44.rész:Bonyodalmak...

  Sziasztok:) ...itt az új rész! Ne haragudjatok, hogy ilyen későre hoztam, de nem volt időm:/ ..Több mint 18 400??*o*...köszönöööm:'33 ...Jó olvasást! :)

(Gabi szemszöge):

  Amint beléptem az előszobába, előtörtek a nyár elei emlékek, amikor a One Direction "beköltözött" a házba. Láttam magam előtt, minden akkor történt pillanatot. Csak mosolyogtam, mert örültem, hogy itthon vagyok, de közben fájt is, hogy ott kellett hagynom Harryt. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Gyorsan letöröltem, majd leraktam a kezemben tartott két bőröndöt a tükör alá, majd kimentem a másik kettőért, a taxihoz. A sofőr segített kiszedni a csomagtartóból, majd kifizettem. Felkaptam a nehéz csomagokat, majd bementem a házba. A bőröndöket ledobtam a másik kettő mellé, majd átmentem a konyhába. Vettem egy nagy levegőt, majd töltöttem magamnak vizet és leültem a pulthoz meginni. Elővettem a telefont a táskámból, majd írtam egy üzenetet anyának, aztán visszamentem az előszobába, és felhurcoltam az emeletre a táskákat. Nem volt rá nagy kedvem, de muszáj volt kipakolnom, mert ha most nem tenném meg, akkor napokig kerülgetném. Ismerem magam.
  A fürdőből átvittem a szennyes kosarat a szobámba, majd elkezdtem válogatni a ruhák közt. A tisztákat egyenest a szekrénybe, a szennyest pedig a kosárba raktam. Röpke fél óra alatt végeztem is a ruhák, cipők, kiegészítők, sminkek válogatásával. Elindítottam a mosást, majd kimentem a kertbe körülnézni. Kicsit rendezetlen volt a virágos kert. Úgy döntöttem, hogy kigyomlálom és rendbe rakom. Fel is szaladtam a szobámba átöltözni. Felvettem egy régi farmersortot, egy ujjatlan toppot, a hajamat felkötöttem kontyba, majd kendővel erősítettem. A szekrényből előkotortam a régi, kopott, sárga convesem, majd leszaladtam a földszintre. A kis kamrában megkerestem a szükséges dolgokat, majd felvettem a napszemüvegem és már mentem is ki a kertbe.
  Lehet néhányan azt gondoljátok hogy a kertészkedés ciki egy tizenéves lánytól, de ha egyszer nincs otthon senkim? Valakinek ezt is meg kell csinálnia.
  Egy óra alatt teljesen újjávarázsoltam a kertet, amit még anya csinált. Elégedett voltam magammal. Csináltam limonádét, majd leültem az egyik napágyra elfogyasztani a friss, hideg italt.
  Miután megittam az italomat, körülnéztem a konyhában, hogy van e valami ehető dolog, de szinte nem volt semmi. Néhány csomag sós, pár szelet csoki. Semmi megfőzhető, vagy süthető kaja. Gyorsan átöltöztem tiszta ruhába, majd beszálltam a kocsiba és elugrottam a közeli boltba bevásárolni. Útközben beszaladtam a könyvtárba is. Visszavittem a könyveket, és vettem is ki egy új, érdekesnek tűnő kötetet. Elintéztem a postát is, majd a nagy bevásárlás után haza mentem.
  Lepakoltam a konyhapultra, majd előszedtem a spagetti tésztát és a bolognai szószt. Feltettem forrni a vizet, majd beleszórtam a tésztát. Míg az főtt, addig elpakoltam a többi dolgot amit vettem.
  Már épp kész lett volna a tészta, mikor csöngettek. Kisebbre vettem a gázt, majd szaladtam ajtót nyitni. Az ajtóban a bátyám állt, a barátnőjével az oldalán.
- Szia húgi.-tárta ki a karjait, arra várva, hogy megöleljem.
- Ed!!-kiáltottam fel örömben, majd magamhoz szorítottam a bátyámat.-Annyira hiányoztál.-suttogtam a pólójába, majd elhúzódtam tőle.
- Szia, Gabi.-köszönt kedvesen Amanda.
- Szia, Amanda. Örülök, hogy te is itt vagy.-öleltem meg a lányt, majd beljebb hívtam őket. -Itt maradtok? És meddig?-kérdeztem, a bőröndökre utalva.
- Hát egy darabig biztos.-monda nevetve Ed.
- De mégis meddig?
- Még mi se tudjuk.
- Hát jó. Remélem sokáig.-hagytam annyiban a dolgot.-Nem vagytok éhesek? Spagettit főzök.
- Igen, nagyon.-mondta szenvedve a bátyám, majd leült az asztalhoz. Amanda is csatlakozott. Leszűrtem a tésztát, majd beleöntöttem egy tálba. Meglocsoltam egy kis olajjal, majd ráöntöttem a szószt és megszórtam sajttal.
- Jó étvágyat.-tettem az asztalra, majd megterítettem.
- Hm. Finom.-dicsérte meg Amanda.
- Köszi.
  Kaja után átmentünk a nappaliba beszélgetni. Kicsit meséltem a turnéról, és az az után történt, Holmes Chapel-i dolgokról.
- Nagyon sajnálom.-húzta a száját a bátyám.
- Nem kell sajnálni. Tudom, hogy még együtt leszünk. Nem tudnék nélküle élni. De most ne erről beszéljünk. Most meséljetek ti. Milyen a kapcsolatotok? Nagyon boldognak tűntök.
- Ami azt illeti...-húzta mosolyra a száját.- Amanda és én összeházasodunk.-mondta ki kerek perec. Először egy kicsit meglepődtem, de aztán egyből gratuláltam.
- Hát ez nagyon jó. Nagyon örülök, és gratulálok.-öleltem meg őket, majd adtam nekik 2-2 puszit.- Gyűrűd is van?-fordultam a jövőbeli sógornőmhöz.
- Igen, és gyönyörű.-nyújtotta felém a kezét. Megcsodáltam a gyűrűt, ami tényleg gyönyörű volt. Egy apró kövecske volt benne, és az oldalába valami vésve. Jobban szemügyre vettem. Egy apró, mégis hatalmas szó volt bele vésve: Love. Egyszerű, mégis nagyszerű.
- Tényleg nagyon szép.-dicsértem.- Na és mikor lesz az esküvő?
- Hát, ha minden jól alakul, akkor 2 hét múlva szombaton.
- Olyan hamar? Elég lesz az az idő, hogy mindent előkészítsetek?
- Már majdnem minden megvan.
- Mi az a minden?-faggattam.
- A ruha, a cipő, a vendéglista, a meghívók,  a helyszín és még néhány dolog.-sorolta Amanda.
- Wáó. Hát ti sem haboztok.-nevettem. De vajon anyáék már tudnak róla?
- Már anyáék is tudnak róla.-mosolygott a bátyám. Komolyan mondom, mint egy gondolat olvasó.
- Akkor jó.-mosolyogtam.
- Ömm, Gabi?-szólalt meg óvatosan a bátyám.
- Mi az?
- Meg szeretnélek kérni valamire.-kezdte bizonytalanul.- Nem lennél a tanúm?
  Egy pillanatra lesokkolódtam. Váratlanul jött ez a kérdés, de mivel tisztelem, szeretem és felnézek a bátyámra, benne vagyok.
- Nagyon szívesen.-öleltem meg.
- Köszönöm. Sokat jelent nekem.-mondta, megkönnyebbülten.
- Na és a te szüleid is tudnak róla?-fordultam Amanda felé.
- Persze hogy. Még ma este jönnek Londonba. Egy hotelban szállnak meg.
- Oh értem. Az jó.
- Ha nem bánod, kipakolnák.
- Persze, menjetek csak, nekem úgy is el kell mosogatnom.
- Segítek.-pattant fel Am.
- Dehogy segítesz. Menjetek, pihenjetek le.-küldet őket mosolyogva.
  Míg ők fent pakoltak, vagy kitudja mit csináltak, addig én elmosogattam.
  Emlékeztek még Justinra a turnéról? Nos, a mosogatás után felhívtam és meg is beszéltünk egy találkát holnap utánra. Holnap jönnek Londonba, így neki is és nekem is jó. Úgy sincs semmi dolgom.
  Felszaladtam a szobámba átöltözni, majd szóltam a bátyáméknak, hogy elmegyek kicsit futni. Épp indultam volna, mikor megcsörrent a telefonom. Josh neve és képe villogott a kijelzőn. Megijedtem. Nem akartam felvenni, de tudom, hogy tovább zaklatott volna. Jobb minél hamarabb átesni ezen a beszélgetésen.
- Mit akarsz?-szóltam a telefonba, nem túl kedvesen.
- Neked is szia.-szólt bele, ő már kedvesebben.
- Szia.
- Csak szeretnék veled találkozni. Megbeszélni a dolgokat.
- Mégis milyen dolgokat?
- Kettőnkről. Úgy gondolom, hogy ez nem maradhat el.
- Josh, kettőnk közt nincs semmi a barátságon kívül, de ha így folytatod, akkor még az sem marad.
- Gabi, kérlek ne mond ezt. Szükségem van rád. Kérlek, találkozzunk és beszéljük meg.-hangjában hallottam a szenvedést. Talán tényleg beszélnem kéne vele. Szeretem őt, de mint barátot, viszont ezzel a majdnem csókkal talán mindent elrontott.
- Rendben. Mikor és hol?
- Csak holnap után érek rá a leghamarabb.
- Oké, akkor holnap után. Hyde Park?-utaltam a helyre.
- Jó lesz. Délután négykor a hídnál.
- Ott találkozunk. Most le kell tennem, szia.- nem vártam meg, hogy elköszönjön, lenyomtam.
  A telefont belecsúsztattam a zsebembe. Kissé stresszesen léptem ki az ajtón. A gyenge, meleg szellő csapkodta az arcom, amint nekikezdtem a futásnak, de nem bántam. Kellemes érzés volt.

/2 nappal később/

  Ma találkozom Justinnal és Joshhal. Justinnnal egy kis sétát terveztünk a Hyde Parkban, közben pedig benézünk vagy az állatkertbe, vagy a vidámparkba, azt majd közben döntjük el.
  Kirohantam a fürdőből, egyenest a szobámba. gyorsan kifésültem a hajamat, majd leültem a tükör elé, hogy felkenjek egy kis sminket. Először púderoztam, majd kifestettem a szememet. Mikor végeztem a sminkeléssel, kinyitottam a szekrényemet, és válogatni kezdtem a ruhák közt, de lőtte még kinéztem az ablakon, hogy milyen is az idő. Mivel úgy láttam, hogy kicsit fúj a szél, ezért inkább egy háromnegyedes ing mellett maradtam. Felkaptam magamra, majd egy szegecses, türkizzöld, koptatott sortot vettem fel mellé. Felhúztam az egyik kedvenc bakancsomat és lazán megkötöttem. Beledobáltam a dolgaimat a táskámba, felvettem a pilóta napszemüvegemet. Elköszöntem a bátyáméktól, akik szintén készülődtek a városba és már mentem is a parkba.
                                                         
  Körbenéztem a szökőkútnál, de sehol sem láttam Justint. Talán még nincs itt. Leültem a egyik padra, majd nézegettem az embereket. Igen nagy volt a forgalom, mégis kellemes volt a levegő. Néhány gyerek a szökőkutakba nyúlkált, valaki csak ült mellette, valaki pedig csak sétált körülötte. Amint néztem egy szerelmes párt, a fűben fekve, előtörtek a régi, Harryvel töltött idők. Szemem sarkából egy könnycsepp gördült ki, amit csak akkor vettem észre, mikor már az államnál csurgott. Megcsörrent a telefonom. Egy simítással letöröltem a könnycseppet, majd előkapartam a telefont a zsebemből. Nem hívás volt, hanem csak egy üzenet. Justin írta.
  Másolom: Szia. Késni fogok, de ott leszek! x.
  Visszacsúsztattam a telefont a zsebembe, majd felálltam. Úgy gondoltam, hogy sétálok egyet a szökőkutak közt, míg Justint várom. Körülbelül 10 perc alatt meg is érkezett.
- Szia, csajszi.-közeledett felém, majd gyengéden megölelt.
- Szia, Jus. Örülök, hogy itt vagy.-öleltem vissza őt.
- Régóta vársz?
- Nem, nem olyan régtől.
- Akkor jó.-fújta ki a levegőt, megkönnyebbülten.
- Hogy tetszik London?
- Nagyon szép város, kellemes a levegő és az emberek is kedvesnek tűnnek.
- Annak örülök. Gondolom városnézésen már voltál.
- Jah, tegnap az ősökkel.-nevetett.
- Oké, akkor ma hülyéskedünk.-mondtam, egy csalfa mosoly mellett.
- Mire készülsz?
- Minden jóra.
  Tényleg minden hülyeséget véghez vittünk. Először a szökőkutakban ugráltunk, aztán a fűben fogócskáztunk, közben vattacukrot és fagyit is ettünk. Jól szórakoztunk. 3 körül elmentünk a tóra jetzkizni, utána pedig csak sétálgattunk a parkban.
  Justin igazán jó társaság. Jó fej, aranyos, kedves, vicces és még jó képű is. Rég éreztem ilyen jól magam egy, szinte ismeretlen fiúval, sőt, talán ilyen még nem is fordult velem elő. Úgy bánik velem, mintha már ezer éve ismernénk egymást, mintha testvérek lennénk.
- Minden rendben?-állt meg előttem mosolyogva.
- Ja, persze. Miért?-néztem rá értetlenül. Valószínűleg észrevette, hogy elkalandoztam a gondolataimban.
- Csak mert olyan furcsa grimaszokat vágtál.-nevetett. Mosolyra húztam a szám, majd leültem az egyik padra. Jus is helyet foglalt mellettem, majd terelte a témát.
  Tovább beszélgettünk különféle jelentéktelen dolgokról. Miközben én meséltem egy rég történt hülyeségemet, Justin, kezeit lassan a kezeimhez vezette, majd gyengéden végigsimított rajta. Testemet kirázta a hideg. Érintése puha és gyengéd volt, mégis égetett és megsebezett. Hirtelen felnéztem arcára. Szemeivel rohamosan fürkészte arcom minden porcikáját. A kezével, ami az én kézfejemen nyugodott, átkulcsolta a csuklómat. Másik kezét lassan felvezette az arcomhoz. Egy kósza tincset elsöpört piruló arcomból, és a fülem mögé simította. Szemeivel hol szemeimbe, hol ajkaimra tekintett. Az utolsón tovább elidőzött. Fejét lassan oldalra döntötte, közben egyre közeledett felém. Ajkaim remegtek, az ajkai után sóvárogtak. Mikor pirosodó szája súrolta az enyémet, lehunytam szemeimet. Ajkainkat egymáshoz tapasztotta. Egyre erősebben szívta. Egy pillanatra még élveztem is, de mikor nyelve utat próbált törni a számba, szemeimet felnyitottam, a fiút pedig ellöktem magamtól.
- Soha. Érted? Soha többé ne merészeld ezt csinálni velem.-próbáltam kiabálni, de csak halk susogás jött ki a számon.
  Értetlenül nézett rám. Nem szerettem ezt a tekintetét. Megmarkoltam a táskám pánját, átdobtam a vállamon és elrohantam.
  Már majdnem sírtam, mikor összeütköztem Joshall. Teljesen kiment a fejemből. Annyira jól éreztem magam Justinnal, legalább is eddig, hogy elfelejtettem, hogy még Joshall is kell beszélnem. De erre most se kedvem, se erőm nem volt.
- Josh, ne haragudj, de most nem alkalmas.-hadartam, majd próbáltam elszaladni, de karom után nyúlt és visszahúzott.
- Gabi, kérlek. Csak egy percet adj.-nézett rám könyörögve.
- Josh, most tényleg nincs időm.-próbáltam kiszabadulni. Hirtelen megfogta a derekamat, magához húzott és erőteljesen megcsókolt. Nem tudtam, hogy mi folyik itt. Ma már mindenki csókolózni akar velem? Nagyon összezavarodtam.
  Ellöktem magamtól, így ő leesett a földre. Sírva rohantam el. Fogtam egy taxit, és hazamentem. Felrohantam a szobámba és egyből Carlyt tárcsáztam. Most segítségem van egy barátra. Kell aki megvigasztal. És erre most csak Carly lenne képes.
  Szerencsémre felvettem.
- Carly. Nem tudnál átjönni?-szóltam a telefonba.
- Gabi? Mi történt?- kérdezte a barátnőm kétségbeesetten.
- Nem lehetne inkább itt megbeszélni?
- Ne haragudj, de nem tudok átmenni. Mi lenne, ha te jönnél át, hm?-mondta, már nyugodtabb hangon, ami egy kicsit engem is megnyugtatott.- Itt elmesélsz mindent.
- Rendben. Tíz perc és ott vagyok.-s azzal le is tettem. Kicsit összeszedtem magam, majd indultam is Carlyhoz.
  Az testvére nyitott ajtót. Aranyos krapek. Nagyon csípem a kis srácot, mindig játszok vele, de erre most nincs hangulatom.
  Felszaladtam a barátnőm szobájába. Az ágyon feküdt, az oldalán Liammal.
- Veled meg mi történ?-tereltem a tekintetemet Carly lábára, ami be volt kötözve.
- Oh, szia Gabi.-köszönt az unokatesóm mosolyogva.
- Hosszú történet. Előbb te mesélj. Mi történt, miért volt olyan zaklatott a hangod?-kérdezte komolyan, a mosoly pedig eltűnt az arcáról, ahogy nekem is.
  Leültem az ágyra, majd sorban, mindent elmeséltem egészen a Harrys incidenstől, a délután történtekig. Tágra nyílt szemekkel és elképedt arccal hallgattak a "mesémet".
  Mikor végeztem vele, Carly megölelt és próbált vigasztalni. Liam is csatakozott. Kisebb nagyobb sikerrel sikerült egy kicsit megnyugtatniuk és vigasztalniuk. Miután és kibeszéltem és kisírtam magam, Carly kezdett mesélni a kirándulásról, és azt is megtudtam, hogy mi történt a lábával.