És íme a következő rész. :) ...Most nem szeretnék semmit mondani, csak annyit, hogy nagyon szépen köszönöm a kommentjeiteket! Remélem tetszeni fog ez a rész is! Jó olvasást! :)
Már lassan 2 órája a kórházban vagyunk, de még semmit nem tudunk Laura felől, ugyanis amióta behozták csak fekszik a kórteremben. Az orvosok próbálják megállapítani, hogy mi lehet a baj, hogy vajon miért esett össze, de mi még semmit nem tudunk. Nem mondanak semmit.
Zayn nagyon ideges. Egyfolytában csak a haját tépi, a kórterem előtt álló széket rugdossa és a falat üti. Már nyugtatót is kapott az egyik nővértől, de úgy látszik, hogy nem igen segített.
- Zayn. Nyugodj már meg. Megijeszted a betegeket.-próbálta nyugtatgatni Harry, mire a fiú csak rámordult.
- Mégis hogy tudnák megnyugodni, amikor Laura már majdnem 2 órája az orvosok "keze alatt" fekszik?-kérdezte mérgesen.- És ennyi nem is elég, ugyanis fogalmam nincs hogy mégis mi történt vele, hogy miért lett rosszul.-mondta már gyenge, meggyötört hangon.
Erre senki sem válaszolt. Én együtt érzek vele. Laura nagyon jó barátnőm, és ha bármi baja esik, nem tudom mit csinálok. Remélem, nincs, vagy nem lesz semmi komoly baj.
Néhány másodpercig néma csönd lett a kórház folyosóján. Csak a falióra ketyegését lehetett hallani, meg néhány gép csipogását. Mindannyian a talajt kémlelve gondolkoztunk. Ahogyan körbenéztem az arcokon, szerintem mindenki másra gondolt. Kira:"Remélem rendben lesz.". Louis:"De utálom a kórházakat.". Liam: "Aggódom Zaynért és Lauráért.". Niall:"Éhes vagyok. Mikor megyünk már?" Grace:" Szegény Ell. Nagyon sajnálom.". Zayn:"Nem bírom tovább. Látnom kell.". Carly:"Vajon miért történhetett ez vele?". És Harry, őt nem tudtam "megfejteni".
- Hehh...-horkantott fel és a fejét rázta Harry.
- He? Mi az?-kérdezte Liam, mire mindenki a barátomra szegezte a tekinteték, még a pultnál álló nővér is.
- Tényleg szereted azt a lányt?-nézett Zaynra.
- Ez kérdés? Így lányt még nem szerettem.-válaszolt, még mindig gyötört hangon.
- Hát ezt is megéltük. Zayn Malik, a fiú aki teljes szívéből szeret egy lányt.-mondta Harry flegmán.
Hát ezen meglepődtem, és nem kicsit.
- Ezt most mire volt jó?-kérdezte kiabálva Zayn, majd felkelt a székről és elviharzott.
- Ezt minek kellett?-néztem a barátomra mérgesen, majd elszaladtam Zayn után.
- Zayn!! Állj meg!!-kiáltottam a liftbe szálló srácra.
- Mi van?-kérdezte szipogva.
- Hová mész?-szálltam be mellé, majd a lift ajtajai becsukódtak előttünk.
- Levegőzni. Nem bírom tovább idebent.
- Elhiszem.
Kisétáltunk a kórház elé, és Zayn egyből a zsebébe nyúlt, ahonnan egy csomag cigarettát és egy fekete öngyújtót húzott ki.
- Ezzel csak megölöd magad.-mutattam a cigire.
- Tudom.-mondta egyszerűen egy vállhúzással.
Szívott egyet a cigiből, majd nézte a tájat, és megszólalt.
- Én vagyok a hibás.
- Mi? Mégis miért lennél hibás?-kérdeztem értetlenül.
- A koncert előtt, még a szállodában, egy kicsit ideges és izgatott voltam. Ell próbált kedveskedni és nyugtatgatni, de én csak kiabáltam vele és minden szörnyűséget a fejéhez vágtam, amit nagyon megbántam. Már akkor is úgy láttam mintha szédülne, de nem igen figyeltem rá. Olyan szörnyen rosszul érzem magam emiatt. Én nem akartam megbántani, de amikor ideges vagyok, egyszerűen így vezetem le magamon. Gabi, hogy tudnám ezt rendbe hozni?-nézett rám könnyes szemekkel.
- Mindenképp beszélj vele és kérj bocsánatot. Hidd el, meg fog bocsájtani.-mosolyogtam és megsimogattam a vállát.
Közelebb lépett és megölelt, mire én visszaöleltem.
- Köszönöm.-lehelte a nyakamba, amitől teljesen kirázott a hideg.
- Hm. Gyere. Menjünk vissza.-engedtem el, majd visszasétáltunk az épületbe.
- Haver. Ne haragudj. El borult az agyam. Nem is tudom miért mondtam azt.-jött felénk Harry.
- Semmi baj.-mondta Zayn, egy erőltetett mosoly kíséretében.
És ekkor egy orvos lépett ki abból a szobából, ahol Laurát vizsgálják.
- Doktor úr. Mi baja a barátnőmnek?-rohant oda Zayn.
- Sajnálom, de még mi sem tudjuk pontosan. Csináltunk néhány vizsgálatot, de még nincs pontos információ. Csináltunk egy röntgenfelvételt is a méhéről, ugyanis azt vettük észre, hogy ott a gond, de még nem tudjuk mi lehet az. Most megyek kideríteni, addig is maradjanak itt és várjanak türelmesen.-mondta az orvos, majd átment egy máik terembe.
- Miért pont ő?-rogyott le a székre Zayn.
- Még egy kérdés.-jött vissza az orvos.
- Igen?-néztünk rá mindannyian.
- Mikor közösültek utoljára?
- Őm. Nem tudom pontosan. Egy-két napja.
- Hm.. Az nem lehet, túl hamar lenne.-motyogott az orvos.
- Mi lenne túl hamar?-lépett közelebb Louis, mire az orvos csak leintette, majd újra Zaynra nézett.
- És előtte?
- Két hete? Azt hiszem.
- És védekeztek? Használtak óvszert?
- Nem igazán emlékszem. Nem tudom.
- Értem és köszönöm. Egy ember bemehet megnézni a kisasszonyt, de ne igen terheljék.-ment el az orvos.
- Én megyek!-jelentkezett Zayn.
(Zayn szemszöge):
- Én megyek!-kiáltottam fel.
A többiek belegyeztek, így benyitottam Ellhez. Az egész kórterem fehér volt, még a szekrények is. Laura az egyik ágyon feküdt, nyakig betakarózva. Arca beesett és hófehér volt. Szinte egybeolvadt az ággyal, csak fekete borzas haj látszott. Nagyon rossz volt őt így látni.
- Zayn.-szólt gyenge, halk hangon.
Nem bírtam tovább. Lerogytam a mellette lévő ágyra, kezét kezembe vettem és a könnyek elkezdtek folyni a szememből.
- Nagyon sajnálom.-nyögtem halkan.- Én nem akartalak megbántani, csak...Csak ideges voltam. Én sem tudom miért, de kérlek bocsáss meg.-súgtam és zokogásban törtem ki.
- Zayn.-emelte fel a fejem mosolyogva.-Én nem haragszom. Nagyon szeretlek és egy kis veszekedés nem ront el semmit. Nincs miért megbocsájtanom.-mondta, majd megcsókolt.
Talán ez volt az első alkalom, hogy ő csókolt először, de nem bántam. Nagyon örültem. Könnyeimet letöröltem majd megszólaltam.
- És mi van veled? Mit mondtak az orvosok?-kérdeztem.
- Nem mondanak azok semmit.-durcáskodott.
- Nyugi. Majd mondanak.-simítottam végig kezemet arcán, és csak figyeltem őt. Sötétbarna szemei csak úgy csillogtak.-Szeretlek.-súgtam.
- Szeretlek.-mondta, majd egyre közelebb hajolt. Épp megakartam csókolni, amikor az orvos visszajött.
- Megvannak az eredmények.-mosolygott.
(Gabi szemszöge):
Az orvos újra bement. Próbáltuk megkérdezni, hogy már tudják e, hogy mi van, de csak legyintett egyet, majd beviharzott a kórterembe.
Néhány perc elteltével, újra nyitódott az ajtó és Zayn lépett ki rajta. Fejét lehajtotta, de még így is láttam, hogy valami nincs rendben.
- Zayn. Mi történt?-ugrott a srác mellé Liam.
- Mi van Laurával?-toporzékolt Carly.
- Zayn. Mond, hogy semmi baja.-mondtam vékony, suttogó hangon, mire csak megrázta a fejét, ránk nézett, elmosolyodott, majd ennyit mondott:
- A....
2012. november 26., hétfő
2012. november 19., hétfő
28.rész: Rosszullét...
Sziasztok. Az a helyzet, hogy már ősz vége felé járunk, viszont a blog még csak nyár közepén. Szerintetek ez gond? Kérlek erre is válaszoljatok, mert ha igen, akkor ugrok egyet! És ne haragudjatok, hogy ilyen sokára hoztam az új részt, csak egyszerűen nincs időm és hát be kell valljam, nem igen akaródzott megírni sem, ugyanis szerintem eléggé "lapos" lett! És már elértük a 9000 látogatót, amit nagyon köszönök, valamint a komizóknak is nagyon hálás vagyok
Viszont most jó olvasást a 28.részhez. Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket! :)
Már tizenkét napja, vagyis majdnem 2 hete Amerikában vagyunk. Ez a majdnem 2 hét alatt 7 koncert és körülbelül még egyszer ugyan annyi dedikálás fojt le. A 7 koncertből én csak hárman léptem fel, viszont úgy vettem észre, hogy már rajongó táborom is van. A rajongók velem együtt énekelték a dalaimat, aminek én kifejezetten nagyon örültem és azért meg is lepett.
A konceretek helyszínei New York, ahol 2 koncertet adtak a srácok, Dallasban 1, Chicagoban és Los Angelesben szintén kettő-kettő. Én New York-ban, Chicago-ban és LA-ben léptem fel.
Gyorsan teltek a napjaink. A nap 24 órájából, naponta minimum 7 óra, csak a próbákkal telt, amik fárasztóak, de közben szórakoztatóak, intenzívek és néha mulatságosak is voltak.
Míg a One Direction, Carly, Laura én én próbáltunk, Grace és Kira vagy a próbáinkon unatkoztak, vagy a várost szelték, de volt, hogy az összes lány, köztük én is, együtt ütöttük el a napot. A próbák ellenére, mindig volt egy kis időnk kikapcsolódni.
Minden nap jól telt el. Még Emma sem bukkant fel. A koncert utáni party óta semmit nem hallottunk róla. Szerencsére. Nem igazán értem ezt a csajt. Ha egyszer megbeszélték Harryvel, hogy szakítanak, mert így jobb lesz nekik, vagy mit tudom én, akkor most miért akarja visszaszerezni őt? Vagy ezzel csak nekem akar keresztbe tenni? És ha igen, akkor miért? Mégis mit ártottam én neki? Mindig ez az egy gondolat fut át az agyamon újra meg újra, amikor Emma van a képben. Eléggé bosszantó és már nem egyszer megtörtént, hogy sírtam, idegeskedtem miatta és ezt Harryn, Carlyn vagy a legközelebb eső emberen töltöttem ki. Nem tudom felfogni, hogy hogy tud ennyire befolyásolni. Tönkre fog tenni, viszont erre most nem igazán szeretnék figyelni. Inkább élem tovább az életem boldogan a barátaimmal és a családommal.
Kirohantam a fürdőből, és egyenest a szekrényemhez rohantam. Válogatni kezdtem a ruháim között. Ötletem nem volt, mégis mit vehetnék fel. Talán valami koktélruhát, vagy kisestélyit? Esetleg egy sima farmert egy pólóval és converse-el?
Már nagyon ideges voltam. Mindenbe belekapkodtam. Egy gyors pillantást vetettem az órára, ami kereken 4-et mutatott. 4 óra. Az óra láttán még idegesebb lettem. A koncert 6-kor kezdődik és eléggé messze van a szállástól. Érzem, hogy el fogunk késni.
Felkaptam egy gumit az éjjeliszekrényről és felkötöttem a hajamat, mert már kezdett zavarni, hogy folyton belelóg a képbe,így eltakarva épp a kezembe kerülő ruha darabot.
Nem túl hosszú válogatás után, végül egy fodros topnál és egy kék sortnál maradtam. Gyorsan felkaptam magamra. Előkotortam a szekrény mélyéről a kék táskámat, beledobáltam a fontos cuccokat és leültem kisminkelni magam. A szememet kihúztam tussal és a pilláimra kék, csillogós spirált kentem, majd az alapozóval fejeztem be az arcomat. Hajamat kifésültem, egy tincset oldalról befontam, amit oldalra tűztem és már készen is voltam. Lábbelinek az egyik kedvenc pirosas-narancsos szandálomat választottam.
Felkaptam az ágyon heverő telefonomat, és megcsörgettem Carly-t hogy már el e készült, de nem vette fel. Megpróbáltam Kirát és Laurát is, de ők sem vették fel. Egy kicsit ideges lettem, majd Grace számát pötyögtem be és megnyomtam a hívás gombot. Néhány csörgés után egy ismerős hangot hallottam meg a vonal túlsó feléről.
- Ah...Legalább te felvetted.-sóhajtottam a készülékbe.
- Szia. Mi a baj? Elkészültél már?-kérdezte tiszta nyugodtsággal.
- Én is ezt akartam volna kérdezni..-nevettem fel egy kicsit.- Amúgy igen. Már kész vagyok. Na és te?-kérdeztem hadarva.
- Igen. Miattam mehetünk.-mondta vidáman.
- Oké. A lányok nem tudok hol lehetnek? Nem vették a mobilt.
- Már én is hívtam őket és nekem se vették.
Ismerős sikítozó hangokat hallottam kintről.
- Várj egy kicsit.-szóltam Gracenek és kihajoltam az ablakon. Mit láttak szemeim? A 3 primadonna a medence mellet sütkérezett és valamin nagyon jóízűen nevettek.- Grace. A hallban találkozunk. Most.-kiáltottam a telefonba, majd szuper sebességgel felkaptam a táskámat, bezártam az ajtót és letrappoltam a lépcsőkön.
Grace már lent volt. Megfogtam a kezét és kirángattam a medencéhez. Megálltam a 2 barátnőm előtt, akik már éppen befelé tartottak. Kezeimet ökölbe szorítottam a méregtől és majdnem elkiáltottam magam, hogy mégis miért itt süttetik magukat, ahelyett, hogy készülődnének. De ezt mégsem tehettem vagy 50 ember előtt így kissé megnyugodva, de még mindig idegesen kezeltem a dolgot.
- Lányok. Tudjátok, hogy hány óra van?-kérdeztem, és próbáltam higgadt maradni.
- Őő..nem igazán.-válaszolt óvatosan Carly.
- Öt. Öt óra van.-mutattam az ujjaimmal már kissé hangosan, mire mind felkapták a fejüket.
- Jézusom. El fogunk késni.-kiáltott fel Laura és úgy láttam mintha megszédült volna, de aztán egy szempillantás alatt jobban is lett.
- Nyomás öltözni! Siessetek!-kiáltottam a már befele futó lányoknak.
Miközben a lányokra vártunk a hallban, Harry már hívott.
- Szia édes. Hol vagytok már?-kérdezte kedvesen.
- Szia. Még a szállodában. Most kergettem a lányokat öltözni. Grace és én már készen vagyunk, már csak rájuk várunk.-válaszoltam.
- Chö...lányok.-mondta kissé flegmán és tuti, hogy a szemforgatás sem maradt ki.
- Hülye.-válaszoltam nevetve.
- Na még mit nem.-mondta gúnyosan.-Na de azért siessetek majd.
- Minek annyira sietni? Úgy sem hátul leszünk.
Igen. Eddig minden koncerten hátul voltunk a VIP-sokkal, viszont most úgy döntöttük, mivel se én se a lányok nem lépünk fel, hogy a közönségben szeretnénk meghallgatni a fiúkat.
- Tudom, de akkor is igyekezzetek. Most mennem kell.Szia.-köszönt és még mielőtt lerakta én is köszöntem neki.
- Jó lesz?-állt elém Carly és megfordult, hogy végignézhessem.
- Óha. Gyorsak. És nagyon csinosak.-dicsértem őket. Tényleg gyorsan elkészültek.
- Hát igen. Nem úgy mint egyesek.-öltötte rám a nyelvét Laura.
- Hehe.-öltöttem vissza, majd kimentünk a szálloda elé taxit fogni, ami elég gyorsan sikerült, a nagy forgalom ellenére is.
Mivel pontosan tudtam, hogy hol lesz a koncert, Harrynek köszönhetően, így hamar oda értünk, viszont a fiúk már elkezdték az éneklést.
Gyorsan leadtuk a jegyeket és előretuszkoltuk magunkat az első sorba. Már javában ment a koncert, de azért még betudtunk kapcsolódni. Liam egyből kiszúrt minket, amit egy mosollyal jelzett.
Már közeledtünk a koncert végéhez, amit a fiúk be is jelentettek. Már csak 2 szám volt hátra. Az egyik az I'm Yours volt, a másik pedig a What Makes You Beautiful.
A lányokkal táncoltunk, sikítoztunk, majd meg őrültünk. Carly, Grace és én egymás mellet, míg Kira és Laura szintén egymás mellett csak mögöttünk álltak és ugrándoztak. Hátranéztem a lányokra, vagyon ugyan olyan jól e szórakoznak mint Carly, Grace és én, de a mosoly azonnal eltűnt az arcomról.
Laura a fejét fogta, közben pedig próbált talpon maradni, de ez nem sikerült neki. Lábai összecsúsztak, ő pedig már a föld felé tartott. Ájultan. Azonnal utána nyúltam, hogy elkapjam, de egy mellettünk álló fiú gyorsabb volt.
- Justin. Te meg mit keresel itt?-kérdeztem reflex szerűen, de aztán kattant, hogy a barátnőm elájult.
Gyorsan a színpadra néztem, reménykedve, hogy Zayn nem látott meg minket, mert szinte biztos voltam benne, hogyha meglássa, képes beugrani a közönségbe. De nem látta. Csak énekelt. Próbáltam valahogyan jelezni Liamnak, de nem vett észre. Visszafordultam Laurához és próbáltam ébresztgetni. Csapkodtam, legyeztem az arcát, de semmi. Eszméletét vesztve feküdt a karjaimban. Már a lányok is próbáltak rajta segíteni, de semmi. Újra a színpad felé fordítottam a fejem és egyenesen Zayn szemeibe néztem, aki bizonyára felfedezte benne a kétségbeesettséget, vagy meglátta Laurát, mert próbált beugrani a közönségbe, de az őrük elkapták. Néhány másodperccel később 2 őr állt meg előttünk, Paullal együtt, aki a fiúk személyi testőre. Gondolom Zayn szólhatott nekik, mert már nem láttam a színpadon, ahogy a többi fiút sem. Az egyik őr felkapta a karjaimban fekvő barátnőmet és vitte a színfalak mögé. Gyorsan megöleltem Justin hála képen, majd a lányokkal együtt követtük a testőrüket.
- Mi történt?-rohant oda hozzánk Zayn.
- Én. Én nem tudom. Csak megszédült vagy hasonló és összeesett. Már délután is úgy láttam, hogy rosszul van.-magyarázkodtam és a szemeim meggyűltek könnyekkel.
- Hívom a mentősöket.-szólt Niall és elrohant.
- Laura. Kincsem. Térj magadhoz kérlek.-hajolt Zayn, könnyes szemekkel, már az öltöző kanapéján fekvő lány fölé, aki nem válaszolt, csak feküdt ájultan.
Tehetetlen voltam. Leültem az egyik fotelbe és arcomat kezeimbe temetve sírni kezdtem.
- Mindjárt itt a mentősök.-szaladt vissza Niall. Nem láttam, csak hallottam, de az is elég volt.
Néhány másodperc elmúltával, gyengéd ölelést éreztem kezeimen. Harry volt az. Megismertem az illatából és az öleléséből. Én is átöleltem őt, majd még jobban sírni kezdtem.
- Csss...Minden rendben lesz...
Viszont most jó olvasást a 28.részhez. Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket! :)
Már tizenkét napja, vagyis majdnem 2 hete Amerikában vagyunk. Ez a majdnem 2 hét alatt 7 koncert és körülbelül még egyszer ugyan annyi dedikálás fojt le. A 7 koncertből én csak hárman léptem fel, viszont úgy vettem észre, hogy már rajongó táborom is van. A rajongók velem együtt énekelték a dalaimat, aminek én kifejezetten nagyon örültem és azért meg is lepett.
A konceretek helyszínei New York, ahol 2 koncertet adtak a srácok, Dallasban 1, Chicagoban és Los Angelesben szintén kettő-kettő. Én New York-ban, Chicago-ban és LA-ben léptem fel.
Gyorsan teltek a napjaink. A nap 24 órájából, naponta minimum 7 óra, csak a próbákkal telt, amik fárasztóak, de közben szórakoztatóak, intenzívek és néha mulatságosak is voltak.
Míg a One Direction, Carly, Laura én én próbáltunk, Grace és Kira vagy a próbáinkon unatkoztak, vagy a várost szelték, de volt, hogy az összes lány, köztük én is, együtt ütöttük el a napot. A próbák ellenére, mindig volt egy kis időnk kikapcsolódni.
Minden nap jól telt el. Még Emma sem bukkant fel. A koncert utáni party óta semmit nem hallottunk róla. Szerencsére. Nem igazán értem ezt a csajt. Ha egyszer megbeszélték Harryvel, hogy szakítanak, mert így jobb lesz nekik, vagy mit tudom én, akkor most miért akarja visszaszerezni őt? Vagy ezzel csak nekem akar keresztbe tenni? És ha igen, akkor miért? Mégis mit ártottam én neki? Mindig ez az egy gondolat fut át az agyamon újra meg újra, amikor Emma van a képben. Eléggé bosszantó és már nem egyszer megtörtént, hogy sírtam, idegeskedtem miatta és ezt Harryn, Carlyn vagy a legközelebb eső emberen töltöttem ki. Nem tudom felfogni, hogy hogy tud ennyire befolyásolni. Tönkre fog tenni, viszont erre most nem igazán szeretnék figyelni. Inkább élem tovább az életem boldogan a barátaimmal és a családommal.
Kirohantam a fürdőből, és egyenest a szekrényemhez rohantam. Válogatni kezdtem a ruháim között. Ötletem nem volt, mégis mit vehetnék fel. Talán valami koktélruhát, vagy kisestélyit? Esetleg egy sima farmert egy pólóval és converse-el?
Már nagyon ideges voltam. Mindenbe belekapkodtam. Egy gyors pillantást vetettem az órára, ami kereken 4-et mutatott. 4 óra. Az óra láttán még idegesebb lettem. A koncert 6-kor kezdődik és eléggé messze van a szállástól. Érzem, hogy el fogunk késni.
Felkaptam egy gumit az éjjeliszekrényről és felkötöttem a hajamat, mert már kezdett zavarni, hogy folyton belelóg a képbe,így eltakarva épp a kezembe kerülő ruha darabot.
Nem túl hosszú válogatás után, végül egy fodros topnál és egy kék sortnál maradtam. Gyorsan felkaptam magamra. Előkotortam a szekrény mélyéről a kék táskámat, beledobáltam a fontos cuccokat és leültem kisminkelni magam. A szememet kihúztam tussal és a pilláimra kék, csillogós spirált kentem, majd az alapozóval fejeztem be az arcomat. Hajamat kifésültem, egy tincset oldalról befontam, amit oldalra tűztem és már készen is voltam. Lábbelinek az egyik kedvenc pirosas-narancsos szandálomat választottam.
Felkaptam az ágyon heverő telefonomat, és megcsörgettem Carly-t hogy már el e készült, de nem vette fel. Megpróbáltam Kirát és Laurát is, de ők sem vették fel. Egy kicsit ideges lettem, majd Grace számát pötyögtem be és megnyomtam a hívás gombot. Néhány csörgés után egy ismerős hangot hallottam meg a vonal túlsó feléről.
- Ah...Legalább te felvetted.-sóhajtottam a készülékbe.
- Szia. Mi a baj? Elkészültél már?-kérdezte tiszta nyugodtsággal.
- Én is ezt akartam volna kérdezni..-nevettem fel egy kicsit.- Amúgy igen. Már kész vagyok. Na és te?-kérdeztem hadarva.
- Igen. Miattam mehetünk.-mondta vidáman.
- Oké. A lányok nem tudok hol lehetnek? Nem vették a mobilt.
- Már én is hívtam őket és nekem se vették.
Ismerős sikítozó hangokat hallottam kintről.
- Várj egy kicsit.-szóltam Gracenek és kihajoltam az ablakon. Mit láttak szemeim? A 3 primadonna a medence mellet sütkérezett és valamin nagyon jóízűen nevettek.- Grace. A hallban találkozunk. Most.-kiáltottam a telefonba, majd szuper sebességgel felkaptam a táskámat, bezártam az ajtót és letrappoltam a lépcsőkön.
Grace már lent volt. Megfogtam a kezét és kirángattam a medencéhez. Megálltam a 2 barátnőm előtt, akik már éppen befelé tartottak. Kezeimet ökölbe szorítottam a méregtől és majdnem elkiáltottam magam, hogy mégis miért itt süttetik magukat, ahelyett, hogy készülődnének. De ezt mégsem tehettem vagy 50 ember előtt így kissé megnyugodva, de még mindig idegesen kezeltem a dolgot.
- Lányok. Tudjátok, hogy hány óra van?-kérdeztem, és próbáltam higgadt maradni.
- Őő..nem igazán.-válaszolt óvatosan Carly.
- Öt. Öt óra van.-mutattam az ujjaimmal már kissé hangosan, mire mind felkapták a fejüket.
- Jézusom. El fogunk késni.-kiáltott fel Laura és úgy láttam mintha megszédült volna, de aztán egy szempillantás alatt jobban is lett.
- Nyomás öltözni! Siessetek!-kiáltottam a már befele futó lányoknak.
Miközben a lányokra vártunk a hallban, Harry már hívott.
- Szia édes. Hol vagytok már?-kérdezte kedvesen.
- Szia. Még a szállodában. Most kergettem a lányokat öltözni. Grace és én már készen vagyunk, már csak rájuk várunk.-válaszoltam.
- Chö...lányok.-mondta kissé flegmán és tuti, hogy a szemforgatás sem maradt ki.
- Hülye.-válaszoltam nevetve.
- Na még mit nem.-mondta gúnyosan.-Na de azért siessetek majd.
- Minek annyira sietni? Úgy sem hátul leszünk.
Igen. Eddig minden koncerten hátul voltunk a VIP-sokkal, viszont most úgy döntöttük, mivel se én se a lányok nem lépünk fel, hogy a közönségben szeretnénk meghallgatni a fiúkat.
- Tudom, de akkor is igyekezzetek. Most mennem kell.Szia.-köszönt és még mielőtt lerakta én is köszöntem neki.
- Jó lesz?-állt elém Carly és megfordult, hogy végignézhessem.
- Óha. Gyorsak. És nagyon csinosak.-dicsértem őket. Tényleg gyorsan elkészültek.
- Hát igen. Nem úgy mint egyesek.-öltötte rám a nyelvét Laura.
- Hehe.-öltöttem vissza, majd kimentünk a szálloda elé taxit fogni, ami elég gyorsan sikerült, a nagy forgalom ellenére is.
Mivel pontosan tudtam, hogy hol lesz a koncert, Harrynek köszönhetően, így hamar oda értünk, viszont a fiúk már elkezdték az éneklést.
Gyorsan leadtuk a jegyeket és előretuszkoltuk magunkat az első sorba. Már javában ment a koncert, de azért még betudtunk kapcsolódni. Liam egyből kiszúrt minket, amit egy mosollyal jelzett.
Már közeledtünk a koncert végéhez, amit a fiúk be is jelentettek. Már csak 2 szám volt hátra. Az egyik az I'm Yours volt, a másik pedig a What Makes You Beautiful.
A lányokkal táncoltunk, sikítoztunk, majd meg őrültünk. Carly, Grace és én egymás mellet, míg Kira és Laura szintén egymás mellett csak mögöttünk álltak és ugrándoztak. Hátranéztem a lányokra, vagyon ugyan olyan jól e szórakoznak mint Carly, Grace és én, de a mosoly azonnal eltűnt az arcomról.
Laura a fejét fogta, közben pedig próbált talpon maradni, de ez nem sikerült neki. Lábai összecsúsztak, ő pedig már a föld felé tartott. Ájultan. Azonnal utána nyúltam, hogy elkapjam, de egy mellettünk álló fiú gyorsabb volt.
- Justin. Te meg mit keresel itt?-kérdeztem reflex szerűen, de aztán kattant, hogy a barátnőm elájult.
Gyorsan a színpadra néztem, reménykedve, hogy Zayn nem látott meg minket, mert szinte biztos voltam benne, hogyha meglássa, képes beugrani a közönségbe. De nem látta. Csak énekelt. Próbáltam valahogyan jelezni Liamnak, de nem vett észre. Visszafordultam Laurához és próbáltam ébresztgetni. Csapkodtam, legyeztem az arcát, de semmi. Eszméletét vesztve feküdt a karjaimban. Már a lányok is próbáltak rajta segíteni, de semmi. Újra a színpad felé fordítottam a fejem és egyenesen Zayn szemeibe néztem, aki bizonyára felfedezte benne a kétségbeesettséget, vagy meglátta Laurát, mert próbált beugrani a közönségbe, de az őrük elkapták. Néhány másodperccel később 2 őr állt meg előttünk, Paullal együtt, aki a fiúk személyi testőre. Gondolom Zayn szólhatott nekik, mert már nem láttam a színpadon, ahogy a többi fiút sem. Az egyik őr felkapta a karjaimban fekvő barátnőmet és vitte a színfalak mögé. Gyorsan megöleltem Justin hála képen, majd a lányokkal együtt követtük a testőrüket.
- Mi történt?-rohant oda hozzánk Zayn.
- Én. Én nem tudom. Csak megszédült vagy hasonló és összeesett. Már délután is úgy láttam, hogy rosszul van.-magyarázkodtam és a szemeim meggyűltek könnyekkel.
- Hívom a mentősöket.-szólt Niall és elrohant.
- Laura. Kincsem. Térj magadhoz kérlek.-hajolt Zayn, könnyes szemekkel, már az öltöző kanapéján fekvő lány fölé, aki nem válaszolt, csak feküdt ájultan.
Tehetetlen voltam. Leültem az egyik fotelbe és arcomat kezeimbe temetve sírni kezdtem.
- Mindjárt itt a mentősök.-szaladt vissza Niall. Nem láttam, csak hallottam, de az is elég volt.
Néhány másodperc elmúltával, gyengéd ölelést éreztem kezeimen. Harry volt az. Megismertem az illatából és az öleléséből. Én is átöleltem őt, majd még jobban sírni kezdtem.
- Csss...Minden rendben lesz...
2012. november 17., szombat
KÖZVÉLEMÉNYKUTATÁS...
Sziasztok. Tudom, már rég volt új rész, viszont ma vagy holnap lesz!!!
Viszont most nem erről lenne szó. Ez a blog befejezése után, szeretnék kezdeni egy újat. Az alaptörténet már megvan, és most azt szeretném tőletek kérdezni, hogy ki legyen a "bajkeverő", úgy mint itt az Emma? 3 választás van. Emma Ostilly, Caroline Flack vagy a főszereplő lány ellensége, aki egyben az osztálytársa is.
Kérlek írjatok komit. Nagyon fontos lenne. Ha legalább 3 komment összegyűl, jön a következő, a 28. rész!
:)
Viszont most nem erről lenne szó. Ez a blog befejezése után, szeretnék kezdeni egy újat. Az alaptörténet már megvan, és most azt szeretném tőletek kérdezni, hogy ki legyen a "bajkeverő", úgy mint itt az Emma? 3 választás van. Emma Ostilly, Caroline Flack vagy a főszereplő lány ellensége, aki egyben az osztálytársa is.
Kérlek írjatok komit. Nagyon fontos lenne. Ha legalább 3 komment összegyűl, jön a következő, a 28. rész!
:)
2012. november 2., péntek
27.rész: A koncert 2...
És íme a következő rész. Hát igen. Ez hamarabb lett kész mint ahogy terveztem, de gondolom ezt nem bánjátok! :)) ...Ééés már több mint 8100 látogatóóó :)) ...Köszönöööm! :) Valamint ma este 18:00-tól lesz a srácok új klip premiere a Youtube-on a 1D VEVO oldalán. Minél többen kattintsatok rá!! :) ...Nem is húzom tovább a szót... Jó olvasást! :)
Még négy dal volt hátra és újra én állok a színpadon. Már nem izgultam annyira, de azért még kicsit izzadt a tenyerem.
Gyorsan lement a négy dal és újra eljött az idő, hogy színpadra lépjek, de előtte még Harry felkonferált.
- Köszönjük New York. Huh. Na most újra jöjjön Liam unokatestvére, és az én csodálatos szerelmem Gabriella. Tapsot neki.-kiáltott, amire a rajongók hangos üdvrivalgásban törtek ki.
A fiúk leszaladtak a színpadról, én meg le.
- Hello mindenki. Remélem tetszeni fog a másik két számom is. Akkor hát kezdjünk is bele. Egy, két...egy két há' és...-mondtam, majd belekezdtem a Remember Me-be.
A lányok is csatlakoztak a táncukkal és a zenekarral is megvolt az összhang. Nagyon boldog voltam, és örültem, hogy a rajongóknak tetszik az én dalom is.
Miután a negyedik dalom, a Dreamworld is befejeződött, tapsvihar, üdvrivalgás és még hangosabb sikítozás töltötte be a stadiont.
Meghajoltam, elköszöntem és lementem a színpadról. A fiúk már a dedikálásra készültek. Bementem az öltözőmbe. Megittam egy pohár almalevet, s ezt követően ledőltem a kanapéra pihenni. Már majdnem aludtam, amikor kopogtak és a kilincs lenyomódott. Felpattantam és szemeimet az ajtóra szegeztem. Egy srác volt az. A dobos, Josh. Egy kicsit mintha emlékeztetne valakire. A babaarca, a mosolya és a haja. De nem tudom kire. Nem jut eszembe senki.
Egy kicsit furcsának tartottam, hogy idejött, de nem bántam. Legalább, talán, jobban megismerkedhetünk.
- Szia Ella.-jött beljebb és csak mosolygott rám.
Hirtelen mintha valami a fejembe és a szívembe és a a fejembe nyílalt volna. Egész életemben csak egy ember hívott így.
-Josh? Az a Josh? Az én Josh-om?-kérdeztem mosolyogva, közben pedig karjaiba ugrottam és szorosan magamhoz öleltem. Rettentően örültem neki. Már nagyon hiányzott.
- Hiányoztál.-súgta a fülembe.
- Te is nekem.-mondtam és egy könnycsepp csordult ki a szemem sarkából.
De mégis miért nem szólt nekem? Hiszen annyiszor próbáltunk együtt, és mégsem jött oda hozzám egyszer sem.
- Még mielőtt megkérdeznéd, hogy miért nem szóltam hamarabb, csak azért mert vártam a megfelelő pillanatra.-mondta és közben még mindig ölelt.
- Khmm..-köszörülte meg valaki mögöttünk a torkát.
Összerezzentem és hátrafordultam. Harry állt az ajtóban. Joshra szúrós- rám pedig szomorú szemekkel nézett.
- Harry. Ez nem az aminek gondolod.-léptem eléje.
- Igen? Akkor mégis mi?-kérdezte ingerült hangon.
- Emlékszel amikor még a nyakláncot adtad nekem és énekeltünk egymásnak?-kérdeztem, mire ő csak egy bólintással felelt, de még mindig szúrós szemekkel nézett rám. Ennek ellenére folytattam.-A fiú akiről beszéltem, aki mindig ott volt velem jóban-rosszban, az nem más mint Josh. Egész végig, mióta próbálunk itt volt mellettem a tudtom nélkül és most jött elmondani, hogy ő az.-magyaráztam.
- Biztos csak ennyi? Nem csak azért találtad ki, hogy elrejtsd, hogy megcsalsz?-kérdezte, amitől én csak lesokkolódtam.
- Harry. Én nem csaltalak meg!-néztem rá, már szinte könnyezve.
Felsóhajtott és közelebb húzott magához.
- Elhiszem.-mondat majd megcsókolt.
Mikor ajkaink elváltak rámosolyogtam, majd ránéztem Joshra. Feszült volt és ideges.
- Josh. Minden rendben?-kérdeztem óvatosan.
- Igen.-mondta egyszerűen és kirohant az öltözőből.
- Ebbe meg mi ütött?-néztem Harryre, aki csak felvonta a vállát.
- Ja, amúgy csak azért jöttem, hogy szóljak, hogy tőled is kérnek autogramot.-vigyorgott rám.
- Mi? Komolyan? Hát tetszett nekik az előadásom?-csodálkoztam.
- Aha, nem is kicsit.-vigyorgott még mindig, majd megfogta a kezem és kivezetett a szobából.
Gyorsan telt az idő. Már vagy egy órája csak dedikáltunk és fényképezkedtünk. A jobb kezem teljesen elzsibbadt. Mikor aztán elmentek az utolsó rajongók is, mindenki kidőlt a közös helységben. Nagyon elfáradtam és a kezemet még mindig nem éreztem. Vajon hogy bírják ezt a srácok? Fogalmam nincs.
A tíz perces pihenő után mindenki átöltözött és indultunk az after partyra.
A ruháink:
Nem volt messze. Néhány utcával odébb, így gyorsan oda értünk. Rengetek ember, köztük jó pár híresség is. És ő is ott volt. Reménykedtem, hogy nem lát meg minket, de mégis. Feszülté váltam és a kezeimet ökölbe szorítottam. Idegeskedtem. Nem tudtam, hogy mire készül. Harry átkarolta a derekamat és szorosan magához húzott. Vigyorogva állt meg előttünk.
- Helóka. Jaj kicsi Gabika. Hogy rá már ennyire kell vigyázni.-mondta olyan hangon, mint amikor a kisgyerekeknek beszélnek.
- Nem kell rám vigyázni.-mondtam mérgesen.
- Amúgy meg mit keresel te itt?-állt elé Niall és végigmérte Emmát, akin ugyan olyan ruha volt mint rajtam.
Egyre mérgesebb lettem és már szinte szét robbantam.
- Tűnj el Emma.-szólt rá Harry.
- Ugyan már drágám. Ezt te sem gondolhatod komolyan. Tegnap délután más volt a véleményed. -lépett közelebb és simogatni kezdte a barátom arcát.
- Húzz el innen te hülye kis ribanc.-löktem el.
- Hogy mi?-kérdezte felháborodva.-Én ribanc? Néztél már tükörbe, te kis szajha.-vágott vissza, de engem nem érdekelt.-Túl nagyra tartod magad kis anyám. Nézz körül. Szerinted kit érdekelsz?-kérdezte nevetve.
- Tudod, ez elég szomorú.-kezdtem bele.
- Na és mégis mi?
- Az, hogy észre sem veszed a magad körüli világot. Mindig csak magadra gondolsz. Szerinted kit érdekel egy olyan cafka, aki azzal tölti a szabadidejét, hogy próbál másokat tönkretenni? Nézz körül. Mindenki rajtad nevet.-mondtam s ekkor egy csapat idegen a háta mögött elkezdett valamin jóízűen nevetni.
A srácok és a lányok is nevetni kezdtek, velem együtt.
- Szia Emma.-köszöntem el nevetve.
- Haha. Ezt jól megkaptad.-röhögött Louis is.
- Istenem. Ez már fáj.-folytatta Zayn.
- Áh. De szánalmas vagy.- fogta a hasát Carly.
- Ezt jól el cseszted drága.-grimaszolt rá Grace.
- Nem. Ez...Nem...Ennyivel még mindig nem végeztünk. Úgy is tönkreteszlek.-kiabált utánunk.
A szívem mélyén még mindig rettegtem tőle, de ezzel most nem akartam foglalkozni. Átkaroltam Carly és Harry nyakát, majd elindultam a többiekkel is együtt az éjszakába.
Még négy dal volt hátra és újra én állok a színpadon. Már nem izgultam annyira, de azért még kicsit izzadt a tenyerem.
Gyorsan lement a négy dal és újra eljött az idő, hogy színpadra lépjek, de előtte még Harry felkonferált.
- Köszönjük New York. Huh. Na most újra jöjjön Liam unokatestvére, és az én csodálatos szerelmem Gabriella. Tapsot neki.-kiáltott, amire a rajongók hangos üdvrivalgásban törtek ki.
A fiúk leszaladtak a színpadról, én meg le.
- Hello mindenki. Remélem tetszeni fog a másik két számom is. Akkor hát kezdjünk is bele. Egy, két...egy két há' és...-mondtam, majd belekezdtem a Remember Me-be.
A lányok is csatlakoztak a táncukkal és a zenekarral is megvolt az összhang. Nagyon boldog voltam, és örültem, hogy a rajongóknak tetszik az én dalom is.
Miután a negyedik dalom, a Dreamworld is befejeződött, tapsvihar, üdvrivalgás és még hangosabb sikítozás töltötte be a stadiont.
Meghajoltam, elköszöntem és lementem a színpadról. A fiúk már a dedikálásra készültek. Bementem az öltözőmbe. Megittam egy pohár almalevet, s ezt követően ledőltem a kanapéra pihenni. Már majdnem aludtam, amikor kopogtak és a kilincs lenyomódott. Felpattantam és szemeimet az ajtóra szegeztem. Egy srác volt az. A dobos, Josh. Egy kicsit mintha emlékeztetne valakire. A babaarca, a mosolya és a haja. De nem tudom kire. Nem jut eszembe senki.
Egy kicsit furcsának tartottam, hogy idejött, de nem bántam. Legalább, talán, jobban megismerkedhetünk.
- Szia Ella.-jött beljebb és csak mosolygott rám.
Hirtelen mintha valami a fejembe és a szívembe és a a fejembe nyílalt volna. Egész életemben csak egy ember hívott így.
-Josh? Az a Josh? Az én Josh-om?-kérdeztem mosolyogva, közben pedig karjaiba ugrottam és szorosan magamhoz öleltem. Rettentően örültem neki. Már nagyon hiányzott.
- Hiányoztál.-súgta a fülembe.
- Te is nekem.-mondtam és egy könnycsepp csordult ki a szemem sarkából.
De mégis miért nem szólt nekem? Hiszen annyiszor próbáltunk együtt, és mégsem jött oda hozzám egyszer sem.
- Még mielőtt megkérdeznéd, hogy miért nem szóltam hamarabb, csak azért mert vártam a megfelelő pillanatra.-mondta és közben még mindig ölelt.
- Khmm..-köszörülte meg valaki mögöttünk a torkát.
Összerezzentem és hátrafordultam. Harry állt az ajtóban. Joshra szúrós- rám pedig szomorú szemekkel nézett.
- Harry. Ez nem az aminek gondolod.-léptem eléje.
- Igen? Akkor mégis mi?-kérdezte ingerült hangon.
- Emlékszel amikor még a nyakláncot adtad nekem és énekeltünk egymásnak?-kérdeztem, mire ő csak egy bólintással felelt, de még mindig szúrós szemekkel nézett rám. Ennek ellenére folytattam.-A fiú akiről beszéltem, aki mindig ott volt velem jóban-rosszban, az nem más mint Josh. Egész végig, mióta próbálunk itt volt mellettem a tudtom nélkül és most jött elmondani, hogy ő az.-magyaráztam.
- Biztos csak ennyi? Nem csak azért találtad ki, hogy elrejtsd, hogy megcsalsz?-kérdezte, amitől én csak lesokkolódtam.
- Harry. Én nem csaltalak meg!-néztem rá, már szinte könnyezve.
Felsóhajtott és közelebb húzott magához.
- Elhiszem.-mondat majd megcsókolt.
Mikor ajkaink elváltak rámosolyogtam, majd ránéztem Joshra. Feszült volt és ideges.
- Josh. Minden rendben?-kérdeztem óvatosan.
- Igen.-mondta egyszerűen és kirohant az öltözőből.
- Ebbe meg mi ütött?-néztem Harryre, aki csak felvonta a vállát.
- Ja, amúgy csak azért jöttem, hogy szóljak, hogy tőled is kérnek autogramot.-vigyorgott rám.
- Mi? Komolyan? Hát tetszett nekik az előadásom?-csodálkoztam.
- Aha, nem is kicsit.-vigyorgott még mindig, majd megfogta a kezem és kivezetett a szobából.
Gyorsan telt az idő. Már vagy egy órája csak dedikáltunk és fényképezkedtünk. A jobb kezem teljesen elzsibbadt. Mikor aztán elmentek az utolsó rajongók is, mindenki kidőlt a közös helységben. Nagyon elfáradtam és a kezemet még mindig nem éreztem. Vajon hogy bírják ezt a srácok? Fogalmam nincs.
A tíz perces pihenő után mindenki átöltözött és indultunk az after partyra.
A ruháink:
Nem volt messze. Néhány utcával odébb, így gyorsan oda értünk. Rengetek ember, köztük jó pár híresség is. És ő is ott volt. Reménykedtem, hogy nem lát meg minket, de mégis. Feszülté váltam és a kezeimet ökölbe szorítottam. Idegeskedtem. Nem tudtam, hogy mire készül. Harry átkarolta a derekamat és szorosan magához húzott. Vigyorogva állt meg előttünk.
- Helóka. Jaj kicsi Gabika. Hogy rá már ennyire kell vigyázni.-mondta olyan hangon, mint amikor a kisgyerekeknek beszélnek.
- Nem kell rám vigyázni.-mondtam mérgesen.
- Amúgy meg mit keresel te itt?-állt elé Niall és végigmérte Emmát, akin ugyan olyan ruha volt mint rajtam.
Egyre mérgesebb lettem és már szinte szét robbantam.
- Tűnj el Emma.-szólt rá Harry.
- Ugyan már drágám. Ezt te sem gondolhatod komolyan. Tegnap délután más volt a véleményed. -lépett közelebb és simogatni kezdte a barátom arcát.
- Húzz el innen te hülye kis ribanc.-löktem el.
- Hogy mi?-kérdezte felháborodva.-Én ribanc? Néztél már tükörbe, te kis szajha.-vágott vissza, de engem nem érdekelt.-Túl nagyra tartod magad kis anyám. Nézz körül. Szerinted kit érdekelsz?-kérdezte nevetve.
- Tudod, ez elég szomorú.-kezdtem bele.
- Na és mégis mi?
- Az, hogy észre sem veszed a magad körüli világot. Mindig csak magadra gondolsz. Szerinted kit érdekel egy olyan cafka, aki azzal tölti a szabadidejét, hogy próbál másokat tönkretenni? Nézz körül. Mindenki rajtad nevet.-mondtam s ekkor egy csapat idegen a háta mögött elkezdett valamin jóízűen nevetni.
A srácok és a lányok is nevetni kezdtek, velem együtt.
- Szia Emma.-köszöntem el nevetve.
- Haha. Ezt jól megkaptad.-röhögött Louis is.
- Istenem. Ez már fáj.-folytatta Zayn.
- Áh. De szánalmas vagy.- fogta a hasát Carly.
- Ezt jól el cseszted drága.-grimaszolt rá Grace.
- Nem. Ez...Nem...Ennyivel még mindig nem végeztünk. Úgy is tönkreteszlek.-kiabált utánunk.
A szívem mélyén még mindig rettegtem tőle, de ezzel most nem akartam foglalkozni. Átkaroltam Carly és Harry nyakát, majd elindultam a többiekkel is együtt az éjszakába.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)