17.rész:Ne menj el...

  Nincs bevezető. Csak lájkoljátok és komizzatok. Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást :)
 
  Ma nem kell próbálnunk menni. Szabad napot kaptunk. Nem nagyon értem, hogy miért, de biztos meg van rá az okuk, de nem is érdekel. Az egész nap a miénk. Nem is keltem korán. 11 felé keltem. Carly és Laura még fent sem voltak. Jól kifáradtak a tegnapi próbán.
  A lányokkal úgy döntöttünk, hogy délután elmegyünk a belvárosba kicsit vásárolgatni, sétálni és beülünk a kozmetikába is. A fiúk csónakázni mennek a Hyde Parkba, ott elég nagy a tó. Elhívják néhány haverjukat is. Tartanak egy pasis napot és mi is egy csajosat.
  A napot fél 2 kor a Starsbuckban kezdtük egy kávéval, majd mentünk a plázába. Először az üzleteket jártuk, majd a moziban megnéztük a jégkorszak 4-et, s végül, de nem utolsó sorban jöhetett a kozmetika. Nem sokat változtattunk magunkon. Csak pedikűr és manikűr volt, valamint egy kis szoli.
  A nap többi részét a parkban töltöttük. Úgy mint máskor, sokat hülyéskedtünk, nevetgéltünk és sétáltunk. Egyszerűen csak jól szórakoztunk.
  5 órakor beültünk a kedvenc fagyizómba, ami nem volt túl messze a házunktól, majd a fagyi után hazamentünk.
- Sziasztok.-köszöntünk szinte egyszerre a lányokkal. Ezen nevettünk is egy kicsit.
- Csajok. Hogy telt a napotok?-jött le Loui az emeletről és egyből átkarolta Kira nyakát, majd egy puszit nyomott a hajába.
- Nagyon jól. Nézd a körmeim.-lelkesedett Kira.
- Lányok. Mindig csak a külsőért tesznek.-forgatta a szemét.-Egyébként tényleg szép.-vigyorgott.
- Harry fent van?-kérdeztem.
- Nem. Lement a Temzére. Oda megy ha valami baja van.-jött ki Liam a konyhából, teli szájjal.
- Értem.-mondtam, majd elgondolkoztam. Vajon mi történhetett?
- Nektek? Hogy telt a napotok? Milyen volt a csónakázás?-érdeklődött Ell.
- Nem voltunk. Inkább a bungee jumpingot választottuk.-magyarázta  Zayn.
- Tök király volt. Nektek is ki kell próbálni. Még most is pörgök tőle.-lépett mellénk Niall, és tényleg fel volt pörögve.
- Én már voltam. Tényleg nagyon állat.-jelentkezett Kira.
- Átöltözöm és megnézem merre van Harry. Esetleg nem tudjátok hogy mi lehet a baja?-kérdeztem a srácokat.
- Délután beszélt valakivel telefonon és utána kicsit furán viselkedett. Olyan...szomorúan. Nekem elmondta, hogy mi a gond, de inkább mesélje el ő. Menj és vigasztald meg. És kérlek vigyázz magadra.-mondta Zayn kicsit félve. Nem értettem a célzást, de úgy lesz.- Gabi. Harry szeret téged, ezt ne feledd, bármi is történik.-nézett rám komolyan.
- Köszönöm.-mosolyogtam rá, majd megöletem.
  Nekem ennyi elég is volt. Kicsit beparáztam. Felszaladtam, felkaptam magamra egy otthoniasabb öltözéket és már mentem is le a  folyó partra. Itt van nem messze a házunktól. Gyalog néhány perc alatt leértem. Körülnéztem, de nem láttam senkit. Elindultam a nagy móló felé, hátha ott van. De nem ott volt.
                                   
  Elsétáltam a móló végére, friss levegőt szívni. A nap már lement. A folyó feketén csillogott a csillagoktól. Nagyon szép volt. Éreztem a víz illatát, akár a tengerekét. Kellemes volt
  Épp elkalandoztam a gondolataimban, beleszippantottam a levegőbe és az ő illatát éreztem. Átkarolt. Amint hozzám ért, kirázott a hideg. Mindig zavarba tud hozni, amikor csak hozzám ér.
- Hogy kerülsz ide?- kérdezte rekedtes hangján.
- Téged kerestelek.-fordultam felé.
- Itt vagyok.-mosolygott.
- Mi a baj?- kérdeztem komoly hangon és mélyen a szemeibe néztem. Hiába mosolygott, én láttam hogy valami nincs rendben.
- Semmi.-fordult el tőlem.
- Harry. Kérlek, ne hazudj.-fordítottam az arcát magam felé.- Zayn mesélte hogy valami nincs rendben. Neki elmondtad. Nekem miért nem akarod?
- Féltelek.-fordult felém és a könnyivel küszködött.-Ma délután Emma felhívott. Azt mondta, ha nem szakítok veled, és nem megyek vissza hozzá, akkor valami bajod esik.
  Egy kicsit megijedtem, de aztán le is nyugodtam.
- Én nem félek tőle. Csináljon amit akar, én tudok vigyázni magamra és nem engedlek át neki. Te az én szerelmem vagy.
- Szeretlek és vigyázok rád.-morogta halkan.
- Én is szeretlek. Gyere, menjünk haza.
- Én még maradnák egy kicsit, ha nem gond.
- Jó. Akkor maradjunk. Gyere sétáljunk.-fogtam meg a kezét, majd húzni kezdtem magam után.
  Kézen fogva sétáltunk a parton és hallgattuk a folyó hangját. Harry még mindig gyötörte magát. Ez mind miattam van.
- Miért izgat ennyire?-álltam elé.
- Hogyan?-emelte fel a fejét.
- Miért törődsz vele? Emmával. Ne érdekeljen. Vigyázunk egymásra. Nem lesz semmi baj.-néztem a szemébe reménykedve hogy nem az övé lesz az utolsó szó. Kis gondolkodás után megszólalt.
- Teljesen igazad van. Hisz mit tudna csinálni? Nem fogok vele törődni. Köszönöm.-ölelt meg, már mosolyogva.
- Mégis mit?
- Hogy vagy nekem.-súgta a fülembe.-Nézd. Gyere, másszunk fel.-mutatott az egyik fára, amin egy kis faház volt.
- Nem szakad le?-aggodalmaskodtam.
- Ugyan. Ha le is szakad, nem esünk nagyot. Nem magasabb 2 méternél.-vigyorgott.
- Na jó.
  Felmásztunk. A házikó be volt rendezve. A falon néhány kép lógott egy kislányról, a padlón szőnyeg volt leterítve, és még egy kis fotel is volt benne valamint egy rövid balkon is. Nagyon otthonos volt. Nem volt túl nagy. Ketten épp hogy elfértünk. Harry azt tervezte hogy leugrik, mégis milyen magas. Próbáltam lebeszélni, de nem hagyta. Elrugaszkodott és..nem ugrott. Inkább leült a szélére és úgy. Nagy dobbanást hallottam. Lenéztem. Harry ott állt a fa alatt és felmosolygott rám.
- Gyere te is. Elkaplak. Ígérem.-nyújtotta ki a kezét.
- Nem is tudom. Kicsit félek. Eléggé magasnak tűnik. És ha valami baj történik?
- Meg vagyok döbbenve. Emmától nem félsz, de egy ugrástól igen.
- Na jó. De kapj el.-mondtam, majd készültem az ugrásra, de hirtelen egy hangos sikítást hallottam. Néhány rajongó volt az és Harry nevét kiabálva közeledtek felénk. Én éppen ugortam, Harry nem figyelt és..
- Auch...-leestem a földre. Eléggé nagyot estem, a kezem pedig nagyon fájt.
- Jézusom. Nagyon sajnálom. Fel tudsz kelni?-segített fel a földről.-Gyere, el kell bújnunk.
  Csak szaladtunk előre. Hirtelen berántott egy bokorba.
- Sss.-csitított. Még néhány percig hallottuk a lányokat, de nemsokára eltűntek. Nevettünk egyet, majd egymás szemébe néztünk. Csak pár centire voltunk egymástól. A levegő egyre forróbb lett. Ajkaink csak néhány milliméterre voltak egymástól. Egyre közelebb hajolt, már azt hittem hogy megcsókol, de nem tette. De miért nem? Elhajtotta a fejét, megfogta a kezem és kihúzott a bokorból. Indultunk haza. Szótlanul telt az út és egymástól egy kicsit távol. Ez alatt azt értem, hogy nem fogta meg a kezem, nem ölelt át, még csak hozzám sem ért. Rossz volt így sétálni mellette.
  A kezem égett. Nagyon megütöttem. Talán el is tört. Megkértem Harryt, hogy vigyen be a kórházba. Hazamentünk, Harold beszaladt a kocsikulcsokért, szólt a többieknek és már mentünk is.
  A kórházban gyorsan be jutottunk az orvoshoz. Szerencsére nincs eltörve, csak nagyon megütöttem. A doki írt ki rá krémet, bekötötte és már mentünk is.
  Az út szótlanul telt. Ugyan úgy, ahogy a kórház felé. Nem értem mi baja. Megbeszéltük a dolgokat, akkor meg mi van vele? Talán valamit nem mondott el?
 
/Fent a szobámban/
- Miért nem csókoltál meg?-ültem le az ágyra, Harry mellé.
- Beszélnünk kell.-fordult felém, komolyan.-Én nagyon szeretlek, de ez nem mehet így tovább. Azt hiszem hogy ezt abba kéne hagynunk.
- Mégis miről beszélsz?-néztem rá aggódva.
- Szakítanunk kéne.
- Hogy mi? De mégis miért? Nem szeretsz?
- Én szeretlek. Annyira hogy azt el sem lehet mondani, de féltelek. Inkább nem vagyok veled és úgy szeretlek, mint hogy veled legyek, de rettegésben. Tudom, azt mondtam hogy nem fog érdekelni Emma, de én akkor is nagyon féltelek és nem szeretném, ha miattam bajod esne, érted? És azért nem csókoltalak meg, mert azt gondoltam, hogy így majd könnyebb lesz a búcsúzás, de nem az.
- Harry, kérlek ne tedd ezt velem. Én már nem tudnák nélküled élni. Tudom, nem rég vagyunk együtt, de nekem ez elég volt hogy tudjam, melletted biztonságban vagyok és megbízhatom benned. Kérlek. Ne hagy el.-néztem szemébe, ami tele volt könnyekkel, ahogyan nekem is.
- De Gabi. Emma bármire képes lenne, azt hittem hogy ő egy csodálatos és kedves lány, de nem az. Ezt csak előttem tette. A srácok mondták hogy milyen, de én nem hittem nekik, egyszer még össze is vesztünk e miatt. De aztán rádöbbentem. Bármit megtenne értem. Már én is félek tőle.-mondta.
- De engem nem érdekel értsd már meg. Én szeretlek és szeretni is foglak, csak maradj mellettem. Kérlek.-szoríottam magamhoz. Nem tudtam mi mást tehetnék.
- De Emma...-kezdte.
- Nem. Ha szeretsz akkor velem maradsz és többé nem beszélsz Emmáról, még csak nem is gondolsz arra hogy mit tehetne, viszont ha nem..akkor menj. Menj és légy vele boldog.-könnyeztem.
  Közelebb lépett hozzám, magához húzott, majd ajkait ajkaimra helyezte és megcsókolt.
- Szeretlek.-súgta már mosolyogva. Letörölte a könnyeimet majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Köszönöm.