8.rész:Meglepetések...

  Itt az újabb rész. Remélem tetszik. Igaz, hogy nem volt meg a 3 komi és a 7 rendszeres olvasó, de nem akartam tovább húzni a következő részt.
  A 9. rész 4 komment és 8 rendszeres olvasó után jön. És nagyon köszönöm az eddigi olvasóimnak.
Jó olvasást: *Gabriella*

  Csókja olyan volt mint Harryé. Egy pillanatra visszacsókoltam, de rádöbbentem hogy mint teszek. Ez nem Harry, még akkor sem ha olyan volt a csók. Ellöktem magamtól, rácsaptam az arcára és elkezdtem futni. Nem tudtam merre futok, csak futottam. Pár perc után hátra néztem. Követett és kiabálta a nevem. Honnan a francból tudja a nevem? Futottam, amíg csak bírtam. Már kezdtem elfáradni. Hátranéztem, de nem láttam sehol az férfit. Gyorsan beugrottam egy bokor mögé kicsit kifújni magam. Valaki hátulról átkarolt, kezét számra tette és maga felé fordított. Megijedtem, elkezdtem kapálózni és kiabálni.
- Engedjen el. Segítség!
- Gabriella. Nyugalom. Csak én vagyok az. Nézz rám.- olyan volt mintha Harry beszélne hozzám. Kinyitottam szemeimet és ránéztem a férfire. Nem nagyon láttam az arcát, de göndör fürtjeiről felismertem. Harry volt az. Egy kissé megnyugodtam. Megöleltem, és csak szorítottam.
- Ne haragudj ha megijesztettelek.-mondta bánatosan.- Van egy meglepetésem.-mosolygott rám. Megfogta a kezem és húzott maga után. Egy elhagyatott, gazos parkrészbe vitt. Egy kis dombon le volt nyírva a fű és a helyén egy pokróc volt leterítve egy piknik kosárral.
- Ez de édes.- mosolyogtam a barátomra.
- Nálad semmi sem édesebb. -mosolygott és egy gyengéd csókot lehelt ajkaimra.
  Leültünk a pokrócra és kipakoltunk a kosárból. Harry sok finomságot hozott. Volt ott szendvics, gofri, zöldségek, gyümölcsök, sajtok és felvágott. Elkezdtünk enni. Már nagyon éhes voltam. Kaja után visszapakoltuk a kosárba a tálakat és lefeküdtünk egymás mellé. Harry simogatta a vállam én meg csak néztem őt. Közelebb bújtam hozzá és beszippantottam az illatát. Hogy lehet valaki ennyire helyes és jó illatú?
- Mesélj magadról.-mosolygott rám.
- Mit szeretnél tudni?- kicsit hátrahúzódtam.
- Mindent. Amit csak lehet.
- Hát akkor. A nevem Gabriella Payne. Londonban születtem, 1994 február 3.-án. Kedvenc színem a lila, kedvenc filmem a Jég korszak, kedvenc énekesem Bruno Mars és még sok kedvencem van, de inkább nem sorolom.
- Oké, de még mondj valamit.
- Elárulok egy titkot, de ugye nem mond el senkinek? Ígérd meg!- mutattam rá az ujjammal.
- Ígérem.- mondta, jobb kezét a szívére téve.
- Van egy fiú, aki csak nem rég lépett az életembe. Ha a közelében vagyok, nem tudom karbantartani az érzéseimet. Testem bizsereg, ha hozzám ér a bőröm libabőrös lesz, és ha megcsókol szinte a mennyországban érzem magam és ezekkel az érzésekkel nem tudok leállni. Egyszerűen szerelmes lettem belé. Remélem, hogy megbízhatok benne. Mellette biztonságban érzem magam. Szeretem őt.-ekkor közelebb mentem a fiúhoz és a fülébe súgtam.-Teljes szívemből.- és megcsókoltam.
  Csókunk nem tartott sokáig, de nekem egy örökkévalóság volt. A csók közben körülöttem minden megszűnt. Csak Ő volt és én.
- Ja és imádom a nutellát.-fejeztem be a mondókámat, mikor elváltunk egymástól.
- Reméltem.- mondta nevetve és elővett a kosárból egy kis üveggel az előbb említett édességből.
  Megörültem. Kivett még egy kiskanalat is és kibontotta az üveget. Nagyon finom volt.
  Épp nyújtottam felé a kanalat, de elfordította a fejét, és a kabátja zsebében kezdett valamit keresni.
- A francba. Nem lehet hogy otthon hagytam. Ilyen nincs.- nézte át a zsebeit.
- Harry, mégis mit keresel?- szóltam.
- Ja.-nyúlt a nadrágja zsebébe és kivett belőle egy vörös,bársonyos ékszerdobozt. Megijedtem. Én még nem szeretnék férjhez menni. Hisz csak pár napja ismertük meg egymást. Ezt ő se gondolhatja komolyan. Én erre még nem állok készen.
  Kinyitotta a dobozt és egy gyönyörű ezüst gyűrű volt benne.
- Harry. Én még ne...-próbáltam szólni, de elhallgattatott.
- Gabriella Payne.- itt nagy levegőt vett ő is és én is.- Megtisztelnél azzal, hogy hivatalosan is a barátnőm leszel?-hadarta.
  Kicsit meglepődtem, de aztán már csak nevettem és igent mondtam. Felhúzta az ujjamra a gyűrűt én meg a nyakába ugrottam és megcsókoltam. A nagy lendülettől hátra dőlt és úgy csókolóztunk.

A gyűrű (talán egy kicsit túl esküvői, de nem találtam jobbat):
                                                          
  Őrölt egy srác, de imádom. Nem is értem hogy hogy lehet valakit ennyire szeretni, mint amennyire én szeretem őt. Teljesen belezúgtam. De egy kicsit félek is. Félek hogy csalódni fogok és hogy csak kihasznál, de ezek után már teljesen megbízom benne.
  Még nevettünk egy kicsit és beszélgettünk, de nemsoká összepakoltunk és kézen fogva indultunk haza.
  Párszor meg kellett állnunk a rajongók miatt, de én nem bántam. Lassacskán haza jutottunk.

- Sziasztok.-kiáltottam a srácoknak amint beléptem a lakásba.
- Szia.- jött ki Carly a konyhából.
- Felmegyek, lezuhanyozom.- fordultam a barátom felé, adtam egy puszit az arcára és felszaladtam az emeletre.
  Egyenest a fürdőbe mentem és beálltam a zuhanyrózsa alá.
  Mikor visszamentem a szobámba a lányok ültek az ágyon és árasztottak el a kérdéseikkel. Nem nagyon értettem mit beszélnek, de azért néhány kérdést értettem.
- Hol voltál?
- Hogy hogy Harryvel jöttél?
- Együtt voltatok?
- Mit csináltatok?
  És még hasonló kérdéseket tettek fel. Próbáltam válaszolni, de egy szót sem tudtam kinyögni, mivel a drága barátnőim nem hagytak beszélni.
  Még egy kicsit hallgattam őket, de aztán mer kezdtem unatkozni és felmutattam a kezem, amin a Harrytől kapott gyűrűm volt. A lányok elhallgattak és hatalmas csend lett a szobában.