27.rész: A koncert 2...

   És íme a következő rész. Hát igen. Ez hamarabb lett kész mint ahogy terveztem, de gondolom ezt nem bánjátok! :)) ...Ééés már több mint 8100 látogatóóó :)) ...Köszönöööm! :) Valamint ma este 18:00-tól lesz a srácok új klip premiere a Youtube-on a 1D VEVO oldalán. Minél többen kattintsatok rá!! :) ...Nem is húzom tovább a szót... Jó olvasást! :)


   Még négy dal volt hátra és újra én állok a színpadon. Már nem izgultam annyira, de azért még kicsit izzadt a tenyerem.
  Gyorsan lement a négy dal és újra eljött az idő, hogy színpadra lépjek, de előtte még Harry felkonferált.
- Köszönjük New York. Huh. Na most újra jöjjön Liam unokatestvére, és az én csodálatos szerelmem Gabriella. Tapsot neki.-kiáltott, amire a rajongók hangos üdvrivalgásban törtek ki.
  A fiúk leszaladtak a színpadról, én meg le.
- Hello mindenki. Remélem tetszeni fog a másik két számom is. Akkor hát kezdjünk is bele. Egy, két...egy két há' és...-mondtam, majd belekezdtem a Remember Me-be.
  A lányok is csatlakoztak a táncukkal és a zenekarral is megvolt az összhang. Nagyon boldog voltam, és örültem, hogy a rajongóknak tetszik az én dalom is.
  Miután a negyedik dalom, a Dreamworld is befejeződött, tapsvihar, üdvrivalgás és még hangosabb sikítozás töltötte be a stadiont.
  Meghajoltam, elköszöntem és lementem a színpadról. A fiúk már a dedikálásra készültek. Bementem az öltözőmbe. Megittam egy pohár almalevet, s ezt követően ledőltem a kanapéra pihenni. Már majdnem aludtam, amikor kopogtak és a kilincs lenyomódott. Felpattantam és szemeimet az ajtóra szegeztem. Egy srác volt az. A dobos, Josh. Egy kicsit mintha emlékeztetne valakire. A babaarca, a mosolya és a haja. De nem tudom kire. Nem jut eszembe senki.
  Egy kicsit furcsának tartottam, hogy idejött, de nem bántam. Legalább, talán, jobban megismerkedhetünk.
- Szia Ella.-jött beljebb és csak mosolygott rám.
  Hirtelen mintha valami a fejembe és a szívembe és a a fejembe nyílalt volna. Egész életemben csak egy ember hívott így.
-Josh? Az a Josh? Az én Josh-om?-kérdeztem mosolyogva, közben pedig karjaiba ugrottam és szorosan magamhoz öleltem. Rettentően örültem neki. Már nagyon hiányzott.
- Hiányoztál.-súgta a fülembe.
- Te is nekem.-mondtam és egy könnycsepp csordult ki a szemem sarkából.
  De mégis miért nem szólt nekem? Hiszen annyiszor próbáltunk együtt, és mégsem jött oda hozzám egyszer sem.
- Még mielőtt megkérdeznéd, hogy miért nem szóltam hamarabb, csak azért mert vártam a megfelelő pillanatra.-mondta és közben még mindig ölelt.
- Khmm..-köszörülte meg valaki mögöttünk a torkát.
  Összerezzentem és hátrafordultam. Harry állt az ajtóban. Joshra szúrós- rám pedig szomorú szemekkel nézett.
- Harry. Ez nem az aminek gondolod.-léptem eléje.
- Igen? Akkor mégis mi?-kérdezte ingerült hangon.
- Emlékszel amikor még a nyakláncot adtad nekem és énekeltünk egymásnak?-kérdeztem, mire ő csak egy bólintással felelt, de még mindig szúrós szemekkel nézett rám. Ennek ellenére folytattam.-A fiú akiről beszéltem, aki mindig ott volt velem jóban-rosszban, az nem más mint Josh. Egész végig, mióta próbálunk itt volt mellettem a tudtom nélkül és most jött elmondani, hogy ő az.-magyaráztam.
- Biztos csak ennyi? Nem csak azért találtad ki, hogy elrejtsd, hogy megcsalsz?-kérdezte, amitől én csak lesokkolódtam.
- Harry. Én nem csaltalak meg!-néztem rá, már szinte könnyezve.
  Felsóhajtott és közelebb húzott magához.
- Elhiszem.-mondat majd megcsókolt.
  Mikor ajkaink elváltak rámosolyogtam, majd ránéztem Joshra. Feszült volt és ideges.
- Josh. Minden rendben?-kérdeztem óvatosan.
- Igen.-mondta egyszerűen és kirohant az öltözőből.
- Ebbe meg mi ütött?-néztem Harryre, aki csak felvonta a vállát.
- Ja, amúgy csak azért jöttem, hogy szóljak, hogy tőled is kérnek autogramot.-vigyorgott rám.
- Mi? Komolyan? Hát tetszett nekik az előadásom?-csodálkoztam.
- Aha, nem is kicsit.-vigyorgott még mindig, majd megfogta a kezem és kivezetett a szobából.

  Gyorsan telt az idő. Már vagy egy órája csak dedikáltunk és fényképezkedtünk. A jobb kezem teljesen elzsibbadt. Mikor aztán elmentek az utolsó rajongók is, mindenki kidőlt a közös helységben. Nagyon elfáradtam és a kezemet még mindig nem éreztem. Vajon hogy bírják ezt a srácok? Fogalmam nincs.
  A tíz perces pihenő után mindenki átöltözött és indultunk az after partyra.

A ruháink:    

  Nem volt messze. Néhány utcával odébb, így gyorsan oda értünk. Rengetek ember, köztük jó pár híresség is. És ő is ott volt. Reménykedtem, hogy nem lát meg minket, de mégis. Feszülté váltam és a kezeimet ökölbe szorítottam. Idegeskedtem. Nem tudtam, hogy mire készül. Harry átkarolta a derekamat és szorosan magához húzott. Vigyorogva állt meg előttünk.
- Helóka. Jaj kicsi Gabika. Hogy rá már ennyire kell vigyázni.-mondta olyan hangon, mint amikor a kisgyerekeknek beszélnek.
- Nem kell rám vigyázni.-mondtam mérgesen.
- Amúgy meg mit keresel te itt?-állt elé Niall és végigmérte Emmát, akin ugyan olyan ruha volt mint rajtam.
Egyre mérgesebb lettem és már szinte szét robbantam.
- Tűnj el Emma.-szólt rá Harry.
- Ugyan már drágám. Ezt te sem gondolhatod komolyan. Tegnap délután más volt a véleményed. -lépett közelebb és simogatni kezdte a barátom arcát.
- Húzz el innen te hülye kis ribanc.-löktem el.
- Hogy mi?-kérdezte felháborodva.-Én ribanc? Néztél már tükörbe, te kis szajha.-vágott vissza, de engem nem érdekelt.-Túl nagyra tartod magad kis anyám. Nézz körül. Szerinted kit érdekelsz?-kérdezte nevetve.
- Tudod, ez elég szomorú.-kezdtem bele.
- Na és mégis mi?
- Az, hogy észre sem veszed a magad körüli világot. Mindig csak magadra gondolsz. Szerinted kit érdekel egy olyan cafka, aki azzal tölti a szabadidejét, hogy próbál másokat tönkretenni? Nézz körül. Mindenki rajtad nevet.-mondtam s ekkor egy csapat idegen a háta mögött elkezdett valamin jóízűen nevetni.
  A srácok és a lányok is nevetni kezdtek, velem együtt.
- Szia Emma.-köszöntem el nevetve.
- Haha. Ezt jól megkaptad.-röhögött Louis is.
- Istenem. Ez már fáj.-folytatta Zayn.
- Áh. De szánalmas vagy.- fogta a hasát Carly.
- Ezt jól el cseszted drága.-grimaszolt rá Grace.
- Nem. Ez...Nem...Ennyivel még mindig nem végeztünk. Úgy is tönkreteszlek.-kiabált utánunk.
  A szívem mélyén még mindig rettegtem tőle, de ezzel most  nem akartam foglalkozni. Átkaroltam Carly és Harry nyakát, majd elindultam a többiekkel is együtt az éjszakába.