36.rész:Dánia...

  És már meg is hoztam az új részt! :) ...Amint mondtam ez a rész most Zaynről és Lauráról fog szólni, ahogyan a következő is! :) ..Remélem tetszik!...Jó olvasást! :)

(Laura szemszöge):
  Újra Dániában. Be kell valljam már hiányzott. Örülök, hogy újra hazamehetek, és örülök, hogy Zayn is velem tart.
  A gépünk Billundban landolt. Mivel ott laknak a nagyszüleim, először oda menünk, aztán az autómmal, amit még a Londonba utazásom előtt ott hagytam, utaztunk haza, Esbjergbe. Nem volt hosszú az
út, de azért egy kicsit elfáradtam, ráadásul még egy baba is növekszik a pocakomban. Jaj, hogy mit fognak rá szólni a szüleim...Félek a reakciójuktól, mikor elmondom, hogy terhes vagyok, Zayntől.
  Másfél óra elteltével meg is érkeztünk Esbjergbe.
                                
  Jó volt újra a szülővárosomba lenni. Igaz csak két hónapig voltam távol, de nekem ez akkor is nagy idő.
- Szóval te itt születtél?-szólalt meg vidáman Zayn.
- Hát igen.
- Aranyos város.-mosolygott rám azzal a féloldalas mosolyával, amitől elolvadok.
  Még néhány kanyar és megérkezünk a házunkhoz.
- Itt is volnánk.-parkoltam le a házunk előtt az autóval, majd kiszálltam. Zayn követte a példámat. Kiszedtük a bőröndöket, majd bementünk a házba.
  Zayn egyből a családi fotót szúrta ki amin én nem vagyok rajta, de csak azért mert én voltam a fotós. Úgy láttam, hogy tetszik neki a kép. Még a tavalyi kiránduláson készült.
                                
- Anya, apa. Nagyon hiányoztatok.-öleltem meg a szüleimet, akik a konyhából toppantak mellénk.
- Lauraaa.-szaladt oda hozzám Katrin és megszorította az egyik lábamat.
- Lauraaa.-csatlakozott Colin is.
- Jaj de hiányoztatok kis mókuskáim.-szorítottam meg őket is.
- Anya, apa, srácok, ő itt a barátom Zayn Malik.-karoltam bele Zaynbe.
- Jó napot.-kezelt le az apukámmal.-Örülök, hogy megismerhetem.
- Szervusz Zayn. Részemről az öröm.-mosolygott elégedetten. Egy kissé megkönnyebbültem. Legalább apa kedveli őt. Vajon anya is ugyan így lesz vele?
- Miss Scott?-nyújtotta a barátom a kezét anyukám felé, aki mosolyogva fogadta el.
- Zayn. Én is örülök, hogy végre megismerhetlek.- rázta meg a kezét boldogan.-Gyertek csak beljebb, biztosan éhesek és fáradtak vagytok.
- Inkább fáradt, de...-mondtam fáradtam.
- De azért éhes is.-fejezte be helyettem a mondatot Zayn.
  Bementünk a konyhába, ahol az asztal már meg volt terítve mindenféle étellel. Megvacsoráztunk, majd átmentünk  a nappaliba beszélgetni. Apuék kezdték a mesélést.
- Kaptam egy nagyon jó munkát Londonban, amit kár lenne visszautasítani.-mondta egyszerűen apa, majd anya folytatta helyette.
- Mivel London eléggé messze van Dániától, és mert a folytonos utazás apádnak fárasztó lenne és stresszes, és nekünk sem lenne jó, hogy sosincs itthon, ezért úgy döntöttünk, hogy még augusztus végén odaköltözünk.
  Ezek hallatán sikítva tepertem le a szüleimet, majd Zaynt is össze-vissza ölelgettem és csókolgattam örömömben.
  Az örömkibontakozásom után, lefagyott a mosoly az arcomól, ugyanis mi következtünk. Zayn biztatásul megfogta a kezem, én pedig belekezdtem.
- Nos. Hol is kezdjem?
- Talán az elején.-nevettek fel a szüleim.
- Na, mivel már nem vagyok kislány, így egyszer kétszer már megesett velem az.-mondtam arra a bizonyos szór gondolva, amit nem szerettem volna kimondani a szüleim előtt. Eléggé kínos helyzetben voltam.
- Hát igen, ezt gondoltuk.
- Na szóval. Ez Zaynnel is megtörtént, de egy kissé rosszul sült el. Pontosabban nagyon jól, csak hát...
- Mondanád már?
- Gyereket várok. Zayn gyerekét.-mondtam ki kerek perec, nem kerülgettem a forró kását.
- Micsoda?-kérdezték a szüleim egyszerre. Anyukám majdnem elájult, apukám pedig különösen örült is.
- Én csak gratulálni tudok.-fogott boldogan kezet az apukám a barátommal.- Remélem vigyázni fogsz a lányomra.
- Mindenképp Dilen.-mosolygott rá a barátom.
- Azt már nem!-kiáltott fel az anyukám.
- Drágám nem hiszem, hogy...-próbálta lenyugtatni apa anyát, de nem ment neki.
- Nem Dilen. Én nem hinném, hogy a lányom már elég érett egy gyermek felnevelésére.
- Anya! Igen is elég érett vagyok. 19 éves vagyok, az Istenért. A régi időkben az ilyen korú lányok már rég férjnél voltak és már gyerekük is volt. Tudtommal te is 19 évesen szültél engem.-kiabáltam vele, nem bírtam tovább.
- Ez akkor sem ugyan az. El fogjuk vetetni és kész!
- Elnézést, de azt hiszem, hogy ebbe nekem is van beleszólásom!-állt mellém Zayn.
- Ahogy mondja, ezt nem döntheted el egyedül.-állt mellénk apa is. Örültem, hogy támogat.
- Egész életemben csak a ti veszekedéseteket és a vitáitokat hallgattam, ami mindig miattad volt. Folyton szidtál és szinte sosem dicsértél meg, de én tűrtem, mert szeretlek. Egyetlen olyan boldog emlékem sincs amiben te benne lettél volna. Mindig szomorkodtam miattad és most, hogy végre felnőttem már azt hittem, hogy szeretsz és hogy örülsz a boldogságomnak, de úgy látom, hogy ez nem megy. A 19 év során, most először vagyok a legboldogabb, hogy egy kisbaba növekszik a hasamban, de te ettől is megakarsz fosztani. De én nem engedem, érted? NEM ENGEDEM! Utállak! És ha megpróbálod elvenni tőlem gyűlölni foglak. GYŰLÖLNI!!- kiabáltam rá, majd megfogtam Zayn kezét a bőröndökkel együtt és felrohantam a szobámba. Nem bírtam tovább az arcát nézni. Nem akarom elfogadni a tudatot, hogy elveheti tőlem. És nem is fogom neki megengedni. Megszülöm a gyermekemet és meg is tartom.
  Ahogyan ismerem anyámat, nem fogja ennyiben hagyni. Megfogja próbálni Zaynt rábeszélni, hogy vetessük el a gyereket, de remélem, hogy Zayn nem veszi be.
  Gondolatmenetemet ő zavarta meg.
- Ez egy kisit durva volt.-szuszogta a nyakamba, amitől kirázott a hideg.
- Lehet, de akkor is jól esett kimondani amit gondolok.
- Azt elhiszem.-fordított maga felé, majd komolyan szemembe nézett.-De ugye tényleg megtartsuk.
- Ez kérdés? Nagyon szeretném ezt a gyereket. Ennyire még semmit nem szerettem volna.
- Én se.-ölelt meg.-Gyere, feküdjünk le.-húzott az ágyamhoz.
- Zayn!-kiáltottam rá nevetve.
- Mi? Jaj, nem úgy gondoltam! Úgy értettem, hogy aludni.-nevetett.
- Ja. Rendben.-mosolyogtam, majd kivettem a szekrényemből az egyik pizsamámat, átöltöztem, majd befeküdtem az ágyba. Zayn is levetkőzött. Csak a boxeralsó maradt rajta. Ő is befeküdt mellém. Elkezdte simogatni a hátam és piszkálni a hajam, én pedig néhány perc múlva már aludtam is.

  Reggel mikor felébredtem Zayn nem volt mellettem, ahogyan a párnája és a takarója sem. Kiszálltam az ágyból és indultam felhúzni a rolót, de megbotlottam valamiben és a földre estem.
- Auu.-kiáltott fel Zayn kissé halkan, amire én felkaptam a fejem. A fiú a földön feküdt és a fejét vakargatva nézett rám félig nyílt szemekkel.
- Te meg hogy kerülsz ide?-kérdeztem felháborodva.
- Ömm..az anyukád...-kelt fel ásítozva.- Az anyukád tegnap este bejött, miután elaludtunk és azt mondta, hogy feküdjek a földre. Először azt hittem, hogy csak hülyéskedik, de eléggé komoly volt az arckifejezése.- mesélte.
  Több sem kellett nekem.
- Menj aludj tovább az ágyon. És bocsi.-segítettem fel a földről.
- Semmi baj, nem láttál.-feküdt le az ágyra, én pedig leszaladtam a földszintre, ahol az anyukám épp befejezte a reggelijét.
- Mégis mit képzelsz? Csak úgy megparancsolod a barátomnak hogy aludjon a földön?-förmedtem rá.
- Kicsim én...-kezdett védekezni, de nem hagytam szóhoz jutni.
- Nem. Most én beszélek! Az egy másik dolog hogy velem hogyan bánsz, vagy legalább is bántál, de Zaynnel nem fogsz úgy!
- Na ide figyelj. Te nem fogsz velem így beszélni. A lányom vagy és jogom van így viselkedni veled, amit nem szívesen teszek, de ha egyszer ennyire akaratos és csökönyös vagy, nincs más választásom. A barátodat illetően pedig..én kedvelem Zaynt, rendes fiúnak tűnik, csak az nem tetszik hogy lefektetett és egy gyereket ültetett a hasadba.-mondta a végét már kicsit higgadtabban.
- Lehet hogy az anyám vagy, de nem épp úgy viselkedsz.-mondtam az arcába, majd visszaszaladtam az emeletre. Zayn már az ágyon feküdt, hassal. Ráugortam a hátára, majd elkezdtem puszilgatni és masszírozni.
- Hm. Ez nagyon jó.-szólalt meg halkan. Ekkor Katrin jelent meg az ajtóban. Tudtam, hogy mit fog csinálni.
- Hihi.Szólok anyunaaak.Blee.-öltötte ki a nyelvét majd elszaladt. Utánaszaladtam, de nem tudtam elkapni. Túl gyors volt. Gyorsan visszaszaladtam a szobámba, leült a fotelembe és a kezembe vettem egy könyvet, mintha olvasnék, Zayn pedig úgy tett mintha még mindig aludna, így mikor anya feljött nem velünk, hanem  Katrinnal veszekedett, aminek most kimondottan örültem.
  Miután anya elment dolgozni, mi felöltöztünk és elmentünk várost nézni. Zaynnek megmutattam az összes kedvenc helyemet a városban, amik neki is tetszettek, este pedig elmentünk a város legjobb bárjába, ahol találkoztam néhány barátommal is.

35.rész: Itt a vége?..

És újra itt a 35.résszel :D ...Ez egy kicsit rövid, lett, de remélem azért tetszeni fog..Éééss, a blog hamarosan eléri a 14000 látogatót. Nagyon, nagyon, NAGYON boldog vagyok!! :))
  a részről csak annyit, hogy lehet, hogy két értelmű a cím, mégis egy dologról van szó!! ;D

- Gabi, kérlek engedj be!-hallottam meg Harry kétségbe esett hangját, az ajtón kívülről.
A fürdőszobában voltam. Egy kád meleg vízben feküdtem. A víz piros volt. Ránéztem a lábamra, ami szintén pirosított. Vér... A belső combomon egy karcolást láttam. Széttártam a lábam, hogy jobban lássam, de nem kellett volna. A belső combomba a sorry felirat volt bevésve. Magam mellé tekintettem, és a kezemben észrevettem egy tükör darabot, ami véres volt. Nem értettem semmit, mégis nyugodt voltam.
- Gabi. Légyszíves nyisd ki az ajtót.-hallottam meg újra Harry hangját.
- Ne haragudj.-szóltam halkan, majd megragadtam a tükör darabot és felvágtam az ereimet...
  Egy könnycsepp gurult végig az arcomon, majd minden elsötétült.Éreztem a nyugalmat. Már láttam a fényt, de ekkor újra kinyíltak a szemeim, és úgy éreztem, hogy egy lény szállt meg. Kiszálltam a kádból, megragadtam a földre hullott tükör darabot és kimentem a fürdőből. Harry az ágyon ült és elborzadva nézett rám.
- Most véged.-mondtam szörnyű, rekedtes hangon. Ez már tényleg nem én voltam.
  Elindultam Harry felé és felemeltem a kezem. Próbáltam ellenkezni, de nem ment. Nem tudtam megmenteni...Megöltem...
- NEEEE!!!-riadtam fel sikítva és sírva. Arcomat tenyerembe temettem és éreztem hogy ellepik a könnyek.
- Jézusom Gabi, mi történt?-riadt fel Harry kómás fejjel.
- Meg..Megöltelek.-néztem rá, majd karjaiba borultam. Nem hiszem hogy értette a célzást.
- Micsoda?-kérdezte hüledezve.-Nyugalom. Csak egy rossz álom volt.- húzott magához közelebb.-Próbálj meg elaludni.
- Nem megy.
- Próbáld meg. Gyere.-ölelt át, fejemet bicepszére hajtottam és lehunytam a szemem, de az álmom képei újra bevillantak.
- Nem tudok.-sírtam fel újra, de már halkabban.
- Sss...-nyugtatgatott.
 Körülbelül 10 percig feküdtem a kezén, mire ő elaludt, de én még nem tudtam..Óvatosan kimásztam az ágyból, felvettem egy pulcsit, majd lementem a konyhába. Megittam egy pohár vizet, majd indultam vissza a szobába, de az ablakból megláttam Gemmát. A hátsó kertben ücsörgött egyedül.
- Hé, Gemma. Minden rendben?-mentem ki hozzá.
- Óh szia, te még fent vagy?-kérdezte szomorkodva.
- Ki vele.-ültem le mellé a fűre, ami egy kissé nedves volt a levegőben keringő pára miatt.
- Nem tudom mi tévő legyek.-hajtotta le a fejét.
- Ezt hogy érted?
- A barátom Ben, azt szeretné, ha elköltöznék hozzá, de én nem akarom itt hagyni anyut. Harry elköltözött Londonba,  Joe folyton dolgozik. Már csak én maradtam neki.
- Ki az a Joe? Jaj, már tudom. A nevelő apukátok, igaz?
- Igen. Jaj, Gabi te mit tennél a helyemben?
- Hát nem tudom. Egyenlőre még nem vagyunk ezen a szinten Harryvel. Hisz alig két és fél hónapja járunk. De tudod mit? Mond el Annenek, és majd közösen megbeszélitek.-mosolyogtam rá.
- Igazad van. Köszönöm.-ölelt meg, ami hirtelen jött.-Annyira rendes vagy.
- Ugyan, nincs mit. De én most megyek, elálmosodtam.
- Rendben. Jó éjt
- Te nem jössz?
- Még maradok egy kicsit.

  Már három napja Holmes Chapelben vagyunk. Mindenki nagyon kedves velem és vére Joet is megismerhettem. Kedves ember. Jól elbeszélgettünk.
  Ma elmentünk bevásárolni. Anne felírta hogy mit kell venni, és a közeli szupermarketben be is szeretünk mindent., közben pedig sokat hülyéskedtünk. A vásárlás után, Harry megmutatta a várost, ami nekem nagyon tetszett. Nem lenne, valami jó idegen vezető, de nekem ő volt a legjobb.
  Este egy klubba mentünk, ahol megismerkedtem Harry néhány barátjával. Mikor beértünk, Harry megfogta a kezem és egy röhögő csoporthoz közeledtünk.
- Harryyy.-kiáltott az egyik, majd a barátom nyakába ugrott és megborzolta a haját.
- Franki!!-ölelte meg a srácot- Miért piszkálja mindenki a hajamat?-kérdezte nevetve.
- Talán mert olyan jól néznek ki azok a fürtök.-lépett közelebb hozzá egy barna, göndör hajú lány.
- Dorothy.-ölelte meg a lányt is,  majd sorban mindenkit.
- Srácok, had mutassam be a barátnőmet, Gabriella Payne.-karolta át a derekamat büszkén.
- Wow. Szép préda.-kacsintott a barátomra, az egyik haverja.
- Maradj már.-ütötte vállba a mellette álló lány.
- Öm, igen..az.-vigyorgott Harry.- Gabi, ők itt a barátaim Franki, Josh, Nick, Fredie, Dorothy, Lina és Katina.
- Sziasztok, örülök, hogy megismerhetlek titeket.-mosolyogtam.
- Én is örülök.-jött oda, azt hiszem Katina, és megölelt, majd sorban mindegyikük.
- Harry barátja az én barátom is.-mondta mosolyogva Nick.
-Hát köszi.-mosolyogtam vissza rá.
  Kissé furcsa volt ez az ismerkedés, de hagyjuk annyiban.
  Jól telt az este. Sokat beszélgettünk, és egy két pohár ital is lement a torkunkon. Meséltem egy kicsit magamról, cserébe pedig a srácok meséltek Harry néhány régi hülyeségéről, amiken természetesen sokat nevettünk. Az is kiderült, hogy ez a klub az ő közös helyük, már alap iskolás koruk óta.
  A beszélgetés közben, ki kellett mennem a mosdóba, ezért megkérdeztem Josht.
- Josh, légyszíves megmondanád, hogy hol a mosdó? Úgy látom, hogy jól elvannak, nem akarom megzavarni őket.-mutattam Harryre nevetve, aki épp Frankival versenyzett.
- Mindig is ilyenek voltak.-mondta nevetve.- Egyébként a bár mellet, jobbra. Megtalálod.-mondta mosolyogva, én pedig hátra mentem.
  Mikor kijöttem a mosdóból, odanéztem az asztalunkhoz, de nem jó látvány fogadott. Harry ölében egy szőke lány ült, és úgy láttam, hogy épp készül ledugni a nyelvét a torkán. Elkapott a hányinger és a sírhatnék. Gyorsan elfordultam. Nem akartam újra átélni. Kimentem a klubból és elindultam haza, vagyis Harryék házához. Miközben sétáltam egyre csak az a gondolat járt a fejemben, hogy vajon miért tette?, de válaszolni már nem tudtam.
  Egyre gyorsabbra vettem a lépteimet, mert már kezdett sötétedni, én pedig nem tudom pontosan az utat. Közben az eső is megeredt, ahogyan a könnyeim is. Futásnak eredtem. Csak futottam...Magam se tudtam hová. Bekanyarodtam, de zsákutcába kerültem. Éreztem hogy nem bírom tovább. A lábaim kicsúsztak alólam, én pedig a földre estem. Próbáltam nyitva tartani a szemeimet, de nem bírtam. Ólom nehézségűek voltak A telefonom vibrálni kezdett a zsebemben. Lassan kihúztam és Harry képét láttam a kijelzőn, de nem vettem fel. A telefon kicsúszott a kezemből, a fejem pedig újra a földön landolt. Még mielőtt becsukhattam volna a szemem, egy embert láttam magam előtt, aki közeledett felém, aztán minden elsötétült...
                                   

34.rész: Holmes Chapel...

  Amint már az előző résznél mondtam, ez a rész Holmes Chapelben játszódik, és persze a címnél is kitalálhattátok. :D
  Valamint a blog elérte a 13 000 látogatót, aminek rettentően örülök. Mikor elkezdtem a blogot gondolni sem mertem, hogy lesz 10 000 látogatóm, de mégis lett, sőt több is, aminek szintén nagyon-nagyon örülök, és ez csak nektek köszönhető. Köszönöm! :)


  Vajon mit fognak rám szólni? Vajon kedvelni fognak? És mi lesz ha nem tetszem nekik? Vagy ha elutasítják a kapcsolatunkat?
  Egész úton ezek és hasonló kérdések pörögtek a fejemben. Egy percre se tudtam lenyugodni. Nagyon izgultam. A köröm rágást és a pánikot kipipálhatom. Vajon még mi lesz?

/Kb 6 órával a megérkezés előtt/
  Miután leszállt a gépünk Londonban, először Harry házába mentünk még néhány dologért, azt követően pedig mi hozzánk. Én is összeszedtem még néhány szükséges dolgot. A gép landolása után 2 órával elindultunk Holmes Chapelba Harry Range Rover-ével.

- Megérkeztünk.-mondta Harry boldogan, rám mosolyogva.
  Előre tekintettem, ahol egy "Welcome in Holmes Chapel" feliratú tábla állt.
- Üdv Holmes Chapelben.-köszöntött vigyorogva, amit én csak egy apró mosollyal köszöntem meg.

                                               
  Nagyon örültem hogy végre megérkeztünk, de úgy éreztem, hogy a vér nyomásom már a fellegekben jár. Harry rám nézett és megfogta a kezem.
- Nyugi már. Nem lesz semmi baj. Nem kell aggódnod, anyu és Gemma imádni fognak, meglátott.-mosolygott biztatóan, majd egy gyengéd csók után tekintetét újra az útra szegezte.
  Egyre beljebb mentünk a városba, ami nagyon elnyerte a tetszésemet. Nyugodt, kellemes kisváros. Mindenki mindenkivel jóban van és nincs háború a szomszédok közt sem, amint látom. Azt hiszem jól fogom érezni én itt magam. Legalább is remélem...
                                                       
  Öt perc elteltével Harry leparkolt egy nagy ház előtt, majd kiszállt a kocsiból. Gondolom megérkeztünk. Kinyitottam az ajtót, majd én is kiszálltam. Harry kivett két bőröndöt a csomagtartóból, majd elindult a ház felé. Én is indultam volna, de úgy éreztem, hogy a lábaim belegyökereztek a talajba.
- Nem jössz?-fordult felém a barátom, miután észrevette, hogy nem követem őt.- Gyere már. Nem harapnak.-nevetett.
  Vettem egy mély levegőt, majd megtettem az első lépést, aztán a másodikat és már csak azt vettem észre, hogy bent állok a házban és Harry kiáltására felkaptam a fejem.
- Hahó. Megjöttünk!
  Kiáltotta, mire az emeletről egy 20 év körüli, hosszú barna hajú lány szaladt felénk, majd Harry nyakába ugrott. Harry letette a földre a bőröndöket, majd szorosan megöleli a lányt.
- Végre itt vagy Harold. Annyira hiányoztál.-kócolta össze a haját.
- Te is nekem Gemm.- szóval ő Gemma. Nagyon szép lány
- Harry.-kiáltott egy nő a hátuk mögül.
- Anya.- ő pedig Anne. Gyönyörű nő, és Harry nagyon hasonlít rá.
- Szia, Biztosan te vagy Gabriella.-lépet mellém Gemma a kezét nyújtva.
- Szia. Igen. És te Gemma, ugyebár.-mosolyogtam, majd kezet fogtunk.
- Anya, Gemma ő itt Gabriella a barátnőm.-állt mellém büszkén a fiú.
- Szia Gabriella, örülök hogy megismerhetlek.-ölelt meg Anne.-Harry már sokat mesélt rólad.-vigyorgott.
- Hát igen.-vakargatta a tarkóját az említett srác, mire én csak kuncogtam.
- Gyertek beljebb.-húzott Anne a konyhába.-Gondolom éhesek vagytok.
- Kopog a szemem.-fogta meg a hasát Harry.-Mit készítettél?-szippantott bele a levegőbe, amiben a sült csirke illata érződött.
- Az egyik kedvencedet. Pikáns csirke rizzsel és zöldség salátával.-mondta boldogan.
- Hah. Az egyetlen olyan kaja amit eddig még nem rontottam el.-nevetett fel.
- Ugyan már. Igenis elrontottam egyszer. Emlékszel, amikor anya rád bízta a kaját. Amikor Robertsék jöttek hozzánk vendégségbe.-nevetett Gemm.
- Tényleg.-vallotta be.-Akkor nagyon elrontottam. A végén pizzát rendeltünk.-nevettünk együtt
- Na de most már gyertek, kihűl a kaja, beszélgetni meg az asztalnál is tudunk.-intett a kezével Harry anyukája és bement a konyhába.
- Oké, mindjárt csak még behozom a többi cuccot.-kiáltott Harry, majd kiment a kocsihoz. Én követtem őt.
- Nagyon kedves az anyukád. És Gemma is jó fej.-dőltem neki a kocsinak.
- Na látod. Én megmondtam, hogy nem lesz semmi baj.-állt elém, kezeit két oldalamra téve, a kocsinak döntve.-Szeretlek.- hajolt közelebb, majd megcsókolt.
  Kezei derekamra csúsztak és közelebb húzott magához. Kezeimmel beletúrtam göndör, dús hajába, és próbáltam élvezni a csókját, de megzavartak.
- Nem arról volt szó, hogy a bőröndöket hozzátok be?- kiáltott ránk Gemma kuncogva, mire én egy hirtelen mozdulattal ellöktem magamtól a barátomat.
- Hej.-szólt rám.-Ezt most miért?-kérdezte szomorúan.
- Most nincs rá időnk.-öltöttem rá a nyelvem gúnyosan, majd megfogtam az egyik táskát és bementem vele a házba. Leraktam az előszobában, majd bementem a konyhába. Leültem az egyik székre Anneel szemben és vártam Harryre.
- Szedjél csak. Érezd magad otthon.-mosolygott rám kedvesen Anne majd közelebb tolta a rizses tálat.
- Köszönöm.-vettem el, majd egy kanállal rakta a tányéromra.
- Annyi elég lesz?-bökött a szemével a tányéromra csodálkozva.
- Tudod Anya, Gabinak régen....-jött be Harry, és próbálta az anyukájának elmagyarázni a "történetemet". Egy olyan "remélem nem gond"-féle pillantást vettem rám, majd folytatta- Volt egy kis gondja a súlyával, és hát azóta kevesebbet és egészségesebben esik.-nyögte ki végül.
- Oh, értem. Hát akkor csak annyi szedjél amennyi jól esik.-mondta megértően.
  Harry leült mellém, majd ő is szedett a tálból. Vacsora közben beszélgettünk a turnéról és én is meséltem egy kicsit magamról.
- Tudod Gabi, sokkal szebb és kedvesebb vagy mint ahogy hittem.-nézett rám aranyosan Gemma, és úgy láttam rajta, hogy komolyan gondolja amit mondott.
- Hát köszönöm. Örülök neki. És te is sokkal szebb és aranyosabb vagy mint,ahogyan Harry leírt, vagy a képekről.-mosolyogtam.
- Jaj ugyan már. Te sokkal szebb vagy.
- Igen ő sokkal szebb.De csak azért mert én ilyen széppé tettem.-vigyorgott büszkén Harry.
- Ha ha ha. Nagyon vicces vagy. Inkább segíts elmosogatni.-állt fel az asztaltól Anne.
- Én szívesen segítek.-álltam fel, majd a kezembe vettem néhány tálat és a konyha pultra vittem.
- Nem csak szép és kedves, de még segítő kész és munka készséges is.-nézett a fiára mosolyogva.
- Bizony. Tökéletes barátnő.-nézett rám csillogó szemekkel.
- Ugyan?!-néztem feléje, majd elkezdtem mosogatni. Lehet kisit furcsán hangzik, de jó volt újra egy kis házimunkát végezni.
  Mire végeztünk a mosogatással, Harry már felvitte a bőröndöket a szobájába. Én is felmentem, hogy átöltözzek. Mikor beléptem a szobába tiszta sötétség volt. Csak a roló tetején szűrődött be egy kis fény. Pont elég volt arra, hogy körülnézzek a szobában. Harry az ágyon feküdt mackó nadrágban, a felső testét fedetlenül hagyja. Halkan horkolt. Nem akartam felkelteni. Olyan aranyos volt így. Órákig el tudtam volna őt nézni. Az egyik bőröndömből előkotortam egy rövidnadrágot és egy pólót, majd magamra kaptam és kimentem a szobából.
- Nem láttad Harryt?-kérdezte Anne, mikor lementem.
- De. Fent van a szobájában, de alszik.
- Értem.
- Kell még valamit segítenem? Esetleg tudok még valamiben?-ajánlottam fel a segítségemet.
- Nem köszönöm. Most nincs más teendő. Menj, feküdj le te is. Biztos elfáradtatok, hosszú volt az út idáig.
- Igen egy kicsit. Rendben. Akkor ha valami van szóljatok.-s azzal fel is mentem vissza Harryhez. Az ajtó előtt megtorpantam. Úgy éreztem hogy ki kell mennem a mosdóba, de nem tudtam hogy hol van. Óvatosan benyitottam a lépcső melletti szobába,de elvétettem. Úgy láttam, hogy ez Gemma szobája. A fal krém színű volt, a szekrények pedig mogyoró barnák. A falon képek lógtak, ha jól láttam volt néhány Harryről is. A lány az ágyon ült és telefonált.
- Várj egy kicsit.-szólt a telefonba, majd felém fordult.-segíthetek valamiben?-kérdezte.
- Ő bocsi. Nem akartalak zavarni, azt hittem, hogy itt a mosdó. De majd megkeresem. Még egyszer bocs.-mosolyogtam rá zavartan.
- A folyosó végén jobbra, a fehér ajtó.-kiáltott utánam, még mielőtt becsuktam az ajtót.
  Miután elvégeztem a dolgomat és egy kicsit lehűtöttem az arcomat, visszamentem Harryhez, aki még mindig mélyen aludt az ágy egyik felében. Lefeküdtem mellé és néhány perccel később már én is szuszogtam.

  A barátom simogatására keltem. Kinyitottam a szemeimet, de nem láttam őt. Átakartam fordulni a másik felemre, de beleütköztem valamibe, pontosabban valakibe. Ő volt az. Nem mozdult, csak simogatott tovább.
- Mióta vagy fent?-kérdeztem, már szemben fekve vele.
- Csak néhány perce.
  Csak néztünk egymás szemébe, és ekkor eszembe jutott valami. Egy régi emlék. Szemeim megteltek könnyekkel. Úgy éreztem, hogy itt az idő. Itt az idő elmondani neki. Megérdemli hogy tudjon róla. De remélem, nem hagy el emiatt. Bár nem olyannak ismertem ki...
- Harry.-szóltam halkan. Már nem néztem a szemébe.
- Hm? Mi az?-kérdezte, és kezével óvatosan felemelte a fejem.
- Valamit nem mondtam el neked.
- És mi az?-kérdezte mosolyogva. Gondolom, valami jóra számíthatott.
  Megráztam a fejem, majd belekezdtem.
- Régebben volt egy betegségem.-ny9gtem ki, majd a fiú szemeibe néztem, amik nyugodtságot sugároztak.
- Figyelj. Ha azt gondolod, hogy e miatt el foglak hagyni, vagy hogy nem foglak ugyan így szeretni, akkor rosszul hiszed. Nagyon szeretlek külsőleg belsőleg, és ezen senki sem változtathat. Még egy régi betegség sem.-mondta, majd megcsókolt. Mosolyogva viszonoztam csókját, és úgy éreztem, hogy nagy kő esett le a szívemről.
- Szeretlek.-súgtam a fülébe, miután csókunk véget ért, amit újra csak egy csókkal köszönt meg, de mos nem hagytuk abba. Egyre gyorsabbra és vadabbra vette a tempót.
- Akarlak.-lehelte ajkaimba, majd lassan pólóm alá nyúlt és leszedte rólam. Nem ellenkezve hagytam magam. Elég furcsán szedte le rólam, ugyanis ajkaink nem váltak el egymástól. Én is próbáltam leszedni az ő pólóját, amiben egy kicsit segített.
  Alig kaptam levegőt vad, perzselő csókjaitól, így próbáltam egy kicsit elhúzódni, de ő nem hagyta. Csak még közelebb húzott magához. Felült az ágy szélére, velem az ölében és úgy csókolt tovább. Mikor már tényleg nem bírtam, eltoltam magamtól és a levegőt gyorsan szedve, szinte lihegve gyönyörű zöldeskék szemeibe fúrtam tekintetemet. Ú csak mosolygott, majd egy nagy levegő vétel kíséretében hátra dőlt az ágyra. Én még mindig az ölében ültem.
- Annyira jó vagy.-sóhajtotta a plafont bámulva. Ledőltem mellé, majd fejemet ráhajtottam fedetlen mellkasára.
- Te is az vagy.-emeltem fel a fejem, arcára nézve. Egy apró csókot nyomot még ajkaimra, majd feljebb csúszott az ágyon, a párnájáig. Én is úgy tettem, majd egymás karjaiban elaludtunk, újra.

33.rész: Viszlát Amerika...

  És újra itt!!!! Először is, ne haragudjatok, hogy ilyen sokára hoztam a kövi részt, de egy hétig sítúrán voltunk, utána meg nem volt időm, mert be kellett pótolnom a lecit. ://
  De a jó hír, hogy most újra itt vagyok!!..Remélem azért örültök! 
  Ez az utolsó "Amerikás" rész. Ez után 2 rész lesz Harryről-Gabiról, aztán 2 Zaynről-Lauráról, majd 1 Niall-Grace rész, 1 Louis-Kira és végül 2 Liam-Carly rész. Úgy gondoltam, jó ha tudtok a többiek történéseiről is, nem csak Harryékről! Remélem nem bánjátok!
  De most nem is szaporítom tovább a szót, íme a következő rész(kicsit rövid lett..bocsi://) :


Reggel hét körül keltem az ébresztőre. Harryt is felkeltettem, majd bementem a fürdőbe. Lezuhanyoztam, hajat mostam, a törölközőt magam köré tekertem, majd visszamentem a szobába.
- Szia Drágám.-adott egy puszit az arcomra, majd bement a fürdőszobába.
- Jó reggelt.- szóltam utána, majd az ágy mellé állva elkezdtem öltözködni.
  A tegnap este kikészített ruháimat vettem fel, ami az egyik kedvenc H&M-es tornacipőmből, farmeringemből és rózsaszín csőnadrágomból állt.
                                                   
Gyorsan magamra kapkodtam, majd megszárítottam a hajam, azt követően pedig beledobáltam a bőröndbe a még kimaradt ruhákat és már készen is voltam az indulásra.
  Mire mindennel végeztem, Harry is kijött a fürdőből felöltözve, ő is készen állva az útra.
- Csinos mint mindig.-mosolygott rám.
- Köszi. Te is az vagy.-adtam egy apró csókot ajkaira.
- Gyere. Menjünk enni.-fogta meg a kezem, én pedig követtem őt.
  Lementünk az étterembe, ahol Niallal és Grace-el találkoztunk. Az egyik asztalnál ültek a reggelijüket fogyasztva. Csatlakoztunk hozzájuk.
- Sziasztok. Jó étvágyat.-köszöntem nekik.
- Sziasztok.-köszönt Grace is.
- Heló.-szólt Niall is teli szájjal.-Köszi.
- Mi újság van?-ült le mellém Harry.
- Semmi új. Már várom a haza utat.-válaszolt vidáman Grace.
- Azt már én is. Nagyon kíváncsi vagyok Holmes Chapelre.-mondtam én is vidáman.
- Azt meghiszem. Nagyon hangulatos, kedves kis város. Szeretek ott lenni.-fűzte hozzá véleményét Niall.
  Harry intett a pincérnek, aki azonnal ott termett mellettünk. Rendeltünk és míg várakoztunk, ami nem telt sok időbe, tovább beszélgettünk, közben pedig Zayn és Laura is csatlakoztak hozzánk. Zayn nagyon figyelt Ellre, nem hogy valami baja legyen. Úgy láttam, hogy a barátnőmnek már az agyára megy ez a túlságos óvatosság, de azért a boldogság is tükröződött róla. Nagyon boldogok együtt és természetesen szerelmesek. Én ennek csak örülni tudok, ahogyan a többiek boldogságának is.
  A reggeli után a bőröndöket bepakoltuk az autókba és indultunk a reptérre. A nagy tömeg ellenére hamar bejutottunk az épületbe. A gép egy óra múlva száll fel, az az délben.
  Miután leadtuk a csomagokat, benéztünk a reptéri kisboltba néhány apró, még kimaradt szuvenírért és beültünk a kávézóba is. Gyorsan el telt az idő és megkezdődött a beszállás. Mindenki a párja mellé ült, akár csak idefelé jövet.
  A fejemet ráhajtottam Harry vállára és néhány percen belül el is aludtam. Még álmos voltam.
  Nem aludtam sokat. Körülbelül 20-30 percet. Harry még aludt, felhúzott lábakkal, a fejét az ablaknak döntve. Nagyon aranyos volt. Kicsit unatkoztam. Úgy döntöttem, megnézem ki mit csinál. Mögöttünk Carly Liam ölében aludt, Liam pedig a telefonjával játszott. Leültem mellé. Néhány percig beszélgettünk kettőjük kapcsolatáról. Liam csak jó dolgokat mondott Carlyról. Hogy milyen kedves, aranyos, vicces és ez mind igaz is rá.
  A rövid beszélgetés után tovább mentem. Laura és Zayn UNO-ztak, Grace és Niall pedig beszélgettek. Miután mindenkit megnéztem, lehuppantam Josh mellé. Ő egyedül ült, ezért volt mellette egy szabad hely. Egy kiscit furcsán éreztem magam, mikor  ránéztem, ugyanis a szemei úgy ragyogtak akár a gyémánt.
- Ömm jól vagy?-kérdeztem rá furcsán.
- Persze.-kuncogott és fejét elfordította.
- Egyébként mi újság? Tetszett Amerika?-érdeklődtem.
- Igen. Nagyon is. Szerencsések lehetnek a srácok, hogy ennyien szeretik őket.-mondta maga elé tekintve, gondolkodva.
- Igen. Azok. Na és melyik város tetszett a legjobban?
- Különösen mindegyikért oda-vissza voltam.-nevetett, amin én is elmosolyodtam.
- Nekem is. Jó volt ilyen sok várost megismerni ilyen rövid idő alatt.
- Jaja. És a koncertek is baromi jók voltak. Jó volt kiállni a színpadra, azzal a tudattal, hogy több millióan néznek minket.
- Hát igen. Eleinte nagyon paráztam, de aztán egész jól ment.
- Egész jól?! Nagyon jól. Gabriella, neked csodálatos a hangod.-fogta meg a vállam, majd rám mosolygott, amit én csak egy apró mosollyal köszöntem meg. Jól esett a dicséret.
  Tovább beszélgettünk, és szóba kerültek a régi emlékeink, valamint azt is elmondtuk, hogy mi történt velünk az az idő alatt, amikor nem voltunk együtt. Ne essék félre értés, nem jártunk, csak olyan jó barátság volt köztünk, ami kevés embernél adatik meg. Olyanok voltunk akár a testvérek. De sajnos ez az idő már elmúlt. Megváltoztunk.
  Teljesen belemerültünk a beszélgetésbe. Épp nevettem egy régi hülyeségünkön amikor Josh közeledni kezdett felém.
- Annyira szép a mosolyod.-mondta szinte suttogva, kissé titokzatosan, mégis értettem a célzást, de bár ne értettem volna.
- Josh. Kérlek ne.-próbáltam elhúzódni, de a szék háttámlája megakadályozta.- Én Harryt szeretem.-suttogtam és már alig kaptam levegőt.
- Bárcsak ne volna. Akkor az enyém lehetnél.-mondta kissé hangosabban.
  Egyre jobban közeledett hozzám, de én nem tudtam sem elfutni, sem megállítani. Mozogni sem tudtam. Óvatosan felemelte a kezét, az arcomhoz emelte és próbált megcsókolni, de ekkor sikerült ellöknöm, így ő beverte a fejét én pedig vissza tudtam szaladni a helyemre.
  A könnyeimmel küszködtem. Arcomat az ülésre felhúzott lábaimba temettem és próbáltam visszafojtani a könnyeimet. Ekkor valaki megfogta a vállam, mire én felnéztem és Harry tekintetével találtam magam szemben. Gyorsan elkaptam a fejem, letöröltem az egyetlen könnycseppet, ami kijött a szememből, majd visszafordultam, de nem néztem szemeibe.
- Gabriella. Kincsem. Minden rendben?-próbált maga felé fordítani.
- Persze. Semmi baj.-mondtam, arcomra pedig ráerőltettem egy mosolyt, ami inkább egy grimasznak tűnhetett.
- Gyere.-húzta a kezem, majd megölelt. Ez most nagyon jól jött, és jól is esett. Illatát mélyen beszívtam, amitől megnyugodtam és újra mosoly ült az előbb még grimaszos, szomorú arcomra.
  Még egy óra volt a landolásig. Az idő nagy részét Harryvel töltöttem. Beszélgettünk, vicceket meséltünk egymásnak, közben pedig néhány csók is elcsattant.
  Végül elérkezett a leszállás. Harry megfogta a kezem, a másikkal pedig simogatta, így könnyítve a leszállástól való félelmemet.