42.rész:Vissza, Londonba...

  Haligali ;)) ...Döntöttem..mivel nincsenek meg a kommentek, és mivel tudom, hogy legközelebb sem lesznek meg, ezért "beszüntetem" az ennyi lájk, ennyi komi-s szabályt!!
  A mostani részt is már nagyon sokan várták ;)(Zayn-Laura) ..Remélem tetszeni fog :) ...
Ja, és már 16 000 látogatóóó *-*..köszönööm:$

(Zayn szemszöge):

  Azt hittem, hogy ott helyben elbőgöm magam. Laurát egy srác össze-vissza fogdosta, puszilgatta és nem akarta elengedni. Egy pillanatra megtorpantam, de aztán észbe kaptam, elhajítottam a fagyit és elkezdtem rohanni feléjük. A srácot nagy nehezen lerángattam Ellről, magam felé fordítottam és pofán vertem. Ő sikeresen leesett a földre. Fölé térdeltem és elkezdtem verni az arcát. Eléggé agresszív lettem.
- Kérj tőle bocsánatot.-ordítottam a 18 év körüli baromra.
- Zayn. Hagyd abba.-sírta Ell hangosan.
- Kérj bocsánatot te mocskos disznó.-kiabáltam még mindig.
  Körülöttünk mindenki minket nézett, de engem ez most egy cseppet sem érdekelt.
- Zayn.-fogta meg a vállam Laura. Felé fordultam.-Elég volt.-mondta halk, nyugtató hangon.
  Vettem egy nagy levegőt, majd leszálltam a fiúról. Az arca kék zöld volt és a szája vérzett. Alaposan szétvertem. Mit ne mondjak, egy kicsit büszke voltam magamra, de azért sajnáltam hogy ennyire összevertem, de megérdemelte.
- Ha még egyszer hozzányúlsz a barátnőmhöz...véged.-néztem rá, még mindig méreggel tele.
- Ne, ne haragudj Laura.-nézett a barátnőmre, és ekkor egy rendőr lépett mellénk.
- Itt meg mi történt?-nézett rám, majd a földön fekvő fiúra, aztán Laurára.
- Ez a barom...-mutogattam rá.
- Nyugalom. Laura, ugye nem bántott?-nézett a barátnőmre aggódva, majd megsimogatta az arcát. Nem értettem, hogy ez most mi.
- Semmi bajom Phill. Csak egy kicsit...,. Mindegy, hagyjuk.
- Nem. Nem hagyjuk. Ez a srác letapizta a barátnőmet és megpróbálta megerőszakolni.-borultam ki újból.
- Ez igaz Dave?
- Én csak a jussomat akartam.-flegmázott a már álló, összevert srác.
- Milyen jussodat?-kiabált vele Laura.
- Én nem kaptalak meg. A többi pasiddal bezzeg ágyba bújtál, mi? Hányan is voltak? 10, vagy esetleg többen? Egy ócska ribanc vagy.
- Szétverem a pofád, te kis..-hergeltem fel magam ismét, de a rendőr leállított.
- Hé. Elég volt a verekedésből, te pedig hogy mersz így beszélni vele? Talán az lesz a legjobb, ha beviszlek az őrsre. Ez volt az utolsó húzásod.
  A rendőr felhívta a rendőrséget, hogy jöjjön valaki a hapsiért, addig én Laurával beszéltem.
- Jól vagy kincsem?-ölelt szorosan magamhoz.
- Igen.- szipogott a pólómba.
- Ki volt ez az állat?
- Az egyik exem.
- Értem.
- Zayn.-nézett rám.-Az nem igaz. Amit mondott. Nem feküdtem le annyi fiúval. Igen, vannak fiú barátaim, de nem feküdtem le fűvel-fával.
- Elhiszem. Nyugi, ne aggódj.-pusziltam fel a homlokát.
- Köszönöm.-szorított meg újra.
- Na és ez a rendőr honnan ismer?
- Ja, ő a nagybátyám. Apám öccse.
- Aha. Értem.-mondtam megdöbbenten.
- Zayn? Te féltékeny lettél?
- Én?? Dehogy...
- De igen.-mosolyodott el.-Ez olyan aranyos.
- Mondom, hogy nem, csak..-próbáltam magyarázkodni, de Phill visszajött hozzánk.
- Minden rendben drága?-fordult a barátnőm felé.
- Persze. Le fogják csukni?
- Nem hiszem. Az apja, úgy se engedi.-csóválta a fejét.
- Mi? Ennyitől lecsuknák?-csodálkoztam.
- Nem, ennyitől még nem, viszont amiket ő csinált, annyitól le.
- Miért, miket csinált?
- Hol is kezdjem. Lopás, drogozás, betörés, testi bántalmazás és még sorolhatnám.-számolta az ujján, én meg elkerekedett szemekkel néztem.
- Nekem ennyi elég volt. Ha ez a gyerek..
- Már 24 éves.-szólt közbe Laura.
- Ekkor ez a bűnöző továbbra is szabadlábon járkál, akkor nem hagylak itt, Esbjergben.
- Micsoda?
- Nem maradhatsz itt, értsd meg.-fogtam arcát tenyerem közé, majd mélyen szemeibe néztem.
- De hiszen 2 hét múlva úgyis elköltözünk Londonba.
- 2 hét az elég hosszú idő, hogy ártson neked.-bólogatott Phill.
- Igaza van.
- Rendben. Akkor beszélnünk kell apáékkal.
- Igen.
  Elköszöntünk Philltől, majd összeszedtük a cuccainkat a padról, és indultunk vissza a házba. Kicsit félek Laura anyukájának a reakciójától, de meg kell érteniük. Nem tehetik ki a lányukat még nagyobb veszélynek. Ha most nem vagyok ott, akkor talán még meg is erőszakolja. Már a gondolattól rettegek.
  Szerencsére otthon volt mind két szülő így megtudtuk beszélni. Eleinte tiltakoztak, de aztán elmeséltük a történteket, és nehezen de beleegyeztek.
- Akkor Zaynnél fogsz lakni, addig amíg oda nem költözünk?-kérdezte az apukája.
- Igen. Már megbeszéltük.
- Rendben.-sóhajtott egyet az anyukája.
- Vigyázz magadra, jó?
- Jó, persze.-ölelte meg Ell az apukáját, majd felmentünk pakolni.
- Ez azért könnyen ment. dőltem le az ágyra.
- Igen.-mondta, egy keserű mosolyt mellékelve.
- Annyira megijedtem, amikor megláttalak annak az állatnak a kezeiben.-csúsztam oda hozzá.- Nem tudtam mi tévő lehetnék. Legszívesebben elsírtam volna magam.
- Köszönöm, hogy leszedted rólam.-ölelt meg.
- Szeretlek, és vigyázok rád.
- Én is szeretlek.
  Néhány percig a földön ültünk. Laura az ölemben volt és úgy öleltük egymást. Jó volt így lenni.
- Pakolnunk kell, különben lekéssük a gépet.-húzódott el, de visszahúztam.
- Csak még egy percet.-hajoltam ajkaihoz, majd gyengéden megcsókoltam. A gyengéd csókból egyre forróbb és vadabb csók lett. Felkaptam, majd az ágyra fektettem. Fölé másztam és egyik kezemmel háta alá nyúltam. Ő a hajamat túrta, és a nyakamat fogta. Lassan pólója alá nyúltam és simogatni kezdtem a hasát. Ez tetszett neki. Levettem a pulcsiját, majd ajkaimat hasára tapasztottam és apró csókokkal árasztottam el. Halk sóhajok hagyták el száját. Kezdtem kigombolni a nadrágját, de ekkor leugrott az ágyról.
- Tényleg el fogunk késni.
- Akkor mentünk volna a későbbivel.-ugortam mellé, majd hátulról a nyakát kezdtem puszilgatni.
- Zayn. Anyám bármelyik percben ránk törhet.
- Igaz.-húzódtam el, egy nagy sóhajjal.
- Figyelj bébi.-karolta át a nyakam.-Tudtommal este, már más házban leszünk.-mosolygott huncutul.- Mit szólnál, ha este kárpótolnálak?-simogatta meg az arcomat, majd a hajammal kezdett el játszani.
- Benne vagyok.-haraptam bele ajkaimba, majd egy apró puszit adtam ajkaira és kimentem a mosdóba.
  Gyorsan elintéztem a dolgom, majd visszamentem a szobába bepakolni a maradék cuccomat. Mikor benyitottam, Ell a földön ült. Egyik kezével a hasát fogta, a másikkal pedig támaszkodott.
- Ell. Jól vagy?-guggoltam le hozzá.
- N-nem igazán.-motyogta, majd próbált felállni. Segítettem neki.
  Leült az ágyra és elkezdte simogatni a hasát. Kezét arrébb toltam, majd én folytattam helyette.
  Hirtelen elkerekedtek a szemei, és futásnak indult, ki a szobából. Követtem őt. A fürdőbe ment, és hallottam amint hányt.
  Aggódom érte. Tudom, hogy ezek csak a terhesség előjelei, de akkor is félek, hogy még nagyobb baja lesz. Lehet, hogy erősnek mutassa magát, de én tudom, hogy ő is fél. Fél a rosszullétektől, a hányásoktól, na meg a szüléstől.
  Mezítláb odasétáltam hozzá a hideg csempén. Haját hátrasimítottam, és a hátát simogattam. Először egy kicsit összerezzent, aztán megtörölte a száját. Felállt, megmosakodott, majd visszamentünk a szobájába.
  Felkaptam a cuccainkat, és leviharoztam velük az előszobába. Laura is hozott egy táskát, ami nem volt olyan nehéz. Elköszöntünk a szüleitől, fogtunk egy taxit, majd indultunk a reptérre.