34.rész: Holmes Chapel...

  Amint már az előző résznél mondtam, ez a rész Holmes Chapelben játszódik, és persze a címnél is kitalálhattátok. :D
  Valamint a blog elérte a 13 000 látogatót, aminek rettentően örülök. Mikor elkezdtem a blogot gondolni sem mertem, hogy lesz 10 000 látogatóm, de mégis lett, sőt több is, aminek szintén nagyon-nagyon örülök, és ez csak nektek köszönhető. Köszönöm! :)


  Vajon mit fognak rám szólni? Vajon kedvelni fognak? És mi lesz ha nem tetszem nekik? Vagy ha elutasítják a kapcsolatunkat?
  Egész úton ezek és hasonló kérdések pörögtek a fejemben. Egy percre se tudtam lenyugodni. Nagyon izgultam. A köröm rágást és a pánikot kipipálhatom. Vajon még mi lesz?

/Kb 6 órával a megérkezés előtt/
  Miután leszállt a gépünk Londonban, először Harry házába mentünk még néhány dologért, azt követően pedig mi hozzánk. Én is összeszedtem még néhány szükséges dolgot. A gép landolása után 2 órával elindultunk Holmes Chapelba Harry Range Rover-ével.

- Megérkeztünk.-mondta Harry boldogan, rám mosolyogva.
  Előre tekintettem, ahol egy "Welcome in Holmes Chapel" feliratú tábla állt.
- Üdv Holmes Chapelben.-köszöntött vigyorogva, amit én csak egy apró mosollyal köszöntem meg.

                                               
  Nagyon örültem hogy végre megérkeztünk, de úgy éreztem, hogy a vér nyomásom már a fellegekben jár. Harry rám nézett és megfogta a kezem.
- Nyugi már. Nem lesz semmi baj. Nem kell aggódnod, anyu és Gemma imádni fognak, meglátott.-mosolygott biztatóan, majd egy gyengéd csók után tekintetét újra az útra szegezte.
  Egyre beljebb mentünk a városba, ami nagyon elnyerte a tetszésemet. Nyugodt, kellemes kisváros. Mindenki mindenkivel jóban van és nincs háború a szomszédok közt sem, amint látom. Azt hiszem jól fogom érezni én itt magam. Legalább is remélem...
                                                       
  Öt perc elteltével Harry leparkolt egy nagy ház előtt, majd kiszállt a kocsiból. Gondolom megérkeztünk. Kinyitottam az ajtót, majd én is kiszálltam. Harry kivett két bőröndöt a csomagtartóból, majd elindult a ház felé. Én is indultam volna, de úgy éreztem, hogy a lábaim belegyökereztek a talajba.
- Nem jössz?-fordult felém a barátom, miután észrevette, hogy nem követem őt.- Gyere már. Nem harapnak.-nevetett.
  Vettem egy mély levegőt, majd megtettem az első lépést, aztán a másodikat és már csak azt vettem észre, hogy bent állok a házban és Harry kiáltására felkaptam a fejem.
- Hahó. Megjöttünk!
  Kiáltotta, mire az emeletről egy 20 év körüli, hosszú barna hajú lány szaladt felénk, majd Harry nyakába ugrott. Harry letette a földre a bőröndöket, majd szorosan megöleli a lányt.
- Végre itt vagy Harold. Annyira hiányoztál.-kócolta össze a haját.
- Te is nekem Gemm.- szóval ő Gemma. Nagyon szép lány
- Harry.-kiáltott egy nő a hátuk mögül.
- Anya.- ő pedig Anne. Gyönyörű nő, és Harry nagyon hasonlít rá.
- Szia, Biztosan te vagy Gabriella.-lépet mellém Gemma a kezét nyújtva.
- Szia. Igen. És te Gemma, ugyebár.-mosolyogtam, majd kezet fogtunk.
- Anya, Gemma ő itt Gabriella a barátnőm.-állt mellém büszkén a fiú.
- Szia Gabriella, örülök hogy megismerhetlek.-ölelt meg Anne.-Harry már sokat mesélt rólad.-vigyorgott.
- Hát igen.-vakargatta a tarkóját az említett srác, mire én csak kuncogtam.
- Gyertek beljebb.-húzott Anne a konyhába.-Gondolom éhesek vagytok.
- Kopog a szemem.-fogta meg a hasát Harry.-Mit készítettél?-szippantott bele a levegőbe, amiben a sült csirke illata érződött.
- Az egyik kedvencedet. Pikáns csirke rizzsel és zöldség salátával.-mondta boldogan.
- Hah. Az egyetlen olyan kaja amit eddig még nem rontottam el.-nevetett fel.
- Ugyan már. Igenis elrontottam egyszer. Emlékszel, amikor anya rád bízta a kaját. Amikor Robertsék jöttek hozzánk vendégségbe.-nevetett Gemm.
- Tényleg.-vallotta be.-Akkor nagyon elrontottam. A végén pizzát rendeltünk.-nevettünk együtt
- Na de most már gyertek, kihűl a kaja, beszélgetni meg az asztalnál is tudunk.-intett a kezével Harry anyukája és bement a konyhába.
- Oké, mindjárt csak még behozom a többi cuccot.-kiáltott Harry, majd kiment a kocsihoz. Én követtem őt.
- Nagyon kedves az anyukád. És Gemma is jó fej.-dőltem neki a kocsinak.
- Na látod. Én megmondtam, hogy nem lesz semmi baj.-állt elém, kezeit két oldalamra téve, a kocsinak döntve.-Szeretlek.- hajolt közelebb, majd megcsókolt.
  Kezei derekamra csúsztak és közelebb húzott magához. Kezeimmel beletúrtam göndör, dús hajába, és próbáltam élvezni a csókját, de megzavartak.
- Nem arról volt szó, hogy a bőröndöket hozzátok be?- kiáltott ránk Gemma kuncogva, mire én egy hirtelen mozdulattal ellöktem magamtól a barátomat.
- Hej.-szólt rám.-Ezt most miért?-kérdezte szomorúan.
- Most nincs rá időnk.-öltöttem rá a nyelvem gúnyosan, majd megfogtam az egyik táskát és bementem vele a házba. Leraktam az előszobában, majd bementem a konyhába. Leültem az egyik székre Anneel szemben és vártam Harryre.
- Szedjél csak. Érezd magad otthon.-mosolygott rám kedvesen Anne majd közelebb tolta a rizses tálat.
- Köszönöm.-vettem el, majd egy kanállal rakta a tányéromra.
- Annyi elég lesz?-bökött a szemével a tányéromra csodálkozva.
- Tudod Anya, Gabinak régen....-jött be Harry, és próbálta az anyukájának elmagyarázni a "történetemet". Egy olyan "remélem nem gond"-féle pillantást vettem rám, majd folytatta- Volt egy kis gondja a súlyával, és hát azóta kevesebbet és egészségesebben esik.-nyögte ki végül.
- Oh, értem. Hát akkor csak annyi szedjél amennyi jól esik.-mondta megértően.
  Harry leült mellém, majd ő is szedett a tálból. Vacsora közben beszélgettünk a turnéról és én is meséltem egy kicsit magamról.
- Tudod Gabi, sokkal szebb és kedvesebb vagy mint ahogy hittem.-nézett rám aranyosan Gemma, és úgy láttam rajta, hogy komolyan gondolja amit mondott.
- Hát köszönöm. Örülök neki. És te is sokkal szebb és aranyosabb vagy mint,ahogyan Harry leírt, vagy a képekről.-mosolyogtam.
- Jaj ugyan már. Te sokkal szebb vagy.
- Igen ő sokkal szebb.De csak azért mert én ilyen széppé tettem.-vigyorgott büszkén Harry.
- Ha ha ha. Nagyon vicces vagy. Inkább segíts elmosogatni.-állt fel az asztaltól Anne.
- Én szívesen segítek.-álltam fel, majd a kezembe vettem néhány tálat és a konyha pultra vittem.
- Nem csak szép és kedves, de még segítő kész és munka készséges is.-nézett a fiára mosolyogva.
- Bizony. Tökéletes barátnő.-nézett rám csillogó szemekkel.
- Ugyan?!-néztem feléje, majd elkezdtem mosogatni. Lehet kisit furcsán hangzik, de jó volt újra egy kis házimunkát végezni.
  Mire végeztünk a mosogatással, Harry már felvitte a bőröndöket a szobájába. Én is felmentem, hogy átöltözzek. Mikor beléptem a szobába tiszta sötétség volt. Csak a roló tetején szűrődött be egy kis fény. Pont elég volt arra, hogy körülnézzek a szobában. Harry az ágyon feküdt mackó nadrágban, a felső testét fedetlenül hagyja. Halkan horkolt. Nem akartam felkelteni. Olyan aranyos volt így. Órákig el tudtam volna őt nézni. Az egyik bőröndömből előkotortam egy rövidnadrágot és egy pólót, majd magamra kaptam és kimentem a szobából.
- Nem láttad Harryt?-kérdezte Anne, mikor lementem.
- De. Fent van a szobájában, de alszik.
- Értem.
- Kell még valamit segítenem? Esetleg tudok még valamiben?-ajánlottam fel a segítségemet.
- Nem köszönöm. Most nincs más teendő. Menj, feküdj le te is. Biztos elfáradtatok, hosszú volt az út idáig.
- Igen egy kicsit. Rendben. Akkor ha valami van szóljatok.-s azzal fel is mentem vissza Harryhez. Az ajtó előtt megtorpantam. Úgy éreztem hogy ki kell mennem a mosdóba, de nem tudtam hogy hol van. Óvatosan benyitottam a lépcső melletti szobába,de elvétettem. Úgy láttam, hogy ez Gemma szobája. A fal krém színű volt, a szekrények pedig mogyoró barnák. A falon képek lógtak, ha jól láttam volt néhány Harryről is. A lány az ágyon ült és telefonált.
- Várj egy kicsit.-szólt a telefonba, majd felém fordult.-segíthetek valamiben?-kérdezte.
- Ő bocsi. Nem akartalak zavarni, azt hittem, hogy itt a mosdó. De majd megkeresem. Még egyszer bocs.-mosolyogtam rá zavartan.
- A folyosó végén jobbra, a fehér ajtó.-kiáltott utánam, még mielőtt becsuktam az ajtót.
  Miután elvégeztem a dolgomat és egy kicsit lehűtöttem az arcomat, visszamentem Harryhez, aki még mindig mélyen aludt az ágy egyik felében. Lefeküdtem mellé és néhány perccel később már én is szuszogtam.

  A barátom simogatására keltem. Kinyitottam a szemeimet, de nem láttam őt. Átakartam fordulni a másik felemre, de beleütköztem valamibe, pontosabban valakibe. Ő volt az. Nem mozdult, csak simogatott tovább.
- Mióta vagy fent?-kérdeztem, már szemben fekve vele.
- Csak néhány perce.
  Csak néztünk egymás szemébe, és ekkor eszembe jutott valami. Egy régi emlék. Szemeim megteltek könnyekkel. Úgy éreztem, hogy itt az idő. Itt az idő elmondani neki. Megérdemli hogy tudjon róla. De remélem, nem hagy el emiatt. Bár nem olyannak ismertem ki...
- Harry.-szóltam halkan. Már nem néztem a szemébe.
- Hm? Mi az?-kérdezte, és kezével óvatosan felemelte a fejem.
- Valamit nem mondtam el neked.
- És mi az?-kérdezte mosolyogva. Gondolom, valami jóra számíthatott.
  Megráztam a fejem, majd belekezdtem.
- Régebben volt egy betegségem.-ny9gtem ki, majd a fiú szemeibe néztem, amik nyugodtságot sugároztak.
- Figyelj. Ha azt gondolod, hogy e miatt el foglak hagyni, vagy hogy nem foglak ugyan így szeretni, akkor rosszul hiszed. Nagyon szeretlek külsőleg belsőleg, és ezen senki sem változtathat. Még egy régi betegség sem.-mondta, majd megcsókolt. Mosolyogva viszonoztam csókját, és úgy éreztem, hogy nagy kő esett le a szívemről.
- Szeretlek.-súgtam a fülébe, miután csókunk véget ért, amit újra csak egy csókkal köszönt meg, de mos nem hagytuk abba. Egyre gyorsabbra és vadabbra vette a tempót.
- Akarlak.-lehelte ajkaimba, majd lassan pólóm alá nyúlt és leszedte rólam. Nem ellenkezve hagytam magam. Elég furcsán szedte le rólam, ugyanis ajkaink nem váltak el egymástól. Én is próbáltam leszedni az ő pólóját, amiben egy kicsit segített.
  Alig kaptam levegőt vad, perzselő csókjaitól, így próbáltam egy kicsit elhúzódni, de ő nem hagyta. Csak még közelebb húzott magához. Felült az ágy szélére, velem az ölében és úgy csókolt tovább. Mikor már tényleg nem bírtam, eltoltam magamtól és a levegőt gyorsan szedve, szinte lihegve gyönyörű zöldeskék szemeibe fúrtam tekintetemet. Ú csak mosolygott, majd egy nagy levegő vétel kíséretében hátra dőlt az ágyra. Én még mindig az ölében ültem.
- Annyira jó vagy.-sóhajtotta a plafont bámulva. Ledőltem mellé, majd fejemet ráhajtottam fedetlen mellkasára.
- Te is az vagy.-emeltem fel a fejem, arcára nézve. Egy apró csókot nyomot még ajkaimra, majd feljebb csúszott az ágyon, a párnájáig. Én is úgy tettem, majd egymás karjaiban elaludtunk, újra.