40.rész:Miami...

Sziasztok! :) Itt is az új rész! :) ...Lehet hogy kicsit összezavarodtatok, hogy elöl van a 2. rész..ez véletlen, ugyanis valamit ki kellett benne javítanom és ezért előre jött ://..már nem tudom visszacsinálni:// ..BOCSI!!
  Viszont most itt az új rész, ami Liamos-Carlys. Mivel le vagyok maradva, ezért 2 részt egybe írtam..de remélem ezt nem bánjátok ;) A következő rész 6 komment(enyém nem számít bele!!) és 8 tetszik után jön! Tudom, hogy össze tudjátok hozni, szóval hajrá!! ;)

(Liam szemszöge):

  Vége a turnénak. Eléggé elfáradtam, jó lesz egy kis szünet.
  Carly elutazik a családjával, de még ő sem tudja, hogy hová. Az anyukája, nem árulta el. Csak annyit mondott, hogy egy rádiós játékban nyert 2 jegyet és még vett egyet pluszba Dilennek, Carly öccsének.
  Én haza utazok, Wolwerhamoptonba néhány napra a szüleimhez. Jó lesz őket újra látni. Már nagyon hiányoznak.

(Carly szemszöge):

  Néhány napja anya felhívott, hogy nyert egy 2 személyes nyaralást egy hétre, de azt nem akarta elmondani, hogy hová. Az öcsémnek is vett egy jegyet, így hárman utazunk. Holnapután reggel indul a gépünk, így lesz egy kis időm kipihenni magam.
  Örülök, hogy anya megnyerte ezt az utat. Apa halála óta, vagyis 5 éve nem volt sehol nyaralni. Mindig csak otthon volt és szenvedett. Lehet, hogy nem mutatta, de én láttam rajta, hogy mennyire szomorú, és ezt szörnyű volt látni. Szerintem jót fog neki enni ez az utazás.

- Elmondod már végre, hogy hová is megyünk?-kérdeztem meg anyát már vagy századjára, a repülőtéren. Nagyon kíváncsi voltam.
- Mondtam, hogy meglepetés. Egyébként is, mindjárt mondják a hangosbemondóban. - mondta teljes nyugodtsággal, majd leadta az utolsó táskát is.
  Már Dilan is tűkön ült. Unalmában a könyve sarkát kezdte rágni. Nem bírtam állni ezért lehuppantam az öcsém mellé a másik székre. Ekkor újra megszólalt a bemondó. A Miamibe utazó utasokat figyelmeztették, hogy 10 perc múlva felszáll a gépjük.
- Gyerünk gyerekek. Ez a mi gépünk.-szólt anya.
- Ez most komoly?-ugrottam fel a székből örömömben.-Komolyan Miamibe utazunk?-kérdeztem meglepetten.
- Igen kincsem, oda.
- Jujj de jó!.-lelkendezett Dilan is.
  Felkaptuk a cuccainkat, majd elindultunk a géphez.

- Jó napot.-állt meg a recepciónál anya.-Brake névre foglaltunk.
- Oh, jó napot Brake család.-köszönt kedvesen.-Áh igen, a 369-es szoba az önöké, a 12. emeleten. királyi lakosztály. Itt a kulcsok.-nyújtotta át egy jóképű, sármos 30 év körüli férfi, mosolyogva. Akaratlanul akarva, beleharaptam az ajkaimba. Rettentően jól nézett ki.
- Köszönjük.-vette el anya.
- A telefon számunkat a telefon mellett találják meg a lakosztály halljában. 24 órás ingyen szobaszervíz áll rendelkezésükre, valamint a medence mellett lévő bár és étterem is ingyenes egész héten.
- Wow. Ez csodás.-mondtam mosolyogva.
- Igen az. A csomagjaik már fent vannak a szobában. Jó szórakozást.
- Köszönjük.-vigyorgott Dilan, majd megfogta a kezem és húzni kezdett a lifthez.
  Mikor felértünk a 12.-re, elkezdtük keresni a 369-es szobát. A folyosó igen hosszú volt, de csak 6 ajtó volt rajta. A miénk az utolsó és egyben a legnagyobb ajtó volt. Mikor beléptünk, szinte elállt a lélegzetem. A lakosztály gyönyörű volt. Három nagyobb szobából állt. 2 hálóból és egy nappaliból.

  A kilátás csodás volt. A hálóból a várost, a nappaliból pedig a szálloda medencéjét lehetett látni, valamint a tengerpartot.
                                        
  Lestoppoltam az egyik hálót, behurcoltam a bőröndjeimet, majd kikerestem a fürdőruhámat és átöltöztem. Előkotortam az egyik táskámat, majd beledobtam egy törölközőt, a telefonomat, felvettem a napszemüvegemet és már húztam is le a partra.

                                                    
  Nincs messze, így hamar leértem, kb 10 perc alatt. A nap sütött, a part pedig tele volt emberekkel. Lepakoltam egy szabad nap ágyra, majd levettem a nadrágomat és bementem a vízbe. Nagyon kellemes volt. Se hideg, se meleg. Kicsit fürödtem, majd visszamentem a dolgaimhoz, és lefeküdtem az ágyra napozni.
  Napozás közben figyeltem az embereket. Épp vissza akartam volna feküdni hasra, amikor megláttam egy srácot a vízben, szörfdeszkával a kezében. Egészen jól nézett ki. Kissé kigyúrt test, szőke, kócos haj, baba arc. Egyenesen felém közeledett. Levettem a napszemüvegem, hogy jobban lássam. Egyre közelebb jött. Már csak néhány lépésre volt tőlem. Mellém állt, rám nézett, majd mosolyogva köszönt.

                                        

- Szia, Luka vagyok.- nyújtotta a kezét mosolyogva.
- Szia. Carly.-fogtam vele kezet, ö pedig leült mellém a homokba.
- Hogy van az, hogy egy ilyen szép, magad fajta lány, egyedül sütkérezik Miami legjobb partján? - kérdezte hitetlenkedve.
- Hát, a barátom jelenleg otthon van, Angliában, én pedig a családommal jöttem nyaralni a hétre.-magyaráztam.
- Aha, értem. Nincs kedved egy kicsit bejönni a vízbe?
- Ömm, most inkább napoznék egy kicsit, ha nem gond.-flegmáztam egy kicsit, de úgy látom, nem igen esett le neki.
- Hát oké, pedig nagyon jó a víz.
- Szörfözöl? -tereltem a témát.
- Ja, már kiskoromtól. Itt nőttem fel.
- Értem. Esetleg nem tudnál megtanítani?-kérdeztem. Már régtől ki akarom próbálni a szörfözést. Talán most meg is tanulhatom.
- Ha szeretnéd. Úgyis egész nap a parton lennék.
- Oké, akkor holnap kezdhetnénk? Ja, és mennyit kéne fizetnem egy napra?
- Mi? Jaj, maradj már, szívesen megtanítalak ingyen is.
- Komolyan?
- Persze. Holnap délelőtt 10-kor találkozzunk ugyan ezen a helyen. Olyankor vannak a legnagyobb hullámok.
- Rendben, akkor reggel találkozunk, viszont nekem most mennem kéne.-keltem fel, majd kezdtem összepakolni a dolgaimat.
- Hé, ma este lesz egy buli a parton. Esetleg nem lenne kedved..?
- Bocsi, de a ma estét az anyámékkal tölteném.
- Óh, rendben, megértem. Akkor reggel 10-kor. Szia Carly.-kösz¨nt, majd indult vissza a szörfdeszkájához.
- Oké, szia.- intettem, majd elindultam vissza a szállodához.
  Már kezdett sötédedni, és a hasam is megkordult.

- Szia kicsim, milyen vol a napod?-kérdezte anya, mikor felértem a szobánkba.
- Jó.-válaszoltam egyszerűen
- Bővebben?
- Nagyon éhes vagyok. Nem lehetne, hogy vacsora közben beszélgessünk?
- Oké. Foglaltam asztalt az étteremben.
- Szuper.-azzal bementem, a szobámba, felvettem egy szoknyát és egy ujjatlan toppot, majd visszamentem anyáékhoz és együtt lem,entünk az étterembe vacsorázni.
  Kaja közben beszélgettünk. Meséltem Lukáról, és hogy holnaptól szörfleckéket veszek. Elősz¨r csodálkozott és pánikolt a pénz miatt, de lenyugtattam.
  A vacsora után bekapcsoltam a laptopomat, majd felnéztem Skypera és Twitterre, de Liam egyiken sem volt fent. Felcsögrettem telefonon. Azt mondta, hogy fél óra és feljön. Addig rendeltem egy koktél. Nem akartam most semmi extrát, csal egy Sex on the Beach-et.

- Na mi újság? Hol vagytok?-nézett a kamerába a barátom.
- Miamiban. Valami eszméletlen ez a hely. Királyi lakosztályunk van és csodás kilátás a tengerpartra.
- Wao, az igen. Csinálj néhány fotót is.
- Rendben, majd csinálok. Képzeld, holnaptól szörfleckéket veszek.
- Komolyan? Na és kitől?
- Ma egy srác odajött hozzám a parton és megegyeztünk, hogy megtanít szörfözni.
- Na és tud a srác?
- Naná. Nagyon jól megy neki. Azt mondta, hogy már kiskora óta tud.
- Hát az jó. Sok sikert, és vigyázz magadra. Nem szeretném, ha valami bajod esne.
- Nyugi, tudok vigyázni magamra. Na és feléd mi újság?
- Semmi különös. Jó újra itthon.
- Hm. Azt elhiszem, igen hosszú volt a turné.
- Hát igen.
- Figyi, gyorsan átöltözök pizsibe, aztán jövök vissza.
- Hé, miért nem öltözöl előttem?-kérdezte, egy kis perverz vigyorral.
- Ha, ha, ha. Még mit nem?
- Na de, légyszi.-mondta, szinte könyörögve, kiskutya szemekkel. Nem tudtam, neki ellen állni.
- Na jó, de semmi perverzkedés!
- Úgy ismersz?
- Nem.-mondtam nevetve, majd elkezdtem vetkőzni.
  Körülbelül 2 és fél órát még beszéltük, de aztán elálmosodtam.
- Figyelj drága. Nagyon álmos vagyok. Nem gond, ha lefekszem?
- Jaj, dehogy. Pihend ki magad holnapra.-jó éjt kincsem.-köszön el aranyosan.
- Neked is jó éjt.-köszöntem el, majd megpusziltam a kamerát, így küldve Liamnak egy jó éjt puszit. Ő is így tett, majd lekapcsoltam a gépet. Bebújtam az ágyba, hallkan kapcsoltam zenét a telefonomon, majd nemsokára elaludtam.


  3 napja vagyunk Miamiban.  Minden nap járok Lukával szörfözés már elég jól megy. Azt mondja, hogy ahhoz képest, hogy még sosem volt a talpam alatt deszka, nagyon jól haladok. Ennek természetesen nagyon örülök. Ma is megyek.
  Korábban keltem, így volt időm kicsit körülnézni a városban. Felkaptam egy farmer sortot, egy virágmintás, köldökig érő toppal és egy szandált. A táskába beledobáltam a cuccaimat, majd mentem is.
  Kb egy óra alatt körbe is néztem a belvárosban. Láttam néhány brake táncost és leálltam őket nézni. Nagyon jól mozogtak, jó volt nézni őket. Fotóztam is.
  Néhány perc után tovább mentem. A járda szélén egy fiatal, 15 körüli csaj énekelt és egy srác kísérte gitárral. Tovább mentem. Megálltam egy gyorsbüfénél kajálni. Rendeltem egy kávét és egy szendvicset, majd a part felé menet megettem.
  Luka már várt rám.
- Szia csajszi.-köszöntött a szokásos módon, majd megölelt. A 3 nap alatt nagyon jó haverok lettünk
- Szia Luka.-öleltem meg én is őt.
- Késtél.-nézett rám mérgesen, majd elröhögte magát.
- Barom.-bokszoltam a vállába.
- Jól van na. Bocs. Gyere. Menjünk be a vízbe.
- Rendbe, csak még lepakolok.-szóltam majd a szokásos helyünkre lepakoltam a táskámat, majd levettem a ruháimat, és elvettem Lukától a szörfdeszkámat. Nem a sajátom, csak kölcsönzöm a hétre.
- Mivel nagyon jól megy, ezért úgy döntöttem, hogy ma kicsit beljebb megyünk. Rátapadunk a nagyobb hullámokra.
- Biztos jó ötlet?-bizonytalankodtam. Be kell valljam, egy kicsit féltem, sőt...Nagyon. Valamiért rossz előérzetem van.
- Persze. Ügyes vagy.-veregette meg gyengén a vállam, biztatás ként.
- Hát jó.-mondat halkan, majd indultam bemelegíteni.
  Néhány lábhúzás, fejkörzés és karhúzás után, bementünk a vízbe. Eleinte csak kis hullámok jöttek. Azokat könnyen átszeltem, de aztán egyre nagyobbak jöttek. Egyszer-kétszer el is estem, de könnyen visszaültem a deszkára.
- Carly.-szólt Luka, én pedig odaeveztem hozzá, a deszkán ülve.-Mi lenne, ha még beljebb mennénk?
- Rendben.-egyeztem bele. Igen bevállalós csajszi vagyok, de azért még a félelem is bennem lakozott.
  Ahogy egyre beljebb mentünk, éreztem valami furcsát. Mintha valami azt suttogná, hogy ne menjek tovább. Kicsit megzavarodtam. Talán a lelkem szólongat, vagy tényleg valaki hozzám szólt?
- Hé csajszi. Carly? Minden rendben?-rázogatott meg Luka.
- Mi? Ja persze, csak egy pillanatra mintha...Mindegy, hagyjuk.
- Hát jó. Gyere.
  Éreztem, hogy baj lesz.
  Már egészen messze voltunk a parttól. Közeledtem egy nagyon nagy, sőt hatalmas hullám felé. Elkezdtem egyre gyorsabban evezni a hullám felé, majd mikor már egészen közel voltam, felugrottam a deszkára, és koncentrálva az egyensúlyozásra és a deszkára, úgy éreztem, hogy sikeresen meglovagoltam a hullámot. 1-2 percig nagyon jól is ment.
                                         
  Mikor már teljesen bele éltem magam, a lábam megcsúszott, én pedig leestem a deszkáról, egyenesen a hullám alá. A lábamat beleütöttem valamibe, amitől éles fájdalom nyílalt a végtagomba. Majdnem felkiáltottam, de ezt ki is vertem a fejemből, ugyanis még mindig a víz alatt voltam. Lejjebb úsztam, az óceán fenekéhez, hogy elrugaszkodhassak és így könnyebben felúszhassak a felszínre, de ez rossz ötlet volt. Amint leraktam a lábam, beleléptem egy tengerisünbe. Az egész bal lábamat átjárta a lüktető, égető fájdalom. A levegőm elfogyott.Nem tudtam mi tévő lehetnék. Éreztem. Éreztem, hogy itt a vég. A szemeim már csukódtak. Nem bírtam tovább nyitva tartani őket. Hirtelen ólom nehézségűek lettek. Csak lebegtem a víz alatt, arra várva, hogy mikor fulladok meg. Már kezdtem látni a világosságot, de ekkor valaki megragadta a kezem és kihúzott a vízből.

  Mikor felébredtem, egy kórházban találtam magam. Hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy a falak fehérek voltak és a bal kezembe egy vékony slag volt bevezetve, pontosabban infúzióval láttak el.
  Luka és anya a mellettem lévő ágyon ültek és beszélgettek.
- Hogy kerültem ide?-ültem fel.
- Jaj kicsim. Jól érzed magad? Nagyon megijesztettél.-szorított magához.
- Meg-ful-la-dok.-próbáltam megszólalni.
- Ne haragudj. -húzódott egy kicsit el.
- Jól vagy?-kérdezte aggódva Luka.
- Jobban.-válaszoltam keserűen.-Mégis mi történt? Csak annyira emlékszem, hogy leestem a deszkáról, a lábamat beütöttem, majd ráléptem egy tengerisünre.
- Igen, túl nagy volt a hullám. Próbáltalak figyelmeztetni, de úgy hiszem, hogy nem hallottad.-szólt Luka.
- Nem hallottam semmit.-emlékeztem vissza.-És aztán?
- Kihúztalak a vízből és próbáltalak lélegeztetni, de nem sikerült, így hívtam a mentősöket.
- Köszönöm.-öleltem meg.-Megmentetted az életem.
  Nem szólt, csak megsimogatta a hátamat. Ez most jól esett. Megpróbáltam felállni, ami sikerült is, de nagyon fájt a lábam, gy jobbnak tartottam, ha inkább leülök.
- Beszéltem Liammal.-törte meg a csöndet anya.
- Mi? És mit mondott?
- Azt, hogy idejön.-és ekkor betoppant az említett személy.
- Carly.-dobta el a táskáját, majd odarohant hozzám és gyengéden megcsókolt.
- Miért jöttél el ilyen messzire?-kérdeztem kissé mérgesen, de persze, nagyon örültem, hogy itt van.
- Miattad.-mosolygott aranyosan.
- Ez aranyos.-öleltem magamhoz.
- Nagyon megijesztettél.
- Ne haragudj.
- Dehogy haragszom.-puszilta meg a hajam, majd magához szorított. Éreztem a szívét, ami hevesen dobogott -Soha többé ne csinálj ilyet.
                                               

2.rész: A találkozás...

 Meghoztam a következő részt. Remélem tetszeni fog, és írjatok komikat. Előre is köszi. Megkérnélek titeket még arra is hogy terjesszétek az oldalt, hogy minél több olvasóm legyen.Köszike.
Üdv: *Gabriella*


  Liam volt az. Gyorsan behívtam mert mert már fáztam, meg szerintem Ő is, mert kezdett vacogni. Hirtelen olyan hideg lett kint.
 - Gabi, ki a...-szaladt ki az előszobába Carly. Amikor meglátta Liamot szinte elállt a lélegzete. Majdnem összeesett, már kezdett dőlni de Liam hirtelen elkapta.
- Vigyázz, óvatosan. Amúgy szia, Liam vagyok.
- Szia, é-én meg Carly.- Dadogta.
Csak nézték egymást síri csöndben. Csak úgy csillogtak a szemeik. Úgy láttam hogy Liamnak bejön Carly. A nagy csöndet én törtem meg.
- Gyertek, üljünk le a kanapéra.
  Bementünk libasorban és lehuppantunk a kanapéra. Elkezdtünk beszélgetni. Liam mesélt magáról, mi történt vele a 2 év alatt. Mondta hogy milyen jól nézek ki és hogy alaposan lefogytam. Tudjátok 3 éve még olyan voltam mint egy kis gömböc, de elhatároztam hogy lefogyok és ez sikerült is. Több mint 20 kg-t leadtam 2 év alatt és ennek nagyon örülök.
- Bocsi, el is felejtettem megkérdezni hogy nem-e vagy szomjas vagy éhes?- Tereltem a témát, nem szeretek beszélni a múltamról.
- Van narancslé, ha igen akkor azt kérek.
- Persze, mindjárt hozok. Carly kijönnél segíteni?
- Igen, gyerünk.
A konyhában megkérdeztem tőle hogy mi volt az a rosszullét az előszobában.
- Hát nem is tudom...Amikor megláttam Őt elkapott valami furcsa érzés, nem tudom mi volt az, ilyet még nem éreztem. Elkezdett bizseregni a testem, a szívem majdnem kiugrott a helyéről, és és...
- Jaj csajszi, hisz szerelmes vagy.- vágtam a szavába.
- De én már voltam szerelmes, de ilyet még soha nem éreztem senki iránt. Ez olyan mint egy csoda.
- Én még nem voltam ilyen helyzetben, de megértem az érzéseid. Gyere, menjünk vissza Liamhoz.
  Vissza mentünk, leültünk, elkezdtük inni a narancslevünket és beszélgettünk.
- Hoztam neked valamit.Gondolom jöttök, vagy legalább is remélem, az esti koncertre és ezt hoztam.- mondta Liam és átnyújtott 3 jegyet. De nem akármilyen jegyek voltak, VIP - jegyek.
- Istenem. nagyon köszönöm -megöleltem- de miért 3?
- Hát gondoltam vannak barátaid akik eljönnének, és lám, itt van Carly az a másik meg jó lesz ha elveszne egyikőtöké.
- Húh, nagyon köszönjük. Nem azért, de nem kéne menned?
- Már ennyi az idő, már otthon kéne lennem.
- Wolverhamptonban?-kérdeztem furcsállóan.
- Nem, dehogy. A fiúknál, a közös házunkban. Nincs kedvetek eljönni velem, aztán onnan mehetnénk együtt a koncertre.
- Elmegyünk hát, csak felszaladunk még a cuccainkért.
  Felmentünk a szobámba, nagyon örültünk. Megcsörrent a telefonom. Laura hívott. Holnapután száll le a gépe, és nálunk fog lakni egy darabig. Elköszöntünk és letettük. Elmondtam Carlynak és ő is nagyon örült.
  Laura az egyik legjobb barátnőm, Dániában lakik a szüleivel és 2 testvérével, Colinnal és Katrinnel. Kiskorunktól barátnők vagyunk, egy nyári táborban ismerkedtünk meg. Ott kicsit félénk volt, de mostanra már egy igazi "wild child" lett belőle.
  Megint csörgött a telefonom. Most anya hívott. Sajnálja hogy reggel nem szólt, de nem akart felébreszteni. Elutaztak egy hónapra Amerikába munka ügyben. Először meglepődtem hogy egy ilyen dologról nem szólt, de aztán megelégedtem vele.Amikor letettük Liam kiáltott fel hogy sietnünk kéne egy kicsit.Gyorsan felvettem egy zakót, a 10centis magassarkúmat és a kezembe vettem a kis táskámat és már futottunk is le.Bezártam a házat és beültünk az autóba. Én ültem az anyós ülésre.
 
(Liam szemszöge)

  Beindítottam a kocsit és elgondolkodtam. Carly gyönyörű lány. Azt hiszem megtetszett, amikor a közelében vagyok elkezd bizseregni a testem és ez valami csodálatos érzés. Lehet hogy valami majd kialakul.
  Gyorsan haza értünk. Bementünk a házba és szóltam a skacoknak hogy jöjjenek le, mert vendégeink vannak. Egyszer csak megjelent Harry a lépcső tetején, mögötte Louis, Zayn és Niall is. Amikor Harry meglátta Gabriellát megbotlott a saját lábában és lebukfencezett a lépcsőkről. Elkezdtünk nevetni rajta és erre durcáskodni kezdett. Felsegítettem a földről és bemutattam a lányokat, aztán bementünk a nappaliba.
Elkezdtünk beszélgetni, hülyéskedtünk, nevetgéltünk. Gyorsan szaladt az idő. A srácokkal felmentünk készülődni. Épp elkészültem mikor Harry lépett a szobámba.
- Hali.Tudod az van hogy azt hiszem tetszik Gabriella. Ő olyan különlegesnek látszik, lány iránt így még nem éreztem. Neked ez gond?- Kérdezte kicsit félve.
- Dehogy, sőt örülök. Tudtom szerint még nem volt barátja és ha esetleg ti összejönnétek az Neki is meg nekem is jó lenne. Végre boldognak láthatnám. Hogyha mégis összejönnétek, azt ajánlom vigyázz rá mert ha nem, akkor velem gyűlik meg a bajod!- mondtam kicsit viccelődve. Ekkor Louis lépett be a szobába.
- Ki jön össze kivel? Harry, csak nem azt akarod mondani, hogy megcsalsz.- és sírást színlelt. A sírásra mindenki felszaladt a szobámba.

(Gabriella szemszöge)

- Lou, mi történt? - kérdezte kissé kétségbe esve Niall.
- Harry megcsal.- mondta Louis még mindig sírva. Nem nagyon értettem. - Ő vele.- És ekkor rám mutatott.
- Micsoda? Ti mikor jöttetek össze és miért nem mondtad el?- Kérdezte Carly haragosan.
- Mi? Mi nem vagyunk együtt. Szinte nem is ismerjük egymást. Hogy gondolod? Louis nyugi, nincs köztünk semmi, nem kell sírnod.-nyugtatgattam.
- Na jó, zárjuk le ezt a témát. Indulnunk kell, mert különben elkésünk.- Mondta kissé sürgetve Zayn.

  Beszálltunk az autóba. Beszélgettünk egy kicsit és Louis bekapcsolta a rádiót. Ép a What makes you beautiful következett. Elkezdtem énekelni és a többiek is csatlakoztak hozzám. Végig énekeltük az egész utat. A fiúk szerint nagyon szép a hangom. Fél óra alatt oda is értünk a helyszínre. Hatalmas tömeg volt tele rajongókkal. A fiúk a hátsó ajtón mentek be mi pedig a főbejáraton. Nagy nehezen, de azért bekerültünk. Még 20 perc volt a koncert előtt. Carlyval elmentünk a büfébe frissítőért. Csak ásványvíz volt így hát azt vettünk. Mikor megittuk oda furakodtunk a színpad elejéhez és véletlenül meglöktem egy lányt. Mind a ketten elestünk.
- Jaj bocsi, de ügyetlen vagyok. Add a kezed segítek.-felálltam és nyújtottam felé a kezem.
- Semmi gond. Ekkora tömegben nem csuda ha valaki elesik.-mosolygott ránk.
- Amúgy Gabriella vagyok, Gabriella Payne.
- Én meg Carly Brake.
- Az én nevem Kira Anderson.
- Kira, tetszik a neved. Na és neked ki tetszik a bandából. - kérdezősködtem.
- Hát oda vagyok Louisért. Az a gyönyörű mosolya azokkal a hófehér réparágó fogakkal. Na meg a humora. Elolvadok tőle. Na és nektek?
- Nekem Harry. Azok a gyönyörű szemei, meg a mosolya. Én meg tőle olvadok el.- Mondtam álmodozva.
- Liam. Nagyon tetszik és azt hiszem van valami kötünk de hogy mi, az leírhatatlan.- Mondta Carly magabiztosan.
- Na nehogy már ismeritek őket?
- De bizony. És ráadásul Liam az unokatesóm.
- Atyám. Betudnátok nekik mutatni?.Már ha nem gond.
- Nem gond, úgy hiszem össze fogunk mi még barátkozni.
- Szerintem is. Legalább is remélem, mivel nagyon kedvesek vagytok.
- Te is az vagy. Tudod mit még ma este megismerheted őket a koncert után. Tessék, itt egy VIP-jegy. Fogadd csak el, nem kell, nekünk már van.-nyújtottam át neki a jegyet.
- Óh, nagyon köszönöm.-és megölelt minket.
  Egyszer csak lecsukódtak a villanyok, és elkezdődött a koncert.

39.rész:Családi találkozó...

  Sziasztok:)) ...Az előző rész nagyon rossz lett :// ..Ne haragudjatok. Ez 1-2 fokkal talán jobb, de ezt döntsétek el ti ;) ...Hamarosan 15 000 látogatóó *-*..Nagyon szépen köszönöm:) ...Ti vagytok a legjobbak, nagyon szeretlek titeket és örülök, hogy van akinek tetszik az amit írok, és ezt nem elég egyszer elmondani!
  Ez a rész Louisról és Kiráról szól, valamint a Tomlinson-Anderson famíliáról. Egy kicsit rövid lett, de nem tudtam még mit beleírni. Remélem azért tetszik. Jó olvasást! :)

(Kira szemszöge):

  3 napja érkeztünk meg Amerikából. Az a három napot Louissal, néhány barátommal és a családommal töltöttem.
  A barátommal, még a repülőn megbeszéltük, hogy összeismertessük a családjainkat, így amikor Londonba érkeztünk az első az volt, hogy felhívjuk, illetve megbeszéljük velük. Mind két család örült a kerti partinak, így meg is beszéltük, hogy szombaton, vagyis ma megismerkednek egymással.
  A "buli" Louis házában lesz. A hátsókertben fogunk grillezni, sütögetni, medencézni. A grill már felkészítve a sütésre, a medence kitisztíttatva, a székek és az asztalok összerakva, elrendezve a füvön, az asztal megterítve, a poharak, üdítők, nassolni valók előkészítve, a zene benne a hifiben, már csak nekünk kell elkészülnünk.
  Miután leraktam az utolsó szalvétákat is az asztalra, felmentem az emeletre lezuhanyozni és átöltözni. Gyorsan letusoltam és hajat mostam. Előszedtem a táskámból a fürdőruhámat és leraktam az ágyra, majd felvettem a ruhát, amit kiválasztottam, majd az egyik szandálomat és a napszemüveget, majd visszamentem a kertbe.

                                          

- Gyönyörű vagy, édesem.-karolt át Louis a lépcső alján.
- Köszönöm.Te is az vagy.-vigyorogtunk egymásra. Annyira bírom Louiban, hogy ilyen vigyorgós, örök gyerek lélek, de közben meg van benne, néha, a kellő komolyság és érettség is.
- Minden kész. Már csak a vendégek hiányoznak.-mondta egy elégedett mosollyal.
- Rendben. Még lezuhanyzol?-mutattam az emeletre, közben pedig kivettem egy poharat a konyhapultból.
- Igen. Miért már nincs időm?
- De van. Csak kérdeztem. Négyre vannak hívva, nem? És most 3 óra van. Menj tusolj csak.
- Hát oké. Sietek.
- Nem kell.-kiáltottam utána, de szerintem már nem hallotta, mert az ajtó becsapódott.
Míg ő zuhanyzott, felnéztem kicsit a netre. Kapcsoltam zenét, és körülnéztem facebookon, majd twitteren is.
  Körülbelül fél óra alatt végzett is a mosakodással. Tiszta ruhában, kissé illatozva állt meg előttem.
- Jó leszek?-fordult körbe.
- Nekem mindig.-adtam egy puszit az arcára.
- Akkor jó.-kapott fel a kezébe, majd kirohant a medencéhez.
- Loui, ha bele mersz dobni, esküszöm kinyírlak.-fenyegettem meg az ujjammal, de a nyakát még egy kézzel is erősen szorítottam.
- Nyugi, nem doblak bele. Inkább beleugrok.
- Ne!-sikítottam egyet.-Ne kérlek, ne! Nem akarom.-mondtam egyre halkuló hangon, a lábaimmal kapálózva. Majdnem elsírtam magam.
- Hé hé. Nyugalom. Nem doblak bele.-ült le a fűre, velem az ölében.-Minden rendben?-az állam alá nyúlt, majd arcát enyémhez emelte, és mélyen belenézett, könnyfátyolba borult szemeimbe.
- Igen, csak...csak van egy rossz emlékem a medencével kapcsolatban.-mondta, még kissé szipogva, a szemeimet törölgetve.
- Elmondod?-húzott közelebb.
- 14 voltam, amikor az egyik osztálytársam bulit rendezett. Medencéset. Én nem akartam bele menni a vízbe, így az egyik srác, aki belém volt zúgva, felkapott és beugrott, velem a kezében. Akkorát ugrott, hogy leértünk egészen a medence aljához. Fel akartam úszni a felszínre levegőért, de a srác meglökött én pedig bevertem a fejem a medencefenekébe. Majdnem megfulladtam.-pityeregtem.
- Ne haragudj. Én erről nem tudtam.-puszilta meg a homlokom és magához ölelt.
- Semmi baj. Honnan tudhattad volna?-álltam fel.
- Gyere, igyál valamit.-húzott a konyha felé.
- Az előbb már ittam. Most nem kérek.
- Hát oké, én azért iszok valamit.-ment be, én pedig követtem őt.
- Louis?
- Igen?
- Megszeretnélek kérni valamire.
- Mondjad.
- Légyszíves, a szüleim előtt legyél egy kicsit...komolyabb.-mondtam reménykedve, hogy nem borul ki.
- Oké. Meglesz.-ezzel most megnyugtatott egy kicsit.-Nyugi, nem fogok semmi baromságot csinálni.
- Köszönöm.-öleltem meg.
  Ekkor csöngettek. Szaladtam ajtót nyitni. A szüleim érkeztek meg.
- Sziasztok. Gyertek beljebb.-hívtam őket.
- Szia kicsim.-ölelt meg apa.
- Jó napot Anderson Family.-jött ki az előszobába Louis is.-Tessék csak kifáradni a kertbe.
- Köszönjük Louis.-szólt anyukám kedvesen.
- Egy kis apróság a partira, hangulat fokozónak.-nyújtott át egy üveg pezsgőt az apukám.
- Ó, köszönjük szépen.-vette el a barátom, majd mindannyian kimentünk a kertbe. A családom helyet foglalt az asztalnál majd elkezdtek beszélgetni Louival, én meg mentem ajtót nyitni, ugyanis megint csöngettek. Gondolom Tomlinsonék jöttek meg. Jól gondoltam.
- Jó napot. Kira vagyok, Louis barátnője.-nyújtottam a kezem
- Szia Kira, én Johannah vagyok. Louis anyukája. Ő pedig a barátom, Dan.
- Jó napot. Örülök, hogy megismerhetem magukat. Jöjjenek beljebb.
- Ugyan, nyugodtan tegezz.
- Köszönöm.
- Heló Lottie vagyok, ők pedig a testvéreim Fizzy, Daisy és Phoebe.-lépett elém egy 15 körüli lány.
- Sziasztok lányok.-öleltem végig őket, majd átmentünk a kertbe.
- Anya.-szaladt felé Louis, és az anyukája nyakába ugrott, és jól megszorongatta.
- Jaj kisfiam, nagyon hiányoztál.-puszilgatta össze-vissza a fiát.
  A lányok is mind körbe ölelgették testvérüket. Jól volt őket nézni. Annyira aranyosak.
  A bemutatkozás után, mind leültünk az asztalhoz és nekifogtunk a vacsorának. Grillezet csirke mellet, kolbászt és hamburgert ettünk, amit Louis, Den és apa sütöttek meg. Kaja közben sokat beszélgettünk. Jobban megismerkedtek a családjaink, és ez nekünk nagyon jó. Úgy láttam, hogy mindenki jól érzi magát.
  Estefelé megmártóztunk egy kicsit a vízben és játszottunk is. A medence elég nagy volt mindannyiunknak, így kényelmesen elfértünk benne.
  A fürdőzés után még néhány pohár ital és néhány falat is lecsúszott a torkunkon, majd 10 körül anyáék elmentek. Louis családja még maradt egy kicsit. Míg  Louis az anyukájával és az anyukája barátjával beszélgetett, addig Lottie és én elpakoltuk a dolgokat és elmosogattuk a húsos tálakat és a tányérokat. Nagyon kedves és aranyos lány. Louis szerencsés srác, hogy ilyen aranyos testvérei vannak. Biztosan nagyon szereti is őket.
  Mosogatás közben jót beszélgettünk. Azt is megtuttam, hogy van egy barátja, akit Martinnak hívnak, és hogy sokat szokott sírni Loui miatt, mert nagyon hiányzik neki. Ezt meg is értem, hiszen nagy a távolság London és Doncaster között.
  A mosogatás után mi is csatlakoztunk a beszélgetéshez, aztán 11 körül ők is elmentek. Néhány napot még Londonban töltenek, az egyik közeli hotelben, így lesz idejük Louissal többet is találkozni.
  Miután kikísértük a családot, felmentünk a hálóba és fáradtan dőltünk e az ágyra.
- Jó nap volt.-mondta egyszerűen Loui, a plafont bámulva.
- Szerintem is. Nagyon aranyos családod van.-simogattam meg a karját.
- A tiéd is nagyon rendes és kedves.-fordult felém, majd egy apró puszit nyomott ajkaimra.
- Szeretlek.
- Szeretlek.-szólt majd segített levenni a ruháimat és én is segítettem neki, ha értitek, hogy mire gondolok.

38.rész:Utállak!..

  Itt is az új rész, ami nem Laurás Zaynnes!! :D ...Köszönöm a kommenteket, és a több mint 14 500 látogatót!! Nagyon aranyosak vagytok és örülök, hogy tetszik az amit írok! :)

(Grace szemszöge):

  Niall elmegy. Hazautazik néhány napra. Én nem megyek vele. Egy, hogy akarok zavarni, már hónapok óta nem találkozott a szüleivel, és nem szeretném minden idejét elvenne, kettő pedig, hogy a szüleim nem engednének. Így is elég sokáig voltam távol, nem kell még egy hetet rá tenni. Meg hát egyébként is elutazunk a nagyszüleimhez.
  A New York-i gép landolása után még hazament néhány dolgot átpakolni és rendezni. Én is hazamentem lepakolni, majd átmentem Niallhoz. Együtt kimentünk a repülőtérre.
- Mindened megvan?-kérdeztem kicsit idegesen és szomorúan.
- Persze. Mindent összeszedtem.-mosolygott édesen, majd megölelt.
- Vigyázz magadra, jó? Minden nap hívj. Skype-on is legyél fent esténként, vagy amikor ráérsz. És ne csajozz!
- Nyugi, nem fogok. Hisz ismersz.
- Igen. Ismerlek. És tudom, hogyha sokat iszol, akkor csajozol.
- Azért az nem úgy van. És persze, hogy minden nap hívlak majd.-adott egy puszit a homlokomra.- De most már fel kell, hogy szálljak a gépre, különben lekésem.
- Jó rendbe. Hiányozni fogsz.-öleltem meg szorosan.
- Te is nekem. Nagyon. Szeretlek.-csókolt meg gyengéden.
- Én is szeretlek.-mondtam két csók között, közben pedig a hangos bemondó is megszólalt.
  Még egyszer, utoljára megölelt, majd elindult a gép felé. Én csak mosolyogva integettem neki, majd én is elindultam haza.

(Niall szemszöge):

  Végre láthatom anyát. Már nagyon hiányzik. Igaz, minden nap beszéltünk telefonon, vagy Skype-on, de az akkor sem ugyan az. Annyira megszeretném már ölelgetni őt. Jó lesz újra otthon lenni. De ott meg Grace fog hiányozni, és ez miatt el is vagyok egy kicsit kenődve.
  Az út nagyon hosszú volt. A reptéren Greg már várt rám.
- Heló bátyó.-öleltem meg őt.
- Szia Törpe.
- Hé, már mondtam, hogy ne hívj így!
- Jajj, maradj már. Hónapok óta nem láttalak. Úgy hívlak, ahogyan akarlak.-vigyorgott.
- Hát oké. Te tudod Gregoró.-csúfolódtam, és amikor megláttam az arcát, büszkeséggel teltem meg. Győztesnek éreztem magam.
- Ezt azonnal szív vissza.
- Nem fogom.-öltöttem ki rá a nyelvemet.
- Kinyírlaaaak.-kiáltott rám, majd elkezdett futni felém.
 Én csak futottam előle, egészen a kocsiig, ahol megállt és feladta. Bepakolta a bőröndöket, majd beültünk a kocsiba és elindultunk haza.
  Eléggé viccesen telt az út hazafelé. Én is meséltem ő is mesélt. Rengeteg baromságot csinált egész nyáron és tavasszal. De a jó, hogy kapott egy nagyon jó, új munkát. Ennek én is örültem.
  Haza értünk. Kipakoltunk a kocsiból, majd bementünk a házba. Anya már tárt karokkal várt és jól megszorongatott.
- Jaj Niall drágám, már annyira hiányoztál.
- Te is hiányoztál nekem anya.
- Olyan vékonyka vagy. Eszel te rendesen?-kérdezte.
- Ez most rendesen oda ü. A rajongók folyton az hajtogassák, hogy mindig tele a szám kajával, te meg azt kérdezed, hogy eszek e rendesen.-nevettem.
- Haha. Szóval, akkor sokat eszel.-mosolygott, majd behúzott a konyhába és leültetett az asztalhoz.
  Kaja közben sokat beszélgettünk. Vacsora után felmentem a szobámba kipakolni egy kicsit, de nem pakolok ki mindent, ugyanis 1-2 nap múlva, még Spanyolországba is megyek.
  Este kimentem kicsit a városba a haverjaimmal. Benéztünk a régi jó helyekre és hát ittunk is. Jól szórakoztunk. Az egyik régi haverommal is találkoztam és jól elvoltunk együtt. Örültek nekem, és ennek én is örültem.

(Grace szemszöge):

  3 napja, hogy Niall elutazott. Nem igen beszéltünk azóta. Az igaz, hogy minden nap hívott, vagy üzenetet írt, de alig beszéltünk 5 percet. És az nagyon kevés. Azt se tudom, hogy most mit csinálhat. Lehet, hogy épp a parton süteti a hasát Spanyolban, vagy lehet hogy másnaposan reggelizik, esetleg még alszik. Nem tudom.
  Úgy döntöttem, hogy felnézek twitterre, hátha találok valami híreket. Megnéztem, néhány 1D-ös oldalt, de semmi. Már épp leakartam menni, amikor megláttam egy bejegyzést egy képpel. Megnyitottam a képet és borzadva, toltam el magam az asztaltól. A kép, ezzel a felirattal volt kirakva:
    Úgy látszik Niall becsajozott. De vajon melyikük a szerencsés? Na és mi van Graceel? Eldobná egy jobb lányért??
És ez volt a kép:

  Egyszerre voltam mérges, szomorú, és úgy éreztem, hogy átvertek. Én nem így ismertem meg Niallt. Miért teszi ezt velem? Talán már nem szeret? De akkor ezt miért nem mondta egyenesen a szemembe?
  Küldte neki egy üzenetet. Csak megérti.

             Utállak! Ne keress többé! Ha van egy kis eszed, akkor rájössz, hogy miért...

37.rész:Sikítást hallottam és megfordultam...

Sziasztok. Nagyon nagyon sajnálom hogy másfél hetet kellett várnotok az új részre, de most visszatértem, itt az új rész! :D ..Köszönöm a kommenteket és a lájkokat. És már több mint 14000 látogató. Nagyon köszönöm :) Jó olvasást a mostani részhez. :)

  Másnap korán keltem. Zayn még aludt. Nem akartam felkelteni. Egy gyengéd puszit adtam az arcára, aztán lementem a konyhába. Az asztalon egy cetli volt. Anya írta. Felismerem az írását. Korán mentek dolgozni. Csináljunk magunknak reggelit. A cetlit összegyűrtem és eldobtam a kukába. Felszaladtam a fürdőbe megmosakodni, és amikor indultam volna kifelé a gyomrom "megcsavarodott". Gyorsan a wc fölé hajoltam. A héten már harmadszor volt ez. Nem csoda, hiszen terhes vagyok.
  Megmostam a számat, majd visszamentem a konyhába. Ittam egy pohár vizet, majd bekapcsoltam a rádiót. A Hits rádióra kapcsoltam, ahol most egy pitbull szám ment. Kicsit feltekertem a hangerőt, majd előszedtem a rántottához és pirítóshoz szükséges dolgokat. Miközben sütöttem a tojást, a csípőmet mozgattam a zenére. Néhány perccel később a konyhában megjelent a két ördög fióka.
- Jó reggelt álomszuszékok.-köszöntem nekik mosolyogva.
- Szia. Mit sütsz?-kérdezte Colin a szemét dörzsölve.
- Pirítóst és rántottát.
- Nyami.-nyalogatta meg a száját.
- Gondolom mindketten lekvárosan kéritek a pirítóst?
- Én úgy.
- Én is.
- Mindjárt megkapjátok.-mondtam és elkezdtem kenni a kenyereket. Ekkor megszólalt a "családi dal", ami nem más mint Simple Plan-től a Summer Paradise. - Simple Plaaan.-kiáltotta Colin, majd felugrott és elkezdett táncolni. Katrin is úgy tett, majd én is beszálltam.

(Zayn szemszöge):

  Zenére keltem. Megdörzsöltem a szemeimet és körülnéztem a szobában. Laura nem feküdt mellettem. A fejemet vakargatva keltem ki az ágyból, ásítottam egy nagyot, majd felkaptam magamra az egyik pólómat és átmentem a fürdőszobába. Megmosakodtam, fogat mostam, azt követően pedig lementem a konyhába. Ott szólt a zene. Ell és a testvérei táncoltak. Nagyon aranyosak voltak. A falnak támaszkodva néztem őket. A szemem megakadt Laura formás fenekén. Csak egy bugyi és az én egyik pólóm volt rajta. Beleharaptam az alsó ajkamba és elkapott a hév. Akartam őt. Odaszaladtam, felkaptam a vállamra és felszaladtam vele a lépcsőn, egyenest a szobájába. Becsaptam az ajtót, őt ledobtam az ágyra, fölé másztam és vadul megcsókoltam. Nyelvenk forró harcot vívtak. Őrülten beleszerettem. Senkiért se cserélném le. Nagyon szeretem őt.
  Lassan pólója alá nyúltam és egy egyszerű mozdulattal megpróbáltam levenni róla. Már majdnem leszedtem, amikor ellökött magától. Én sikeresen legurultam az ágyról, ő pedig kiszaladt a szobából, egyenesen a fürdőbe. Felpattantam a földről és utána szaladtam, hogy visszahozzam a szobába, de ő addigra már bezárta az ajtót.
- Szívem. Nyisd ki az ajtót.-mondtam, kissé nyálas hangon.
- Nem tudom.-válaszolt nevetve.
- Na de...Gyere vissza.-mondtam könyörgően.
- Most nem akarok.-szólt kissé zavartan. Tudtam, hogy valami baj van.
  Visszamentem a szobába és felöltöztem. Néhány perccel később már ő is visszajött. Elkezdett öltözködni. Én az ágyon ülve figyeltem minden mozdulatát. Egyszer sem fordult felém.
- Kincsem. Minden rendbe?-karoltam át a derekát és a vállába szuszogtam, amitől ő egy kissé meginogott, meg felém fordult mosolyogva.
- Persze. Mi baj lenne?
- Nem tudom. Kicsit furcsa voltál az előbb. Amikor a fürdőből beszéltél.
- Nincs semmi baj. Nyugi.-simogatta meg az arcomat, majd megölelt.- El kéne mennem a boltba. Jössz velem?
- Aha. Gyerünk.-fogtam meg a kezét, majd együtt elmentünk a Tescoba, de előtte még eldobtuk a kicsiket az egyik barátjukhoz.
 
  Az üzlet nem volt annyira messze, de mivel sok dolog volt a listán, ezért inkább autóval mentünk. Leparkoltunk a parkolóban, majd megfogtunk egy kocsit és bementünk a Tescoba. Beszereztük a szükséges dolgokat és már épp indultunk a kasszához, amikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem venni a kedvenc csokimból. Már legalább 4 hónapja nem ettem olyat, szóval most muszáj beszereznem 1-2 csomaggal.
  Mikor visszamentem a kocsinkhoz néhány csaj letámadta Ell-t.
- Te vagy az a Laura, ugye? Zayn új csaja?-kérdezte az egyik szőke kontyos csajszi, eléggé flegmán.
- Igen. Én vagyok az.-mosolygott a barátnőm kedvesen.
- Mégis mit képzelsz magadról? Elcsábítod Zaynt, közben pedig megcsalod? Büdös céda vagy. Egy arcátlan Directionator.-kiabálta le a fejét a másik göndör.
- Hé! Álljatok le! A barátnőmmel beszéltek!-futottam oda.
- Jézusom, Zayn!-sikított fel boldogan.
- Kik vagytok ti, hogy így beszéltek a barátnőmmel? Semmi jogotok hozzá. Ha jól gondolom, akkor rajongók vagytok ugye? Szerintem a rajongóknak egyáltalán nem így kéne viselkedniük.-kiabáltam most én velük.
- De Zayn. Hiszen megcsal téged!-emelte fel újra a hangját.
- Honnan szeded ezt a hülyeséget?
- Tudom! Nem rég tele volt az újság na meg a nett is.-tette karba a kezeit büszke fejjel.
- Először is, én semmi ilyesféle hírt nem láttam se a netten se az újságokban. Másodszor pedig, ez egyáltalán nem igaz. Minden szabadidőmet vele töltöttem. Sőt, még a próbáinkon és az interjúkon is ott volt, szóval befoghassátok.
- Ez így igaz. Soha nem csalnám meg Zaynt. Nagyon szeretem őt, és nem a hírneve miatt!-állt ki magáért már Ell is.
- Rendben. Úgyis az lesz a vége, hogy szakítotok.-fordultak felém.
- Nem hinném.-mosolyogtam büszkén.
- Azért egy aláírást kaphatunk?
- Persze.-mosolyogtam. Szeretem a rajongókat. Attól még hogy néhányan nem kedvelik a barátnőinket, attól nem biztos, hogy rosszak és gonoszak.
  Miután elment a két csaj, megöleltem Laurát, ő pedig a fülembe súgta, hogy tényleg sosem csalna meg és nem is csalt meg. Nagyon bízom benne és hiszek neki.
  Épp indultunk volna, amikor egy 17-18 év körüli hosszú, szőke hajú lány lépett mellénk.
- Sziasztok.-mosolygott ránk aranyosan.-Ne törődjetek azzal a két csajjal. Azt hiszik, hogy ők a királynők itt Esjbergben. Egyébként Jadelin vagyok. Tudom, kicsit fura a nevem, de anyám mindig is bírta a fura dolgokat. Jaj állítsatok már le. Folyton csak beszélek.-szidta magát.
- Semmi baj. Én Laura vagyok.-fogott kezet a lánnyal.
- Igen tudom. Te pedig Zayn Malik vagy.
- Ja. Netán rajongó vagy?
- Hogy én? Neeem. Csak ismerlek téged.-vigyorgott Laurára.
- Hogy engem?
- Aha. Egy suliba jártunk. Te most végeztél, én meg most mentem 4.-be.
- Várjunk csak. Emlékszem rád. De neked nem volt szemüveged? És a hajad nem barna göndör volt?
- De az volt, csak meguntam.
- Értem. Viszont nekünk már kéne mennünk. Bocsi.
- Ugyan, semmi gond. Jaj, mielőtt elfelejtem. Zayn kérhetnék még egy aláírást és egy képet? Tudod tesóm eléggé oda van értetek. Főleg érted.-mondta kissé zavarodottan.
- Persze. Milyen névre?
- Pénelopé. Nagyon köszönöm.
- Szívesen.-adtam vissza a tollat, majd indultunk a kasszákhoz.

Két és fél órát időztünk a tescoban. Mire hazaértünk, Laura szülei is otthon voltak. Lepakoltuk a csomagokat, majd felmentünk a szobánkba. Kicsit beszélgettünk, közben néha csókolóztunk és ölelkeztünk, majd hülyéskedtünk is. Közben megszomjaztam, így lementem a konyhába, hogy megigyak egy pohár vizet. Épp vissza akartam menni az emeletre, amikor Amanda, Laura anyukája megállított.
- Zayn. Beszélhetnénk?-kérdezte kissé szomorúan és fáradtan.
- Persze.-ültem le az asztalhoz, majd ő is helyet foglalt velem szemben.
- Én nagyon kedvellek téged, és különösen nincs is veled semmi bajom, csak az, hogy...
- Teherbe ejtettem a lányodat.
- Igen. Zayn, kérlek beszélj vele. Rám úgysem fog hallgatni. Vetessétek el a gyermeket.
- Amanda, én nem szeretném.
- Ide figyelj. Amint megszületik Laurát idegileg ki fogja készíteni. Nm fogja bírni, ilyen fiatalon. Neked pedig tökre mehet a karriered. Nem szeretném ha szét mennétek, de hidd el, jobb lenne mindkettőtöknek. Én is 19 voltam amikor szültem, és alig bírtam ki, azt az időszakot.
- Figyelj, én ezt megértem. Hiszen az anyukája vagy Ellnek. Az természetes, hogy aggódsz érte, viszont ebbe neki és nekem is van beleszólásom. Tudom, hogy csak nem rég ismertem meg őt és hogy alig 2 és fél hónapja vagyunk együtt, de nekem ez is elég volt. Nagyon szeretem őt, és mellette szeretném leélni az életemet.-mondtam határozottan, és komolyan gondoltam.
- Zayn, én azt elhiszem, hogy nagyon szereted őt, de szerintem még túl korai a gyerek nevelés és vállalás. Nem szeretnék közétek állni, csak annyira kérlek, hogy gondoljátok át.-mondta, majd elment mellettem.
  Néhány másodpercig még mindig ott álltam, egy helyben. Gondolkoztam. Valami igazság van benne, de akkor sem szeretném elvetetni a gyermeket. Az én gyermekemet.
  Visszamentem Laurához. Egy újabb rosszulléte volt. Gyorsan odaszaladtam hozzá, átöleltem és simogatni kezdtem a hátát, közben pedig leültettem az ágyra. Kis idővel jobban lett.

  Már 3 napja itt vagyunk Esjbergben. Nagyon tetszik a város és minden más is. Az emberek is kedvesek. Minden rendben volt.
  Ma estefelé elmentünk a parkba kicsit sétálni. Már kezdett sötétedni, de a park még mindig tele volt emberekkel. Úgy döntöttünk, hogy megeszünk egy fagyit. Laura leült az egyik padra, addig én elmentem megvenni a hideg édességet. Laurának egy csoki áfonyát, magamnak pedig egy csoki vaníliát vettem. Miután kifizettem a fagyikat, indultam vissza a padhoz, de Ell nem volt ott. Ekkor sikítást hallottam a hátam mögül. Az ő hangja volt. Nagyon megijedtem, így gyorsan megfordultam. A látványtól a szemeim megteltek könnyekkel...

36.rész:Dánia...

  És már meg is hoztam az új részt! :) ...Amint mondtam ez a rész most Zaynről és Lauráról fog szólni, ahogyan a következő is! :) ..Remélem tetszik!...Jó olvasást! :)

(Laura szemszöge):
  Újra Dániában. Be kell valljam már hiányzott. Örülök, hogy újra hazamehetek, és örülök, hogy Zayn is velem tart.
  A gépünk Billundban landolt. Mivel ott laknak a nagyszüleim, először oda menünk, aztán az autómmal, amit még a Londonba utazásom előtt ott hagytam, utaztunk haza, Esbjergbe. Nem volt hosszú az
út, de azért egy kicsit elfáradtam, ráadásul még egy baba is növekszik a pocakomban. Jaj, hogy mit fognak rá szólni a szüleim...Félek a reakciójuktól, mikor elmondom, hogy terhes vagyok, Zayntől.
  Másfél óra elteltével meg is érkeztünk Esbjergbe.
                                
  Jó volt újra a szülővárosomba lenni. Igaz csak két hónapig voltam távol, de nekem ez akkor is nagy idő.
- Szóval te itt születtél?-szólalt meg vidáman Zayn.
- Hát igen.
- Aranyos város.-mosolygott rám azzal a féloldalas mosolyával, amitől elolvadok.
  Még néhány kanyar és megérkezünk a házunkhoz.
- Itt is volnánk.-parkoltam le a házunk előtt az autóval, majd kiszálltam. Zayn követte a példámat. Kiszedtük a bőröndöket, majd bementünk a házba.
  Zayn egyből a családi fotót szúrta ki amin én nem vagyok rajta, de csak azért mert én voltam a fotós. Úgy láttam, hogy tetszik neki a kép. Még a tavalyi kiránduláson készült.
                                
- Anya, apa. Nagyon hiányoztatok.-öleltem meg a szüleimet, akik a konyhából toppantak mellénk.
- Lauraaa.-szaladt oda hozzám Katrin és megszorította az egyik lábamat.
- Lauraaa.-csatlakozott Colin is.
- Jaj de hiányoztatok kis mókuskáim.-szorítottam meg őket is.
- Anya, apa, srácok, ő itt a barátom Zayn Malik.-karoltam bele Zaynbe.
- Jó napot.-kezelt le az apukámmal.-Örülök, hogy megismerhetem.
- Szervusz Zayn. Részemről az öröm.-mosolygott elégedetten. Egy kissé megkönnyebbültem. Legalább apa kedveli őt. Vajon anya is ugyan így lesz vele?
- Miss Scott?-nyújtotta a barátom a kezét anyukám felé, aki mosolyogva fogadta el.
- Zayn. Én is örülök, hogy végre megismerhetlek.- rázta meg a kezét boldogan.-Gyertek csak beljebb, biztosan éhesek és fáradtak vagytok.
- Inkább fáradt, de...-mondtam fáradtam.
- De azért éhes is.-fejezte be helyettem a mondatot Zayn.
  Bementünk a konyhába, ahol az asztal már meg volt terítve mindenféle étellel. Megvacsoráztunk, majd átmentünk  a nappaliba beszélgetni. Apuék kezdték a mesélést.
- Kaptam egy nagyon jó munkát Londonban, amit kár lenne visszautasítani.-mondta egyszerűen apa, majd anya folytatta helyette.
- Mivel London eléggé messze van Dániától, és mert a folytonos utazás apádnak fárasztó lenne és stresszes, és nekünk sem lenne jó, hogy sosincs itthon, ezért úgy döntöttünk, hogy még augusztus végén odaköltözünk.
  Ezek hallatán sikítva tepertem le a szüleimet, majd Zaynt is össze-vissza ölelgettem és csókolgattam örömömben.
  Az örömkibontakozásom után, lefagyott a mosoly az arcomól, ugyanis mi következtünk. Zayn biztatásul megfogta a kezem, én pedig belekezdtem.
- Nos. Hol is kezdjem?
- Talán az elején.-nevettek fel a szüleim.
- Na, mivel már nem vagyok kislány, így egyszer kétszer már megesett velem az.-mondtam arra a bizonyos szór gondolva, amit nem szerettem volna kimondani a szüleim előtt. Eléggé kínos helyzetben voltam.
- Hát igen, ezt gondoltuk.
- Na szóval. Ez Zaynnel is megtörtént, de egy kissé rosszul sült el. Pontosabban nagyon jól, csak hát...
- Mondanád már?
- Gyereket várok. Zayn gyerekét.-mondtam ki kerek perec, nem kerülgettem a forró kását.
- Micsoda?-kérdezték a szüleim egyszerre. Anyukám majdnem elájult, apukám pedig különösen örült is.
- Én csak gratulálni tudok.-fogott boldogan kezet az apukám a barátommal.- Remélem vigyázni fogsz a lányomra.
- Mindenképp Dilen.-mosolygott rá a barátom.
- Azt már nem!-kiáltott fel az anyukám.
- Drágám nem hiszem, hogy...-próbálta lenyugtatni apa anyát, de nem ment neki.
- Nem Dilen. Én nem hinném, hogy a lányom már elég érett egy gyermek felnevelésére.
- Anya! Igen is elég érett vagyok. 19 éves vagyok, az Istenért. A régi időkben az ilyen korú lányok már rég férjnél voltak és már gyerekük is volt. Tudtommal te is 19 évesen szültél engem.-kiabáltam vele, nem bírtam tovább.
- Ez akkor sem ugyan az. El fogjuk vetetni és kész!
- Elnézést, de azt hiszem, hogy ebbe nekem is van beleszólásom!-állt mellém Zayn.
- Ahogy mondja, ezt nem döntheted el egyedül.-állt mellénk apa is. Örültem, hogy támogat.
- Egész életemben csak a ti veszekedéseteket és a vitáitokat hallgattam, ami mindig miattad volt. Folyton szidtál és szinte sosem dicsértél meg, de én tűrtem, mert szeretlek. Egyetlen olyan boldog emlékem sincs amiben te benne lettél volna. Mindig szomorkodtam miattad és most, hogy végre felnőttem már azt hittem, hogy szeretsz és hogy örülsz a boldogságomnak, de úgy látom, hogy ez nem megy. A 19 év során, most először vagyok a legboldogabb, hogy egy kisbaba növekszik a hasamban, de te ettől is megakarsz fosztani. De én nem engedem, érted? NEM ENGEDEM! Utállak! És ha megpróbálod elvenni tőlem gyűlölni foglak. GYŰLÖLNI!!- kiabáltam rá, majd megfogtam Zayn kezét a bőröndökkel együtt és felrohantam a szobámba. Nem bírtam tovább az arcát nézni. Nem akarom elfogadni a tudatot, hogy elveheti tőlem. És nem is fogom neki megengedni. Megszülöm a gyermekemet és meg is tartom.
  Ahogyan ismerem anyámat, nem fogja ennyiben hagyni. Megfogja próbálni Zaynt rábeszélni, hogy vetessük el a gyereket, de remélem, hogy Zayn nem veszi be.
  Gondolatmenetemet ő zavarta meg.
- Ez egy kisit durva volt.-szuszogta a nyakamba, amitől kirázott a hideg.
- Lehet, de akkor is jól esett kimondani amit gondolok.
- Azt elhiszem.-fordított maga felé, majd komolyan szemembe nézett.-De ugye tényleg megtartsuk.
- Ez kérdés? Nagyon szeretném ezt a gyereket. Ennyire még semmit nem szerettem volna.
- Én se.-ölelt meg.-Gyere, feküdjünk le.-húzott az ágyamhoz.
- Zayn!-kiáltottam rá nevetve.
- Mi? Jaj, nem úgy gondoltam! Úgy értettem, hogy aludni.-nevetett.
- Ja. Rendben.-mosolyogtam, majd kivettem a szekrényemből az egyik pizsamámat, átöltöztem, majd befeküdtem az ágyba. Zayn is levetkőzött. Csak a boxeralsó maradt rajta. Ő is befeküdt mellém. Elkezdte simogatni a hátam és piszkálni a hajam, én pedig néhány perc múlva már aludtam is.

  Reggel mikor felébredtem Zayn nem volt mellettem, ahogyan a párnája és a takarója sem. Kiszálltam az ágyból és indultam felhúzni a rolót, de megbotlottam valamiben és a földre estem.
- Auu.-kiáltott fel Zayn kissé halkan, amire én felkaptam a fejem. A fiú a földön feküdt és a fejét vakargatva nézett rám félig nyílt szemekkel.
- Te meg hogy kerülsz ide?-kérdeztem felháborodva.
- Ömm..az anyukád...-kelt fel ásítozva.- Az anyukád tegnap este bejött, miután elaludtunk és azt mondta, hogy feküdjek a földre. Először azt hittem, hogy csak hülyéskedik, de eléggé komoly volt az arckifejezése.- mesélte.
  Több sem kellett nekem.
- Menj aludj tovább az ágyon. És bocsi.-segítettem fel a földről.
- Semmi baj, nem láttál.-feküdt le az ágyra, én pedig leszaladtam a földszintre, ahol az anyukám épp befejezte a reggelijét.
- Mégis mit képzelsz? Csak úgy megparancsolod a barátomnak hogy aludjon a földön?-förmedtem rá.
- Kicsim én...-kezdett védekezni, de nem hagytam szóhoz jutni.
- Nem. Most én beszélek! Az egy másik dolog hogy velem hogyan bánsz, vagy legalább is bántál, de Zaynnel nem fogsz úgy!
- Na ide figyelj. Te nem fogsz velem így beszélni. A lányom vagy és jogom van így viselkedni veled, amit nem szívesen teszek, de ha egyszer ennyire akaratos és csökönyös vagy, nincs más választásom. A barátodat illetően pedig..én kedvelem Zaynt, rendes fiúnak tűnik, csak az nem tetszik hogy lefektetett és egy gyereket ültetett a hasadba.-mondta a végét már kicsit higgadtabban.
- Lehet hogy az anyám vagy, de nem épp úgy viselkedsz.-mondtam az arcába, majd visszaszaladtam az emeletre. Zayn már az ágyon feküdt, hassal. Ráugortam a hátára, majd elkezdtem puszilgatni és masszírozni.
- Hm. Ez nagyon jó.-szólalt meg halkan. Ekkor Katrin jelent meg az ajtóban. Tudtam, hogy mit fog csinálni.
- Hihi.Szólok anyunaaak.Blee.-öltötte ki a nyelvét majd elszaladt. Utánaszaladtam, de nem tudtam elkapni. Túl gyors volt. Gyorsan visszaszaladtam a szobámba, leült a fotelembe és a kezembe vettem egy könyvet, mintha olvasnék, Zayn pedig úgy tett mintha még mindig aludna, így mikor anya feljött nem velünk, hanem  Katrinnal veszekedett, aminek most kimondottan örültem.
  Miután anya elment dolgozni, mi felöltöztünk és elmentünk várost nézni. Zaynnek megmutattam az összes kedvenc helyemet a városban, amik neki is tetszettek, este pedig elmentünk a város legjobb bárjába, ahol találkoztam néhány barátommal is.

35.rész: Itt a vége?..

És újra itt a 35.résszel :D ...Ez egy kicsit rövid, lett, de remélem azért tetszeni fog..Éééss, a blog hamarosan eléri a 14000 látogatót. Nagyon, nagyon, NAGYON boldog vagyok!! :))
  a részről csak annyit, hogy lehet, hogy két értelmű a cím, mégis egy dologról van szó!! ;D

- Gabi, kérlek engedj be!-hallottam meg Harry kétségbe esett hangját, az ajtón kívülről.
A fürdőszobában voltam. Egy kád meleg vízben feküdtem. A víz piros volt. Ránéztem a lábamra, ami szintén pirosított. Vér... A belső combomon egy karcolást láttam. Széttártam a lábam, hogy jobban lássam, de nem kellett volna. A belső combomba a sorry felirat volt bevésve. Magam mellé tekintettem, és a kezemben észrevettem egy tükör darabot, ami véres volt. Nem értettem semmit, mégis nyugodt voltam.
- Gabi. Légyszíves nyisd ki az ajtót.-hallottam meg újra Harry hangját.
- Ne haragudj.-szóltam halkan, majd megragadtam a tükör darabot és felvágtam az ereimet...
  Egy könnycsepp gurult végig az arcomon, majd minden elsötétült.Éreztem a nyugalmat. Már láttam a fényt, de ekkor újra kinyíltak a szemeim, és úgy éreztem, hogy egy lény szállt meg. Kiszálltam a kádból, megragadtam a földre hullott tükör darabot és kimentem a fürdőből. Harry az ágyon ült és elborzadva nézett rám.
- Most véged.-mondtam szörnyű, rekedtes hangon. Ez már tényleg nem én voltam.
  Elindultam Harry felé és felemeltem a kezem. Próbáltam ellenkezni, de nem ment. Nem tudtam megmenteni...Megöltem...
- NEEEE!!!-riadtam fel sikítva és sírva. Arcomat tenyerembe temettem és éreztem hogy ellepik a könnyek.
- Jézusom Gabi, mi történt?-riadt fel Harry kómás fejjel.
- Meg..Megöltelek.-néztem rá, majd karjaiba borultam. Nem hiszem hogy értette a célzást.
- Micsoda?-kérdezte hüledezve.-Nyugalom. Csak egy rossz álom volt.- húzott magához közelebb.-Próbálj meg elaludni.
- Nem megy.
- Próbáld meg. Gyere.-ölelt át, fejemet bicepszére hajtottam és lehunytam a szemem, de az álmom képei újra bevillantak.
- Nem tudok.-sírtam fel újra, de már halkabban.
- Sss...-nyugtatgatott.
 Körülbelül 10 percig feküdtem a kezén, mire ő elaludt, de én még nem tudtam..Óvatosan kimásztam az ágyból, felvettem egy pulcsit, majd lementem a konyhába. Megittam egy pohár vizet, majd indultam vissza a szobába, de az ablakból megláttam Gemmát. A hátsó kertben ücsörgött egyedül.
- Hé, Gemma. Minden rendben?-mentem ki hozzá.
- Óh szia, te még fent vagy?-kérdezte szomorkodva.
- Ki vele.-ültem le mellé a fűre, ami egy kissé nedves volt a levegőben keringő pára miatt.
- Nem tudom mi tévő legyek.-hajtotta le a fejét.
- Ezt hogy érted?
- A barátom Ben, azt szeretné, ha elköltöznék hozzá, de én nem akarom itt hagyni anyut. Harry elköltözött Londonba,  Joe folyton dolgozik. Már csak én maradtam neki.
- Ki az a Joe? Jaj, már tudom. A nevelő apukátok, igaz?
- Igen. Jaj, Gabi te mit tennél a helyemben?
- Hát nem tudom. Egyenlőre még nem vagyunk ezen a szinten Harryvel. Hisz alig két és fél hónapja járunk. De tudod mit? Mond el Annenek, és majd közösen megbeszélitek.-mosolyogtam rá.
- Igazad van. Köszönöm.-ölelt meg, ami hirtelen jött.-Annyira rendes vagy.
- Ugyan, nincs mit. De én most megyek, elálmosodtam.
- Rendben. Jó éjt
- Te nem jössz?
- Még maradok egy kicsit.

  Már három napja Holmes Chapelben vagyunk. Mindenki nagyon kedves velem és vére Joet is megismerhettem. Kedves ember. Jól elbeszélgettünk.
  Ma elmentünk bevásárolni. Anne felírta hogy mit kell venni, és a közeli szupermarketben be is szeretünk mindent., közben pedig sokat hülyéskedtünk. A vásárlás után, Harry megmutatta a várost, ami nekem nagyon tetszett. Nem lenne, valami jó idegen vezető, de nekem ő volt a legjobb.
  Este egy klubba mentünk, ahol megismerkedtem Harry néhány barátjával. Mikor beértünk, Harry megfogta a kezem és egy röhögő csoporthoz közeledtünk.
- Harryyy.-kiáltott az egyik, majd a barátom nyakába ugrott és megborzolta a haját.
- Franki!!-ölelte meg a srácot- Miért piszkálja mindenki a hajamat?-kérdezte nevetve.
- Talán mert olyan jól néznek ki azok a fürtök.-lépett közelebb hozzá egy barna, göndör hajú lány.
- Dorothy.-ölelte meg a lányt is,  majd sorban mindenkit.
- Srácok, had mutassam be a barátnőmet, Gabriella Payne.-karolta át a derekamat büszkén.
- Wow. Szép préda.-kacsintott a barátomra, az egyik haverja.
- Maradj már.-ütötte vállba a mellette álló lány.
- Öm, igen..az.-vigyorgott Harry.- Gabi, ők itt a barátaim Franki, Josh, Nick, Fredie, Dorothy, Lina és Katina.
- Sziasztok, örülök, hogy megismerhetlek titeket.-mosolyogtam.
- Én is örülök.-jött oda, azt hiszem Katina, és megölelt, majd sorban mindegyikük.
- Harry barátja az én barátom is.-mondta mosolyogva Nick.
-Hát köszi.-mosolyogtam vissza rá.
  Kissé furcsa volt ez az ismerkedés, de hagyjuk annyiban.
  Jól telt az este. Sokat beszélgettünk, és egy két pohár ital is lement a torkunkon. Meséltem egy kicsit magamról, cserébe pedig a srácok meséltek Harry néhány régi hülyeségéről, amiken természetesen sokat nevettünk. Az is kiderült, hogy ez a klub az ő közös helyük, már alap iskolás koruk óta.
  A beszélgetés közben, ki kellett mennem a mosdóba, ezért megkérdeztem Josht.
- Josh, légyszíves megmondanád, hogy hol a mosdó? Úgy látom, hogy jól elvannak, nem akarom megzavarni őket.-mutattam Harryre nevetve, aki épp Frankival versenyzett.
- Mindig is ilyenek voltak.-mondta nevetve.- Egyébként a bár mellet, jobbra. Megtalálod.-mondta mosolyogva, én pedig hátra mentem.
  Mikor kijöttem a mosdóból, odanéztem az asztalunkhoz, de nem jó látvány fogadott. Harry ölében egy szőke lány ült, és úgy láttam, hogy épp készül ledugni a nyelvét a torkán. Elkapott a hányinger és a sírhatnék. Gyorsan elfordultam. Nem akartam újra átélni. Kimentem a klubból és elindultam haza, vagyis Harryék házához. Miközben sétáltam egyre csak az a gondolat járt a fejemben, hogy vajon miért tette?, de válaszolni már nem tudtam.
  Egyre gyorsabbra vettem a lépteimet, mert már kezdett sötétedni, én pedig nem tudom pontosan az utat. Közben az eső is megeredt, ahogyan a könnyeim is. Futásnak eredtem. Csak futottam...Magam se tudtam hová. Bekanyarodtam, de zsákutcába kerültem. Éreztem hogy nem bírom tovább. A lábaim kicsúsztak alólam, én pedig a földre estem. Próbáltam nyitva tartani a szemeimet, de nem bírtam. Ólom nehézségűek voltak A telefonom vibrálni kezdett a zsebemben. Lassan kihúztam és Harry képét láttam a kijelzőn, de nem vettem fel. A telefon kicsúszott a kezemből, a fejem pedig újra a földön landolt. Még mielőtt becsukhattam volna a szemem, egy embert láttam magam előtt, aki közeledett felém, aztán minden elsötétült...