20.rész:Az indulás...

  Sziasztok. :) A blog hamarosan eléri a 4000 látogatót, aminek nagyon örülök, és ez csak nektek köszönhető. Szeretlek titeket, jó olvasást ehhez a részhez is. Próbáltam jobbra írni, mint az előző részt. Hát nem tudom milyen lett. Inkább mondjátok meg ti! :)
  Még valami. Ez egy nagyon jó barátnőm blogja. Szerintem nagyon király. Kérlek nézzetek be ide is :) http://onedirection-storyk.blogspot.hu/

  Píp-píp. Szólalt meg az ébresztő. Szemeimet összehúztam, majd sóhajtottam egy nagyot. Kinyitottam a szemeimet és Harry arcát láttam. Még aludt. Óvatosan végig simítottam a haját, majd bele is túrtam. Az egyik tincsbe beleakadt az ujjam. Amint próbáltam kiszedni, meghúztam a tincset, nem túl erősen. Szerencsére nem érezte így nem is ébredt fel.
  Még néhány percig néztem őt és gondolkoztam. Minden álmom az volt hogy találkozhassak vele és hozzáérhessek finom bőréhez. Annál többet kaptam. Őt. Életnagyságban, mindenestől. Annyira boldog vagyok vele. Egyszerűen úgy érzem hogy tökéletes az életem, most hogy ő itt van mellettem. Mindenem meg van amit csak szerettem volna. Sőt. Annál sokkal több.
  Gondolatmenetemet ő zavarta meg. Hunyorított egyet, majd lassan kinyitotta a gyönyörű kékeszöld szemeit, melyek ragyogni kezdtek, amint megpillantották kék szemeimet. Csak néztük egymás tekintetét ara várva, hogy ki kezdeményez a csókjával. Végül már nem bírtam, elnevettem magam és ráugrottam meztelen felsőtestére, majd gyengéd csókot nyomtam csodás ajkaira.
- Ez meg mi volt?-nézett rám mosolyogva. Azok a gödröcskék.
- Nem tudom. Boldog vagyok és szeretlek.-vigyorogtam rá.
- Én is szeretlek.-mondta, majd lefordított magáról és most ő tapadt az ajkaimra.
- Mi a mai program?-fordult le mellém.
- Ömm...Nem is tudom. Talán Amerika?-néztem rá bambán.
- Az most van? De gyorsan szalad az idő.-forgatta a szemeit.-Hánykor is indul a gép?
- Pontban délben.-mosolyogtam rá.
- És most mennyi az idő?-kérdezte és kotorni kezdett a táskájában.
- Azt hiszem...
- 10 óra és ti még az ágyban vagytok?-rontott be Louis.
- Louis, nyugodj meg. Mi bajod van?-csitítgattam.
- Mi bajom van? 2 óra és indul a gép. 2 óra.-mutatta az ujjával.
- Jól van na. Értsük a dolgot. Nyugi. Nem fogunk elkésni. Egyébként is be vagy már pakolva?
- Képzeld hogy be. Na és ti?-nézett ránk flegmán.
- Hö?-mutattam a bőröndökre.
- Jól van na. Öltözzetek gyorsan aztán már megyünk is.-parancsolt ránk, majd kimet a szobából.
  Beszaladtam a fürdőbe, gyorsan letusoltam, a hajam már tegnap megmostam, így most nem kellett azzal is időt húznom, megfésülködtem majd kontyba kötöttem, fogat mostam, majd felkentem egy alig látható sminket. Visszamentem a szobába és Harry azonnal bement a fürdőbe.Gyorsan felvettem a tegnap este kikészített ruhákat, megigazgattam magamon, majd indultam lefelé, két bőrönddel a kezemben.
                                                      
  Lent mindenki idegeskedett, Niallt kivéve, ő csak tömte a kaját, szokásosan. Úgy döntöttem, csatlakozok hozzá. Most nincs kedvem veszekedni. Eléggé korán van ahhoz.
- Szia Gabi.-köszöntött.
- Szia Niall. Mit eszel?-érdeklődtem. Tényleg érdekelt mert eléggé rondán nézett ki.
- Ja ez? Csak joghurt chipsel meg csokis keksszel. Megkóstolod?-nyújtotta a kanalat.
- Kösz inkább kihagyom.-tiltakoztam. Sokszor nagyon gusztustalan tud lenni.
- Szia Gabi. Hogy vagy?-jött ki a konyhába Carly.
- Szia Carly. Nagyon jól, na és te?-öleltem meg.
- Megvagyok. Marha nehéz Louist karban tartani.-fújta ki a levegőt.
- Hölgyeim? Niall? Jó reggelt. Lépett mellénk Harry még két bőrönddel.
- Mit ácsorogtok még itt? Nyomás pakolni a furgonba.-kiabált ránk Louis. -Valami biztos hogy itthon fog maradni, érzem.-rágta a körmét.
- Louis nyugodj már meg. Nem lesz semmi baj.-ordibált vele Zayn.
- Zaynnak igaza van. Elegem van már az idegeskedésedből.
- Igazatok van. De a biztonság kedvéért nézzétek át a dolgaitokat. Iratok, útlevél, pénztárca, meg még a többi fontos cuccot.-végre, normálisan beszélt, nem kiabálva. Mindent átnéztünk, bepakoltunk a kocsiba és indultunk a reptér felé.
 
/A reptéren/
- A New York-ban landoló gép 15 perc múlva indul. Kérjük utasainkat mihamarabb szálljanak fel.-hallottuk meg a hangosbemondót.
 Mindenki futásnak eredt, le ne késsük. A jegyeket szerencsére előre megvettük és első osztályon utazunk, aminek kimondottan örülök. Utálom ha tolongani kell az utasok közt. Leadtuk a bőröndöket, majd felszálltunk a gépre. Mindenki a párjával ült. Néhány perc múlva felszálltunk. Utálom a felszállást. A hasam mindig görcsbe ugrik és a fejem fájni kezd. Egyszerűen rosszul leszek, de a levegőben már sokkal jobb.
  Ez most sem volt másképp.

Ez a rész egy kicsit rövidebbre sikerült. Azt hiszem. De a következőt megpróbálom hosszabbra írni. Remélem tetszett. :) Építőkritikát szívesen elfogadok! :D

19.rész:Grace!...

    Sziasztok. Meghoztam a19.részt is :) Előre szólók, hogy ez egy nagyon szar rész lett, de a következőt, megpróbálom jobbra írni !:)


  Grace volt az. A földön feküdt ájulva, mellette pedig vértócsa és ő is véres volt.
  Kinyitottam a szemeimet és Harry aggódó arcát pillantottam meg.
- Gabi. Jól vagy? Mi történt?-nézett rám kétségbeesetten Harold.
Felálltam, körülnéztem, majd megakadt a szemem Niall-on.
- Grace. Valami baj történt.-mondtam és már kezdtem pityeregni.
- Hogyan? Ezt meg honnan veszed?-fordított maga felé Zayn.
- Láttam. Az előbb. Feküdt a földön és véres volt.
- Ugyan, képzelődsz. Mi baja történne?-mondta Niall, de a hangjában hallottam hogy aggódik.
- Niall. Nem. Tényleg láttam.-mondtam már komolyan.-Olyan volt mint egy látomás. Egy jel.
- Szerintem menjünk el hozzájuk és bizonyosodjunk meg a dolgokról és reménykedjünk hogy nem esett baja-mondta Liam, nyugtatgatva.
Így is tettünk. Gyorsan összeszedtem a dolgaimat és már mentünk is.

  Eléggé későn értünk haza, ugyanis belekeveredtünk egy dugóba, ahol egy és fél órát kellett várnunk, míg elrendezték a dolgokat. Mikor aztán kikeveredtünk, padlógázzal indultunk el. Mire odaértünk, már besötétedett. Leparkoltunk a házunk előtt, majd átmentünk Graceékhez.
- Nyitva az ajtó.-mutatott az ajtóra Kira.
- És a kilincs le van törve.-Carly.
- Maradjatok itt. Megnézzük mi történhetett.-mondta Loui, majd a fiúk, elindultak befelé.
Óvatosan kinyitották az ajtót, majd bementek rajta. A lányokkal közelebb mentünk hogy lássuk mi is történt.
- Jézusom, Grace.-kiáltott fel Niall. Nem bírtam tovább, így bementem a házba. Grace a földön feküdt mozdulatlanul, sírt és a kezével az oldalát szorította.
- Gyorsan, hívjátok a mentősöket.-kiáltott felénk Zayn. Carly egyből a telefonjáért kapott és már hívta is őket.
- Kincsem, mi történt?-simogatta a fejét Niall.
- Fent. Egy...egy...betörő.- mondta akadozva.
- Mi?-kérdezte Harry megdöbbenten, majd az emeletre igyekezett.
- Harry. Ne menj.-szóltam neki halkan, de már késő volt. Már felment. Utána szaladtam, hogy visszahívjam, de ő addigra már megtalálta a betörőt.
 A férfi nem látta őt, így Harry, a háta mögé osont és egy vázával fejen vágta a hapsit, aki egyből a földre esett. A nagy zörrenésre a többiek is felvonultak az emeletre, Niall és Carly kivételével, ők ugyanis Gracenél voltak.
- Szép volt haver.-kezelt le Zayn Harryvel.
- Szép volt? Baja is eshetett volna.-hisztizett Laura, de igaza volt. Akár fegyver is lehet a hapsinál.
- Hívom a rendőröket.-kapta a füléhez a telefont Lou.
Mire letette, megjöttek a mentősök. Leszaladtunk a földszintre. Gracet betették a mentőautóba, Niall és Carly is beszálltak mellé. Mi a többiekkel megvárjuk a rendőröket, s majd utána megyünk be a kórházba.

/A kórházban/
- Mi történt? Hol van Grace?-kérdezte Zayn, amikor odaértünk Niallékhoz a kórházban.
- Épp varrják össze a sebet. Szerencsére nem súlyos.-magyarázta Carly.
- Na és az a mocskos disznó?-fordult felénk Niall és eléggé agresszív volt.
- Minden rendben. Lecsukták.-nyugtatgattam. Gracet épp kitolták az egyik teremből.
- Grace? Hogy vagy?-futottam oda hozzá.
- Nyugi, minden rendben. Bevarrták a sebet és bekötötték. Kutya bajom. 3-4 nap és minden ugyan úgy lesz mind ez előtt. -mosolygott ránk.
- Nagyon sajnálom.-könnyezett Niall.
- De mit?-nézett rá Grace értetlenül.
- Hogy nem voltam ott melletted.
- Niall. E miatt ne gyötörd magad. Nektek próbálnotok kellett. Én meg, hát vigyázhattam volna jobban is. Olyan ügyetlen és hülye vagyok.-szidta magát.
- Nem vagy az. Te egyszerűen tökéletes vagy. Nincs veled semmi baj.-ölelte át őt Niall és megcsókolta.
- Ne haragudj, de nekünk mennünk kéne. Későre jár, meg hát eléggé fáradtak vagyunk. Hosszú volt a nap.-magyarázkodott Harry.
- Persze. Menjetek csak. Valahogy csak kibírom ezt a 3 napot.-mondta.- Sziasztok. Szia édes.-húzta magához az Ír srácot és egy csókot adott neki.
- Mi? Hisz én itt maradok.
- Hogyan? Dehogy maradsz itt. Szépen mész haza és kialszod magad!-parancsolt rá.
- Nem nem. Egy tapodtat sem mozdulok mellőled. Itt maradok és nincs vita.-jelentette ki.
- Hát jó. Mi akkor megyünk is. Vigyázz magadra.-öleltem meg, majd indultunk is haza.



  Gyorsan eltelt a 3  nap. Mi továbbra is próbáltunk. A turnét áttették más időpontra, hogy Grace feltudjon épülni. Minden nap bejártunk hozzá. Vittünk néhány dolgot amit kért. A szüleinek is szóltunk a balesetről, ugyan is nem voltak otthon amikor történt a dolog, így nem lehettek a lányuk mellett, de most már minden rendben és ők is rendszeresen meglátogatják. Grace nagyon jól érzi magát. A seb gyorsan és szépen gyógyul a krémek és a gyógyszerek hatására. Az orvosok szerint már ma kijöhet. A szülei elhozzák őt és majd átjön hozzánk is.
  Nemsokára indulunk Amerikába, pontosabban New York-ba. Ott lesz a legelső koncertem. Már most nagyon izgulok. Az a sok ember és a reflektorfények. Nem tudom mi lesz, de remélem sikerülni fog. Már mindenem be van pakolva. Útra készen állok, ahogyan a többiek is. Alig egy nap és Amerikában leszek.
  A turné után mindenki megy a maga dolgára. Niall hazautazik Írországba a szüleihez, Laura is hazamegy és Zayn is megy vele néhány napra, Liam is hazamegy, Carly a szüleivel megy kirándulni, Kira is hazamegy, Louis visszamegy a Harryvel közös házukba, Harry is hazamegy egy hétre és néhány napra én is megyek vele. Hát ezek lennének a turné utáni tervek.

- Hahó.-jött be az ajtón Grace.
- Szia. Hogy vagy?-szaladtam oda hozzá és megöleltem.
- Minden rendben, még kicsit fáj, de nem vészes. Kibírom.
- Graaaaceeee.-szaladt ki Niall a konyhából kiabálva mikor meghallotta barátnője hangját. Majdnem a nyakába ugrott.
- Niall, összenyomod a sütidet.-mondta Grace és próbált a szorításból szabadulni. Mire kiszabadult, a többiek is lejöttek.
- Süti?
- Tessék.-nyújtotta át unottan. Niall kikapta a kezéből, megnézte, áthajította a válla fölött és megcsókolta Gracet.
- Szent szar.-döbbent meg Louis.
- Niall. Eldobta? A kaját?-kérdezte Zayn, szintén döbbenten.
- Haladunk.-vigyorgott Harry.
- Ez nekem sok. Ez kész csoda.-fogta a fejét Liam.
Niallék még mindig csókolóztak. Hirtelen felkapta a karjaiba és indult felfelé a lépcsőkön a kezében Graceval.

Első Díjam :)

                                                            
  
Legelső Díjam.
1.)Meg kell köszönni a díj adójának.:)

2.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról

3.) A jelölő minden kérdésére válaszolni kell!

4.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

5.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/ visszajelölés) 

1.) Köszönöm Aramisz :)

2.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

1. Szeretem a meséket.
2. Imádom a zenét, minden műfajban, kivéve a Jezz, az operett és a hasonlók.
3. Szeptember 12.-én van a szülinapom.
3. Nagyon szeretek rajzolni, és egész jól is megy.
4. Szeretek olvasni.
5. Szeretek történeteket írni.
6. Nagyon szeretem a One Directiont. A kedvencem Harry. :)
7. Kedven italom a narancslé.
8. Nagy álmom, hogy az életben sokra vigyem a rajztehetségemet. Lehetőleg, híres ember legyek. :)
9. Rettegek, még a legkisebb póktól is.
10. Szeretem az állatokat.
11. Divatguru vagyok. :)

3.) 11 kérdésre kell válaszolni.

- Hány éves vagy?    14

- Hol laksz?    Szlovákiában. :)

- Van tesód?   Igen. Egy öcsém és egy bátyám.

- Hova mennél el szívesen nyaralni és miért?  Bora-Bora vagy Rio de Janeiro. Mert tetszik mind a két hely. :)

- Kedvenc filmed/sorozatod?     Kedvenc nincs. Sokat szeretek

- Mit próbálnál ki szívesen?      Bungeejumping-ot és az ejtőernyőzést. :D

- Van háziállatod?     1Hal és 2 törpepapagáj.

- Horoszkópod?     Szűz

- Ha tehetnéd, kivel cserélnél szerepet egy napra?   Hát az 1D-ből Harryvel. Azon kívül a fiúval aki tetszik. :)

- Milyen könyvet olvastál el utoljára?   Harry Potter és a bölcsek köve.

- Kedvenc országod?   Anglia és USA

4.)11 kérdést kell felrakni a jelölteknek.
- Hány éves vagy?
- Mi a kedven ételed?
- Szereted a pizzát? ha ingen akkor milyen ízűt?
- Van testvéred?
- Mi a hobbid?
- Szeretsz sportolni? ha igen akkor mit?
- Van legjobb barátnőd/barátod?
- Szereted a meséket?
- Kedveled a divatot?
- Van kedvenc újságod/magazinod/pletykalapod?
- Mi a kedvenc állatod?

5.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni!
Fanny Nagy
noreen
Sünee Hermione
Réka Kanyicska
Sheila Lightwood
Fanny Zsuzsi németh
1D.Harry.Niall
Ruthy Sütő
Szasza
Dina Bela
happy girl

18.rész:Csak egy álom...

  Helóka. :) Lesz egy kis fordulat, de semmi vészes. Nem sikerült valami jóra, de azért el lehet olvasni. :) Olvassátok el, lájkoljatok és komizzatok :)
 Twitter: @Gabic_Cilling1D

  Másnap a fájós kezemre keltem. Kinyitottam a szemem és az arcomat megcsapta a balkonról bejövő hideg szél. Megborzongtam. Felültem, körülnéztem, de Harryt nem láttam magam mellett. Kikeltem az ágyból és kinéztem a balkonra. Ott volt.
- Ne haragudj a tegnapiak miatt, nem is tudom, hogy hogyan gondolhattam ezt komolyan. Szeretlek és veled szeretnék lenni.-ölelt meg.
- Tudom. Szeretlek.-mondtam, majd egy puszit adtam az arcára.-Jó reggelt.-mosolyogtam.
- Jó reggelt kicsim. Az előbb hívott Sofi (a srácok menedszere). Hamarabb megyünk Amerikába. Szerda reggel indulunk, vagyis 3 nap múlva.
- Jézusom. El kell kezdenem pakolni.
- Minek ilyen hamar? Ráér holnap is. Nem? Egyébként meg öltözz. Lassan indulunk a stúdióba. Sokat fogunk próbálni.
- Jól van. Szaladok öltözni. Ha szépen megkérlek csinálsz nekem egy pohár kakaót?-mosolyogtam rá, édesen.
- Hát persze. Neked bármit. Siess.-és már ment is le.
  Beszaladtam a fürdőbe, megmosakodtam, megfésülködtem, fogat mostam, majd visszamentem ruhákat válogatni.
  Kint hideg van és fúj a szél. De hát mit akarok, hisz Angliában lakom. Kivettem egy csíkos hosszú ujjú felsőt, egy sötét farmert, egy sálat és a szürke mokaszinomat.
                                                  
  A hajamat felkötöttem copfba, felkentem egy kis alapozót, tussal kihúztam a szemem és spirállal átkentem a szempilláimat és már készen is voltam, felkaptam a telefonomat, belecsúsztattam a zsebembe és szaladtam le a kakaómért.
- Parancsolj.-nyújtotta a kezembe a bögrét, Hazza.
- Köszi.Nagyon finom lett.-kortyoltam a pohárból.
- Kész vagytok? Mehetünk?-lépett elénk Zayn.
- Szia Zayn.-öleltem meg a fiút.-Ha megvagytok akkor mehetünk.
- Louis, Niall, megyünk.-kiáltott a barátom. A két fiú egy pillanat alatt az előszobában teremtek és vették a cipőjüket.
  Még álmosan beültünk a furgonba és elindultunk.

  A stúdió előtt hatalmas tömeg volt. Több száz ember tolongott az utcán. Az rendőrök is kint voltak. Csak nehezen tudták megakadályozni, hogy betörjenek elénk. Mikor kiszálltam a kocsiból, rendesen megijedtem. A bejárat tele volt fotósokkal, riporterekkel és újságírókkal és mind arra vártak, hogy a fiúk válaszoljanak a kérdéseikre. Nagyon sok kérdést tettek fel, amiben én is szerepeltem.
Voltak olyan kérdések, mint pl: ki vagyok?, megyek-e turnézni?, Harry eljegyezett?, mióta vagyunk együtt?, csak futókaland vagy maradandó?
  Eléggé bosszantó volt ilyen dolgokat hallgatni. Már értem, hogy mi a sztárság rossz fele. Zavarban voltam.
  Épp felelni akartam az egyik riporternek, de Harry elhúzott, megfogta a kezem, majd bementünk a stúdióba.
  Egyenest abba a teremnek az irányába indultam, ahol az első próba is volt. Marcus már bent volt és előkészítette a dolgokat. Kottákat, kottatartót, mikrofont, fülhallgatót és még hasonló szükséges dolgokat.
- Oké. Akkor egyből belevágunk az utolsó dalba, ha neked jó.-csapta össze a kezét Marcus.
- Jó. Persze. A címe legyen Remember me. Mit szólsz?-mondtam.
- Oké. Ez tetszik. Akkor kezdjük is.-vette elő a kottát és a tollat.
  Az írás közben, kicsit elálmosodtam és mikor Marcus magyarázott, el is aludtam.

  Amikor felkeltem a kanapén feküdtem. Otthon. Nem emlékszem mi történt, csak annyira, hogy elaludtam a dalírás közben. Ásítottam egy nagyot, majd felkeltem a kanapéról. Kiáltottam, hogy van-e itthon valaki, de nem jött válasz. Biztos elmentek valahová, engem meg itthon hagytak-gondoltam. Hangokat hallottam az emeletről. Felmentem. A hangok a szobám felől jöttek. Ahogy közelebb értem, egyre jobban lehetett hallani. Kis kiáltások és nyögések voltak. El sem tudtam képzelni hogy kik lehetnek azok. Ott toporzékoltam az ajtó előtt és az kérdezgettem magamtól hogy ki-e nyissam az ajtót, vagy ne. Végül megtettem, lenyomtam a kilincset és beléptem a szobába. Szörnyű látvány fogadott. Harry feküdt az ágyban. Emmával. Azt hittem, hogy ott helyben összeesem. A könnyeim megeredtek és valami nagyon nyomta a szívemet.
- Miért?-kérdeztem halkan. Harry észrevett.
- Jézusom, te meg mit keresel itt?-kiáltott rám és próbálta takarni magát és Emmát a takaróval.
- Harry. Tudtommal ez az én szobám.-kiabáltam.-Hogy tehetted ezt?
- Mégis mit? Én Emmát szeretem. Mindig is őt szerettem. Komolyan gondoltad, hogy szeretlek? Hahaha-nevetett a képembe...
  ...és felébredtem. Szörnyen éreztem magam és még könnyeztem is.
                                         
- Csak egy álom volt. Csak egy rossz álom.-nyugtatgattam magam. Letöröltem a könnyeimet, majd átmentem a fiúkhoz.
  Amikor beléptem az ajtón, Emma állt előttem. Nem hittem a szememnek. Gyorsan megdörzsöltem, majd újra kinyitottam, de akkor már nem volt ott. Megkönnyebbültem.
  A srácok épp szünetet tartottak, így tudtam beszélni Harryvel. Elmeséltem neki az álmomat.
- Csak egy rossz álom volt. Nincs semmi köztünk. Soha nem csalnálak meg, ezt te is tudod.-nézett a szemembe.
- Tudom.-öleltem át. Még kicsit beszélgettünk aztán folytatták a próbát, így én is visszamentem próbálni.
  Marcus már bent várt.
- Kialudtad magad?-mosolygott rám.
- Ja, mondjuk. Folytassuk az írást.-mondtam, majd leültem a kották elé.
  A dal fele már megvolt. Csak be kellett fejezni. Fél óra alatt végeztünk is, majd felvettük a dalt.
  Nagyon jól sikerült. Szerintem ez lett a legjobb. Valamiért közel áll hozzám, de nem tudom miért. Nagyon tetszik.
  Most átmentünk egy nagyobb terembe elpróbálni a dalokat a zenekarral. Nagyon rendesek voltak a fiúk. A dalok is rendben voltak. Jól szórakoztunk. Sokat próbáltunk. Jól telt az idő, és gyorsan.
  Épp befejeztük a dalt, amikor az 1D megjelent az ajtóban.
- Hahó. Végeztetek?-lépett be elsőként Liam.
- Még egyszer el kell próbálnotok a Remember me-t, aztán mehettek.-szólt a menedszerem, Wiliam.
- Oké. Akkor kezdjünk is bele. Egy, két...egy, két, há és.-kezdtük.
  Szinte az egész szám alatt Harry szemébe néztem. Mikor befejeztük, megtapsoltak és bókoltak. Amikor leakartam menni a színpadról, megszédültem és összeestem. Forgott a világ és egy borzalmas kép jelent meg előttem...

17.rész:Ne menj el...

  Nincs bevezető. Csak lájkoljátok és komizzatok. Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást :)
 
  Ma nem kell próbálnunk menni. Szabad napot kaptunk. Nem nagyon értem, hogy miért, de biztos meg van rá az okuk, de nem is érdekel. Az egész nap a miénk. Nem is keltem korán. 11 felé keltem. Carly és Laura még fent sem voltak. Jól kifáradtak a tegnapi próbán.
  A lányokkal úgy döntöttünk, hogy délután elmegyünk a belvárosba kicsit vásárolgatni, sétálni és beülünk a kozmetikába is. A fiúk csónakázni mennek a Hyde Parkba, ott elég nagy a tó. Elhívják néhány haverjukat is. Tartanak egy pasis napot és mi is egy csajosat.
  A napot fél 2 kor a Starsbuckban kezdtük egy kávéval, majd mentünk a plázába. Először az üzleteket jártuk, majd a moziban megnéztük a jégkorszak 4-et, s végül, de nem utolsó sorban jöhetett a kozmetika. Nem sokat változtattunk magunkon. Csak pedikűr és manikűr volt, valamint egy kis szoli.
  A nap többi részét a parkban töltöttük. Úgy mint máskor, sokat hülyéskedtünk, nevetgéltünk és sétáltunk. Egyszerűen csak jól szórakoztunk.
  5 órakor beültünk a kedvenc fagyizómba, ami nem volt túl messze a házunktól, majd a fagyi után hazamentünk.
- Sziasztok.-köszöntünk szinte egyszerre a lányokkal. Ezen nevettünk is egy kicsit.
- Csajok. Hogy telt a napotok?-jött le Loui az emeletről és egyből átkarolta Kira nyakát, majd egy puszit nyomott a hajába.
- Nagyon jól. Nézd a körmeim.-lelkesedett Kira.
- Lányok. Mindig csak a külsőért tesznek.-forgatta a szemét.-Egyébként tényleg szép.-vigyorgott.
- Harry fent van?-kérdeztem.
- Nem. Lement a Temzére. Oda megy ha valami baja van.-jött ki Liam a konyhából, teli szájjal.
- Értem.-mondtam, majd elgondolkoztam. Vajon mi történhetett?
- Nektek? Hogy telt a napotok? Milyen volt a csónakázás?-érdeklődött Ell.
- Nem voltunk. Inkább a bungee jumpingot választottuk.-magyarázta  Zayn.
- Tök király volt. Nektek is ki kell próbálni. Még most is pörgök tőle.-lépett mellénk Niall, és tényleg fel volt pörögve.
- Én már voltam. Tényleg nagyon állat.-jelentkezett Kira.
- Átöltözöm és megnézem merre van Harry. Esetleg nem tudjátok hogy mi lehet a baja?-kérdeztem a srácokat.
- Délután beszélt valakivel telefonon és utána kicsit furán viselkedett. Olyan...szomorúan. Nekem elmondta, hogy mi a gond, de inkább mesélje el ő. Menj és vigasztald meg. És kérlek vigyázz magadra.-mondta Zayn kicsit félve. Nem értettem a célzást, de úgy lesz.- Gabi. Harry szeret téged, ezt ne feledd, bármi is történik.-nézett rám komolyan.
- Köszönöm.-mosolyogtam rá, majd megöletem.
  Nekem ennyi elég is volt. Kicsit beparáztam. Felszaladtam, felkaptam magamra egy otthoniasabb öltözéket és már mentem is le a  folyó partra. Itt van nem messze a házunktól. Gyalog néhány perc alatt leértem. Körülnéztem, de nem láttam senkit. Elindultam a nagy móló felé, hátha ott van. De nem ott volt.
                                   
  Elsétáltam a móló végére, friss levegőt szívni. A nap már lement. A folyó feketén csillogott a csillagoktól. Nagyon szép volt. Éreztem a víz illatát, akár a tengerekét. Kellemes volt
  Épp elkalandoztam a gondolataimban, beleszippantottam a levegőbe és az ő illatát éreztem. Átkarolt. Amint hozzám ért, kirázott a hideg. Mindig zavarba tud hozni, amikor csak hozzám ér.
- Hogy kerülsz ide?- kérdezte rekedtes hangján.
- Téged kerestelek.-fordultam felé.
- Itt vagyok.-mosolygott.
- Mi a baj?- kérdeztem komoly hangon és mélyen a szemeibe néztem. Hiába mosolygott, én láttam hogy valami nincs rendben.
- Semmi.-fordult el tőlem.
- Harry. Kérlek, ne hazudj.-fordítottam az arcát magam felé.- Zayn mesélte hogy valami nincs rendben. Neki elmondtad. Nekem miért nem akarod?
- Féltelek.-fordult felém és a könnyivel küszködött.-Ma délután Emma felhívott. Azt mondta, ha nem szakítok veled, és nem megyek vissza hozzá, akkor valami bajod esik.
  Egy kicsit megijedtem, de aztán le is nyugodtam.
- Én nem félek tőle. Csináljon amit akar, én tudok vigyázni magamra és nem engedlek át neki. Te az én szerelmem vagy.
- Szeretlek és vigyázok rád.-morogta halkan.
- Én is szeretlek. Gyere, menjünk haza.
- Én még maradnák egy kicsit, ha nem gond.
- Jó. Akkor maradjunk. Gyere sétáljunk.-fogtam meg a kezét, majd húzni kezdtem magam után.
  Kézen fogva sétáltunk a parton és hallgattuk a folyó hangját. Harry még mindig gyötörte magát. Ez mind miattam van.
- Miért izgat ennyire?-álltam elé.
- Hogyan?-emelte fel a fejét.
- Miért törődsz vele? Emmával. Ne érdekeljen. Vigyázunk egymásra. Nem lesz semmi baj.-néztem a szemébe reménykedve hogy nem az övé lesz az utolsó szó. Kis gondolkodás után megszólalt.
- Teljesen igazad van. Hisz mit tudna csinálni? Nem fogok vele törődni. Köszönöm.-ölelt meg, már mosolyogva.
- Mégis mit?
- Hogy vagy nekem.-súgta a fülembe.-Nézd. Gyere, másszunk fel.-mutatott az egyik fára, amin egy kis faház volt.
- Nem szakad le?-aggodalmaskodtam.
- Ugyan. Ha le is szakad, nem esünk nagyot. Nem magasabb 2 méternél.-vigyorgott.
- Na jó.
  Felmásztunk. A házikó be volt rendezve. A falon néhány kép lógott egy kislányról, a padlón szőnyeg volt leterítve, és még egy kis fotel is volt benne valamint egy rövid balkon is. Nagyon otthonos volt. Nem volt túl nagy. Ketten épp hogy elfértünk. Harry azt tervezte hogy leugrik, mégis milyen magas. Próbáltam lebeszélni, de nem hagyta. Elrugaszkodott és..nem ugrott. Inkább leült a szélére és úgy. Nagy dobbanást hallottam. Lenéztem. Harry ott állt a fa alatt és felmosolygott rám.
- Gyere te is. Elkaplak. Ígérem.-nyújtotta ki a kezét.
- Nem is tudom. Kicsit félek. Eléggé magasnak tűnik. És ha valami baj történik?
- Meg vagyok döbbenve. Emmától nem félsz, de egy ugrástól igen.
- Na jó. De kapj el.-mondtam, majd készültem az ugrásra, de hirtelen egy hangos sikítást hallottam. Néhány rajongó volt az és Harry nevét kiabálva közeledtek felénk. Én éppen ugortam, Harry nem figyelt és..
- Auch...-leestem a földre. Eléggé nagyot estem, a kezem pedig nagyon fájt.
- Jézusom. Nagyon sajnálom. Fel tudsz kelni?-segített fel a földről.-Gyere, el kell bújnunk.
  Csak szaladtunk előre. Hirtelen berántott egy bokorba.
- Sss.-csitított. Még néhány percig hallottuk a lányokat, de nemsokára eltűntek. Nevettünk egyet, majd egymás szemébe néztünk. Csak pár centire voltunk egymástól. A levegő egyre forróbb lett. Ajkaink csak néhány milliméterre voltak egymástól. Egyre közelebb hajolt, már azt hittem hogy megcsókol, de nem tette. De miért nem? Elhajtotta a fejét, megfogta a kezem és kihúzott a bokorból. Indultunk haza. Szótlanul telt az út és egymástól egy kicsit távol. Ez alatt azt értem, hogy nem fogta meg a kezem, nem ölelt át, még csak hozzám sem ért. Rossz volt így sétálni mellette.
  A kezem égett. Nagyon megütöttem. Talán el is tört. Megkértem Harryt, hogy vigyen be a kórházba. Hazamentünk, Harold beszaladt a kocsikulcsokért, szólt a többieknek és már mentünk is.
  A kórházban gyorsan be jutottunk az orvoshoz. Szerencsére nincs eltörve, csak nagyon megütöttem. A doki írt ki rá krémet, bekötötte és már mentünk is.
  Az út szótlanul telt. Ugyan úgy, ahogy a kórház felé. Nem értem mi baja. Megbeszéltük a dolgokat, akkor meg mi van vele? Talán valamit nem mondott el?
 
/Fent a szobámban/
- Miért nem csókoltál meg?-ültem le az ágyra, Harry mellé.
- Beszélnünk kell.-fordult felém, komolyan.-Én nagyon szeretlek, de ez nem mehet így tovább. Azt hiszem hogy ezt abba kéne hagynunk.
- Mégis miről beszélsz?-néztem rá aggódva.
- Szakítanunk kéne.
- Hogy mi? De mégis miért? Nem szeretsz?
- Én szeretlek. Annyira hogy azt el sem lehet mondani, de féltelek. Inkább nem vagyok veled és úgy szeretlek, mint hogy veled legyek, de rettegésben. Tudom, azt mondtam hogy nem fog érdekelni Emma, de én akkor is nagyon féltelek és nem szeretném, ha miattam bajod esne, érted? És azért nem csókoltalak meg, mert azt gondoltam, hogy így majd könnyebb lesz a búcsúzás, de nem az.
- Harry, kérlek ne tedd ezt velem. Én már nem tudnák nélküled élni. Tudom, nem rég vagyunk együtt, de nekem ez elég volt hogy tudjam, melletted biztonságban vagyok és megbízhatom benned. Kérlek. Ne hagy el.-néztem szemébe, ami tele volt könnyekkel, ahogyan nekem is.
- De Gabi. Emma bármire képes lenne, azt hittem hogy ő egy csodálatos és kedves lány, de nem az. Ezt csak előttem tette. A srácok mondták hogy milyen, de én nem hittem nekik, egyszer még össze is vesztünk e miatt. De aztán rádöbbentem. Bármit megtenne értem. Már én is félek tőle.-mondta.
- De engem nem érdekel értsd már meg. Én szeretlek és szeretni is foglak, csak maradj mellettem. Kérlek.-szoríottam magamhoz. Nem tudtam mi mást tehetnék.
- De Emma...-kezdte.
- Nem. Ha szeretsz akkor velem maradsz és többé nem beszélsz Emmáról, még csak nem is gondolsz arra hogy mit tehetne, viszont ha nem..akkor menj. Menj és légy vele boldog.-könnyeztem.
  Közelebb lépett hozzám, magához húzott, majd ajkait ajkaimra helyezte és megcsókolt.
- Szeretlek.-súgta már mosolyogva. Letörölte a könnyeimet majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Köszönöm.

16.rész:Az első próba...

  Sziasztok. Nem gyűlt össze az 5 komi, aminek be kell valljam, nem nagyon örülök, de hát ez van. Úgy gondolom, hogy akinek tetszik az biztosan lájkolja vagy komizik, de akinek nem hát ez van. Ezentúl nem lesz az hogy ennyi komi és ennyi tetszik után jön a következő rész, hanem majd ha megírtam és úgy gondolom hogy itt az ideje akkor felrakom. Szóval ez az új állásforma. Akinek nem tetszik, vagy valamit nem ért, az nyugodtan kérdezzen. :) Nem szaporítom tovább a szót. Jó olvasást. :)

(Gabi szemszöge):

  Reggel korán keltünk. Nagyon jó volt az éjszakám. Harry még aludt. Olyan édes amikor alszik. Nem akartam felkelteni, de muszáj volt.
- Harry. Drágám. Ébredj. El fogunk késni.-ébresztgettem.
  Csak morgott egyet, majd átfordult a másik felére, ezzel jelezve hogy nem akar felkelni. Úgy döntöttem, hogy hagyom őt. Miután elkészültem, majd felkeltem.
  Magam köré tekertem a takarót, majd bementem a fürdőbe. Letusoltam, hajat mostam, fogat mostam, megfésültem a hajam, majd átszárítottam, felkentem egy kis alig látható sminket és fújtam magamra a kedvenc Calvin Klein parfümömből. Kint fújt a szél, így ezt az összeállítást választottam:
                                        
Gyorsan felkaptam magamra és már készen is voltam.Ez mind fél óráig tartott. Mire visszamentem a szobába, Harry már az ágyon ült és vakargatta a fejét, közben pedig ásítozott.
- Szia. Nyomás mosakodni és öltözni.- parancsoltam rá. Kivettem a szekrényből pár cuccot és odadobtam neki. Ezt egy kicsit rosszul vette, de nem tehetek róla. Ha nem sietünk elkésünk.
  Kopogtak. Kinyitottam. Carly állt az ajtóban.
- Készen vagytok? Indulnánk.-kérdezte. Carly és Laura is velünk jön. Ha a producer és a menedzsment beleegyezik, akkor táncolhatnak a dalaimnál és a fiúk dalainál és ők is jöhetnek a turnéra. Az nagyon jó lenne.
- Harry csak most kelt fel. 10 perc és elkészült aztán már mehetünk is. Sietünk.-mondtam majd becsuktam az ajtót.
  Harry épp kijött a fürdőből, még csak boxer volt rajta, de legalább már megmosakodott. Felkapta a ruhákat az ágyról, amiket kikészítettem, és újra bement a fürdőbe.
 
/A stúdióban/
- Heló, Simon vagyok.-mutatkozott be Sim a lányoknak.
- Üdv. Én vagyok Carly és ő Laura.-mutatta be.
- Remélem tényleg jól táncoltok. Nos akkor lássuk.-mutatott a színpadra Sim. A lányok felmentek. Elindult a zene és nagyon jól mozogtak. Egy régi koreográfiájukat mutatták be, amit még az első találkozásnál tanultak. Úgy láttam, hogy Simonnak is tetszik. Ennek nagyon örültem.
  Miután vége lett a számnak, Sim megtapsolta őket, majd lehívta a színpadról.
- Tényleg nagyon jól táncoltok. Úgy döntöttem, hogy mehettek a turnéra.-mosolygott a lányokra. Nagyon örültek. Ugrándoztak és sikítoztak. Megöleltem őket, majd mentünk próbálni.
- Heló. Marcus vagyok. Én fogok segíteni a dalírásban.-jött oda hozzám egy 25 év körüli srác.
- Szia, Gabriella vagyok, de szólíts csak Gabinak.-mutatkoztam be.
  Marcussal átmentünk egy másik, kisebb szobába. Rögtön nekiláttunk az írásnak.
- Simon azt mondta hogy 4 dalt kellene írnunk, de nem muszáj mindet ma.
- Oké, na és miről szeretnél énekelni, vagy mi legyen a dal címe?
- Arra gondoltam, hogy lehetne 2 lassabb és 2 gyors szám.-ajánlottam.-Az első szám címe lehetne mondjuk...Dreamworld?
- Benne vagyok. Gondolom ez legyen az egyik gyors? Nem?
- De. Úgy jó lesz.-mosolyogtam. Nagyon kedves srác. Meg volt köztünk az összhang.
  Az első dal nagyon jól sikerült. A kottát is megírtuk hozzá. Kb.2 óránkba telt mire teljesen összehoztuk.
  A második dal egy lassú lett. A címe: Only you. Elég egyszerű címek, de hát én is eléggé egyszerű vagyok. Ez is nagyon jól sikerült. Ezzel ügyesebben végeztünk.
  Kicsit unatkoztam, és ezt Marcus is észrevette.
- Menj, nézd meg a srácokat. Tartunk egy kis szünetet.-mondta, majd felkelt és kisétált a szobából. Én is úgy tettem.
  Először a lányokat néztem meg. Nagyon jól haladtak. Eddig a srácok két számára csináltak koreográfiát, Scarlett, a koreográfus segítségével.
  Megnéztem a táncokat, majd a fiúk terme felé vettem az irányt. A folyosón voltam, amikor rezegni kezdett a zsebem. Üzenetet kaptam anyától. A legújabb fejleményéről küldött egy képet.
                                      
  Nagyon ügyes és mindig jól végzi a munkáját.
  Anya kerttervező ként dolgozik, apukám pedig ingatlan ügynök. Mind a ketten szeretik és jól végzik a munkájukat. Általában együtt dolgoznak, de van hogy külön, de akkor is tudnak segíteni egymásnak.
  Küldtem neki egy üzenetet:

  Nagyon szép lett. Ügyes vagy. Még sok szép kertet. Remélem jól vagytok. Én nagyon jól érzem magam. Már elkezdtük a dalok írását. A fiúk is jól érzik magukat nálunk. Nemsokára találkozunk. Sok sok puszi. Szeretlek. :)

  Elküldtem, majd elraktam a telefonom. Ott álltam az ajtó előtt. Épp beakartam nyitni, amikor az ajtó kinyitódott. Herold állt előttem.
- Szia drága. Hogy haladtok?- ölelt meg.
- Egész jól. Már két szám kész van. Na és nálatok mi újság? Jól megy a próba?
- Királyul. Képzeld, az előbb Louis lehúzta Harry nadrágját és kint volt a segge.-röhögött Niall. Alig tudta ezt elmondani.
- El tudom képzelni.-röhögtem már én is.
  A Moments-el fojtatták a próbát. Ez a kedvenc számom tőlük, így ott maradtam meghallgatni. Halkan, úgy hogy ne hallják, énekeltem velük.
- Gabi.-hallottam meg a nevem az ajtó felől. Marcus az.-Gyere. Még van időnk egy számra, aztán ma már nem nyaggatlak.
- Nem nyaggatsz ezzel, de rendben. Gyerünk.-mentem ki.
  Visszamentünk a szobába megírni a harmadik dalt. A Butterfly megírása után, átmentünk egy másik jól felszerelt szobába, felvenni a dalokat. Egy DJ segítségével hamar végeztünk. Miután meghallgattuk a dalokat, még egyszer elénekeltem mindet.
- Hahó, bejöhetünk?-kukucskált be az ajtón Carly, majd mögötte a többiek.
- Gyertek csak. Még egy dalomat elpróbálom, aztán mehetünk.-mondtam, majd visszaálltam a mikrofon mögé. Mind betelepedtek a szobába és engem hallgattak.
- Wao.
- Hát ez nagyon jó lett.
- Ügyes vagy.
- És a hangod.-áradoztak sorban.
- Köszi srácok, viszont ti sem panaszkodhattok.-mosolyogtam rájuk.-Köszi Marcus. Holnap találkozunk.-öleltem meg a fiút.
- Majd csak holnap után. Addig is szia.-ölelt meg. Összekaptam a cuccaimat és már mentünk is. Laura és Zayn kézen fogva jöttek kifelé.
- Akkor hát együtt vagytok?-fordultam feléjük.
- Hát. Nem úgy látszik?-mosolygott Zayn, majd felemelte a kezüket.
- Végre. Már régtől kerülgettétek a kását.-pattant oda mellénk Louis.
- Még te beszélsz? Tudtommal te is bele vagy zúgva Kirába.-szóltam neki.
- Igen. És már együtt is vagyunk.-fordult felém és büszkén rám mosolygott.
- Ha már itt tartunk, azt hiszem mi is együtt vagyunk.-mondta Niall egy hatalmas mosollyal az arcán.
- Hát ez nem csodás? Végre mindenkinek van párja.-lelkesedett Laura.
- De. Az.-mosolygott rá Zayn, majd megcsókolta a lányt, aki teljesen elolvadt.
  Beszálltunk a furgonba és indultunk.
- Nem megyünk el kajálni? Éhes vagyok.-nyöszörgött Niall. Szokásosan.
- Jó ötlet. Majd kipukkad a hasam.Scarlett teljesen kikészített minket. Egy harapást sem ehettünk egész nap.-panaszkodott Ell is.
  Beleegyeztünk és elindultunk a pizzázó felé.
  Kaja után indultunk haza. Az autóban, mint mindig hülyéskedéssel és beszélgetéssel lőttük el az időt. 19:24 volt amikor befordultunk az utcánkba. Mindenki felment kipihenni a hosszú napot. Gyorsan megfürödtem, felkaptam a pizsamám és bedőltem az ágyba. Harry már húzta a lóbőrt én meg csak feküdtem mellette és nem bírtam lecsukni a szemeimet. Kicsit játszottam a telefonommal, hátha attól elálmosodok, de nem.Fél óra után sem tudtam elaludni. Kikeltem az ágyból és lementem a konyhába. Melegítettem egy kis tejet, majd szórtam bele kakaót és leültem a kanapéra meginni. Miközben kortyolgattam a meleg kakaómat, kicsit elgondolkoztam, mindenféléről és el is álmosodtam. A poharat beraktam a mosogatóba, majd felmentem és néhány percen belül el is aludtam.

15.rész:Csók...

  Heló-beló. Összegyűlt az 5 like, úgy hogy meghoztam a 15.részt. Ebben a részben nem lesz se Gabi, Se Harry szemszög és nem is lesz róluk szó, de azért remélem tetszeni fog és ugyan úgy mint a többi résznél is, összehozzátok a lájkokat. 5 tetszik után jön a kövi. Belehúzni.
  Jó olvasást! :)   És légyszi, kövessetek twitteren:@Gabic_Cilling1D

  (Zayn szemszöge):
- Sziasztok. Jó szórakozást.-kiabált utánunk Carly.
  5 óra felé beszálltunk a taxiba és elindultunk. Laura az egész utat végig beszélte.Nem nagyon figyeltem hogy mit beszél, csak rá koncentráltam. Meg kell csókolnom. Ő csak beszélt én meg közeledtem hozzá, már majdnem megcsókoltam, amikor:
- Te meg mit csinálsz?-nem értette mit akarok. Gyorsan visszahúzódtam és elkezdtem magyarázkodni.
- Én csak. Egy bogár volt a hajadban és azt akartam kiszedni.-hazudtam.
- Jézusom. Tényleg?-kérdezte és kotorni kezdte a haját.
- Nyugi már elrepült.-mosolyogtam rá bambán.
  Ez eléggé kínosra sikerült. Mekkora idióta vagyok. Meg kell várnom a megfelelő pillanatot. De az is lehet, hogy nem kedvel. Akkor lesz duplán kínos. De remélem ma majd kiderül.
  Nemsokára megérkeztünk. Kifizettem a taxist és megálltunk a bejárat előtt.
- Mire üljünk fel először?-kérdeztem.
- Hmm. Hullámvasút?-fordult felém és tekintetünk találkozott. Gyorsan elkaptam a fejem.
- Az jó lesz. De melyikre?-kérdeztem.
- Hogyan?-értetlenkedett.
- Van itt vagy 8 vasút. Nos, akkor melyikre?
- Mindegyikre.-nézett rám kislányosan. Olyan aranyos így.
- Benne vagyok.-mosolyogtam és indultunk be.
  Megvettük a jegyeket és sorban felültünk a legkisebbtől a legnagyobb vasútig. Nagyon jó volt. Végig sikítoztunk. Néha, mikor sorba álltunk oda jött pár rajongó autogramért, de kedvesek voltak. Szeretem az olyan rajongókat, akik nem sikítoznak, vagy ordítoznak ha meglátnak minket.
  A hullámvasutazás után még dodzsemeztünk, felültünk a crazy dancera és még sok mást is kipróbáltunk. Nagyon jól éreztük magunkat. Vattacukrot ettünk, popcornoztunk, Ell-nek lőttem egy fehér plüssmacit, nagyon örült neki és beültünk egy fotóbúdéba is.
                            
  Lassan besötétedett. Itt volt az ideje az óriáskeréknek. Beszálltunk és elindult. Lassan ment, de ez nem volt gond. Ell-kezdett vacogni. Sajnos nem volt rajtam kabát, de magamhoz húztam, szorosan. Nem ellenkezve, odabújt. Szóval akkor talán bejövök neki. Ennek örülök.
  Lassan a magasba érünk. A legtetejére. Eddig még soha nem állt meg a kerék amikor fent voltam egy lánnyal. Igaz, nem volt sok ilyen alakalom, de akkor is. Nagyon bízom benne, hogy most megáll, mert úgy érzem, hogy nekem Laura a nagy Ő.
  Már közeledtünk. Nagyon izgultam. A szívem kalapált és a hasamban a lepkék repdestek. Már majdnem fent voltunk, éés...megállt. Nagyon megörültem. Oda fordultam hozzá, ránéztem, ő is rám. Szemünk egymásét fürkészte. Izgulok. Lassan közelebb hajoltam, óvatosan oldalra hajtottam a fejem és megtettem. Megcsókoltam. Visszacsókolt. Gyengéden próbáltam, de egyre erősebbre sikerült, de ez őt nem zavarta, mert ő is ugyan úgy csókolt. Csókja édes volt és az ajkai puhák. Teljesen elolvadtam tőle. Egyszerűen belebolondultam.
  Elindult a kerék, mi pedig abba hagytuk a csókot. Visszadőltem az ülésen és Laura hozzám dőlt, oda bújt hozzám. Nagyon jó érzés a karjaimban tartani egy ilyen becses kincset. Akkor hát szeret. És én is szeretem. Nagyon.
  Mikor leértünk, kézen fogtam és indultunk a kijárat felé. Kicsit paráztam, hogy lekap egy paparazzó, de nem volt semmi ilyen, még egy rajongó sem jött oda. Kellemesen telt az estém. Nem fogtunk taxit, inkább haza sétáltunk.

(Niall szemszöge):
  Elhatároztam, hogy elhívom Gracet vacsorázni. Felhívtam egy jó kis éttermet és lefoglaltam, csak mi kettőnknek. Felöltöztem, zakót vettem, kiszépítettem magam és átmentem hozzá. Csöngettem. Grace nyitotta ajtót. Köntösben volt és a fején turbán.
- Öm szia. Hát te?-kérdezte.-Gyere beljebb.
- Szia, hát csak...Wao, de szép a házatok.-néztem körül.
- Hm. Köszi.-mosolygott.- Ja, bocsi hogy így vagyok, csak épp most jöttem ki a zuhany alól. Amúgy nagyon jól nézel ki. Hová készülsz?-érdeklődött.
- Ja, köszi.-néztem végig magamon.- Étterembe megyek egy lánnyal.-mondtam bambán még mindig a házat szemlélve. Csak most jutott el, hogy mit is mondtam. A francba.
- Mindjárt jövök, csak felkapok valami ruhát, várj meg a kanapén.-szólt kissé bánatosan és indult az emeletre.
- Okés. Várj. Valami olyan ruhát vegyél ami étterembe való, ugyanis te vagy az a lány akit ma vacsorázni viszek.-mosolyogtam rá. A közelében mindig össze-vissza beszélek és hát ez most sem volt másképp.
  Nem szólt semmit, csak mosolygott és felszaladt. Fentről halk sikítást hallottam. Ezek szerint örül, hogy elviszem. Jujj de jó. Néhány perccel később megjelent a nappaliban. A szám tátva maradt, olyan gyönyörű volt.
- Na-nagyon szép vagy.-hadartam el még mindig tátott szájjal. Ő csak mosolygott. Megráztam a fejem és felé nyújtottam a kezem.- Hölgyem. Mehetünk?
- Uram.-karolt a kezembe. Lekapcsolta a villanyokat és bezárta az ajtót.
- Sajnos csak taxi van.-mutattam az említett járműre.
- Semmi gond.-nevetett. Olyan édes a mosolya.
  Beszálltunk a kocsiba és indultunk. Nem volt senki az étteremben és már meg volt terítve, ahogyan rendeltem.
- Ez nagyon szép. Köszönöm.-mosolygott Grace, majd egy puszit adott az arcomra. Azt hittem, hogy ott helyben összeesem, fiú létemre.
                                           
  Leültünk, majd rendeltünk. Először pezsgőt, majd azt követően az ételeket. Grace lasagne-t én meg csak pizzát rendeltem. Nem sokat kellett várnunk mire kihozták. Nagyon finom volt és kevés, de nem rendeltem többet. A főétel után rendeltünk még desszertnek császármorzsát.
  A morzsa nagyon jó volt. Egy tálból ettünk. Épp nyújtottam felé a kanalat, de a szája helyett az orrára nyomtam, így tiszta morzsa lett az orra. Nevettünk, majd letöröltem a foltot.
  Az egész étteremben csend volt. Már csak mi voltunk ketten és a dolgozók. Csak néztük egymást, csendesen. Úgy éreztem, hogy ez a megfelelő pillanat. Az asztal fölött felé hajoltam, ő is felém és megcsókoltuk egymást. Nagyon jó volt. Vigyáznom kellett le ne verjek valamit, de szerencsémre nem lett semmi baj. Csókunk gyengéd volt és finom. Ezt a mámort az egyik pincér zavarta meg.
- Öhöm. Elnézést, de zárunk.- Ránéztem az órámra. Már tényleg késő volt. Fizettem és mentünk.
  Haza sétáltunk.
- Köszönöm a vacsorát nagyon finom volt minden.-köszönte meg, a mindent hangsúlyozva.
- Ennek örülök.-mosolyogtam rá.
- Jó éjt.-köszönt el és indult befelé. Hirtelen elkaptam a kezét, visszahúztam és újra megcsókoltam.
- Jó éjt.-köszöntem el és Gabiék háza felé vettem az irányt. Csak mosolyogtam. Egyszerűen nem bírtam abba hagyni. Nagyon boldog vagyok. Grace végre a barátnőm lett.

(Louis szemszöge):

  Kira haza ugrik pár dologért, én meg elkísérem. Nem laknak messze, gyalog 10 perc alatt odaértünk. A házuk hatalmas volt, szép és rendezett.
- Heló. Jöttem.-kiáltott Kira.
- Szia kincsem. Ó, szervusz.-köszönt Kira anyukája.-Hát te meg ki vagy?-kérdezte közben pedig végigmért.
- Anya, ő itt Louis Tomlinson. Egy jó barátom.-mosolygott a lány.
- Ááááá...Jézusom. Louis Tomlinson a mi házunkban. Ez kész csoda. Istenem. Szia, Stella vagyok.-jött ki egy tizenkét év körüli csaj és majd meg őrült amikor meglátott. Ez tök para.
- Őő. Szia.-köszöntem, kicsit hátrálva.
- Kérhetek egy fotót?-nyújtotta a telefonját.
- Persze. -átkaroltam ő pedig fotózott.
- Nagyon szépen köszönöm. Tudod, nagy imádód vagyok, ahogyan Kira is.-fecsegett.
- Oké Stell, megértette.-bökdöste a lányt Kira.- Bocsi a tesóm miatt. Mindig ilyen. Be nem áll a szája.-magyarázta
- Gyere beljebb. Foglalj helyet. Nem kérsz valamit?-húzott beljebb Kira édesanyja.
- Mindjárt jövök, csak összeszedek pár cuccot.-szólt és felfutott az emeletre.
  Míg Kirára vártam, az anyukája albumokat szedett elő. Tele volt Kira kis kori fényképeivel. Borzalmasan nézett ki. Nem is értem. Tényleg. Olyan ocsmány volt, nem úgy mint most. Most gyönyörű. Szépségem.
  Nemsokára már lent volt. Amikor meglátta a kezemben az albumot, a feje elvörösödött. Elszégyellte magát. Kikapta a kezemből az albumot és felszaladt vele a szobájába. Biztos elrejtette valami titkos helyre.
- Mehetünk. -jött le egy táskával a kezében.-Szia anya.
- Sziasztok.-kísért ki minket.
- Viszont látásra Mrs. Anderson. És köszönöm a képeket.-köszöntem és majd' elröhögtem magam. Kira vállba öklölt.-Auch.-tetettem, hogy fáj, majd magamhoz húztam a lányt és megöleltem.
- Engedj már el. -próbált kiszabadulni.
- De édes.-mosolygott az anyukája. -Ti akkor most jártok?-kérdezte.
- Nem, csa...-próbálta mondani Kira, de félbeszakítottam.
- Igen. Együtt vagyunk. Ő az én kis mókuskám.-öleltem át.
- Tényleg?
- Hát persze. Miket beszélsz. Biztos nagyon megszorítottam, azért beszél félre szegényke.-simogattam a fejét.
- Igen. Biztos.-mondta Kira anyukája kissé gúnyosan.-Sziasztok. És Kira. Jó légy.-figyelmeztette a lányt, majd becsukta az ajtót.
- Jó légy.-utánoztam az anyukája hangját.
- Hehehe. Nagyon vicces vagy.-gúnyolódott.
- Tudom.-mosolyogtam rá.
  Pár percig némán sétáltunk, de végül Kira törte meg a csöndet.
- Amit anyunak mondtál, azt hogy is gondoltad?
- Mire célzol?
- Hát arra hogy járunk.
- Miért? Nem?
- Hát. Nem is tudom. Most összekevertél.
  Megálltam, magam felé fordítottam és megcsókoltam. Nem nyelves csók volt, csak egy egyszerű, szeretet teljes kis csók.
- Én szeretlek és veled szeretnék lenni.-súgtam neki.
- Én is szeretlek.-mondta boldogan, majd megcsókolt.
  Az út többi részét kézen fogva és egy pár ként tettük meg.

14.rész:A stúdióban...

  Ne haragudjatok hogy ilyen későn hoztam az új részt, csak pár napig nem volt net. Viszont most már itt is van. 5 tetszik és 15.
  Jó olvasást. :)

- Ezt hallanotok kell.-szólt a barátom.
  Ebéd után, mindenki a nappaliban telepedett le, hogy meghallgassák az énekem. Nagyon izgatott voltam. Először nem is akartam belekezdeni, de végül ránéztem a nyakláncra. Ez erőt adott így megcsináltam. Énekelni kezdtem. Nem a dalomat énekeltem, az csak Harryé, hanem a fiúk egyik számát, a Moments-et. Ez megfelelő volt. Minden hang és ritmus benne van, ezért is tetszik annyira. Miután elénekeltem az utolsó szavat is a dalból, síri csönd volt a szobában. Mindenki ledermedt arccal figyelt, még Harry is. "Nem értem mi van. Most akkor ez rossz volt? Vagy jó? Mondjatok már valamit."-gondolkodtam. Tényleg nem értem.
- Wow. Ez eszméletlen volt. Ha így folytatod, jobb énekes leszel mint mi így együtt.-Állt fel végül Zayn. Nagy kő esett le a szívemről. Megkönnyebbültem.
- Tényleg nagyon szép a hangod. Hallottam amikor a szobában énekeltél ma délelőtt, de akkor azt hittem, hogy a rádió szól. He he, bocsika.-vakargatta a fejét Louis.
-Nagyon köszönöm. És semmi gond Loui., megértem.-mosolyogtam a fiúra.
-Ez még jobb volt mint a dalod. Nagyon ügyes vagy.-Karolta át a nyakam Hazza és egy puszit lehelt a hajamba.
-Eddig miért nem énekeltél?- kérdezte Kira.
- Hosszú történet, de legyen elég annyi, hogy nem volt merszem hozzá.-magyaráztam.
- Ja el is felejtettem mondani, hogy Simon beleegyezett a meghallgatásodba. Holnap 2-re vár a stúdióban.-mondta Harry.
- Hogy mi? Ez most komoly? Viccelsz?-örvendeztem.
-Igen. Ha nem gond elkísérnélek.
- Persze. Úgy is veled akartam menni.-mondtam.
- Csajszi, végre valóra váll az álmod.-ugrott oda mellém Carly és megölelt.-Amúgy tényleg nagyon királyul nyomtad. Tehetséged, az van bőven.
- Köszi szivi. Viszont nélküled nem sikerült volna. Köszönöm.-öleltem át. Tényleg sokat segített az évek során. Ez éneklésben is és minden másban is.-Nagyon szeretlek. Köszönöm, hogy vagy nekem.-öleltem meg újra.

- Mit vegyek fel? Jól kell kinéznem.-kotortam a szekrényemben.
- Te mindig jól nézel ki, bármi is van rajtad, Viszont amikor nincs rajtad semmi, akkor vagy a legszebb.-lépett mellém Harry. Megfogta a derekam és maga felé fordított. Elkezdte csókolgatni a nyakam és az arcom.
- Harry. El fogunk késni.-mondtam és lassan eltoltam magamtól, majd újra a szekrényemben kezdtem válogatni a ruháim között.
  Hirtelen felkapott és az ágyra vitt. Ledobott, fölém mászott és tovább csókolgatott. Próbálta letekerni rólam a törölközőt, de nem engedtem.
- Most nem lehet. Ha elfogadják a hangom, akkor majd megkapsz.-mondtam. Egy kis csalódottságot láttam a szemében. Valahogy ki akartam engesztelni.-Meg egyébként is megkapsz, de majd csak este. Ígérem.-mondtam.
- Készülj fel , mert ez az estéd olyan vad lesz, mint eddig még soha. Fel foglak falni. Cicaaa.-mondta perverzül, a végét elhúzva. Elnevettem magam. Kivettem a szekrényből pár cuccot és bementem a fürdőbe felöltözni.
  Mikor kijöttem, Harry már az ágyon ült, átöltözve, megfésülködve és illatozva.
- Mehetünk.-mondtam.

  A stúdió hatalmas volt és még annál is nagyobb. Kívülről nem fest annyira nagynak, de belül annál nagyobb és tágasabb. Felmentünk a 2. emeletre, végig sétáltunk egy hosszú folyosón és a folyosó közepe felé beléptünk  egy terembe, ahol ott volt Simon. Egy kicsit megijedtem.
- Áh, Harry. Már vártalak. És biztosan te vagy Gabriella.-Köszöntött Sim.
- Jó napot. Gabriella Payne. Liam unokatestvére és Harry barátnője.
- Nem kell a jó pofizás. Énekelj.-vágott a szavamba. Nem túl kedves, viszont annál profibb.
  Beültem a fülke féleségbe, kezembe vettem a mikrofont és belekezdtem a Moments-be. A felénél leállított. Megijedtem. Ránéztem Harryre. Ő is meg volt döbbenve.
- Elég lesz.-mondta és kihívott.
- Kérem. Tudok jobbat is, mást is énekelhetek.
- Nem kell más, engem most csak az érdekel amit most hallottam és ez nagyon tetszett. Meggyőztél. Nagy tehetség vagy. Ha így folytatod, még sokra viheted.
- Mi? Akkor hát tetszett? Istenem. Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. Jézusom. Teljesülhet az álmom. Harry, köszönöm..-ugrottam a karjaiba.
- Nagyon ügyes voltál. Mondtam, hogy jó leszel.-súgta.
- Mit szólnál, ha elmennél a fiúkkal turnéra? Szerezhetnél pár rajongót. Akinek ilyen hangja van, az ne takargassa. Nos? Mit mondasz?-mondta Sim. Azt hittem, hogy ott helyben összeesek.
- Turné a One Directionnal? Benne vagyok. De még meg kell kérdeznem a szüleimet is, de biztos megengedik.-mondtam lelkesen.
- Akkor holnap kezdjük a próbát. A fiók már tudnak róla. Ha belegyeznek a szüleid, akkor reggel 8-kor találkozunk. Sziasztok.-köszönt és kiment a szobából.
- Istenem, Amerikába megyek veletek. Eltudod ezt hinni? Ezt neked köszönhetem. Köszönöm. Nagyon szeretlek.- öleltem át a barátomat.
  Kézen fogva kisétáltunk a stúdióból, beszálltunk a Range Rover-be és haza mentünk.

  Eléggé későn értünk haza, mert előtte még beültünk egy étterembe ünnepelni egy pezsgővel és elhúzódott az idő.
- Sziasztok. Na mi volt?-jött ki Carly és Liam a konyhából.
- Megyek turnézni veletek.-mondtam Liam felé fordulva. Egyből megölelt, majd Carly is.
- Hol a többiek?-kérdeztem, mert nem láttam senki mást.
- Zayn Laurával elmentek vidámparkba, Niall elvitte Gracet vacsorázni, Kira pedig hazament néhány cuccért és Louis elkísérte. Nagyon forr mind 3 páros közt a levegő. Ezek még egybe fognak jönni. Ha a ma estén múlik, holnapra mind egy-egy pár lesznek.-magyarázta.
- Igazad van. Már régtől játszadoznak. Ideje lenne tovább lépniük. Hát sok sikert nekik. Viszont nekünk most dolgunk van. Ígéretet tettem egy bizonyos Harry Stylesnak éjjelre.-néztem a fiúra. A szeme már csillogott és szája mosolyra húzódott.
- Mi is olyas' féle akciózást terveztünk.-karolta át Liam Carly nyakát.
- Tényleg?-nézett a barátnőm csillogó szemekkel.
- Igen. Tényleg. Szóval nem is zavarunk tovább. Jó szórakozást. De még nem akarok nagybácsi lenni.-fenyegetőzött az ujjával, de közben nevetett. Megfogta Carly kezét és indultak a szobájukba. Mi is indultunk.
  Az éjszakám csodás és tényleg vad volt. Nagyon jól éreztem magam. Jó volt újra vele lenni. Figyelmes is volt. Ha fájt, akkor leállt, de egyébként minden rendben volt, és persze védekeztünk is. Jó éjszakám volt. Egy ilyen nap után meg is érdemeltük.

13.rész:Szerelmi költészet...

  Sziasztok. Ne haragudjatok hogy ennyire elhúztam a kövi rész felrakását, csak a múlt héten nyaralni voltam és ott nem volt internet és most pár napig az ágyat nyomtam. Lebetegedtem. Nagyon sajnálom.
  Viszont most örülhettek mert meghoztam a 13.-kat. Igaz, nem gyűlt össze a 10 tetszik, pedig nagyon örültem volna neki, de üsse kő, most megérdemlitek az új részt, mert ilyen sokáig vártatok. Nem is húzom tovább a szót. Jó olvasást és kérnék legalább 4 lájkot. *Gabriella*


  Harry simogatására ébredtem.
- Jó reggelt édesem.-köszöntött Harry. Ránéztem. Szemei karikásak voltak, arca pedig piros.
- Jó reggelt.-ásítottam egy nagyot.
- Álmos vagy még?-kérdezte felpezsdült hangon.
- Hol voltál az este?-kérdeztem még álmosan eltérve a témától.
- Nem fontos.-válaszolt egyszerűen.
- De igen is fontos. Nem éreztelek magam mellett egész éjjel.-mondtam, már felemelt hangon.
- Nyugodj meg. Csak valamit el kellett intéznem.-mondta tiszta nyugodtan. Felültem.
- Harry, ugye nem tartasz viszont valaki mással?-kérdeztem halkan, könnyes szemekkel és a torkomban egy hatalmas gombóccal.
- Nem, dehogy. Hogy gondolhatsz ilyesmire?- ült fel és kezét végigsimította könnyes arcomon, ezzel letörölve valamennyi könnycseppet.
- Hát nem is tudom. Egész éjjel nem voltál mellettem.-mondtam még mindig könnybe borult szemekkel.
  Előhúzott a nadrágja zsebéből egy összehajtogatott papír fecnit, széthajtotta és a kezembe nyomta. Ránéztem a papírra és egy rövid szöveg volt rajta.
- Nem most akartam volna odaadni, de úgy érzem, hogy most alkalmas.
Halkan elolvastam a levelet.
              
       Kedves Gabriella.

       Amit irántad érzek, az leírhatatlan. Egyetlen lányt nem szerettem még így. A mosolyod, a
       szemeid, az egész lényed magával ragadott.Nagyon szeretlek, de közben félek is. Félek, hogy
       hibázok és elveszítelek. Csukd be a szemed. (becsuktam és csak sötétséget láttam)

       Az életem nélküled ilyen lenne. Szürke és élettelen. Szeretlek.
       Csók: a Szerelmed.
       Ui.: Mivel leírni nem tudom az érzéseim, inkább dalban mondom el.

  Ettől meghatódtam és újra sírni kezdtem, de most öröm könnyek potyogtak a szememből. Egy csodálatos szerelmes dalt írt nekem. Elkezdte énekelni.
  Nagyon szép volt és az énekes még szebb. Most valahogy máshogy láttam őt. De hát ezt teszi az emberekkel a szerelem. Vagy nem?
  Egy kicsit rosszul éreztem magam. Ő mindig mindent megad nekem, de én soha nem adok neki semmit. Na tessék már megint.
  A zsebéből elővett egy dobozkát és kinyitotta. A dobozban egy gyönyörű nyaklánc volt, szívecskés medállal. A medál tele volt rakva apró kövecskékkel. Nagyon tetszett, de úgy éreztem, hogy ez azért már sok.
                                       
- Köszönöm.-súgtam a barátomnak és egy gyengéd csókot leheltem ajkaira.
- Szeretlek.-mondta és megölelt.-Nézd csak.-mutatott a nyaklánc hátoldalára, amin egy rövid kis felirat volt bevésve.
                                                    

  Me and You. Just Us Two. (Én és Te. Csak mi ketten.)

- Nagyon tetszik.-mondtam és újra megöleltem a fiút.- De nem gondolod, hogy ez már egy kicsit sok?
- Miért?-nézett rám értetlenül.
- Hát ez a sok ajándék. Én meg soha nem adok neked semmit.-búsultam el, és fejemet lehajtottam.
- Gabi, Te mindent megadsz nekem azzal hogy vagy.-emelte fel a fejem és tekintetünk találkozott. Láttam a szemében, hogy komolyan gondolja. De akkor is. Valamit tenni akarok érte.
  Támadt egy ötletem.
- Várj meg itt. Kérlek.-mondtam a fiúknak és felkeltem az ágyról.
- Én itt leszek.- mosolygott rám.
  Bementem a fürdőbe, rendbe szedtem magam, felöltöztem és visszamentem a szobába, de nem álltam meg. Gyorsan leszaladtam a konyhába egy pohár vízért, mert már nagyon szomjas voltam. A víz után, újra felmentem az emeletre és Niall-ék szobája felé vettem az irányt. Kopogtam, és résnyire kinyitottam az ajtót. Niall már fent volt és a laptopján nézegetett valamit. Grace még álmait álmodta, amiben valószínű, hogy Niall is szerepet játszott.
- Szia.-köszöntem halkan.
- Szia. Gyere csak.-mosolygott rám az ír srác.
- Mit csinálsz?-kérdeztem.
- Á semmi különös, csak körülnézek a neten. -mondta nyugodtan és tovább fürkészte a világháló oldalait.
- Tudtommal van egy gitárod. Kölcsön kérhetném?
- Persze, ott van a szekrény mellett a sarokban.-mutatott az adott irányba.
Felkaptam a gitárt és kirohantam a szobából, vissza Harryhez.
  Épp a régi fotókat nézegette a polcokon.
- Ő a nagymamád?-kérdezte érdeklődve.
- Igen. Még 5 éves koromban meghalt.-mondtam kicsit elszontyolodva. Nagyon szerettem őt, és nehéz volt elfogadnom, hogy többé már nincs köztünk.
- Nagyon hasonlítasz rá.-mosolyodott el a szerelmem.
- Igen. Sokan mondták már.-néztem a képre és egy könnycsepp gördült végig orcámon. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan le is töröltem.- Gyere.-hívtam a fiút és leültünk az ágyra.
  A gitár letettem az ágyra, és az ágy alól kihúztam egy dobozt.
- Ez mi?-kérdezte Harry a dobozt nézve.
- A kincseim.-mondtam halkan. Felnyitottam és kotorni kezdtem benne, végül elővettem egy összehajtogatott papírt. A papíron egy kotta volt, szöveggel együtt.
- Még régebben írtam az igaz szerelmemnek, csak olyan nem volt.- adtam a kezébe a papírt.- Kislánykoromban az volt az álmom, hogy híres énekes leszek. Jártam is énektanárhoz, de azt mondta, hogy nincs esélyem, így abba hagytam, viszont a rokonaim biztattak, hogy ne adjam fel az álmaimat. Egy darabig még énekelgettem, aztán a nagyapám megtanított gitározni. Részt vettem egy tehetségkutatón is, ahová nagy lelkesedéssel jelentkeztem, de túl fiatalnak tartottak így nem jutottam tovább. Ekkor nagyon lelombozódtam és úgy döntöttem, hogy abba hagyom a gitározást is és az éneklést is. A család próbált rábeszélni, de én nem akartam. Úgy éreztem, ha újra énekelnék, ha csak egy dallamot kiengednék a számon, elmenne a hangom. Iskolában, zene órán, mindig leghátul ültem, elbújva a tanár elől, hogy fel ne hívjon énekelni. De egyszer megtörtént. Kihívott és el kellett mondanom, hogy nem énekelhetek mert elmegy a hangom. E miatt csúfoltak is. És még az alakom miatt is. Nem bírtam. Sokszor volt olyan alkalom hogy bezárkóztam a szobámba és zenét hallgattam. Ez valahogy életben tartott. Jó pár évig így éltem, a zenével. Viszont volt egy fiú. Ő volt a legjobb barátom és nagyon sok mindenben segített. Ha bajban voltam, ő kisegített és a borús napjaimon is velem volt. Na meg persze Carly. Ők ketten olyanok voltak mint a testvéreim, de aztán Josh, így hívták a fiút, ő elment másik iskolába és ekkor elváltak útjaink. De vissza a zenére. Mikor megismertelek titeket újra életre kaptam és elkezdtem énekelni és ekkor fejeztem be ezt a dalt is. Nagy hatással voltatok rám, és ezt köszönöm. Megmentettétek az életem.- Harry már könnyezett. Pedig nem olyan megrázó történet, viszont aki a zenének él, az megérti. Ő olyan ember.- Akkor hát hajrá.-mondtam. Kezembe vettem a gitárt, sóhajtottam egy nagyot, majd belekezdtem.

- Köszönöm.- ölelt át, miután befejeztem a dalt.
- Sikerült. Megcsináltam. Újra tudok énekelni.-mondtam susogva, de nagy boldogsággal a szívemben.
- De még hogy tudsz énekelni. Eszméletlen szép hangod van és ezt titkoltad, hát te hülye vagy. Az én kis hülyém.-húzott magához.
- Azért annyira nem jó.
- Dehogyisnem. Csodás hangod van, amit meg kell osztani a világgal, de csak ha te is akarod.-nézett rám reménykedve.
- Persze hogy akarom.-mondtam csillogó szemekkel.
- A fiúknak is el kell énekelned, és Simonnak is. Holnap bemegyünk a stúdióba és majd ott meghallgat.-öntött el az ötleteivel.
- Várjunk csak.-állítottam le.- Simon? Simon Cowell? Stúdió? Ez most komoly?
- Ha beleegyeznek akikor igen.-mondta egyszerűen és felvonta a vállát de közben mosolygott.
- Jézusom. Ilyen nincs. Köszönöm. Nagyon sokat jelentesz nekem. Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.-ugrottam a nyakába, össze-vissza puszilgattam és még le is gurultunk ez ágyról, de még ott is puszilgattam. Nagyon boldog vagyok.
- De szeretlek.-ölelt át és maga alá fordított. Vadul csókolóztunk, amikor kinyílt az ajtó.
- Szép jó reggelt. Na de kérlek.
- Ömm. Szia Zayn.- másztam ki Harry alól és köszöntem a srácnak.
- Mit csináltatok?-mosolygott ránk ravaszul.
- Beszélgettünk és énekeltünk.-mondtam.
- Énekeltetek? Valahogy így?

                                
- Maradj már.-löktem meg- Nem, nem "azt" csináltuk, mondtam, hogy csak énekeltünk!-mordultam rá.
- Tényleg. Csak énekeltünk. Eszméletlen jó hangja van a csajomnak. Majd délután meghallgassátok.
- Okés. Amúgy tényleg jó a hangod. Legalább is amennyit hallottam belőle, az nagyon tetszett.
- Köszi.-elpirultam egy kicsit.
- Nehogy zavarba ess.-nevetett.
- Ha ha ha. Egyébként túl feltűnő ez a boldogság. Mi van veled, ha?-böktem oldalba. Ettől egyből elhallgatott és most ő esett zavarba.-Nos?
- Semmi, csak boldog vagyok.-mondta és készült kifelé.-Ja. Kaja az asztalon.Gyertek.-és ezzel ki is ment. Ez kicsit fura volt, de most nem törődök ezzel. Majd kaja után beszélek vele.
- Öltözz és gyere le.-parancsoltam Harryre, majd lementem. A házat már átjárta a konyhában terjengő illatok. Az asztal tele volt finomságokkal. Pirítóssal, gofrival, palacsintával és rántottával. Csak 8 személyre volt terítve.
- Sziasztok. Többiek?
- Szia. Kira és Grace hazamentek. Majd délután visszajönnek, a többiek meg valahol a házban.-mondta Laura, közben kavargatott valamit. Kakaót.-Foglalj helyet.-tessékelt a székhez.
- Köszi. Szia Nialler. Mit eszel?-néztem az ír srácra akinek a tányérján volt minden ételből.
- Helo. Mindent.-mondta egyszerűen és tovább tömte magába a sok ételt.
  Én is szedtem és nekiláttam a pirítósnak. Pár percen belül már mindenki az asztalnál ült és evett, kivéve Harryt.
- Jó reggelt.-köszönt a lépcsők felől az említett személy, és egy szál boxerben leült mellém.
- Mondtam, hogy öltözz fel.
- De hisz felöltöztem.-nézett végig magán értetlenül.
- Egy szál boxer neked a felöltözés?-kérdeztem kissé mérgesen
- Neked úgy is mindegy, hisz mindig leszaggatod rólam a ruháimat.-erre mindenki nevetni kezdett. Még én is.