28.rész: Rosszullét...

 Sziasztok. Az a helyzet, hogy már ősz vége felé járunk, viszont a blog még csak nyár közepén. Szerintetek ez gond? Kérlek erre is válaszoljatok, mert ha igen, akkor ugrok egyet! És ne haragudjatok, hogy ilyen sokára hoztam az új részt, csak egyszerűen nincs időm és hát be kell valljam, nem igen akaródzott megírni sem, ugyanis szerintem eléggé "lapos" lett! És már elértük a 9000 látogatót, amit nagyon köszönök, valamint a komizóknak  is nagyon hálás vagyok
  Viszont most jó olvasást a 28.részhez. Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket! :)

  Már tizenkét napja, vagyis majdnem 2 hete Amerikában vagyunk. Ez a majdnem 2 hét alatt 7 koncert és körülbelül még egyszer ugyan annyi dedikálás fojt le. A 7 koncertből én csak hárman léptem fel, viszont úgy vettem észre, hogy már rajongó táborom is van. A rajongók velem együtt énekelték a dalaimat, aminek én kifejezetten nagyon örültem és azért meg is lepett.
  A konceretek  helyszínei New York, ahol 2 koncertet adtak a srácok, Dallasban 1, Chicagoban és Los Angelesben szintén kettő-kettő. Én New York-ban, Chicago-ban és LA-ben léptem fel.
  Gyorsan teltek a napjaink. A nap 24 órájából, naponta minimum 7 óra, csak a próbákkal telt, amik fárasztóak, de közben szórakoztatóak, intenzívek és néha mulatságosak is voltak.
  Míg a One Direction, Carly, Laura én én próbáltunk, Grace és Kira vagy a próbáinkon unatkoztak, vagy a várost szelték, de volt, hogy az összes lány, köztük én is, együtt ütöttük el a napot. A próbák ellenére, mindig volt egy kis időnk kikapcsolódni.
  Minden nap jól telt el. Még Emma sem bukkant fel. A koncert utáni party óta semmit nem hallottunk róla. Szerencsére. Nem igazán értem ezt a csajt. Ha egyszer megbeszélték Harryvel, hogy szakítanak, mert így jobb lesz nekik, vagy mit tudom én, akkor most miért akarja visszaszerezni őt? Vagy ezzel csak nekem akar keresztbe tenni? És ha igen, akkor miért? Mégis mit ártottam én neki? Mindig ez az egy gondolat fut át az agyamon újra meg újra, amikor Emma van a képben. Eléggé bosszantó és már nem egyszer megtörtént, hogy sírtam, idegeskedtem miatta és ezt Harryn, Carlyn vagy a legközelebb eső emberen töltöttem ki. Nem tudom felfogni, hogy hogy tud ennyire befolyásolni. Tönkre fog tenni, viszont erre most nem igazán szeretnék figyelni. Inkább élem tovább az életem boldogan a barátaimmal és a családommal.


  Kirohantam a fürdőből, és egyenest a szekrényemhez rohantam. Válogatni kezdtem a ruháim között. Ötletem nem volt, mégis mit vehetnék fel. Talán valami koktélruhát, vagy kisestélyit? Esetleg egy sima farmert egy pólóval és converse-el?
  Már nagyon ideges voltam. Mindenbe belekapkodtam. Egy gyors pillantást vetettem az órára, ami kereken 4-et mutatott. 4 óra. Az óra láttán még idegesebb lettem. A koncert 6-kor kezdődik és eléggé messze van a szállástól. Érzem, hogy el fogunk késni.
  Felkaptam egy gumit az éjjeliszekrényről és felkötöttem a hajamat, mert már kezdett zavarni, hogy folyton belelóg a képbe,így eltakarva épp a kezembe kerülő ruha darabot.
  Nem túl hosszú válogatás után, végül egy fodros topnál és egy kék sortnál maradtam. Gyorsan felkaptam magamra. Előkotortam a szekrény mélyéről a kék táskámat, beledobáltam a fontos cuccokat és leültem kisminkelni magam. A szememet kihúztam tussal és a pilláimra kék, csillogós spirált kentem, majd az alapozóval fejeztem be az arcomat. Hajamat kifésültem, egy tincset oldalról befontam, amit oldalra tűztem és már készen is voltam. Lábbelinek az egyik kedvenc pirosas-narancsos szandálomat választottam.
  Felkaptam az ágyon heverő telefonomat, és megcsörgettem Carly-t hogy már el e készült, de nem vette fel. Megpróbáltam Kirát és Laurát is, de ők sem vették fel. Egy kicsit ideges lettem, majd Grace számát pötyögtem be és megnyomtam a hívás gombot. Néhány csörgés után egy ismerős hangot hallottam meg a vonal túlsó feléről.
- Ah...Legalább te felvetted.-sóhajtottam a készülékbe.
- Szia. Mi a baj? Elkészültél már?-kérdezte tiszta nyugodtsággal.
- Én is ezt akartam volna kérdezni..-nevettem fel egy kicsit.- Amúgy igen. Már kész vagyok. Na és te?-kérdeztem hadarva.
- Igen. Miattam mehetünk.-mondta vidáman.
- Oké. A lányok nem tudok hol lehetnek? Nem vették a mobilt.
- Már én is hívtam őket és nekem se vették.
  Ismerős sikítozó hangokat hallottam kintről.
- Várj egy kicsit.-szóltam Gracenek és kihajoltam az ablakon. Mit láttak szemeim? A 3 primadonna a medence mellet sütkérezett és valamin nagyon jóízűen nevettek.- Grace. A hallban találkozunk. Most.-kiáltottam a telefonba, majd szuper sebességgel felkaptam a táskámat, bezártam az ajtót és letrappoltam a lépcsőkön.
  Grace már lent volt. Megfogtam a kezét és kirángattam a medencéhez. Megálltam a 2 barátnőm előtt, akik már éppen befelé tartottak. Kezeimet ökölbe szorítottam a méregtől és majdnem elkiáltottam magam, hogy mégis miért itt süttetik magukat, ahelyett, hogy készülődnének. De ezt mégsem tehettem vagy 50 ember előtt így kissé megnyugodva, de még mindig idegesen kezeltem a dolgot.
- Lányok. Tudjátok, hogy hány óra van?-kérdeztem, és próbáltam higgadt maradni.
- Őő..nem igazán.-válaszolt óvatosan Carly.
- Öt. Öt óra van.-mutattam az ujjaimmal már kissé hangosan, mire mind felkapták a fejüket.
- Jézusom. El fogunk késni.-kiáltott fel Laura és úgy láttam mintha megszédült volna, de aztán egy szempillantás alatt jobban is lett.
- Nyomás öltözni! Siessetek!-kiáltottam a már befele futó lányoknak.

  Miközben a lányokra vártunk a hallban, Harry már hívott.
- Szia édes. Hol vagytok már?-kérdezte kedvesen.
- Szia. Még a szállodában. Most kergettem a lányokat öltözni. Grace és én már készen vagyunk, már csak rájuk várunk.-válaszoltam.
- Chö...lányok.-mondta kissé flegmán és tuti, hogy a szemforgatás sem maradt ki.
- Hülye.-válaszoltam nevetve.
- Na még mit nem.-mondta gúnyosan.-Na de azért siessetek majd.
- Minek annyira sietni? Úgy sem hátul leszünk.
  Igen. Eddig minden koncerten hátul voltunk a VIP-sokkal, viszont most úgy döntöttük, mivel se én se a lányok nem lépünk fel, hogy a közönségben szeretnénk meghallgatni a fiúkat.
- Tudom, de akkor is igyekezzetek. Most mennem kell.Szia.-köszönt és még mielőtt lerakta én is köszöntem neki.
- Jó lesz?-állt elém Carly és megfordult, hogy végignézhessem.
- Óha. Gyorsak. És nagyon csinosak.-dicsértem őket. Tényleg gyorsan elkészültek.
- Hát igen. Nem úgy mint egyesek.-öltötte rám a nyelvét Laura.
- Hehe.-öltöttem vissza, majd kimentünk a szálloda elé taxit fogni, ami elég gyorsan sikerült, a nagy forgalom ellenére is.
  Mivel pontosan tudtam, hogy hol lesz a koncert, Harrynek köszönhetően, így hamar oda értünk, viszont a fiúk már elkezdték az éneklést.
 Gyorsan leadtuk a jegyeket és előretuszkoltuk magunkat az első sorba. Már javában ment a koncert, de azért még betudtunk kapcsolódni. Liam egyből kiszúrt minket, amit egy mosollyal jelzett.

  Már közeledtünk a koncert végéhez, amit a fiúk be is jelentettek. Már csak 2 szám volt hátra. Az egyik az I'm Yours volt, a másik pedig a What Makes You Beautiful.
  A lányokkal táncoltunk, sikítoztunk, majd meg őrültünk. Carly, Grace és én egymás mellet, míg Kira és Laura szintén egymás mellett csak mögöttünk álltak és ugrándoztak. Hátranéztem a lányokra, vagyon ugyan olyan jól e szórakoznak mint Carly, Grace és én, de a mosoly azonnal eltűnt az arcomról.
  Laura a fejét fogta, közben pedig próbált talpon maradni, de ez nem sikerült neki. Lábai összecsúsztak, ő pedig már a föld felé tartott. Ájultan. Azonnal utána nyúltam, hogy elkapjam, de egy mellettünk álló fiú gyorsabb volt.
- Justin. Te meg mit keresel itt?-kérdeztem reflex szerűen, de aztán kattant, hogy a barátnőm elájult.
  Gyorsan a színpadra néztem, reménykedve, hogy Zayn nem látott meg minket, mert szinte biztos voltam benne, hogyha meglássa, képes beugrani a közönségbe. De nem látta. Csak énekelt. Próbáltam valahogyan jelezni Liamnak, de nem vett észre. Visszafordultam Laurához és próbáltam ébresztgetni. Csapkodtam, legyeztem az arcát, de semmi. Eszméletét vesztve feküdt a karjaimban. Már a lányok is próbáltak rajta segíteni, de semmi. Újra a színpad felé fordítottam a fejem és egyenesen Zayn szemeibe néztem, aki bizonyára felfedezte benne a kétségbeesettséget, vagy meglátta Laurát, mert próbált beugrani a közönségbe, de az őrük elkapták. Néhány másodperccel később 2 őr állt meg előttünk, Paullal együtt, aki a fiúk személyi testőre. Gondolom Zayn szólhatott nekik, mert már nem láttam a színpadon, ahogy a többi fiút sem. Az egyik őr felkapta a karjaimban fekvő barátnőmet és vitte a színfalak mögé. Gyorsan megöleltem Justin hála képen, majd a lányokkal együtt követtük a testőrüket.

- Mi történt?-rohant oda hozzánk Zayn.
- Én. Én nem tudom. Csak megszédült vagy hasonló és összeesett. Már délután is úgy láttam, hogy rosszul van.-magyarázkodtam és a szemeim meggyűltek könnyekkel.
- Hívom a mentősöket.-szólt Niall és elrohant.
- Laura. Kincsem. Térj magadhoz kérlek.-hajolt Zayn, könnyes szemekkel, már az öltöző kanapéján fekvő lány fölé, aki nem válaszolt, csak feküdt ájultan.
  Tehetetlen voltam. Leültem az egyik fotelbe és arcomat kezeimbe temetve sírni kezdtem.
- Mindjárt itt a mentősök.-szaladt vissza Niall. Nem láttam, csak hallottam, de az is elég volt.
  Néhány másodperc elmúltával, gyengéd ölelést éreztem kezeimen. Harry volt az. Megismertem az illatából és az öleléséből. Én is átöleltem őt, majd még jobban sírni kezdtem.
- Csss...Minden rendben lesz...