35.rész: Itt a vége?..

És újra itt a 35.résszel :D ...Ez egy kicsit rövid, lett, de remélem azért tetszeni fog..Éééss, a blog hamarosan eléri a 14000 látogatót. Nagyon, nagyon, NAGYON boldog vagyok!! :))
  a részről csak annyit, hogy lehet, hogy két értelmű a cím, mégis egy dologról van szó!! ;D

- Gabi, kérlek engedj be!-hallottam meg Harry kétségbe esett hangját, az ajtón kívülről.
A fürdőszobában voltam. Egy kád meleg vízben feküdtem. A víz piros volt. Ránéztem a lábamra, ami szintén pirosított. Vér... A belső combomon egy karcolást láttam. Széttártam a lábam, hogy jobban lássam, de nem kellett volna. A belső combomba a sorry felirat volt bevésve. Magam mellé tekintettem, és a kezemben észrevettem egy tükör darabot, ami véres volt. Nem értettem semmit, mégis nyugodt voltam.
- Gabi. Légyszíves nyisd ki az ajtót.-hallottam meg újra Harry hangját.
- Ne haragudj.-szóltam halkan, majd megragadtam a tükör darabot és felvágtam az ereimet...
  Egy könnycsepp gurult végig az arcomon, majd minden elsötétült.Éreztem a nyugalmat. Már láttam a fényt, de ekkor újra kinyíltak a szemeim, és úgy éreztem, hogy egy lény szállt meg. Kiszálltam a kádból, megragadtam a földre hullott tükör darabot és kimentem a fürdőből. Harry az ágyon ült és elborzadva nézett rám.
- Most véged.-mondtam szörnyű, rekedtes hangon. Ez már tényleg nem én voltam.
  Elindultam Harry felé és felemeltem a kezem. Próbáltam ellenkezni, de nem ment. Nem tudtam megmenteni...Megöltem...
- NEEEE!!!-riadtam fel sikítva és sírva. Arcomat tenyerembe temettem és éreztem hogy ellepik a könnyek.
- Jézusom Gabi, mi történt?-riadt fel Harry kómás fejjel.
- Meg..Megöltelek.-néztem rá, majd karjaiba borultam. Nem hiszem hogy értette a célzást.
- Micsoda?-kérdezte hüledezve.-Nyugalom. Csak egy rossz álom volt.- húzott magához közelebb.-Próbálj meg elaludni.
- Nem megy.
- Próbáld meg. Gyere.-ölelt át, fejemet bicepszére hajtottam és lehunytam a szemem, de az álmom képei újra bevillantak.
- Nem tudok.-sírtam fel újra, de már halkabban.
- Sss...-nyugtatgatott.
 Körülbelül 10 percig feküdtem a kezén, mire ő elaludt, de én még nem tudtam..Óvatosan kimásztam az ágyból, felvettem egy pulcsit, majd lementem a konyhába. Megittam egy pohár vizet, majd indultam vissza a szobába, de az ablakból megláttam Gemmát. A hátsó kertben ücsörgött egyedül.
- Hé, Gemma. Minden rendben?-mentem ki hozzá.
- Óh szia, te még fent vagy?-kérdezte szomorkodva.
- Ki vele.-ültem le mellé a fűre, ami egy kissé nedves volt a levegőben keringő pára miatt.
- Nem tudom mi tévő legyek.-hajtotta le a fejét.
- Ezt hogy érted?
- A barátom Ben, azt szeretné, ha elköltöznék hozzá, de én nem akarom itt hagyni anyut. Harry elköltözött Londonba,  Joe folyton dolgozik. Már csak én maradtam neki.
- Ki az a Joe? Jaj, már tudom. A nevelő apukátok, igaz?
- Igen. Jaj, Gabi te mit tennél a helyemben?
- Hát nem tudom. Egyenlőre még nem vagyunk ezen a szinten Harryvel. Hisz alig két és fél hónapja járunk. De tudod mit? Mond el Annenek, és majd közösen megbeszélitek.-mosolyogtam rá.
- Igazad van. Köszönöm.-ölelt meg, ami hirtelen jött.-Annyira rendes vagy.
- Ugyan, nincs mit. De én most megyek, elálmosodtam.
- Rendben. Jó éjt
- Te nem jössz?
- Még maradok egy kicsit.

  Már három napja Holmes Chapelben vagyunk. Mindenki nagyon kedves velem és vére Joet is megismerhettem. Kedves ember. Jól elbeszélgettünk.
  Ma elmentünk bevásárolni. Anne felírta hogy mit kell venni, és a közeli szupermarketben be is szeretünk mindent., közben pedig sokat hülyéskedtünk. A vásárlás után, Harry megmutatta a várost, ami nekem nagyon tetszett. Nem lenne, valami jó idegen vezető, de nekem ő volt a legjobb.
  Este egy klubba mentünk, ahol megismerkedtem Harry néhány barátjával. Mikor beértünk, Harry megfogta a kezem és egy röhögő csoporthoz közeledtünk.
- Harryyy.-kiáltott az egyik, majd a barátom nyakába ugrott és megborzolta a haját.
- Franki!!-ölelte meg a srácot- Miért piszkálja mindenki a hajamat?-kérdezte nevetve.
- Talán mert olyan jól néznek ki azok a fürtök.-lépett közelebb hozzá egy barna, göndör hajú lány.
- Dorothy.-ölelte meg a lányt is,  majd sorban mindenkit.
- Srácok, had mutassam be a barátnőmet, Gabriella Payne.-karolta át a derekamat büszkén.
- Wow. Szép préda.-kacsintott a barátomra, az egyik haverja.
- Maradj már.-ütötte vállba a mellette álló lány.
- Öm, igen..az.-vigyorgott Harry.- Gabi, ők itt a barátaim Franki, Josh, Nick, Fredie, Dorothy, Lina és Katina.
- Sziasztok, örülök, hogy megismerhetlek titeket.-mosolyogtam.
- Én is örülök.-jött oda, azt hiszem Katina, és megölelt, majd sorban mindegyikük.
- Harry barátja az én barátom is.-mondta mosolyogva Nick.
-Hát köszi.-mosolyogtam vissza rá.
  Kissé furcsa volt ez az ismerkedés, de hagyjuk annyiban.
  Jól telt az este. Sokat beszélgettünk, és egy két pohár ital is lement a torkunkon. Meséltem egy kicsit magamról, cserébe pedig a srácok meséltek Harry néhány régi hülyeségéről, amiken természetesen sokat nevettünk. Az is kiderült, hogy ez a klub az ő közös helyük, már alap iskolás koruk óta.
  A beszélgetés közben, ki kellett mennem a mosdóba, ezért megkérdeztem Josht.
- Josh, légyszíves megmondanád, hogy hol a mosdó? Úgy látom, hogy jól elvannak, nem akarom megzavarni őket.-mutattam Harryre nevetve, aki épp Frankival versenyzett.
- Mindig is ilyenek voltak.-mondta nevetve.- Egyébként a bár mellet, jobbra. Megtalálod.-mondta mosolyogva, én pedig hátra mentem.
  Mikor kijöttem a mosdóból, odanéztem az asztalunkhoz, de nem jó látvány fogadott. Harry ölében egy szőke lány ült, és úgy láttam, hogy épp készül ledugni a nyelvét a torkán. Elkapott a hányinger és a sírhatnék. Gyorsan elfordultam. Nem akartam újra átélni. Kimentem a klubból és elindultam haza, vagyis Harryék házához. Miközben sétáltam egyre csak az a gondolat járt a fejemben, hogy vajon miért tette?, de válaszolni már nem tudtam.
  Egyre gyorsabbra vettem a lépteimet, mert már kezdett sötétedni, én pedig nem tudom pontosan az utat. Közben az eső is megeredt, ahogyan a könnyeim is. Futásnak eredtem. Csak futottam...Magam se tudtam hová. Bekanyarodtam, de zsákutcába kerültem. Éreztem hogy nem bírom tovább. A lábaim kicsúsztak alólam, én pedig a földre estem. Próbáltam nyitva tartani a szemeimet, de nem bírtam. Ólom nehézségűek voltak A telefonom vibrálni kezdett a zsebemben. Lassan kihúztam és Harry képét láttam a kijelzőn, de nem vettem fel. A telefon kicsúszott a kezemből, a fejem pedig újra a földön landolt. Még mielőtt becsukhattam volna a szemem, egy embert láttam magam előtt, aki közeledett felém, aztán minden elsötétült...