33.rész: Viszlát Amerika...

  És újra itt!!!! Először is, ne haragudjatok, hogy ilyen sokára hoztam a kövi részt, de egy hétig sítúrán voltunk, utána meg nem volt időm, mert be kellett pótolnom a lecit. ://
  De a jó hír, hogy most újra itt vagyok!!..Remélem azért örültök! 
  Ez az utolsó "Amerikás" rész. Ez után 2 rész lesz Harryről-Gabiról, aztán 2 Zaynről-Lauráról, majd 1 Niall-Grace rész, 1 Louis-Kira és végül 2 Liam-Carly rész. Úgy gondoltam, jó ha tudtok a többiek történéseiről is, nem csak Harryékről! Remélem nem bánjátok!
  De most nem is szaporítom tovább a szót, íme a következő rész(kicsit rövid lett..bocsi://) :


Reggel hét körül keltem az ébresztőre. Harryt is felkeltettem, majd bementem a fürdőbe. Lezuhanyoztam, hajat mostam, a törölközőt magam köré tekertem, majd visszamentem a szobába.
- Szia Drágám.-adott egy puszit az arcomra, majd bement a fürdőszobába.
- Jó reggelt.- szóltam utána, majd az ágy mellé állva elkezdtem öltözködni.
  A tegnap este kikészített ruháimat vettem fel, ami az egyik kedvenc H&M-es tornacipőmből, farmeringemből és rózsaszín csőnadrágomból állt.
                                                   
Gyorsan magamra kapkodtam, majd megszárítottam a hajam, azt követően pedig beledobáltam a bőröndbe a még kimaradt ruhákat és már készen is voltam az indulásra.
  Mire mindennel végeztem, Harry is kijött a fürdőből felöltözve, ő is készen állva az útra.
- Csinos mint mindig.-mosolygott rám.
- Köszi. Te is az vagy.-adtam egy apró csókot ajkaira.
- Gyere. Menjünk enni.-fogta meg a kezem, én pedig követtem őt.
  Lementünk az étterembe, ahol Niallal és Grace-el találkoztunk. Az egyik asztalnál ültek a reggelijüket fogyasztva. Csatlakoztunk hozzájuk.
- Sziasztok. Jó étvágyat.-köszöntem nekik.
- Sziasztok.-köszönt Grace is.
- Heló.-szólt Niall is teli szájjal.-Köszi.
- Mi újság van?-ült le mellém Harry.
- Semmi új. Már várom a haza utat.-válaszolt vidáman Grace.
- Azt már én is. Nagyon kíváncsi vagyok Holmes Chapelre.-mondtam én is vidáman.
- Azt meghiszem. Nagyon hangulatos, kedves kis város. Szeretek ott lenni.-fűzte hozzá véleményét Niall.
  Harry intett a pincérnek, aki azonnal ott termett mellettünk. Rendeltünk és míg várakoztunk, ami nem telt sok időbe, tovább beszélgettünk, közben pedig Zayn és Laura is csatlakoztak hozzánk. Zayn nagyon figyelt Ellre, nem hogy valami baja legyen. Úgy láttam, hogy a barátnőmnek már az agyára megy ez a túlságos óvatosság, de azért a boldogság is tükröződött róla. Nagyon boldogok együtt és természetesen szerelmesek. Én ennek csak örülni tudok, ahogyan a többiek boldogságának is.
  A reggeli után a bőröndöket bepakoltuk az autókba és indultunk a reptérre. A nagy tömeg ellenére hamar bejutottunk az épületbe. A gép egy óra múlva száll fel, az az délben.
  Miután leadtuk a csomagokat, benéztünk a reptéri kisboltba néhány apró, még kimaradt szuvenírért és beültünk a kávézóba is. Gyorsan el telt az idő és megkezdődött a beszállás. Mindenki a párja mellé ült, akár csak idefelé jövet.
  A fejemet ráhajtottam Harry vállára és néhány percen belül el is aludtam. Még álmos voltam.
  Nem aludtam sokat. Körülbelül 20-30 percet. Harry még aludt, felhúzott lábakkal, a fejét az ablaknak döntve. Nagyon aranyos volt. Kicsit unatkoztam. Úgy döntöttem, megnézem ki mit csinál. Mögöttünk Carly Liam ölében aludt, Liam pedig a telefonjával játszott. Leültem mellé. Néhány percig beszélgettünk kettőjük kapcsolatáról. Liam csak jó dolgokat mondott Carlyról. Hogy milyen kedves, aranyos, vicces és ez mind igaz is rá.
  A rövid beszélgetés után tovább mentem. Laura és Zayn UNO-ztak, Grace és Niall pedig beszélgettek. Miután mindenkit megnéztem, lehuppantam Josh mellé. Ő egyedül ült, ezért volt mellette egy szabad hely. Egy kiscit furcsán éreztem magam, mikor  ránéztem, ugyanis a szemei úgy ragyogtak akár a gyémánt.
- Ömm jól vagy?-kérdeztem rá furcsán.
- Persze.-kuncogott és fejét elfordította.
- Egyébként mi újság? Tetszett Amerika?-érdeklődtem.
- Igen. Nagyon is. Szerencsések lehetnek a srácok, hogy ennyien szeretik őket.-mondta maga elé tekintve, gondolkodva.
- Igen. Azok. Na és melyik város tetszett a legjobban?
- Különösen mindegyikért oda-vissza voltam.-nevetett, amin én is elmosolyodtam.
- Nekem is. Jó volt ilyen sok várost megismerni ilyen rövid idő alatt.
- Jaja. És a koncertek is baromi jók voltak. Jó volt kiállni a színpadra, azzal a tudattal, hogy több millióan néznek minket.
- Hát igen. Eleinte nagyon paráztam, de aztán egész jól ment.
- Egész jól?! Nagyon jól. Gabriella, neked csodálatos a hangod.-fogta meg a vállam, majd rám mosolygott, amit én csak egy apró mosollyal köszöntem meg. Jól esett a dicséret.
  Tovább beszélgettünk, és szóba kerültek a régi emlékeink, valamint azt is elmondtuk, hogy mi történt velünk az az idő alatt, amikor nem voltunk együtt. Ne essék félre értés, nem jártunk, csak olyan jó barátság volt köztünk, ami kevés embernél adatik meg. Olyanok voltunk akár a testvérek. De sajnos ez az idő már elmúlt. Megváltoztunk.
  Teljesen belemerültünk a beszélgetésbe. Épp nevettem egy régi hülyeségünkön amikor Josh közeledni kezdett felém.
- Annyira szép a mosolyod.-mondta szinte suttogva, kissé titokzatosan, mégis értettem a célzást, de bár ne értettem volna.
- Josh. Kérlek ne.-próbáltam elhúzódni, de a szék háttámlája megakadályozta.- Én Harryt szeretem.-suttogtam és már alig kaptam levegőt.
- Bárcsak ne volna. Akkor az enyém lehetnél.-mondta kissé hangosabban.
  Egyre jobban közeledett hozzám, de én nem tudtam sem elfutni, sem megállítani. Mozogni sem tudtam. Óvatosan felemelte a kezét, az arcomhoz emelte és próbált megcsókolni, de ekkor sikerült ellöknöm, így ő beverte a fejét én pedig vissza tudtam szaladni a helyemre.
  A könnyeimmel küszködtem. Arcomat az ülésre felhúzott lábaimba temettem és próbáltam visszafojtani a könnyeimet. Ekkor valaki megfogta a vállam, mire én felnéztem és Harry tekintetével találtam magam szemben. Gyorsan elkaptam a fejem, letöröltem az egyetlen könnycseppet, ami kijött a szememből, majd visszafordultam, de nem néztem szemeibe.
- Gabriella. Kincsem. Minden rendben?-próbált maga felé fordítani.
- Persze. Semmi baj.-mondtam, arcomra pedig ráerőltettem egy mosolyt, ami inkább egy grimasznak tűnhetett.
- Gyere.-húzta a kezem, majd megölelt. Ez most nagyon jól jött, és jól is esett. Illatát mélyen beszívtam, amitől megnyugodtam és újra mosoly ült az előbb még grimaszos, szomorú arcomra.
  Még egy óra volt a landolásig. Az idő nagy részét Harryvel töltöttem. Beszélgettünk, vicceket meséltünk egymásnak, közben pedig néhány csók is elcsattant.
  Végül elérkezett a leszállás. Harry megfogta a kezem, a másikkal pedig simogatta, így könnyítve a leszállástól való félelmemet.