11.rész:A szerelem útjába nem állhat senki...

  Itt az újabb rész. Kicsit megújult a blog, külsőleg. Szerintetek milyen lett?:) Szerintem egész jó :)
  Minden rész alján ott van a tetszik/nem tetszik gomb féleség. Most úgy lesznek a kövi részek, hogy ennyi tetszik és ennyi komi után jön. Szóval most 3 komi és 4 tetszik után jön a 12. rész. Aki valamit nem ért nyugodtan kérdezzen! :) És a komikról ne feledkezzetek meg :)
  Jó olvasást: *Gabriella* :)
  Twitter: Gabi_Cilling

(Harry szemszöge)

- Kérlek. Kimennétek?- kértem a srácokat. Kimentek és az ajtót becsukták.
  Gabi még mindig sírt. Nem bírta abba hagyni. Nem is akarta. Hogy lehettem ekkora barom? Hogy hagyhattam hogy megcsókoljon. Pedig simán eltolhattam volna magamtól, de nem. Ezzel most mindent elrontottam.
  Már nem bírtam a zokogását hallgatni. Magam felé fordítottam az arcát. A szemeibe néztem. Tele volt könnyel és csalódottsággal. Fejét két kezem közé vettem és megcsókoltam.

(Gabriella szemszöge)

  Csak sírtam és sírtam. Egyszerűen nem tudtam abba hagyni, meg hát nem is nagyon akartam. Hogy tehette ezt velem? Azt hittem hogy szeret. Azok után amiken végig mentem vele, hogy megkért legyek a barátnője, hogy odaadtam a testem neki. Hogy lehettem ekkora hülye. Ő is csak olyan mint a többi fiú. Hülye tuskó.
  Egyszer csak maga elé fordított. Nem volt erőm ellenkezni. Mélyen a szemembe nézett. Láttam benne a bánatot és a szeretet egyaránt. Arcomat közelebb húzta az enyémhez és megcsókolt. Gyengéden, úgy mint eddig még soha.
  Teljesen összezavarodtam. Nem tudtam mire vélni. Most akkor engem szeret, vagy azt a libát? Értetlenül néztem rá.
- Figyelj rám. Nagyon sajnálom a történteket, de én téged, csak is téged szeretlek. Emma volt az aki rám mozdult és nem tudtam elmenekülni előle. És ez csak egy csók volt. Csak egy csók. -magyarázta.
  A fejemben az utolsó mondata kavargott. Csak egy csók. Csak egy csók. Újra elsírtam magam.
- Csak egy csók? Neked az nem elég? Megcsaltál, érted? Tűnj innen Harry Styles. Ne érj hozzám! - már kiabáltam.
  Magához húzott és szorosan megölelt. Nem tudtam szabadulni. Mikor aztán engedett a szorításból, eltoltam magamtól.
- Egyszer, még nagyon régen, megbíztam egy srácban, de ő becsapott és összetörte a szívem. Hetekig csak szomorkodtam és sírtam, nem akartam senkivel találkozni, bezárkóztam a szobámba. Akkor megfogadtam hogy nem esek bele más srácba. De jöttél te és felforgattad az életem. Azt hittem megbízhatok benned, de úgy látszik ez rossz döntés volt. Te is ugyan olyan vagy mint ő. Összetörtél. Én szerettelek és még most is szeretlek, de te megcsaltál.- meséltem és újra sírtam. Már ő is sírt.
- De én szeretlek. Csak is téged, senki mást. Értsd már meg. Gabriella, nélküled én nem érek semmit. Szükségem van rád. Kérlek, bocsáss meg. Bocsáss meg. - az ölembe dőlt, magához szorított és sírt.
  Nem tudtam mit tegyek. Nagyon szeretem. Nem tudom elengedni, de félek hogy megint csalódok benne.
- Döntöttem.- mondtam nagyon halkan. Felkapta a fejét, rám nézett. Csak néztük egymást. Közelebb hajoltam hozzá.- Szeretlek.- súgtam és megcsókoltam. Annyira jó volt megcsókolni.
  Hosszú csókunk után óvatosan eltoltam magamtól és a fürdőbe mentem. Átöltöztem, megmostam az arcom és visszamentem. Amikor beléptem a szobába, Harry épp telefonált. Emmával. Újra könnyek gyűltek a szemembe. Beakartam szaladni a fürdőbe, de Harry elkapta a karomat.
- Ne ijedj meg. Igen, vele beszéltem, de csak egy találkozót beszéltünk meg, ahová te is jössz és megbeszéljük a dolgokat. - egy gyengéd mosolyt küldött felém és megölelt. Kicsit lenyugodtam.
  Harry kiment. Ledőltem az ágyra. Elővettem a laptopom és felkapcsoltam. Zenét kapcsoltam. Fél óráig csak hallgattam a lassú, érzelmes, sírós dalokat.
  Körülbelül a 15. számnál tartottam, amikor kopogtak.
- Gyere be. -kiáltottam az ajtó felé és vártam hogy ki néz be rajta.
- Szia. Nem zavarok?- lépett be félve Liam.
- Nem, dehogy. Gyere csak.- mosolyogtam az unokatestvéremre.
  Bejött és a szekrényemhez állt. Elkezdet kotorászni a ruháim között.
- Hé-hé. Te meg mit csinálsz?- ugrottam a fiú mellé és eltoltam a szekrényemtől.
- Bocsi. Csak valami ruhafélét keresek neked.
- Nekem? Mégis minek.
- Mert vacsorázni viszlek.- szája a füléig ért vigyorgásától.
- Okés. De mégis mit vegyek fel?
- Valami kis estélyi féleség?
- Jó, fél óra és kész vagyok.
- Rendben, de siess. Már éhes vagyok.- kiment.
  Még a szekrényemnél álltam, így gyorsan kikaptam egy fekete-pink kisestélyit és bementem a fürdőbe. Gyorsan lefürödtem, felkaptam a ruhát, felkentem egy kis sminket, a hajamat kivasaltam és visszamentem a szobámba. Felvettem a fekete platformos cipőmet, egy zakót, egy kis parfümöt. Megfogtam a telefonom belecsúsztattam a Gucci kézitáskámba és már mentem is le.

  Az étteremhez gyalog mentünk. Nem voltak sokan. Helyet foglaltunk, nem túl közel az ablakokhoz, mivel nem akartuk hogy zavarjanak a rajongók. Átfürkésztük az étlapot. Pár perc után, odalépett mellénk a pincér. Először egy üveg, jó évjáratú vörös bort rendeltünk.
  Borozgatás közben beszélgettünk.
- Szóval akkor most hogy álltok Harryvel? - tért a lényegre Liam. Sejtettem hogy ezt akarja.
- Megbeszéltük a dolgokat és most már minden rendben. Csak baleset volt.- magyaráztam.
- Biztos? Nem szeretném ha szomorkodnál.
- Biztos.-mondtam magabisztosan és kortyoltam a poharamból.- Na és mi van veled és Carlyval? Úgy látom jól megvagytok.- váltottam a témát.
- Hát igen. Csodálatos lány. Egyszerűen elragadott. Úgy érzem, hogy Ő életem szerelme. Nem tudnám elengedni és nem is akarom. Ennyire még senkit nem szerettem.
- Hát igen. Látni is rajtad. Igaz, már rég találkoztunk, de ilyen boldognak még nem láttalak.- mosolyogtam.
  Közben kihozták a kaját. Jól falatoztunk.
  A vacsora után még rendeltünk fagyi kelyhet is. Míg vártunk a desszertünkre, fojtattuk a beszélgetést.
- De kérlek vigyázz vele. Tudod, nagyon sokan meg akarják szerezni őt és bármire képesek lennének.- nézett rám aggódva. Kicsit megijedtem, de igaza van. Több 1000 lány megakarja szerezni és nem lehet tudni hogy mit csinálnának.
- Már twitteren is kaptam néhány fenyegető üzenetet, de nem nagyon törődtem velük. Lehet hogy mégis oda kéne figyelnem.
- Vigyázz magadra. Kérlek.- nézett mélyen a szemembe. Láttam benne a félelmet.
- Vigyázok.- mondtam magabiztosan. Kezeit arcomra tette és megpuszilta a homlokom.
  Meghozták a desszertet. Lassan megettük, közben beszélgettünk és hülyéskedtünk. Jól telt az este.

  Fél úton jártunk amikor ráléptem egy kőre és kibicsaklott a bokám. Nagyon fájt, nem bírtam rá állni. Meg hát nem is csoda, hogy egy majdnem 15 centis magassarkúban kibicsaklik a bokám.
  Liam felkapott és vitt. Először kapálóztam hogy tegyen le, de nem akart, így hagytam magam. Útközben elaludtam a karjaiban.
  Az ajtó csapódásra keltem. Először nem tudtam, hogy hol vagyok, de miután körülnéztem, megállapítottam hogy haza értünk. Alig bírtam megmozdulni, annyira fáradt voltam. Liam még mindig a karjában tartott. Felcipelt az emeletre és bevitt a szobámba. Harry már várt rám. Amikor meglátott Liam karjában, megijedt, felugrott az ágyról és oda szaladt hozzánk.
- Mi történt?-kérdezte kétségbeesetten, közben átvett Liamtól. Próbáltam beszélni, de már annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam megszólalni. Kikészített ez a nap. Emma, a csók, az ájulásom. Ez túl sok volt.
- Megbotlott egy kőben és kibicsaklott a bokája.- magyarázta helyettem Liam. Még adott egy puszit aztán kiment a szobából.
  Harry letett az ágyra, levette a cipőmet és óvatosan lefejtette rólam a ruhát is. Betakart, és lefeküdt mellém. Adott egy gyengéd csókot, simogatta az arcom és játszott a hajammal. Pár percen belül már aludtam.