43.rész:Végre láthatom...

(Niall szemszöge):
Csak késő este vettem észre, hogy kaptam egy üzenetet. Grace írt: Utállak! Ne keress többé! Ha van egy kis eszed, akkor rájössz, hogy miért...
  Megijedtem. A szavai szinte égettek belülről. Fogalmam nincs, hogy miért írta ezt nekem. Féltem, hogy elveszítem őt.
  Ránéztem az órára, ami éjjel fél kettőt mutatott. Ilyenkor már nem akartam zavarni. Holnap már úgyis megyek haza, pontosabban már ma. Ma este minden kiderül, erről az üzenetről. Legalább is remélem.
  Fáradtan és szomorúan feküdtem le aludni.

  Újra Londonban. A gép 2 órája landolt. Végre láthatom Gracet. Remélem azért a házba beenged megbeszélni a dolgokat.
  Miután otthon lepakoltam és elrendeztem a dolgaimat, felöltöztem és indultam Gracehez. Taxival mentem. Néhány perc alatt meg is érkeztünk. Épp ki akartam szállni a kocsiból, amikor megláttam Gracet az ajtójukban. Épp egy fiút ölelgetett. Már kezdett sötétedni, így nem láttam az arcát. Visszaültem a kocsiba. Idegesen figyeltem őket.
- Nem szál ki?-kérdezte a sofőr.
- Ömm. Csak egy pillanat.-válaszoltam, majd tovább figyeltem a barátnőmet és azt a pasit.
  A srác odahajolt Gracehez, majd megölelte. Grace is visszaölelte őt. Puszit váltottak, majd a fiú beszállt a kocsijába és elhajtott. Megvártam míg Grace bemegy, majd kiszálltam a taxiból, fizettem a sofőrnek és átszaladtam az út másik felére. Bekopogtam. Grace anyukája nyitott ajtót.
- Jó estét.-köszöntem illedelmesen.- Grace itthon van?
- Oh, szia Niall. Igen. Gyere beljebb.-tessékelt be.
  Körülnéztem, de őt sehol nem láttam.
- A szobájában van.-mondta egyszerűen, majd átment a konyhába.
  Feltrappoltam a lépcsőkön, majd óvatosan megindultam Grace szobája felé. Már tudtam a járást. Úgy hallottam, hogy zenét hallgat és a laptopon pötyög. Bekopogtam.
- Gyere be!-kiáltott.
  Vettem egy nagy levegőt, majd benyitottam. Jól sejtettem. Az ágyon ült, háttal az ajtónak és a laptopján gépelt. Közben pedig szólt a zene.
- Grace.-szólítottam meg halkan, mire összerezzent és hátrafordult.
- Niall. Te meg hogy kerülsz ide? És hogyan jöttél be?
- Én csak...Az anyukád engedett be.
- Tudhattam volna, hogy nem fog rám hallgatni.-hajtotta le a fejét.-Túlságosan is kedvel.
  Az utolsó mondata hallatán, akaratlanul is mosolyra húzódott a szám, de amint visszahajtotta a fejét rám, újra komollyá vált az arcom.
  Néma csönd következett. A zenét is lekapcsolta.
- Mi az az üzenet?-kérdeztem meg, a csöndet megtörve.- Na és ki az a srác?
- Milyen srác?-nézett rám megdöbbenten.
- Aki ott ölelgetett, meg puszilgatott a ház előtt. Az előbb.-mondtam, kissé undorodva.
- Az unokatestvérem.-mondta egyszerűen, mégis csodálkozva.
  Ezek hallatán egy kicsit elpirult az arcom. Azt hiszem túlreagáltam a helyzetet. Lehajtottam a fejem, nehogy meglássa a pirosodó arcom, de még így is kiszúrta.
- Már értem.-szólalt meg halkan.-Te féltékeny vagy.-mondta komolyan, mégis észrevettem egy apró mosolyt a szája sarkában.
- Na és az üzenet?-próbáltam terelni a témát.
- Hát tényleg nem tudod?-kérdezte hüppögő, elhalt hangon, majd gyönyörű zöld szemeivel mélyen az én szemeimbe nézett. Egy könnycsepp buggyant ki jobb szeme sarkából.
  Legszívesebben azonnal átölelném és letörölném a könnycseppet, majd össze-vissza csókolgatnám, de tudom, hogy eltolna magától. Tudom, mivel olyat írt, ami megsebezett.
- Grace. Fogalmam nincs mi rosszat tetem veled, de hidd el és sose tudnálak megbántani.-guggoltam le elé, majd kezeimet gyengéden térdeire fektettem.
- Az a két lány...-kezdett bele rekedtes hangon. Már majdnem sírt.- ...akikkel a medencében voltál. Azt hiszem Spanyolban.
  Egyből tudtam, hogy miről beszél. Lesokkolva guggoltam előtte. Nem tudtam hogy magyarázzam el. De hiszen ők csak...
- Kik ők Niall?-kérdezett meg. Mintha a fejembe látna.
- Ők csak a barátaim. Pontosabban az egyik legjobb haverom tesói.
- És ez biztos?
- Persze, hogy biztos. Jajj, Grace annyira sajnálom.-öleltem szorosan magamhoz.-Szeretlek.-suttogtam.
- Én is szeretlek. És inkább én kérek bocsánatot.-motyogta a pólómba. Arcát vállamba temette, majd egy nagy levegőt vett.
 Néhány percig így voltunk, aztán lassan eltoltam magamtól, mélyen szemébe néztem, majd megcsókoltam. A gyengéd csókból egyre gyorsabb, vadabb csók lett. Lassan felálltunk, majd elkezdtem lehúzni a pólómat. Grace segített. Elhajítottam, majd kezeimet a barátnőm derekára raktam, majd közelebb húztam. Csípőnk egybeért, mire Grace egy picit megugrott. Ezen elmosolyodtam, majd lassan a pulcsija alá nyúltam. Mikor kezem, már a melle alsó részénél volt, megragadta a kezem és megszakította a csókunkat.
- Örülök, hogy itt vagy.-mondta lihegve.
  Nem válaszoltam, csak újra megcsókoltam. Lépkedni kezdtem az ágyhoz. Lassan ledöntöttem őt, majd fölé másztam és csókjaimmal nyakára tértem, közben újra kezdtem leszedni róla a ruhadarabokat.
  Miután ledobtam  pulcsiját, ő a nadrágomat gombolta ki. Nehezen, de sikerült lerugdosnom magamról.
  Mikor Grace nadrágját akartam lehúzni, egy kicsit elhúzódott tőlem.
- Ha nem akarod, akkor ne csináljuk.-mondtam, kissé bánatosan. Jó lett volna újra együtt lenni úgy, de ha nem akarja, akkor nem erőltetem.
- De, de akarom. Csak...-hadarta.
- Csak mi?
- Nem tudom. Csak olyan furcsa érzésem volt. Mintha fájna a kezem, mikor hozzám érsz.
- M-mi?-dadogtam. Nem igen értettem.
- Fáj a karom. Lüktet. És mintha nyomnák össze.-kapott a kezéhez.
- Grace? Jól vagy?-másztam le róla, majd az ölembe húztam.
- Nem tudom. Mintha enyhült volna. Ez nem normális.-mondta hitetlenkedve.
- Mutasd csak.-nyúltam a karja után. Feloltottam a kislámpát, hogy jobban lássam, de nem volt rajta semmi. Még csak piros sem volt.
- Én ezt nem értem.-mérgelődött, majd felkapta a pólóját és átment a fürdőbe.
  Utána szaladtam, hogy megnézzem, mit is akar csinálni vele.
- Mosd meg hideg vízzel. Lehet, hogy csak megégette a nap.
- Nem hiszem. Alig voltam máma kint, annyira meleg volt.
- Na és a medencébe?
- Voltam, de előtte bekentem magam.
- Azért mosd meg.- simítottam végig a hátán.
- Nem kell. Már nem fáj.
- Kérlek Grace. Nem szeretném, ha egész este szenvednél. Akkor legalább kend be valamivel.
- Niall. Nem kell, mondom. Már jobb. Szinte már nem is fáj.
- Biztos?-fordítottam magam felé.
- Igen.-mosolygott, majd megcsókolt. Annyiban hagytam. Nem akartam e miatt veszekedni. Igen csökönyös lány. Inkább csendben aggódom érte egy kicsit.
  Felkaptam a karjaimba, majd visszamentünk a szobába és folytattuk, ahol abbahagytuk.


(Liam szemszöge):
  Nagyon örültem, hogy végre mellette lehetek. Csak szorítottam. Nem akartam elengedni. De muszály volt, mert bejött az orvos. Átkötötték a lábát, majd mondták, hogy haza mehetünk. Gyorsan össze is pakoltunk, majd mentünk a szállodához. Mivel Carlyék csak holnapután mennek vissza Angliába, ezért úgy döntöttem, hogy én is itt maradok arra a két napra. Carly természetesen nagyon örült, ahogyan az öccse is.
  A recepciónál kifizettem a szállást, majd Carlyt felkaptam a karjaimba, menyasszony fogásban és felvittem az emeletre. Betörtem a szobájába, majd bezártam az ajtót. Lefektettem az ágyra, majd fölé másztam és szenvedélyesen megcsókoltam.
- Annyira hiányoztál.-suttogtam ajkaiba.
- Te is nekem.-lihegte, miközben én nyakára tértem, majd gyengéden harapdálni kezdtem.
  Ujjaival megszorította a hátamat, majd halkan felnyögött. Kezdtem volna lehúzni a fürdőruhája felső részét, de eltolt magától.
- Liam.-mondta a nevem halkan.-Most ne, kérlek.
- De miért?-kérdeztem, majd próbáltam újra megcsókolni.
- Mert nem élvezném annyira.
- Hogyan?-néztem fel rá döbbenten.
- A lábam miatt. Nagyon fáj. Nem akarom, hogy a folytonos nyögésem hallgasd, egy a lábam fájdalma miatt, kettő mert annyira jó.-pirult el.
  Elmosolyodtam. Megpusziltam a száját, majd lemásztam róla és lefeküdtem mellé. Először csak a fejével, de aztán az egész testével az oldalára fordult. Én is így tettem, a fejemet pedi megtámasztottam a kezemmel, majd elkezdtem simogatni az arcát.
- Annyira szeretlek.-mondtam mosolyogva.
- Hidd el, hogy én jobban szeretlek.-mondta nevetve. Értettem a célzását, hiszen hatalmas Directioner volt, vagy talán még mindig az, sőt.
  Elmosolyodtam a megjegyzésén, majd egy apró puszit adtam a kezére. Közelebb húztam magamhoz, majd átöleltem. Éreztem szíve dobogását, ami heves mégis nyugodt volt.
- Ez miattad van.-kuncogott.
- Mi?
- Az ahogyan a szívem ver. Minden egyes érintésedtől kiráz a hideg, de jó értelemben és ami a számomra az egyik legfontosabb, hogy biztonságban érzem magam melletted.-szorított meg jobban.
 Örültem, hogy így érez irántam, mivel én is ugyan így érzek. Nagyon szeretem, és sose akarom elengedni.
  Lehet, hogy furcsán hangzik, de úgy érzem, hogy nekem ő az igazi. Akár az egész életemet eltudnám képzelni Carlyval. Remélem, hogy egyszer, egy szép napon, majd ő fog szemben állni velem az oltárnál.

(Carly szemszöge):
  Másnap délelőtt lementünk a partra. Liam is jött. Pontosabban a karjaiban vitt le engem. Letett az egyik napágyra, majd elment az egyik öltözőbe, hogy felvegye a szörfös ruháját. Kölcsönzött egy szörfdeszkát, majd bement a vízbe.
  Míg ő a vizet szelte helyettem, addig én az öcsémmel homokvárat építettem. Nem mehetek vízbe, a hülye lábam miatt. Egy kicsit mérges is voltam magamra e miatt.
  Telt múlt az idő. A homokvár már több mint egy méter magas volt. Közben Luka is csatlakozott hozzánk.
- Csá Carl.-ült le mellém.
- Szia Luka. Mi újság?
- Semmi új. Még fáj a lábad?
- Nem vészes. Kibírom.
- Akkor jó.-vigyorgott.
  Nagyon aranyos és kedves srác, na meg sexi, de szerintem hatalmas nőcsábász. Minden találkozásunknál próbálta köztünk összefűzni a szálakat, de én nem hagytam magam. Szerintem nincs hozzászokva, hogy egy lány elutasítja őt. Viszont az 100, hogy én nem adom be olyan könnyedén a derekam. Na meg nekem ott van Liam, akit mindenkinél jobban szeretek, és egy ilyen srác biztos, hogy nem fog tudni elválasztani tőle, nem mintha akarnám. Lukára csak haverként tekintek. Semmi több.
  Tovább beszélgettünk Lukával, közben pedig telt az idő. Tekintetemet egy pillanatra a tengerre szegeztem és pont megláttam Liamot, amint jön ki a vízből. A szörfös ruháját a csípőjéig letolta, így felfedve a kockákat a hasán, a hatalmas bicepszeket a karján és a tökéletesen kirajzolódott V vonalát.

    A lélegzetem is megállt, a félisten láttán. Igaz, hogy már láttam meztelenül, de akkor is elolvadtam tőle. Lassan közeledett felénk.
- Szia Baby.- guggolt le mellém, majd megcsókolt.
  Nem tudtam válaszolni, csak beleharaptam az alsó ajkaimba, közben pedig figyeltem őt, amint leült mellém a homokba.
- Most már elhúzhatsz, haver.-szólt Lukának "illedelmesen", majd rám figyelt.
  Láttam Lukán, hogy egy elkapta a düh, de most nem igazán érdekelt.
- Hé Carl, majd beszélünk.-intett Luka, majd elment.
- Ő nem tudja, hogy holnap hazamegyünk?-mutatott az egyre távolodó srác felé a barátom.
- De tudja. Miért?
- Miért mondta azt, hogy majd beszéltek?-kérdezte. A hangjában lehetett hallani, hogy egy kicsit féltékeny.
- Twitter és FB címet cseréltünk.-mondtam egyszerűen.
- De ugye, nem kavarsz vele a hátam mögött?-kérdezte bizonytalanul.
- Ugyan már Liam. Ilyennek ismersz? Senkivel. Senkivel nem tudnálak megcsalni.-simogattam meg az arcát.-Tán nem bízol bennem?
- Benned bízom, csak ő benne nem. Gondolom ezt érted.
- Igen. De most ne kezdjünk el e miatt veszekedni. Gyere, inkább segíts befejezni a homokvárat.-húztam közelebb.
   Hármasban építettük a várat. Nagyon aranyosak voltak. Készítettem is néhány fotót. Liam nagyon jól bánik a gyerekekkel. Csodálatos apa lesz belőle. Titokban reménykedem, hogy majd az én gyermekem, jobb esetben a gyermekeim apja.