Jó olvasást! :)
A többiek már lent vártak ránk a hallban. Mind nagyon jól néztek ki. Kimentünk a szálloda elé, ahol már várt ránk a limuzin. Sorba beszálltunk a hosszú autóba és indultunk a fellépőhelyünkre. Út közben megittunk egy üveg pezsgőt is és beszélgettünk. Nagyon izgulok. Sokszor volt az életemben olyan pillanat, amikor valami miatt izgultam és ideges voltam, de úgy érzem, hogy ennyire még nem voltam. Ezt a srácok is észre vették.
- Nyugi már. Rezegsz mint a kocsonya.- nevetett rám Louis.
- Nem mondod? -néztem rá bambán.
- Mi a baj Gabi? -kérdezte Niall.
Ez komoly? megkérdezi, hogy mi a baj? Gondolhatná.
- Szerinted?-kérdeztem gúnyosan.
- Ennyire azért nem kéne idegeskedni és izgulni. Minden rendben lesz. Nagyon ügyes vagy és nincs mitől félned.-biztatott Zayn.
- Lehet.-néztem le a talajra, már kicsit megnyugodva és ekkor eszembe jutott Emma.
Zene. A fiúk új száma: Little Things
Ő tőle igenis félek, még ha nem is mutatom. De nem is tőle. Inkább attól, hogy valami kárt tesz bennünk. És ha mondjuk ott lesz a koncerten és valahogy megszégyenít egész New York előtt. NEM! Az nem lehet. Hisz mit tudna csinálni?
Először van egy olyan ember az életemben akit, igazán és teljes szívemből szeretek, akinek ha bármi történik elmondom, akiben megbízom, akire nem csak szerelmemként tekintek, hanem barátként is, aki felvidít a borús napokon, aki előtt nem vagyok szégyenlős, aki meg tud nevettetni, aki mellettem áll jóban rosszban. És most el akarnak szakítani tőle. Tönkre akarják tenni az életem. De miért? Mégis mit ártottam nekik?
Gondolatmenetemből sikítozó hangok zökkentettek ki. Felkaptam a fejem és kinéztem az ablakon. Lesokkolódtam. Több száz, sőt több ezer őrült, sikítozó Directioner ugrándozott az utcán arra várva, hogy megláthassa a fiúkat. A limuzin elhajtott előttük és hátra gurult, a hátsó ajtóhoz. Megkönnyebbültem amikor láttam, hogy egy rajongó sincs a hátsókapunál. Gyorsan kiszálltunk az autóból és bevonultunk a stadionba.
Néhány segéd elvezetett az öltözőnkhöz. Mindenkinek külön szobája volt. Az én szobám egy egyszerű krémszínű helység volt, amiben egy kanapé, egy sminkes asztal és egy ruhaállvány volt. Azonnal a ruhákhoz mentem és válogatni kezdtem köztük. Mind gyönyörű volt. Az első két számhoz, egy fehér szoknyás, felül színes flitterekkel díszített ruhát választottam, egy hozzá illő mintás, fekete, platformos cipővel. Felvettem, majd kiválasztottam a másik 2 számhoz is egy ruha összeállítást, ami egy fekete rojtos hasas toppból, egy amerikai zászlós mintás sortból és egy bokacsizmából állt. Nagyon tetszett ez az összeállítás is.

Kicsit pihenni akartam a színpadra lépés előtt, így ledőltem a kanapéra. Épp elhelyezkedtem, amikor kopogtak. Sóhajtottam egyet, majd felkeltem és ajtót nyitottam.
- 10 perc múlva színpadra!-szólt egy csajszi, majd kiment.
Visszamentem, még egyszer megigazítottam a hajam, gyorsan kentem fel egy kis sminket, majd kimentem. Kint nagy volt a sürgés-forgás. Mindenki össze-vissza futkosott és kapkodott. Az utolsó simításokat végezték. Megláttam Niallt és oda mentem hozzá.
- Szia Manó. Mit iszol?-mutattam a poharára.
- Szia Gabi. Vao. Nagyon dögös vagy.-nézett végig rajtam.
- Köszi.-mosolyogtam és egy kicsit el is pirultam.
- Citromlé.-kortyolt a poharába, majd savanyú épet vágott.-Kérsz?-még mindig grimaszolva.
Először tiltakoztam, de aztán beleegyeztem. Kíváncsi vagyok az ízére.
- Úú. Ez rohadt savanyú.-húztam el a szám.
- Mire számítottál?-nevetett rám azzal a cuki nevetésével.
- Amúgy meg finom. Nagyon is.-nevettem már én is.
Egyszer csak valaki egy mikrofont nyomott a kezembe. Tudtam mit jelent. Néhány percen belül a színpadon kell lennem. Elkezdtem izgulni. A tenyerem meg izzadt. Kisebb pánikba estem.
- Sok sikert. Ügyes legyél!-kívánt szerencsét Niall, majd elment.
Egyedül álltam a lépcsők mellet és kis híján halálra izgultam magam. A gyomrom görcsben volt, a testem remegett és a fejemben össze-vissza fonódtak a dalaim szövegei. Egyszer csak valaki átkarolta a derekam hátulról. Megijedtem, majd hátrafordultam.
- Sss. Nyugi. Minden rendben lesz. Meg tudod csinálni. Csak te vagy és a mikrofon.-súgta a fülembe.-Zárd ki a külvilágot és érezd át a zenédet. Akárcsak a próbákon.-fordított maga felé és adott egy puszit az arcomra.
Egy kissé megnyugodtam, de még mindig ott motoszkált bennem a tudat, hogy valami baj lesz.
- Készülj. Mindjárt te jössz.-szaladt el mellettünk Liam egy mikrofonnal a kezében, és egyenest a színpadra lépett.
A rajongók sikítozásban törtek ki, hatalmas hangzavart okozva.
- Hello New York. Hogy vagytok? Kezdődhet a koncert?-kérdezte Liam a közönségtől, mire azok csak még nagyobb sikítással és kiabálással válaszoltak.- Mielőtt még mi énekelnénk el a dalainkat a srácokkal, beszeretném nektek mutatni az unokatestvéremet Gabriella Payne-t. Most próbálja az énekesi pályát és szeretném, ha meghallgatnátok őt. Négy dalt fog énekelni, amit ő és egy barátja írtak. Remélem tetszeni fog. Jó szórakozást.-fejezte be, majd lejött a színpadról. Megölelt, sok szerencsét kívánt, majd elment.
Felmentem a színpadra, de amikor megláttam a közönséget, megtorpantam. Vissza akartam fordulni és leszaladni a színpadról. Egyszer csak lecsukódtak a villanyok, a közönség pedig elhalkult.Nem tudtam, hogy ez mi lehet, de végül nem törődtem vele. Nagy levegőt vettem, majd belekezdtem a dalomba.
(Harry szemszöge):
Nagyon izgul. Próbáltam lenyugtatni és ellazítani, de nem nagyon ment. Végül eljött a pillanat. Miután Liam lejött a színpadról, Gabit még inkább elkapta az izgulás. Felment a színpadra, de megtorpant és lekart szaladni. Támadt egy jó ötletem. Gyorsan megkértem mindenkit, hogy kapcsoljon le annyi villanyt és reflektorfényt amennyit tud, és hogy valahogyan csitítsák le a közönséget. Sikerült. Gabi visszament és elkezdett énekelni.
(Gabi szemszöge:)
Először a Butterfly című számot adtam elő. Az első néhány sort zene nélkül énekeltem, de utána bekapcsolódott a zenekar és a lányok is táncolni kezdtek. Nagyon jól éreztem magam.Csodás volt énekeli.
A második dal az Only You volt. A dal közben emlékképek keringtek a fejemben, a Harryvel töltött időmről. Az első találkozás, amikor lebukfencezett a lépcsőkről. Amikor együtt buliztunk. Az első csókunk. Az első éjszakánk. Amikor ismeretlenként megcsókolt. Amikor ,,megkérte a kezem".
Minden szép emlék eszembe jutott. A dal végén egy nagy könnycsepp gurult végig az arcomon. Meghajoltam, majd lefutottam a színpadról. Harry már várt a lépcsőknél. Azonnal a karjaiba ugrottam és belesikítottam a pólójába. Rettentően örültem.
- Mondtam, hogy sikerül.-simogatta meg a hátam.
- Kö...szö...nöm.-mondtam 2 csók közt.
Még adott egy nagy puszit, majd felszaladt a színpadra a srácokkal együtt. Egy kicsit elvonultam, vissza az öltözőbe kifújni magam. Kicsit ledőltem a kanapéra. Egy kis ideig ott feküdtem, majd megittam egy pohár vizet,felvettem a kikészített ruhákat és már mentem is vissza a többiekhez. A srácok már a negyedik dalnál tartottak, ami az I Want volt. Miután elénekelték a számot, felolvastak és válaszoltak néhány twitter-es üzenetre és kérdésre. Nagyon sok furcsa volt köztük, de volt néhány normális kérdés is. Az üzenetek után a Tell Me A Lie-al folytatták a koncertet.