak mosolygott.
- Nem érdekel.-szólalt meg. Nem értettem. Most tényleg nem érdekli, de hiszen megcsaltam. Bármennyire is fáj ezt kimondani, de így van.
- Harry. Ezt komolyan gondolod?
- Igen. Lehet furcsán hangzik, de úgy érzem ezzel most kvittek lettünk.-nézett rám komolyan, félve a reakciómtól.
  Hatalmas mosoly terült el az arcomon. Hirtelen megöleltem és a fülébe súgtam:
- Hiányoztál.
  Nem szólt, csak megszorított, majd arcomat arcához vezette és megcsókolt. Annyira jó volt újra érezni az ajkai ízét. Elöntött a mámor, az ajkaim bizseregtek, a szám újabb mosolyra húzódott. Újra a karjaiban tartott. De még nem biztos, hogy örökre ott maradhatok.
- Újra együtt?-szakítottam félbe csókunkat
- Újra.-vigyorgott, majd megölelt.
  Körülbelül 3 percig öleltük egymást, de aztán próbáltam elhúzódni.
- Még el kéne készülnöm.
- Rendben. Segítsek?-nézett végig rajtam, egy perverz mosolyt mellékelve arcára.
- Nem.-mondtam gúnyosan, és próbáltam kituszkolni az ajtón. Mikor kiment, boldogan álltam a szekrényem elé. Kivettem a ruhámat, és felvettem. A cipzár az oldalán volt, így nem kellett segítség. Felvettem a hozzá illő karkötőt, és a cipőt. Elvégeztem az utolsó simításokat a tükör előtt, és kimentem.

   Az udvaron és a házban ezrével ment a készülődés. Mindenki az utolsó simításokat végzi magán és a díszítésen. A kert egyik végében, megpillantottam a bátyámat, Liammal, Carlyval, Zaynnel és Laurával beszélgetni. Úgy döntöttem, hogy csatlakozom hozzájuk.
- Sziasztok.-köszöntem mosolyogva.
- Gabi.-fordult felém a bátyám, aki eddig háttal állt nekem.- Annyira gyönyörű vagy.-nézett végig rajtam tágra nyúlt szemekkel.
- Kösz. Te is kitettél magadért.-bokszoltam bele a vállába.
- Jah. Igen fess fiatal ember.-nevetett Liam.
- Az. És ti se vagytok piskóták.-néztem végig rajtuk is. Igen sexik voltak. Liamon tökéletesen állt az öltöny, míg Zaynnen egy kicsit feszült. Ezt tette igazán dögössé.
- El a szemekkel. Ő az enyém.-ragadta meg Laura Zaynt a nyakkendőjénél fogva, és magához húzta vigyorogva, majd megcsókolta.
- Szobára, gyerekek.-köpte be Carly, mire mindenki hatalmas nevetésbe kezdett, még a smároló pár is.
- Mi ez a nagy vigyorgás.-ölelt át hátulról Harry.
- Barom. Megijesztettél.-lélegeztem fel.
- Ne haragudj kincsem.-csókolt meg mosolyogva.
- Szóval ti újra együtt vagytok?-örvendezett meglepetten Laura.
- Igen.-mondtuk egyszerre a barátommal.
- Gyönyörűek vagytok.-nézett a lányokra, majd rám.
- Negyed óra és indulunk a templomba.-kiabálta apa, mire mindenki rá szegezte a tekintetét, velünk együtt.
- Jól van.-kiabált vissza Harry, mire nevetni kezdtünk.
   A templom ahol a bátyámék esküvője lesz, nincs olyan messze az utcánktól, de azért autókkal megyünk. Öt perc alatt értünk oda. A násznép nagyja egyenesen a templomba ment, de mi, a One Direction tagja, a lányok, a koszorúslányok, a szülők és még néhány ember kint várakoztunk, és beszélgettünk. 10 perccel később mindenki bevonult a templomba, mert hívtak, hogy hamarosan megérkezik a menyasszony.
  Mikor jeleztek, hogy itt a menyasszony, izgulni kezdtem. Mindenki elfoglalta a helyét. A kórus belekezdett a zenébe, a násznép felállt, és mindenki a templom bejáratára szegezte a tekintetét. Amanda gyönyörű volt. Tágra nyílt szemekkel néztem, a felénk lépkedő szépséget. Én is ilyen szép szeretnék lenni az esküvőmön. Rápillantottam a bátyámra, aki szintén tágra nyílt, csillogó szemekkel és mosolygó arccal nézte a lányt. Jó volt őt ilyen boldognak látni.

  Az esküvő nagyon szép volt. Szinte mindent hagyományosan csináltunk. Az esküvő után hazamentünk, a kertbe. A lagzi is nagyon jó volt. Sokat buliztunk, táncoltunk, énekeltünk. Megvolt a lányok kedvenc része, a csokor hajítás is. A csokrot Laura kapta el. Zayn mosolyogva nézte a barátnőjét. Talán tényleg az esküvő gondolata járt az eszében. Majd kiderül, egyszer biztos.
  Két óra körül megvolt a menyecske tánc, utána pedig a friss házasok indultak a nászútra. A rizsszórás után, minden családtagot végigölelgettek és indultak az eddig még számunkra titkos helyre.
  Miután elmentek, még egy kicsit buliztunk és táncoltunk, de a nagyja ember haza ment. Hajnalban mi is befejeztük és elmentünk aludni.

44.rész:Bonyodalmak...

  Sziasztok:) ...itt az új rész! Ne haragudjatok, hogy ilyen későre hoztam, de nem volt időm:/ ..Több mint 18 400??*o*...köszönöööm:'33 ...Jó olvasást! :)

(Gabi szemszöge):

  Amint beléptem az előszobába, előtörtek a nyár elei emlékek, amikor a One Direction "beköltözött" a házba. Láttam magam előtt, minden akkor történt pillanatot. Csak mosolyogtam, mert örültem, hogy itthon vagyok, de közben fájt is, hogy ott kellett hagynom Harryt. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Gyorsan letöröltem, majd leraktam a kezemben tartott két bőröndöt a tükör alá, majd kimentem a másik kettőért, a taxihoz. A sofőr segített kiszedni a csomagtartóból, majd kifizettem. Felkaptam a nehéz csomagokat, majd bementem a házba. A bőröndöket ledobtam a másik kettő mellé, majd átmentem a konyhába. Vettem egy nagy levegőt, majd töltöttem magamnak vizet és leültem a pulthoz meginni. Elővettem a telefont a táskámból, majd írtam egy üzenetet anyának, aztán visszamentem az előszobába, és felhurcoltam az emeletre a táskákat. Nem volt rá nagy kedvem, de muszáj volt kipakolnom, mert ha most nem tenném meg, akkor napokig kerülgetném. Ismerem magam.
  A fürdőből átvittem a szennyes kosarat a szobámba, majd elkezdtem válogatni a ruhák közt. A tisztákat egyenest a szekrénybe, a szennyest pedig a kosárba raktam. Röpke fél óra alatt végeztem is a ruhák, cipők, kiegészítők, sminkek válogatásával. Elindítottam a mosást, majd kimentem a kertbe körülnézni. Kicsit rendezetlen volt a virágos kert. Úgy döntöttem, hogy kigyomlálom és rendbe rakom. Fel is szaladtam a szobámba átöltözni. Felvettem egy régi farmersortot, egy ujjatlan toppot, a hajamat felkötöttem kontyba, majd kendővel erősítettem. A szekrényből előkotortam a régi, kopott, sárga convesem, majd leszaladtam a földszintre. A kis kamrában megkerestem a szükséges dolgokat, majd felvettem a napszemüvegem és már mentem is ki a kertbe.
  Lehet néhányan azt gondoljátok hogy a kertészkedés ciki egy tizenéves lánytól, de ha egyszer nincs otthon senkim? Valakinek ezt is meg kell csinálnia.
  Egy óra alatt teljesen újjávarázsoltam a kertet, amit még anya csinált. Elégedett voltam magammal. Csináltam limonádét, majd leültem az egyik napágyra elfogyasztani a friss, hideg italt.
  Miután megittam az italomat, körülnéztem a konyhában, hogy van e valami ehető dolog, de szinte nem volt semmi. Néhány csomag sós, pár szelet csoki. Semmi megfőzhető, vagy süthető kaja. Gyorsan átöltöztem tiszta ruhába, majd beszálltam a kocsiba és elugrottam a közeli boltba bevásárolni. Útközben beszaladtam a könyvtárba is. Visszavittem a könyveket, és vettem is ki egy új, érdekesnek tűnő kötetet. Elintéztem a postát is, majd a nagy bevásárlás után haza mentem.
  Lepakoltam a konyhapultra, majd előszedtem a spagetti tésztát és a bolognai szószt. Feltettem forrni a vizet, majd beleszórtam a tésztát. Míg az főtt, addig elpakoltam a többi dolgot amit vettem.
  Már épp kész lett volna a tészta, mikor csöngettek. Kisebbre vettem a gázt, majd szaladtam ajtót nyitni. Az ajtóban a bátyám állt, a barátnőjével az oldalán.
- Szia húgi.-tárta ki a karjait, arra várva, hogy megöleljem.
- Ed!!-kiáltottam fel örömben, majd magamhoz szorítottam a bátyámat.-Annyira hiányoztál.-suttogtam a pólójába, majd elhúzódtam tőle.
- Szia, Gabi.-köszönt kedvesen Amanda.
- Szia, Amanda. Örülök, hogy te is itt vagy.-öleltem meg a lányt, majd beljebb hívtam őket. -Itt maradtok? És meddig?-kérdeztem, a bőröndökre utalva.
- Hát egy darabig biztos.-monda nevetve Ed.
- De mégis meddig?
- Még mi se tudjuk.
- Hát jó. Remélem sokáig.-hagytam annyiban a dolgot.-Nem vagytok éhesek? Spagettit főzök.
- Igen, nagyon.-mondta szenvedve a bátyám, majd leült az asztalhoz. Amanda is csatlakozott. Leszűrtem a tésztát, majd beleöntöttem egy tálba. Meglocsoltam egy kis olajjal, majd ráöntöttem a szószt és megszórtam sajttal.
- Jó étvágyat.-tettem az asztalra, majd megterítettem.
- Hm. Finom.-dicsérte meg Amanda.
- Köszi.
  Kaja után átmentünk a nappaliba beszélgetni. Kicsit meséltem a turnéról, és az az után történt, Holmes Chapel-i dolgokról.
- Nagyon sajnálom.-húzta a száját a bátyám.
- Nem kell sajnálni. Tudom, hogy még együtt leszünk. Nem tudnék nélküle élni. De most ne erről beszéljünk. Most meséljetek ti. Milyen a kapcsolatotok? Nagyon boldognak tűntök.
- Ami azt illeti...-húzta mosolyra a száját.- Amanda és én összeházasodunk.-mondta ki kerek perec. Először egy kicsit meglepődtem, de aztán egyből gratuláltam.
- Hát ez nagyon jó. Nagyon örülök, és gratulálok.-öleltem meg őket, majd adtam nekik 2-2 puszit.- Gyűrűd is van?-fordultam a jövőbeli sógornőmhöz.
- Igen, és gyönyörű.-nyújtotta felém a kezét. Megcsodáltam a gyűrűt, ami tényleg gyönyörű volt. Egy apró kövecske volt benne, és az oldalába valami vésve. Jobban szemügyre vettem. Egy apró, mégis hatalmas szó volt bele vésve: Love. Egyszerű, mégis nagyszerű.
- Tényleg nagyon szép.-dicsértem.- Na és mikor lesz az esküvő?
- Hát, ha minden jól alakul, akkor 2 hét múlva szombaton.
- Olyan hamar? Elég lesz az az idő, hogy mindent előkészítsetek?
- Már majdnem minden megvan.
- Mi az a minden?-faggattam.
- A ruha, a cipő, a vendéglista, a meghívók,  a helyszín és még néhány dolog.-sorolta Amanda.
- Wáó. Hát ti sem haboztok.-nevettem. De vajon anyáék már tudnak róla?
- Már anyáék is tudnak róla.-mosolygott a bátyám. Komolyan mondom, mint egy gondolat olvasó.
- Akkor jó.-mosolyogtam.
- Ömm, Gabi?-szólalt meg óvatosan a bátyám.
- Mi az?
- Meg szeretnélek kérni valamire.-kezdte bizonytalanul.- Nem lennél a tanúm?
  Egy pillanatra lesokkolódtam. Váratlanul jött ez a kérdés, de mivel tisztelem, szeretem és felnézek a bátyámra, benne vagyok.
- Nagyon szívesen.-öleltem meg.
- Köszönöm. Sokat jelent nekem.-mondta, megkönnyebbülten.
- Na és a te szüleid is tudnak róla?-fordultam Amanda felé.
- Persze hogy. Még ma este jönnek Londonba. Egy hotelban szállnak meg.
- Oh értem. Az jó.
- Ha nem bánod, kipakolnák.
- Persze, menjetek csak, nekem úgy is el kell mosogatnom.
- Segítek.-pattant fel Am.
- Dehogy segítesz. Menjetek, pihenjetek le.-küldet őket mosolyogva.
  Míg ők fent pakoltak, vagy kitudja mit csináltak, addig én elmosogattam.
  Emlékeztek még Justinra a turnéról? Nos, a mosogatás után felhívtam és meg is beszéltünk egy találkát holnap utánra. Holnap jönnek Londonba, így neki is és nekem is jó. Úgy sincs semmi dolgom.
  Felszaladtam a szobámba átöltözni, majd szóltam a bátyáméknak, hogy elmegyek kicsit futni. Épp indultam volna, mikor megcsörrent a telefonom. Josh neve és képe villogott a kijelzőn. Megijedtem. Nem akartam felvenni, de tudom, hogy tovább zaklatott volna. Jobb minél hamarabb átesni ezen a beszélgetésen.
- Mit akarsz?-szóltam a telefonba, nem túl kedvesen.
- Neked is szia.-szólt bele, ő már kedvesebben.
- Szia.
- Csak szeretnék veled találkozni. Megbeszélni a dolgokat.
- Mégis milyen dolgokat?
- Kettőnkről. Úgy gondolom, hogy ez nem maradhat el.
- Josh, kettőnk közt nincs semmi a barátságon kívül, de ha így folytatod, akkor még az sem marad.
- Gabi, kérlek ne mond ezt. Szükségem van rád. Kérlek, találkozzunk és beszéljük meg.-hangjában hallottam a szenvedést. Talán tényleg beszélnem kéne vele. Szeretem őt, de mint barátot, viszont ezzel a majdnem csókkal talán mindent elrontott.
- Rendben. Mikor és hol?
- Csak holnap után érek rá a leghamarabb.
- Oké, akkor holnap után. Hyde Park?-utaltam a helyre.
- Jó lesz. Délután négykor a hídnál.
- Ott találkozunk. Most le kell tennem, szia.- nem vártam meg, hogy elköszönjön, lenyomtam.
  A telefont belecsúsztattam a zsebembe. Kissé stresszesen léptem ki az ajtón. A gyenge, meleg szellő csapkodta az arcom, amint nekikezdtem a futásnak, de nem bántam. Kellemes érzés volt.

/2 nappal később/

  Ma találkozom Justinnal és Joshhal. Justinnnal egy kis sétát terveztünk a Hyde Parkban, közben pedig benézünk vagy az állatkertbe, vagy a vidámparkba, azt majd közben döntjük el.
  Kirohantam a fürdőből, egyenest a szobámba. gyorsan kifésültem a hajamat, majd leültem a tükör elé, hogy felkenjek egy kis sminket. Először púderoztam, majd kifestettem a szememet. Mikor végeztem a sminkeléssel, kinyitottam a szekrényemet, és válogatni kezdtem a ruhák közt, de lőtte még kinéztem az ablakon, hogy milyen is az idő. Mivel úgy láttam, hogy kicsit fúj a szél, ezért inkább egy háromnegyedes ing mellett maradtam. Felkaptam magamra, majd egy szegecses, türkizzöld, koptatott sortot vettem fel mellé. Felhúztam az egyik kedvenc bakancsomat és lazán megkötöttem. Beledobáltam a dolgaimat a táskámba, felvettem a pilóta napszemüvegemet. Elköszöntem a bátyáméktól, akik szintén készülődtek a városba és már mentem is a parkba.
                                                         
  Körbenéztem a szökőkútnál, de sehol sem láttam Justint. Talán még nincs itt. Leültem a egyik padra, majd nézegettem az embereket. Igen nagy volt a forgalom, mégis kellemes volt a levegő. Néhány gyerek a szökőkutakba nyúlkált, valaki csak ült mellette, valaki pedig csak sétált körülötte. Amint néztem egy szerelmes párt, a fűben fekve, előtörtek a régi, Harryvel töltött idők. Szemem sarkából egy könnycsepp gördült ki, amit csak akkor vettem észre, mikor már az államnál csurgott. Megcsörrent a telefonom. Egy simítással letöröltem a könnycseppet, majd előkapartam a telefont a zsebemből. Nem hívás volt, hanem csak egy üzenet. Justin írta.
  Másolom: Szia. Késni fogok, de ott leszek! x.
  Visszacsúsztattam a telefont a zsebembe, majd felálltam. Úgy gondoltam, hogy sétálok egyet a szökőkutak közt, míg Justint várom. Körülbelül 10 perc alatt meg is érkezett.
- Szia, csajszi.-közeledett felém, majd gyengéden megölelt.
- Szia, Jus. Örülök, hogy itt vagy.-öleltem vissza őt.
- Régóta vársz?
- Nem, nem olyan régtől.
- Akkor jó.-fújta ki a levegőt, megkönnyebbülten.
- Hogy tetszik London?
- Nagyon szép város, kellemes a levegő és az emberek is kedvesnek tűnnek.
- Annak örülök. Gondolom városnézésen már voltál.
- Jah, tegnap az ősökkel.-nevetett.
- Oké, akkor ma hülyéskedünk.-mondtam, egy csalfa mosoly mellett.
- Mire készülsz?
- Minden jóra.
  Tényleg minden hülyeséget véghez vittünk. Először a szökőkutakban ugráltunk, aztán a fűben fogócskáztunk, közben vattacukrot és fagyit is ettünk. Jól szórakoztunk. 3 körül elmentünk a tóra jetzkizni, utána pedig csak sétálgattunk a parkban.
  Justin igazán jó társaság. Jó fej, aranyos, kedves, vicces és még jó képű is. Rég éreztem ilyen jól magam egy, szinte ismeretlen fiúval, sőt, talán ilyen még nem is fordult velem elő. Úgy bánik velem, mintha már ezer éve ismernénk egymást, mintha testvérek lennénk.
- Minden rendben?-állt meg előttem mosolyogva.
- Ja, persze. Miért?-néztem rá értetlenül. Valószínűleg észrevette, hogy elkalandoztam a gondolataimban.
- Csak mert olyan furcsa grimaszokat vágtál.-nevetett. Mosolyra húztam a szám, majd leültem az egyik padra. Jus is helyet foglalt mellettem, majd terelte a témát.
  Tovább beszélgettünk különféle jelentéktelen dolgokról. Miközben én meséltem egy rég történt hülyeségemet, Justin, kezeit lassan a kezeimhez vezette, majd gyengéden végigsimított rajta. Testemet kirázta a hideg. Érintése puha és gyengéd volt, mégis égetett és megsebezett. Hirtelen felnéztem arcára. Szemeivel rohamosan fürkészte arcom minden porcikáját. A kezével, ami az én kézfejemen nyugodott, átkulcsolta a csuklómat. Másik kezét lassan felvezette az arcomhoz. Egy kósza tincset elsöpört piruló arcomból, és a fülem mögé simította. Szemeivel hol szemeimbe, hol ajkaimra tekintett. Az utolsón tovább elidőzött. Fejét lassan oldalra döntötte, közben egyre közeledett felém. Ajkaim remegtek, az ajkai után sóvárogtak. Mikor pirosodó szája súrolta az enyémet, lehunytam szemeimet. Ajkainkat egymáshoz tapasztotta. Egyre erősebben szívta. Egy pillanatra még élveztem is, de mikor nyelve utat próbált törni a számba, szemeimet felnyitottam, a fiút pedig ellöktem magamtól.
- Soha. Érted? Soha többé ne merészeld ezt csinálni velem.-próbáltam kiabálni, de csak halk susogás jött ki a számon.
  Értetlenül nézett rám. Nem szerettem ezt a tekintetét. Megmarkoltam a táskám pánját, átdobtam a vállamon és elrohantam.
  Már majdnem sírtam, mikor összeütköztem Joshall. Teljesen kiment a fejemből. Annyira jól éreztem magam Justinnal, legalább is eddig, hogy elfelejtettem, hogy még Joshall is kell beszélnem. De erre most se kedvem, se erőm nem volt.
- Josh, ne haragudj, de most nem alkalmas.-hadartam, majd próbáltam elszaladni, de karom után nyúlt és visszahúzott.
- Gabi, kérlek. Csak egy percet adj.-nézett rám könyörögve.
- Josh, most tényleg nincs időm.-próbáltam kiszabadulni. Hirtelen megfogta a derekamat, magához húzott és erőteljesen megcsókolt. Nem tudtam, hogy mi folyik itt. Ma már mindenki csókolózni akar velem? Nagyon összezavarodtam.
  Ellöktem magamtól, így ő leesett a földre. Sírva rohantam el. Fogtam egy taxit, és hazamentem. Felrohantam a szobámba és egyből Carlyt tárcsáztam. Most segítségem van egy barátra. Kell aki megvigasztal. És erre most csak Carly lenne képes.
  Szerencsémre felvettem.
- Carly. Nem tudnál átjönni?-szóltam a telefonba.
- Gabi? Mi történt?- kérdezte a barátnőm kétségbeesetten.
- Nem lehetne inkább itt megbeszélni?
- Ne haragudj, de nem tudok átmenni. Mi lenne, ha te jönnél át, hm?-mondta, már nyugodtabb hangon, ami egy kicsit engem is megnyugtatott.- Itt elmesélsz mindent.
- Rendben. Tíz perc és ott vagyok.-s azzal le is tettem. Kicsit összeszedtem magam, majd indultam is Carlyhoz.
  Az testvére nyitott ajtót. Aranyos krapek. Nagyon csípem a kis srácot, mindig játszok vele, de erre most nincs hangulatom.
  Felszaladtam a barátnőm szobájába. Az ágyon feküdt, az oldalán Liammal.
- Veled meg mi történ?-tereltem a tekintetemet Carly lábára, ami be volt kötözve.
- Oh, szia Gabi.-köszönt az unokatesóm mosolyogva.
- Hosszú történet. Előbb te mesélj. Mi történt, miért volt olyan zaklatott a hangod?-kérdezte komolyan, a mosoly pedig eltűnt az arcáról, ahogy nekem is.
  Leültem az ágyra, majd sorban, mindent elmeséltem egészen a Harrys incidenstől, a délután történtekig. Tágra nyílt szemekkel és elképedt arccal hallgattak a "mesémet".
  Mikor végeztem vele, Carly megölelt és próbált vigasztalni. Liam is csatakozott. Kisebb nagyobb sikerrel sikerült egy kicsit megnyugtatniuk és vigasztalniuk. Miután és kibeszéltem és kisírtam magam, Carly kezdett mesélni a kirándulásról, és azt is megtudtam, hogy mi történt a lábával.