18.rész:Csak egy álom...

  Helóka. :) Lesz egy kis fordulat, de semmi vészes. Nem sikerült valami jóra, de azért el lehet olvasni. :) Olvassátok el, lájkoljatok és komizzatok :)
 Twitter: @Gabic_Cilling1D

  Másnap a fájós kezemre keltem. Kinyitottam a szemem és az arcomat megcsapta a balkonról bejövő hideg szél. Megborzongtam. Felültem, körülnéztem, de Harryt nem láttam magam mellett. Kikeltem az ágyból és kinéztem a balkonra. Ott volt.
- Ne haragudj a tegnapiak miatt, nem is tudom, hogy hogyan gondolhattam ezt komolyan. Szeretlek és veled szeretnék lenni.-ölelt meg.
- Tudom. Szeretlek.-mondtam, majd egy puszit adtam az arcára.-Jó reggelt.-mosolyogtam.
- Jó reggelt kicsim. Az előbb hívott Sofi (a srácok menedszere). Hamarabb megyünk Amerikába. Szerda reggel indulunk, vagyis 3 nap múlva.
- Jézusom. El kell kezdenem pakolni.
- Minek ilyen hamar? Ráér holnap is. Nem? Egyébként meg öltözz. Lassan indulunk a stúdióba. Sokat fogunk próbálni.
- Jól van. Szaladok öltözni. Ha szépen megkérlek csinálsz nekem egy pohár kakaót?-mosolyogtam rá, édesen.
- Hát persze. Neked bármit. Siess.-és már ment is le.
  Beszaladtam a fürdőbe, megmosakodtam, megfésülködtem, fogat mostam, majd visszamentem ruhákat válogatni.
  Kint hideg van és fúj a szél. De hát mit akarok, hisz Angliában lakom. Kivettem egy csíkos hosszú ujjú felsőt, egy sötét farmert, egy sálat és a szürke mokaszinomat.
                                                  
  A hajamat felkötöttem copfba, felkentem egy kis alapozót, tussal kihúztam a szemem és spirállal átkentem a szempilláimat és már készen is voltam, felkaptam a telefonomat, belecsúsztattam a zsebembe és szaladtam le a kakaómért.
- Parancsolj.-nyújtotta a kezembe a bögrét, Hazza.
- Köszi.Nagyon finom lett.-kortyoltam a pohárból.
- Kész vagytok? Mehetünk?-lépett elénk Zayn.
- Szia Zayn.-öleltem meg a fiút.-Ha megvagytok akkor mehetünk.
- Louis, Niall, megyünk.-kiáltott a barátom. A két fiú egy pillanat alatt az előszobában teremtek és vették a cipőjüket.
  Még álmosan beültünk a furgonba és elindultunk.

  A stúdió előtt hatalmas tömeg volt. Több száz ember tolongott az utcán. Az rendőrök is kint voltak. Csak nehezen tudták megakadályozni, hogy betörjenek elénk. Mikor kiszálltam a kocsiból, rendesen megijedtem. A bejárat tele volt fotósokkal, riporterekkel és újságírókkal és mind arra vártak, hogy a fiúk válaszoljanak a kérdéseikre. Nagyon sok kérdést tettek fel, amiben én is szerepeltem.
Voltak olyan kérdések, mint pl: ki vagyok?, megyek-e turnézni?, Harry eljegyezett?, mióta vagyunk együtt?, csak futókaland vagy maradandó?
  Eléggé bosszantó volt ilyen dolgokat hallgatni. Már értem, hogy mi a sztárság rossz fele. Zavarban voltam.
  Épp felelni akartam az egyik riporternek, de Harry elhúzott, megfogta a kezem, majd bementünk a stúdióba.
  Egyenest abba a teremnek az irányába indultam, ahol az első próba is volt. Marcus már bent volt és előkészítette a dolgokat. Kottákat, kottatartót, mikrofont, fülhallgatót és még hasonló szükséges dolgokat.
- Oké. Akkor egyből belevágunk az utolsó dalba, ha neked jó.-csapta össze a kezét Marcus.
- Jó. Persze. A címe legyen Remember me. Mit szólsz?-mondtam.
- Oké. Ez tetszik. Akkor kezdjük is.-vette elő a kottát és a tollat.
  Az írás közben, kicsit elálmosodtam és mikor Marcus magyarázott, el is aludtam.

  Amikor felkeltem a kanapén feküdtem. Otthon. Nem emlékszem mi történt, csak annyira, hogy elaludtam a dalírás közben. Ásítottam egy nagyot, majd felkeltem a kanapéról. Kiáltottam, hogy van-e itthon valaki, de nem jött válasz. Biztos elmentek valahová, engem meg itthon hagytak-gondoltam. Hangokat hallottam az emeletről. Felmentem. A hangok a szobám felől jöttek. Ahogy közelebb értem, egyre jobban lehetett hallani. Kis kiáltások és nyögések voltak. El sem tudtam képzelni hogy kik lehetnek azok. Ott toporzékoltam az ajtó előtt és az kérdezgettem magamtól hogy ki-e nyissam az ajtót, vagy ne. Végül megtettem, lenyomtam a kilincset és beléptem a szobába. Szörnyű látvány fogadott. Harry feküdt az ágyban. Emmával. Azt hittem, hogy ott helyben összeesem. A könnyeim megeredtek és valami nagyon nyomta a szívemet.
- Miért?-kérdeztem halkan. Harry észrevett.
- Jézusom, te meg mit keresel itt?-kiáltott rám és próbálta takarni magát és Emmát a takaróval.
- Harry. Tudtommal ez az én szobám.-kiabáltam.-Hogy tehetted ezt?
- Mégis mit? Én Emmát szeretem. Mindig is őt szerettem. Komolyan gondoltad, hogy szeretlek? Hahaha-nevetett a képembe...
  ...és felébredtem. Szörnyen éreztem magam és még könnyeztem is.
                                         
- Csak egy álom volt. Csak egy rossz álom.-nyugtatgattam magam. Letöröltem a könnyeimet, majd átmentem a fiúkhoz.
  Amikor beléptem az ajtón, Emma állt előttem. Nem hittem a szememnek. Gyorsan megdörzsöltem, majd újra kinyitottam, de akkor már nem volt ott. Megkönnyebbültem.
  A srácok épp szünetet tartottak, így tudtam beszélni Harryvel. Elmeséltem neki az álmomat.
- Csak egy rossz álom volt. Nincs semmi köztünk. Soha nem csalnálak meg, ezt te is tudod.-nézett a szemembe.
- Tudom.-öleltem át. Még kicsit beszélgettünk aztán folytatták a próbát, így én is visszamentem próbálni.
  Marcus már bent várt.
- Kialudtad magad?-mosolygott rám.
- Ja, mondjuk. Folytassuk az írást.-mondtam, majd leültem a kották elé.
  A dal fele már megvolt. Csak be kellett fejezni. Fél óra alatt végeztünk is, majd felvettük a dalt.
  Nagyon jól sikerült. Szerintem ez lett a legjobb. Valamiért közel áll hozzám, de nem tudom miért. Nagyon tetszik.
  Most átmentünk egy nagyobb terembe elpróbálni a dalokat a zenekarral. Nagyon rendesek voltak a fiúk. A dalok is rendben voltak. Jól szórakoztunk. Sokat próbáltunk. Jól telt az idő, és gyorsan.
  Épp befejeztük a dalt, amikor az 1D megjelent az ajtóban.
- Hahó. Végeztetek?-lépett be elsőként Liam.
- Még egyszer el kell próbálnotok a Remember me-t, aztán mehettek.-szólt a menedszerem, Wiliam.
- Oké. Akkor kezdjünk is bele. Egy, két...egy, két, há és.-kezdtük.
  Szinte az egész szám alatt Harry szemébe néztem. Mikor befejeztük, megtapsoltak és bókoltak. Amikor leakartam menni a színpadról, megszédültem és összeestem. Forgott a világ és egy borzalmas kép jelent meg előttem...