39.rész:Családi találkozó...

  Sziasztok:)) ...Az előző rész nagyon rossz lett :// ..Ne haragudjatok. Ez 1-2 fokkal talán jobb, de ezt döntsétek el ti ;) ...Hamarosan 15 000 látogatóó *-*..Nagyon szépen köszönöm:) ...Ti vagytok a legjobbak, nagyon szeretlek titeket és örülök, hogy van akinek tetszik az amit írok, és ezt nem elég egyszer elmondani!
  Ez a rész Louisról és Kiráról szól, valamint a Tomlinson-Anderson famíliáról. Egy kicsit rövid lett, de nem tudtam még mit beleírni. Remélem azért tetszik. Jó olvasást! :)

(Kira szemszöge):

  3 napja érkeztünk meg Amerikából. Az a három napot Louissal, néhány barátommal és a családommal töltöttem.
  A barátommal, még a repülőn megbeszéltük, hogy összeismertessük a családjainkat, így amikor Londonba érkeztünk az első az volt, hogy felhívjuk, illetve megbeszéljük velük. Mind két család örült a kerti partinak, így meg is beszéltük, hogy szombaton, vagyis ma megismerkednek egymással.
  A "buli" Louis házában lesz. A hátsókertben fogunk grillezni, sütögetni, medencézni. A grill már felkészítve a sütésre, a medence kitisztíttatva, a székek és az asztalok összerakva, elrendezve a füvön, az asztal megterítve, a poharak, üdítők, nassolni valók előkészítve, a zene benne a hifiben, már csak nekünk kell elkészülnünk.
  Miután leraktam az utolsó szalvétákat is az asztalra, felmentem az emeletre lezuhanyozni és átöltözni. Gyorsan letusoltam és hajat mostam. Előszedtem a táskámból a fürdőruhámat és leraktam az ágyra, majd felvettem a ruhát, amit kiválasztottam, majd az egyik szandálomat és a napszemüveget, majd visszamentem a kertbe.

                                          

- Gyönyörű vagy, édesem.-karolt át Louis a lépcső alján.
- Köszönöm.Te is az vagy.-vigyorogtunk egymásra. Annyira bírom Louiban, hogy ilyen vigyorgós, örök gyerek lélek, de közben meg van benne, néha, a kellő komolyság és érettség is.
- Minden kész. Már csak a vendégek hiányoznak.-mondta egy elégedett mosollyal.
- Rendben. Még lezuhanyzol?-mutattam az emeletre, közben pedig kivettem egy poharat a konyhapultból.
- Igen. Miért már nincs időm?
- De van. Csak kérdeztem. Négyre vannak hívva, nem? És most 3 óra van. Menj tusolj csak.
- Hát oké. Sietek.
- Nem kell.-kiáltottam utána, de szerintem már nem hallotta, mert az ajtó becsapódott.
Míg ő zuhanyzott, felnéztem kicsit a netre. Kapcsoltam zenét, és körülnéztem facebookon, majd twitteren is.
  Körülbelül fél óra alatt végzett is a mosakodással. Tiszta ruhában, kissé illatozva állt meg előttem.
- Jó leszek?-fordult körbe.
- Nekem mindig.-adtam egy puszit az arcára.
- Akkor jó.-kapott fel a kezébe, majd kirohant a medencéhez.
- Loui, ha bele mersz dobni, esküszöm kinyírlak.-fenyegettem meg az ujjammal, de a nyakát még egy kézzel is erősen szorítottam.
- Nyugi, nem doblak bele. Inkább beleugrok.
- Ne!-sikítottam egyet.-Ne kérlek, ne! Nem akarom.-mondtam egyre halkuló hangon, a lábaimmal kapálózva. Majdnem elsírtam magam.
- Hé hé. Nyugalom. Nem doblak bele.-ült le a fűre, velem az ölében.-Minden rendben?-az állam alá nyúlt, majd arcát enyémhez emelte, és mélyen belenézett, könnyfátyolba borult szemeimbe.
- Igen, csak...csak van egy rossz emlékem a medencével kapcsolatban.-mondta, még kissé szipogva, a szemeimet törölgetve.
- Elmondod?-húzott közelebb.
- 14 voltam, amikor az egyik osztálytársam bulit rendezett. Medencéset. Én nem akartam bele menni a vízbe, így az egyik srác, aki belém volt zúgva, felkapott és beugrott, velem a kezében. Akkorát ugrott, hogy leértünk egészen a medence aljához. Fel akartam úszni a felszínre levegőért, de a srác meglökött én pedig bevertem a fejem a medencefenekébe. Majdnem megfulladtam.-pityeregtem.
- Ne haragudj. Én erről nem tudtam.-puszilta meg a homlokom és magához ölelt.
- Semmi baj. Honnan tudhattad volna?-álltam fel.
- Gyere, igyál valamit.-húzott a konyha felé.
- Az előbb már ittam. Most nem kérek.
- Hát oké, én azért iszok valamit.-ment be, én pedig követtem őt.
- Louis?
- Igen?
- Megszeretnélek kérni valamire.
- Mondjad.
- Légyszíves, a szüleim előtt legyél egy kicsit...komolyabb.-mondtam reménykedve, hogy nem borul ki.
- Oké. Meglesz.-ezzel most megnyugtatott egy kicsit.-Nyugi, nem fogok semmi baromságot csinálni.
- Köszönöm.-öleltem meg.
  Ekkor csöngettek. Szaladtam ajtót nyitni. A szüleim érkeztek meg.
- Sziasztok. Gyertek beljebb.-hívtam őket.
- Szia kicsim.-ölelt meg apa.
- Jó napot Anderson Family.-jött ki az előszobába Louis is.-Tessék csak kifáradni a kertbe.
- Köszönjük Louis.-szólt anyukám kedvesen.
- Egy kis apróság a partira, hangulat fokozónak.-nyújtott át egy üveg pezsgőt az apukám.
- Ó, köszönjük szépen.-vette el a barátom, majd mindannyian kimentünk a kertbe. A családom helyet foglalt az asztalnál majd elkezdtek beszélgetni Louival, én meg mentem ajtót nyitni, ugyanis megint csöngettek. Gondolom Tomlinsonék jöttek meg. Jól gondoltam.
- Jó napot. Kira vagyok, Louis barátnője.-nyújtottam a kezem
- Szia Kira, én Johannah vagyok. Louis anyukája. Ő pedig a barátom, Dan.
- Jó napot. Örülök, hogy megismerhetem magukat. Jöjjenek beljebb.
- Ugyan, nyugodtan tegezz.
- Köszönöm.
- Heló Lottie vagyok, ők pedig a testvéreim Fizzy, Daisy és Phoebe.-lépett elém egy 15 körüli lány.
- Sziasztok lányok.-öleltem végig őket, majd átmentünk a kertbe.
- Anya.-szaladt felé Louis, és az anyukája nyakába ugrott, és jól megszorongatta.
- Jaj kisfiam, nagyon hiányoztál.-puszilgatta össze-vissza a fiát.
  A lányok is mind körbe ölelgették testvérüket. Jól volt őket nézni. Annyira aranyosak.
  A bemutatkozás után, mind leültünk az asztalhoz és nekifogtunk a vacsorának. Grillezet csirke mellet, kolbászt és hamburgert ettünk, amit Louis, Den és apa sütöttek meg. Kaja közben sokat beszélgettünk. Jobban megismerkedtek a családjaink, és ez nekünk nagyon jó. Úgy láttam, hogy mindenki jól érzi magát.
  Estefelé megmártóztunk egy kicsit a vízben és játszottunk is. A medence elég nagy volt mindannyiunknak, így kényelmesen elfértünk benne.
  A fürdőzés után még néhány pohár ital és néhány falat is lecsúszott a torkunkon, majd 10 körül anyáék elmentek. Louis családja még maradt egy kicsit. Míg  Louis az anyukájával és az anyukája barátjával beszélgetett, addig Lottie és én elpakoltuk a dolgokat és elmosogattuk a húsos tálakat és a tányérokat. Nagyon kedves és aranyos lány. Louis szerencsés srác, hogy ilyen aranyos testvérei vannak. Biztosan nagyon szereti is őket.
  Mosogatás közben jót beszélgettünk. Azt is megtuttam, hogy van egy barátja, akit Martinnak hívnak, és hogy sokat szokott sírni Loui miatt, mert nagyon hiányzik neki. Ezt meg is értem, hiszen nagy a távolság London és Doncaster között.
  A mosogatás után mi is csatlakoztunk a beszélgetéshez, aztán 11 körül ők is elmentek. Néhány napot még Londonban töltenek, az egyik közeli hotelben, így lesz idejük Louissal többet is találkozni.
  Miután kikísértük a családot, felmentünk a hálóba és fáradtan dőltünk e az ágyra.
- Jó nap volt.-mondta egyszerűen Loui, a plafont bámulva.
- Szerintem is. Nagyon aranyos családod van.-simogattam meg a karját.
- A tiéd is nagyon rendes és kedves.-fordult felém, majd egy apró puszit nyomott ajkaimra.
- Szeretlek.
- Szeretlek.-szólt majd segített levenni a ruháimat és én is segítettem neki, ha értitek, hogy mire gondolok.